Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Mindennapi lelki rezdüléseink versben, idézetekben. - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Szilárda napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Mátra őszi színe.  Topor Márta
Reggel.  Topor Márta
Fórum

Oldalak: [1] 2345...Utolsó
161. hozzászólás
Létrehozva: 2013-01-12 01:42
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
MAGYAR HÖLGY


Magyar hölgynek születtél,álld érte sorsodat!
Magyar hölgynek születni,nagy és szép gondolat.
Oh hölgy,ki azt megérted,mi szép vagy s mi nagy!
Rendeltetés az égből,a Földön áldva vagy!
Szépnek teremte Isten,mert hölgynek alkotta,
Virág a hölgy,az élet szépsége ,illata:
Gyöngy .drága s ritka gyöngy Ő,a szivnek tengerén,
Szelid és tünde csillag a szerelem egén.

De te midőn születtél,két hivatást nyerél:
A hölgyét s honleányét,mert hölgy s magyar levél,-
Te néked szebb,dicsőbb tért szabott a végezés :
Születni és szeretni- magyar hölgynek kevés!

Te egy alvó hazának lányául születtél,
Fölébredő nemzetnek anyjává tétettél:
Mit érne tündökölnöd egy büszhödt tó fölött?
Mit,szép virágnak lenned gyász sirhalmok között?

Te néked korcs apákat jutott ébreszteni,
Hazádnak tüzhelyéhez férjed tériteni,
S szived lángjába mártván vezér szövétneked,
Hazád szeretetére nevelni gyermeked.

Hogy légyen ami nincsen,egység e bús hazán:
Minden magyar mi nem volt,csak honfi,honleány,-
Hogy egy gyürüvé forrjon Árpádnak nemzete!
S e szép arany gyürüben a gyémánt gyöngye -TE.!

Magyar hölgynek születtél,tedd hivatásodat!
Egy hon nemzője lenni,mi szép egy gondolat!
Oh hölgy ki ezt betöltéd,mi szép vagy s mi nagy!
Rendeltetés az égből,a Földön áldva vagy.


Garai János verse



Tiszteld a nőt, mert Ő az univerzum édesanyja és az isteni teremtés teljes igazsága benne van.

Ő az alapja mindennek ami szép és jó, amiképp ő az élet és halál csirája is.

Kínok között ad életet neked,verejtékeivel felnevel téged, és haláláig te okozod neki a legnagyobb aggodalmakat.

Áld és imádd a nőt,mert ő a te egyetlen őszinte barátod,az egyedüli támogatód a földön.

Ugyanígy szeresd és tiszteld a feleségedet,mert ő lesz az anya holnap,később meg a fajtája őse.

Légy szelíd a nőkkel, mert a nő szerelme megnemesíti a férfit, meglágyítja a megkövesedett szívét, megszelídíti a kegyetlent benne és egy bárányt varázsol belőle.

A feleség és anya a felbecsülhetetlen kincs amit Istentől kaptál. Védelmezd a feleséged, hogy ő megvédelmezhessen téged és az egész családod. Minden amit teszel feleségedért,édesanyádért vagy egy özvegyért,azt Istenedért teszed.

160. hozzászólás
Létrehozva: 2013-01-11 00:52
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
Ne akarj kereszteden könnyíteni!

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.


Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?


Amikor elindult, erős volt és voldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.


Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kinyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.


S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyi város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.


Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább-indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek
- mondja magában.
De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb! - sóhajt elégedetten.


Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján , hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:


A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
Mit tettem! - kiált kétségbeesetten.
Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!
S ott áll a parton keserű önvádban.


Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.


Rálépek én is! Reménykedni kezd.
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts! Így sikolt, és felébred.
Még a Földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.


Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
De mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
Hordozni mindhalálig csendesen!


Ismeretlen szerző
159. hozzászólás
Létrehozva: 2012-12-27 00:56
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028

158. hozzászólás
Létrehozva: 2012-06-08 18:14
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028



Hajtóvadászat a XXI. Században

Nyirő József emlékére

Keresték kocsiban, lezárt koporsóban.
vizslatták urnában s kérdezgették, hol van?
Firtattak utazót morcos, mérges szemmel,
ruhát tapogattak konok kárörömmel.

Megfélemlítették az éppen arra járót,
arrébb taszajtották a csendben megállót.
Úgy tettek keresztbe, ahogyan csak bírtak.
engedélyt rontottak, számot félre írtak,

Fondorlatos módon, gyűlölve kerestek,
bárhogy hadakoztak, meg semmit sem leltek.
Mégis mit kerestek, mégis kit kerestek,
ilyen veszett dühvel vajon kire lestek?

A Székely Apostolt, bizony őt keresték!
Hazavágyó s térő székely lelkét lesték,
hogy ne nyugodhasson atyái földjében,
és ne pihenhessen megérkezve, szépen.

Balgák, ó ti balgák, nem ott kell keresni,
nem ott kell kutatni, biz nem ott kell lesni!
A Székely Apostol máshol van már régen,
mint egy fehér felhő fent figyel az égen.

S itt van lenn a földön, fűben, fában, csöndben,
az esőcseppekben, nagy gomolygó ködben.
A lónyerítésben, forráscsobogásban,
szerelmetes szóban, édes udvarlásban.


Érezni mint szellőt, lobogtatja hajad,
hangos csobogással szalad, mint a patak.
Fejszék élén csillan, fáknak kérgén táncol,
ősi ösvényeken örömmel viháncol.

Mint díszítő ösztön ott van tarisznyákon,
ha béhunyom szemem még akkor is látom.
Tündöklik vasárnap ingek fehérségén,
könyvek betűiben s rímként a vers végén.

S ott van Madéfalván, a veszedelemben,
Sibón is, mint bölény az ellennel szemben.
Fenn a Havasokban, harmatban és hóban,
néma küzdelemben s a kimondott szóban.

Faragott kapukon, szép, szülői házban,
góbés huncutságban, imában, fohászban.
Életadó lisztben, ’mit a malom őröl,
a vén várfalakban, amit véstek kőből,

Hallod, mint vad vihar, szélvész, fákat tépő,
hegyeket ölelő sóhaj, halkan lépő.
Ott van a vetésben és az aratásban,
bölcsőnyikorgásban, csillagragyogásban.

Hegedűknek húrján, furulyák beszédén,
párnahaj közepén s a terítők szélén.
S ott van a székelyek s magyarok szívében,
s mindörökre ott van Istennél, a Fényben.


Szőke István Atilla
157. hozzászólás
Létrehozva: 2012-02-20 10:21
Ili
Hozzászólások: 729
"Már megtanulok én is síkraszállni, S nem hajigálni kő helyett kenyeret, S lenni kőszírt, mely int és fenyeget, Kőszikla, mit meg nem ingat semmi. Kőszikla, min a csákány eltörik. Ó, de belül fáj keménynek lenni!"
Reményik Sándor
156. hozzászólás
Létrehozva: 2012-02-20 10:19
Ili
Hozzászólások: 729
"Mindannyian csupán a többieken át, a többiek révén létezünk - fizikailag, szellemileg egyaránt. Létünk bizonyításához nem elegendő a tükör - a másik szemében kell meglátni magunkat."
Fekete J. József
155. hozzászólás
Létrehozva: 2012-02-20 10:17
Ili
Hozzászólások: 729
"Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember hétköznapi gondokkal. Egyszerű életet éltem. Nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam, mint bárki más: egész szívemmel és lelkemmel szerettem valakit, és ez nekem bőven elég."
154. hozzászólás
Létrehozva: 2012-01-01 12:53
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028


Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

Ady Endre

(Így dúdolgattam én Gyermek hittel, bátran 1883 Csúf karácsonyában.)
153. hozzászólás
Létrehozva: 2011-12-24 21:52
Keresztény Magyarország
Hozzászólások: 3028
Magyar karácsony az égben

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.

Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.

Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.

Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!

Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. „Pro libertate”, suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal…” De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.

Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.

Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamenynyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.

Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. „Hát te minek bújtál oda?” – kérdezte tőle mosolyogva. „Restellem magamat” – vallotta be a szeplős. – „Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa.” „Oh, hát te voltál az!” – nevetett az Úr. „Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?” „Katika a nevem s Budapestről jöttem – felelte a vézna, szeplős kicsi angyal – november negyedikén, Uram.

Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. „Isten hozott, Katika” – mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. „Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?” „Küldtem, Uram” – felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. „Aztán mit küldtél?” – kíváncsiskodott az Úr Jézus. „Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?” A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. „Nem imádságot küldtem” – vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. „Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?” „Kenyeret” – felelte szepegve Katika. „Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is” – tette hozzá bizalmasan. „S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már…”

Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.

Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. „Jól tetted, Katika”, mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, „sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret.”

Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. „Ne sírj, nagymama!” – kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot – „Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!”

Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!

Wass Albert
152. hozzászólás
Létrehozva: 2011-09-03 21:14
Ima szeretteinkért
Hozzászólások: 811


Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén.
Ha vihar kél fejem felett, legyen oltalmam szelíd szíved.
Minden veszélyt elűz egy mosolyod,
s lelkem megnyugszik, ha veled vagyok.
JÉZUS SZÍVE SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN.

Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén.
Ölelj magadhoz engemet, hogy mindig jobban szeresselek.
Te légy tanítom, és jó pásztorom,
szívemet-lelkemet reád bízom.
JÉZUS SZÍVE,SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN.

Jézus szíve , szeretlek én, segíts át az élet tengerén.
Dallal kereslek tégedet, vigasztald meg árva szívemet.
Rózsákat hintek oltárod elé,
hogy szálljon illatuk az ég felé.
JÉZUS SZÍVE, SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN.





151. hozzászólás
Létrehozva: 2011-03-13 19:52
Marika
Hozzászólások: 213


Keserű kín



Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.

Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.

Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.

Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.

S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.


Petőfiné Szendrey Júlia

150. hozzászólás
Létrehozva: 2011-03-02 22:11
Jakab
Hozzászólások: 171


Keresztet a földön minden ember kap,

Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban vagy palotában,
Elkészítve várja az ő keresztfája.

Az a csoda aztán, hogy senki sem látja,
Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét, Krisztusi erővel.

Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud
Még a másik zokog, és le a földre rogy!
Van aki büszkén viszi, hisz más úgysem látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.

Van, aki zokogva zúgolódva viszi,
Minden sarkon megáll, s ha lehet leteszi,
Van aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van aki keresztjét más vállára rakja
Abban a hiszemben, hogy vissza már nem kapja,
Van aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
Segít társain, segít mert akarja.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
Elfogadni, hej de sehogy sem akartam,
Sírtam lázadoztam még össze is törtem
S ó csodák csodája újra nőtt előttem.

Így aztán fölvettem gyönge vállaimra,
Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba
Tövises utamon elgyöngült a lábam,
Vittem a keresztet s meggörbült a hátam.

Elestem, fölkeltem, így ment éveken át,


Vittem és cipeltem a nehéz keresztfát,
Akartam feledni napsütéses tájon,
De a keresztem fáját ott is megtaláltam.

És akik ismernek szinte egytől-egyig
Mind kigúnyoltak és lettek csúfolóim.
Tövises koszorúmat jól fejembe nyomták,
Könnyeim patakját szélesebbre vájják.





Mert hát keresztemet nehéznek tartottam,
Azért hozzá több más kis keresztet kaptam,
Immár ott állnak szeretteim sírján,
Megszaporodott már hatalmas keresztfám.

Meg is öregedtem, a hajam fehér lett,
De az én keresztem súlya könnyebb nem lett.
Naponta növekszik szívemben a súlya,
Vagy én lettem gyengébb, a vállam már nem bírja?

Ó de sokszor, de sokszor szeretném letenni
Azt hiszem, hogy tovább nem bírom már vinni!
Vérzik a szívem is, a lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.

Cirenei Simon ki vinni segítetted
A Jóisten áldjon jóságodért téged.
Tudom, ha meghalok eltemetnek engem,
Síromra tűzik majd a végső keresztem.

Akkor majd azt mondom: én Uram, Jézusom,
Nehéz a keresztem, most már visszaadom.
Esdve kérem tőled édes jó Istenem

Üdvözítsd,az égbe az én szegény lelkem.
Boldogítsd örökre az én fájó szívem.
(ismeretlen szerző)

149. hozzászólás
Létrehozva: 2010-10-31 22:41
Ili
Hozzászólások: 729
Mindenszentek - Halottak napja



Emlékezünk



Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.

Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.

Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.

Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.


Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!


Pásztor Piroska

148. hozzászólás
Létrehozva: 2010-10-30 15:21
Ili
Hozzászólások: 729



Bartis Ferenc: És mégis élünk!




Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben —
­És mégis élünk

Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak­ —
És mégis élünk

Elavult a dülők lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe —
­És mégis élünk

Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szávak —
­És mégis élünk

Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek —
­És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége... —
És mégis élünk!

Bartis Ferenc Utószó című versét 1956. november 1-jén, halottak napján szavalta el Kolozsváron a Házsongárdi temetőben Dsida, Brassai, Kriza sírjánál, s e verséért a Román Katonai Törvényszék a költőt hét évi nehéz börtönbüntetésre ítélte...

147. hozzászólás
Létrehozva: 2010-10-30 01:50
Bibliaolvasó Kalauz
Hozzászólások: 8556
Ma egy pillanatra

Ma egy pillanatra,
megáll majd a világ,
minden sírra kerül,
néhány apró virág.

Ma egy pillanatra,
csendesen megállunk,
elfojtott zokogás,
rázza meg a vállunk.

Ma egy pillanatra,
összeér a lelkünk,
kicsiny temetőben,
békességre leltünk.

Ma egy pillanatra,
lelassul az élet,
szívem mélyén őrzöm,
drága kedves lényed.


Kucskáné Pap Erika
146. hozzászólás
Létrehozva: 2010-09-12 21:48
Linda
Hozzászólások: 197
"Minden kis viaszgyertya megtanít bennünket arra,
hogy érdemes egy kis fényért,melegért tövig égni,
mert a kis dolgok fénye az,amely széppé,meleggé teszi az életet!"

Molnár Ferenc
145. hozzászólás
Létrehozva: 2010-08-26 23:42
Ili
Hozzászólások: 729
Születésének 100. évfordulóján felidézzük Boldog Teréz anya szavait, amelyeket a tiszta szívről mondott.

„Az a tiszta szív, amely szabadon szeret és ad egészen odáig, hogy már fáj a szeretet. A tiszta szív könnyen meglátja Krisztust az éhezőkben, a ruhátlanokban, a hajléktalanokban, a magányos, megvetett személyekben, akiket senki sem szeret, a leprásokban, az alkoholistákban, az utcán fekvő emberekben.
Nemcsak a kenyeret éhezzük, hanem a szeretetet is. A mezítelenség nem pusztán egy darab ruhaanyag hiányát jelöli, hanem az emberi méltóságét is. A hajléktalanság nem csupán az otthon hiányát jelenti, hanem azok is hajléktalanok, akiket magukra hagytak, akiket mindenki elutasít, akiket senki sem szeret, akiket mindenki elfelejtett. Elfelejtettük mi az emberi szeretet, az emberi öröm, az emberi kapcsolat”.
144. hozzászólás
Létrehozva: 2010-07-22 09:11
Judy
Hozzászólások: 42
Még sírni sem
Még sírni sem szabad?
Tudom ezt az életet
Én választottam!

Én döntöttem le hogy így legyen,
de akkor nekem csak a tűrés marad?,
Ki akar hozzám is alkalmazkodni??
Tudom ezt az életet én választottam!

És ki látja könnyeim??,
Kit érdekel, hogy könnyezem?
Enyém csupán a várakozás,
alkalmazkodás.
És a másik megértésének egyoldalú
elfogadása??

Dönthetek. Igen dönthetek,!
De tudok e nem szeretni?
Elhagyni azt, aki nekem annyira fontos!
Én mindent megteszek, alkalmazkodom.
A legvégsőkig, értékeli ezt egyáltalán valaki??

Változtathatok, Igen változtathatok, ha akarok
de nem tudok, s nem is akarok
Mert SZERETEK!!!

143. hozzászólás
Létrehozva: 2010-07-20 00:28
Marika
Hozzászólások: 213
Mi Atyánk, ó, kegyes Isten

Mi Atyánk, ó, kegyes Isten,
Ki vagy a magas mennyekben:
Szenteltessék neved szívvel;
A te országod jöjjön el;
Te akaratod meglégyen
Ez földön, miképpen mennyben.

Mindennapi kenyerünket
Add meg, bocsásd meg vétkünket,
Amint mi is megbocsátunk
Azoknak, kiktől bántattunk;
És ne vígy a kísértetbe,
De szabadíts gonosz ellen.

Mert tied, Uram, az ország,
Tied minden hatalmasság,
Megadhatsz azért minékünk
Mindent, amit tőled kérünk;
Tied a dicsőség, Ámen.
Most és örökké úgy légyen.
142. hozzászólás
Létrehozva: 2010-07-05 00:44
Lélekemelő
Hozzászólások: 375
...összeborult a sötétség.
Néztem az eget.Sziporkázva csillogtatta ezernyi csillagát.A csillagokon felül még csillagok vannak,azon felül határtalan világ,s még azon felül ott ül mérhetetlen jóságának ragyogásában :az Isten,aki mindent tud,mindent lát.Engem is,aki itt fekszem,és könyörögve kinyújtom feléje fáradt karjaimat.
Néztem az eget...




...de ezeken túl a hit,az akarat..élete lelkében borong érinthetetlen tisztaságában,mint a felmutatott áldozat.
És igaz,mély hangjával bólintva rákondult a harang.
F.I.

(Smiciapa)
141. hozzászólás
Létrehozva: 2010-06-27 23:56
Ili
Hozzászólások: 729
Világok világa Magyarország


Világok világa Magyarország,adjon a Teremtő békét neked.
Világok világa Magyarország,lehess olyan, amilyen voltál.

Szülessenek tudósok,írjanak zenéket.
Ne haljanak a költők,ismét szóljon az ének.
A templomokban harangszó esküvőt kísérjen.
Az ember Isten segítségét egy életre kérje.

Szomszéd a szomszédját ismét barátnak nézze.
Testvér a testvérnek ne legyen ellensége.
Ne legyen több határ, mely elválaszt apámtól,
ne kelljen a temetőket útlevéllel járnom!

Maradjon a tánc, úgy, ahogyan járják!
Maradjon a szó, úgy, ahogy ma még mondják!
Ha messze, fent az égben létezik igazság,
hagyja,hogy az anyák fiukat magyarnak mondják!


Világok világa Magyarország,adjon a Teremtő békét neked.
Világok világa Magyarország,lehess olyan,amilyen voltál.


Kormorán Gáspár Álmos-Koltay Gergely
140. hozzászólás
Létrehozva: 2010-06-22 17:41
Jakab
Hozzászólások: 171
Amikor Isten figyel Ránk


Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnod kellett, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett a telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hittem, több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.

Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielőtt enni kezdett. Te nem tetted. Rendben. De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni. Hazamentél.

Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét.
Te csak ültél, és gondolatok nélkül nézted a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál, de most sem szóltál hozzám.

Lefekvéskor túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted.

Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére.

Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni.

Nos, te ismét felkelsz és én újra várni, fogok rád a szeretetemmel.


Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.



Legyen szép napod! Barátod, Isten
139. hozzászólás
Létrehozva: 2010-06-16 14:10
Judit
Hozzászólások: 614
Sík Sándor: Hiszek

Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.
Hallják meg rokkant, vén aposztaták
S a vétekben vajúdó új-világ,
A forradalom, a vak Leviáthán,
És hallja meg a settenkedő Sátán:
Isten nevében vallomást teszek:
Hiszek.

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken, magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem.
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Égnek és földnek testté vált frigyét:
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.
Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.
Házamat én kőszirtre építem.
Négy élőlény az erős alapok:
ember, oroszlán, sas, tulok.
Hallottam a piacon szólni Pált,
Hallottam Ágostont és Ottokárt,
Látom a szirten Péter kulcsait,
S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:
Kimondhatatlan gerjedezésekkel
A Szentlélek sóhajtozik.
Ó tudom kinek, ó tudom kinek:
Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.
Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,
És Istennek ajánlom lelkemet.
138. hozzászólás
Létrehozva: 2010-06-13 16:52
Ili
Hozzászólások: 729
Hársfák



Virágzó hársak hűvösében
Magányos csendben üldögéltem,
Nem is kívántam mást, csak éppen
Lenni, mint a lomb.

Mikor már-már elszenderültem,
Egyszerre fölrezdült körültem
Egy álomhalk, valószerűtlen
Földöntúli hang.

Száz méh, a hárs virága kelyhén
Illattal csordulóra telvén
Surrogja rezge szárnya nyelvén
Léte mámorát.

E hárs alatt én hányszor ültem,
Önnön zenémben elmerülten
S önös figyelmem elkerülte
Mind e halk zene.

Ki tudja, hányszor, s milyen hársak alján
Burkolt el engem ön zajomba csalfán
Csalóka ihlet, - még csak meg se hallván
Azt a más zenét,

Komoly lányát az Isten-adta csendnek,
Melyre a boldog angyalok kerengnek,
S melyben öröktől egy akkordban zengnek
Isten és világ.

Szívem, ne sírj, még nincsen veszve semmi:
Tanulj a hárstól illatot teremni,
A csend dalának élő kelyhe lenni
S búgni, mint a hárs!

Sík Sándor
137. hozzászólás
Létrehozva: 2010-06-06 16:53
Judy
Hozzászólások: 42
Leszülettél gyermeknek,
s szemedben a koravén
tekintetedben ott a bölcs csillogás.


Gyermeknek születtél, de rövid életed
nem engedte meg a gyermeklét
örömét. Tapasztalásod
fájdalmas inkább
mint szerethető..

Jobb lenne nevetni látni ezeket a szemeket.
Örülni látni a sírástól csillogó szemgolyót.
Rövid élted tapasztalása öreg bölccsé parancsolt.

Szomorú vagyok.
Szomorú hidd el, hisz játszanod kellene,
s hallgatni csacska dallamos boldogságot
ajkadról,mint ezt mély okos, bánatot
nézni,s tudván nem segíthetek..

A VILÁG tett ilyenné, és én szégyellem magam
hogy megraboltunk titeket,szegény gyermekeket,
s a harmadik világ felnőttnek született
boldogtalan teremtményeit.

Könyörögve kérlek Ó URAM!
Ha már mi ezt megcselekedtük ,
velük TE tanítsd meg őket nevetni!
Ha mi már a mosolyukat is elraboltuk tőlük.

136. hozzászólás
Létrehozva: 2010-06-05 12:40
Judy
Hozzászólások: 42
Üresek a padok..
Üresek a padok a Parlamentben..
Gyászolunk. gyászolunk,
hisz ki az ki képes nemzetünk,
hazánk szétmarcangolásának
90.-ik megtörténtét nem gyászként megélni.?

Gyászolunk. környezetünkben minden nép
kihasított egy darabot szent anyaföldünk testéből.
Gyászolunk, 5 millió magyar maradt hontalan..
került határainkon kivűl.

De a padok üresek, s az utódok kik ezt a rémtettet
szó nélkül hagyták, s merték bólogatva jóváhagyni.
Gyászolunk.s a Versailles.-i kastély előtt szól a magyar
öntudat! Imák,fohászok énekek szállnak az Égbe Istenünkhöz.

Gyászolunk, feketében ül a parlamentben az utód
nemzedék.,Feledni nem tudunk ,s nem is akarunk..
jogunk van ,jogunk a gyászra, a méltó megemlékezésre,
de a padok a Parlamentben üresek..

Üresek ott,hol az internacionalizmust követők
a kommunizmust követők, a szocializmust hirdetők
ülnek.. ott üresek a padok..

s maradjon is ez így,ébredj MAGYAR ! ha még nem tetted!
Lásd régi uraid hogy is képviselték érdekedet!
SEHOGY SEM! lásd a mások érdekeit kiszolgálók
üres padjait…
s most azt mondom:JÓL VAN EZ ÍGY!!!

135. hozzászólás
Létrehozva: 2010-05-31 17:08
Judy
Hozzászólások: 42
Jó nekem.!
Jó nekem,mert nekem van Istenem!
Jó nekem, hisz Ő van énnekem,!
És Én őmiatta vagyok!

Jó nekem, hisz félni nincs miért,
s ha bármi jön az életemben,
Ő vigyáz reám.

Jó nekem!
mert a HIT megtart, s az élet viharában
félni sem félek én,
hisz nekem van ISTENEM!!

Jó nekem !
Hisz hit nélkül mit ér az élet?,
NIHIL és semmi más..
s az árbóc nélküli hajóban utazó
csupán hánykolódik
az élet tengerén,
de nekem JÓ! hisz
Nekem van ISTENEM!

S HA meg is rettenek, ő hagyja
hogy kapaszkodjam belé l
Simogat és véd, angyala
rám vigyáz,s minden emberre.
még csak kérni sem kell.

De vagy élsz a lehetőségeddel
vagy tagadod , jogod is ez,
de élhetsz vele lelked harmóniájában
vagy vergődve küszködve egy életen át.

Mi a könnyebb?? járható út??
Lehetsz teista,De ateista is!!
Istennek akkor is egyforma vagy!
csak az utad nem mindegy!
járható, könnyíthető,

Vagy sziklával ,s tövissel teli.!
S ha ilyen is az út, a szeretet átsegít
mindenen,hisz Istened nem ad
nehezebb utat,mit lelked képes elviselni!

S ha te döntesz a nehezebb út mellett,
ahhoz is kapsz erőt..
De nekem van Istenem!! Az ő nevével
az ajkamon mennyivel szebb az út!
Szebb a táj, a bokor is virágot hajt.

A kis pata vize is tisztább, ihatóbb
a velem szemben jövőnek pedig
így köszönök! Adjon ISTEN!
s rá a felelet:Fogadj ISTEN!
hát nem könnyebb és boldogabb így???
Ha nekem van Istenem!!!??
134. hozzászólás
Létrehozva: 2010-05-25 13:42
Ili
Hozzászólások: 729
Trianoni himnusz


Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen.
Maroknyi székely úgy áll mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

Áldott hazánknak délvidéki népe
Ezredév óta drága kincs nekünk.
Győztes hatalmak elrabolták tőlünk,
De szívünkben mi sosem feledünk!
Szabadka, Zombor, Újvidék és Bácska
Mennyit kell szótlan ma is tűrnötök.
De sziklasírban, régen eltemetve,
Vigyáz s erőt ád sok-sok ősötök.

Szép Felvidékünk és te, Kárpátalja,
Hazánknak ősi, gazdag tájai,
Történelmünknek hősi korszakában
De sokszor védtek büszke várai!
Ungvár és Munkács, Kassa, Krasznahorka,
Lakóid ma is egytestvér velünk.
Segítsed őket, magyarnak maradni,
Védd nemzetünket, kérünk, Istenünk.


Szomor Iván

(A Székely Himnusz dallamára énekeljük.)
133. hozzászólás
Létrehozva: 2010-05-19 16:42
Marika
Hozzászólások: 213
Már nem félek


Az élet ostora mi nem hagy el,
Bárhol vagyok, engem meglel,
Csattan az arcomon most újra,
Könnyeim a hideg szél szárítja.

Térdemre rogyok, Isten előtt,
S a fájdalom, lelkemből feltör,
Uram mutasd az utat ,kérlek,
Hisz a gonosz világtól,én félek.

Adj erőt,s a kezed meg fogjam,
A szívem is hittel kapaszkodjam,
Adj szentlelket az én lelkembe,
Adj ragyogást könnyes szemere.

Hófehér ruhám a bűn szennyezi,
Sátán ostora,a testem emészti,
Mint kövek,úgy nyomja a lelkem,
Egyenes útról, én már le tértem.

Most Jézus előtt, hajtom fejem,
Tudom,a mocsárba nyúl értem,
Ö kiragad a hit karjaival engem,
Szent vérével ,le mosta vétkem.

Könnyes szemem törli arcomról,
S ha kérem, megvéd a gonosztól,
Aki hisz benne soha el nem hagyja,
Nem félek , bízom a Megváltómba.


Juhos Myra
132. hozzászólás
Létrehozva: 2010-05-11 21:59
Ili
Hozzászólások: 729
Egy 90éves néni mindennapi mája


Ki mondaná el Isten a Te szépségedet?
Égen, földön hiába keresem képedet.
A harmatcsepp, a hajnal,
a csergő gyöngypatak szépséged árnya csak.
Leborulok előtted Istenem,
szépségedet ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te hatalmadat?
Egy szó ronthat, teremthet színes világokat.
Megfékezed a felhők dörgő villámait,
a bőszült tengerek háborgó habjait.
Leborulok előtted Istenem,
hatalmadat ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te jóságodat?
Mi vétkezünk, és Te nyújtod békítő jobbodat.
Megöntözöd esőddel a szomjas földeket.
Értünk hímzed virággal a szép természetet.
Leborulok előtted Istenem,
jóságodat ki nem beszélhetem.


Elmondta 2005. október 27-én a 90 éves délbácskai származású
Vasék Mária Valéria
Szegeden, az Idősek Otthonában.
Még gyermekkorában tanulta.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép