Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Életmentés vagy gyilkosság? - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Hedvig napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

Sárga tulipán
Búcsú.  sgy
Fórum

Oldalak: [1]
11. hozzászólás
Létrehozva: 2010-04-23 22:38
szaja
Hozzászólások: 2
Nekem két dolog jut eszembe Istentől:

- Aki tudna jót cselekedni, de nem teszi, bűne az annak. Jak.4;17.
- Nincs nagyobb annál, ha valaki életét adja a másikért. Ján.15;13.

Az ember pedig tudja a szívében, hogy mi igaz és mi helyes, csak sokszor a cselekedet nincs meg benne. Azaz, az Istennek való engedelmesség, hitetlenség miatt, bizalmatlanság miatt, önzés és önös érdekek miatt, büszkeség és gőg miatt.
Ám Jézus képes mind ezeket elvenni tőlünk és újjászülni a szívünket, hogy bűnbocsánata által, hálából engedelmesek tudjunk lenni Ő neki. Hogy hinni és bízni tudjunk Ő benne, hogy az igazságot kövessük és megmaradjunk az igazságban.
10. hozzászólás
Létrehozva: 2009-09-10 23:57
Adri
Hozzászólások: 23
Azt mondják, a nők mindent megtesznek 1.) a gyermekszületésért 2.) a gyermek nem-születéséért.....

Namost, aki VÉGRE megkapja azt a lehetőséget,hogy életet adhat, akkor nagyon meg is tanul küzdeni azért a gyermekért! ( Én is így voltam !)

És itt jön be egy tudathasadásos állapot ebbe ...., mert magam is sok embertől,még mélyen vallásostól is hallottam, hogy ISTENRE KELL BÍZNI, MERT TUDJA, HOGY KIT TART ÉLETBEN.
Meg azt is : hogy AZ A BABA, AKINEK ISTEN ELVESZI A LEHETŐSÉGET AZ ÉLETTŐL, AZ JOBB, HA NEM IS MARAD ÉLETBEN, mert valami nagy baj lenne vele,
volt, aki szerint bizonyára gonosz, vagy valami nagy bajt okozó ember lenne.....

Én azt tudom, hogy ha az én babám ( szerencsére ő teljesen egészségesen jött evilágra) életét kockáztatták volna, vagy fúriaként harcolok, vagy tán belehalok az elvesztésébe.....

Az meg, hogy egyesek szerint a túl korán megszületettek, és ezért nem életképesek mit okoznának másoknak, szerintem nem tudjuk.

Különbözőek vagyunk, van aki harcol, ha szükségét érzi, és bármit megtesz,
van aki mindenkor "fejethajt", de vigyázat, ez lehet hogy felelősségelhárítás, nem pedig Isten iránti alázat.
Isten - meggyőződésem szerint - az ÉLET mellett van.
9. hozzászólás
Létrehozva: 2009-09-10 21:13
Ili
Hozzászólások: 728
Számomra ez hihetetlen. Én tudok olyan babáról aki itt a mi hazánkban 580g súllyal született és életben maradt.


Hagyják meghalni a 22. hét előtt született babákat

Egy 23 éves brit édesanya hiába könyörgött gyermeke életéért az orvosoknak, azok visszautasították a segítséget, ugyanis a gyermek túl korán jött, mindössze két nappal a 22. betöltött terhességi hét előtt. Az asszony kérésére az orvosok válasza az volt állítólag, hogy a természetre bízzák a gyermek sorsát, hiszen az eddig alkalmazott orvosi szokás szerint a 22. hét előtt született babák nem részesülnek orvosi ellátásban, gyógykezelésben. Sarah Capewell fia, Jayden, majdnem két óráig volt életben minden orvosi támogatás nélkül: a baba önállóan lélegzett, erős szívverése volt és gyakran mozgatta a végtagjait is. Capewell most azért küzd, hogy megváltoztassák a koraszülöttekkel kapcsolatos orvosi eljárásokat.

Amikor az orvos nem segít

Az orvosok figyelmen kívül hagyták a kérését, és állítólag azzal érveltek, hogy országos szintű előírásoknak feleltek meg. Az előírások szerint, amennyiben a baba a 23. hét betöltése előtt születik, nem részesül intenzív ellátásban. Természetesen ez nem kötelező, csak javasolt eljárás, de a nagyon koraszülött babák esetében lehetséges, hogy a gyermek érdekeit is inkább ez a megoldás képviseli, Sarah Capewell, akinek eddig 5 spontán vetélése volt, mégis úgy érzi, hogy megfosztották a fiát az életben maradás esélyétől.

„Miután megszületett a fiam, azonnal széttárta a kezeit és a lábait, a szülésznő pedig azt mondta, hogy lélegzik és erős a szívverése is, igazi kis harcos. Hiába hívtam az orvosokat, a szülésznő azt mondta, hogy nem fognak jönni, most a legjobb az, ha az anyjával van a baba.” Ezután Sarah megölelte a gyereket és készített néhány fotót is, s a kisfiú a karjai között halt meg végül, nem egészen két órával születése után.

Sarah Capewellnél, akinek egyébként van már egy ötéves lánya, tavaly októberben indult meg a szülés, terhességének 22. hetében (21+4), s egész terhessége alatt problémákkal küzdött. Elmondása szerint azt mondták neki, azért nem kap tüdőérlelőt, hogy a baba nagyobb eséllyel életben maradjon születése után, mert csak 21 hetes, nincs még 22. Az orvosok azt mondták neki, hogy vetélésként, ne pedig szülésként tekintsen a vajúdására/fájdalmakra, és hogy számítson arra, hogy az újszülött súlyos fejlődési rendellenességekkel fog születni, vagy egyenesen halva születik meg. Hiába könyörgött az asszony az egyik gyerekorvosnak, hogy segítsen a gyereken, az válaszul csak annyit mondott, hogy nem tud segíteni.

Elszalasztott esélyek?

Nem volt könnyű helyzetben Sarah már a szülés előtt sem, amikor a fájások folytatódtak (így egyértelmű volt, hogy megszületik a baba, s leállíthatatlan a folyamat) ugyanis egy káplán ment hozzá beszélgetni a további teendőkről, a temetésről. Hihetetlen fájdalmas és egyben felfoghatatlan volt a számára, hogy még meg sem született a gyermeke, de már a temetését szervezik. A kórházzal is többször kellett vitába szállnia, amikor a születési és halotti bizonyítványokat kérte ki tőlük, hogy tisztességesen eltemethessék a gyermeket.

Sarah Capewellt megrázkódtatásként érte az a felfedezés, amikor megtudta, hogy a legfiatalabb koraszülött a világon idén ünnepli harmadik születésnapját. A 2006. októberében, Amerikában született Amillia Taylor a betöltött 21. terhességi hét hatodik napján született, tehát pontosan egy nappal később, mint az ő fia. Miss Capewell számos szakmabeli támogatását is elnyerte, Toni Wright, a Laubor MP tagja például azt nyilatkozta, hogy megérti őt, hiszen a nők minden esélyt megragadnak, ha a gyermekük megvédéséről van szó. Toni Wright ezért segítséget nyújt a koraszülöttekkel kapcsolatos orvosi szokások megváltoztatásáért vívott küzdelemben.

De mi a szakmai irányelv?

A koraszülöttek ellátásának korlátozására született szabályozás nagy felháborodást keltett, amikor három évvel ezelőtt megjelent. Az orvosi etikai tanács javaslata szerint a 23. hét előtt született gyermekeket nem javasolt újraéleszteni, hiszen ez nem a gyermekek legjobb érdekeit szolgálja. A dokumentum szerint: „ Amennyiben a terhesség kora biztosan kevesebb, mint 23+0 hét, a gyermek legjobb érdekeit figyelembe véve és a szokásos eljárás tekintetében az újraélesztés nem végrehajtandó.”

Nagy-Britanniában évente 80.000 koraszülött gyermek születik, ebből megközelítőleg 40.000 újszülött igényel intenzív ellátást, ez pedig évente 1 billió angol fontba kerül. Mialatt a 24. hét után született babák túlélési esélyei emelkedő tendenciát mutatnak, a fejlettebb gyógyszerek és orvosi technológia ellenére korábban született babák esélyei stagnálnak. Szakértők szerint a 23. hét előtt született babák egyszerűen túl fejletlenek a túléléshez, s az agresszív gyógykezelések alkalmazása csak meghosszabbíthatja a szenvedéseiket.

A fenti iránylevek publikálása előtt azonban szenzációs dolog történt, a már fent említett Amillia Taylor ugyanis korábban született, mint 22. hét és az orvosi kezelésnek köszönhetően életben maradt. Pedig az ő élete is csak azon a tévedésen múlt, hogy az orvosok azt hitték, egy héttel idősebb terhességből született, s később be is vallották, ha tudják a gyermek valódi korát, nem tartják életben.

Születése egybevágott azzal az angliai megbeszéléssel, mely az abortusz legkésőbbi idejének csökkentéséről szólt. Sokan úgy vélték ugyanis, ha egy 22 hetes gyermek életben maradhat, akkor az abortusz időbeli határát is csökkenteni kell. Egyébként 1990-ben már csökkentették a 28. hétről 24. hétre a beavatkozásokkal kapcsolatos időhatárt, amikor tudományos ténnyé vált, hogy a magzat képes a túlélésre a méhen kívül ilyen korai időszakban is.

Szakértők állítása szerint azonban Amillia esete nagyon ritka, s téves következtetéseket, elvárásokat vonhatunk le a koraszülöttek túlélésének esélyeivel kapcsolatban. Tanulmányok szerint a 23. hét előtt született babáknak mindössze 1 százaléka marad életben, s számos komoly szövődményt kell elszenvedniük a későbbiekben.

forrás: www.dailymail.co.uk
8. hozzászólás
Létrehozva: 2009-08-29 11:28
Dianka
Hozzászólások: 34
Hazugsággal nem lehet gyógyítani

A pár hete kirobbant õssejtbotrány két alapvetõ és õsi erkölcsi norma, a „Ne ölj! és a „Ne hazudj!” tudományos és orvosi megközelítését is felveti. A magyar botrányról, illetve az õssejtkutatás jelenérõl és jövõjérõl Falus András akadémikust, a SOTE Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének vezetõjét kérdeztük.

Embrionális őssejt származhat mesterséges megtermékenyítés során feleslegessé vált embrióból is, amit egyébként kidobnának. Etikai szempontból hogyan értékelhető ezek felhasználása gyógyászatra?

- Valóban, a mesterséges megtermékenyítés (a lombikbébiprogram) ma úgy áll, hogy legtöbbször több embriót kell beültetni a nő méhébe, hogy az egyik jó eséllyel megmaradjon és megszülessen. Ebből származik az a probléma, hogy sokkal többet hoznak létre, mint amennyit valóban fel is használnak. Ezek kutatásra való felhasználására vonatkozott Bush elnök teljes tiltása. Obama viszont egy bizonyos számban hozzájárulását adta, hogy őssejtvonalakat indítsanak el ezekből az embriókból. Ezt nagyon jól tette véleményem szerint, de azért elmondanám, mi az igazi probléma. A legnehezebb kérdés: nehogy csak azért hozzanak létre eleve több embriót, hogy őssejtek, őssejtvonalak alapanyagául szolgáljanak. Ne azért jöjjön létre egy lombikban egy mesterséges megtermékenyítés, hogy abból, mondjuk, máj legyen. Annak az emberkezdeménynek ugyanolyan joga van ahhoz, hogy teljes élete legyen egyszer, mint a többinek. A probléma az, hogy nem ritka a gyanú, hogy csak azért csinálnak többet, hogy később felhasználhassák. Ez nyilvánvalóan teljesen etikátlan és megengedhetetlen.

Aki a „másik oldalon" áll, az viszont úgy érvel: segíteni szeretne egy gyermektelen házaspárnak, ehhez pedig több embriót kell létrehozni.

- Ez rendben van, ezért kell a nőgyógyászatnak abba az irányba fejlődni - és erre vonatkozó, tudomásom szerint sikeres kísérletek már zajlanak - hogy ne kelljen „felesleget" produkálni. Megértem a másik oldalt. A fő kérdés azonban az: mikor kezdődik az élet?

Éppen ezt akartam kérdezni. Ki dönti el, illetve milyen véleményekre támaszkodik az orvostudomány?

- A felekezeti véleményeket tekintve, amennyire én tudom, a katolikus egyház a legszigorúbb ebben: csak a testen belüli megtermékenyítést fogadja el, és azt mondja, hogy a fogantatás pillanatától kezdve - amikor a spermium megtermékenyíti a petesejtet - a sejt emberi élőlénynek tekintendő. A református, evangélikus, baptista, metodista egyházak sokkal liberálisabbak ebben. A zsidó elképzelés valaha nagyon szigorú volt, olyan, mint a katolikus, ma sokkal liberálisabb. Az iszlám - érdekes módon - vár néhány tucat, talán negyven napot, és csak attól kezdve tekinti az életet emberi életnek.

A hindu vallás pedig egyáltalán nem foglal állást a kérdésben - a reinkarnáció miatt máshogy közelít az élethez. A világi, szekuláris álláspont pedig megengedő, az egyes kultúrákban különböző hangsúlyokkal ugyan, de tudományos vagy annak tartott álláspontokat vesz alapul.

Én azért értek egyet Obama elnökkel, mert miközben sajnálatos módon elszomorítóan sok, nem-egészségügyi okból végrehajtott abortusz történik évente a világon, ehhez képest néhány száz, nem felhasznált embrióból őssejtvonalak elindítását és a rajtuk történő tudományos kutatást nem tartom összeegyeztethetetlennek etikai, jogi, világnézeti elképzeléseimmel.

Azt mondta nemrégiben, hogy az „év híre": egy új lehetőség nyílt az őssejt-biológiában. Ennek lényege, hogy az érett „felnőtt" sejtek visszaalakíthatók embrionális őssejtté.

Magyarországon Dinnyés András, aki valaha ott dolgozott, ahol a Dolly klónozása történt, foglalkozik ezzel az eljárással. Egy sejt élete során, a kezdettől az öngyilkosságig - a sejtek úgy halnak meg, hogy öngyilkosak lesznek, ezt programozott sejthalálnak nevezik - nagyon hosszú folyamat zajlik, és abból a génállományból, ami a sejtben van, mintegy óraműszerűen egyszer az egyik csoport gén „szólal meg", máskor egy másik csoport. Az embrionális korszakban egészen más gének „szólalnak meg", mint a felnőttben. Különböző faktorok irányítják, hogy a 23 ezer génünkből mikor melyik kapcsol be, ez egy belső sejtprogram. Már ismerik azokat a faktorokat, amik az embrionális állapotban működnek: ezek eltűnnek a sejt fejlődése során, de vissza lehet juttatni őket, és ennek nyomán a felnőtt sejtek is elkezdenek úgy viselkedni, mint az embrionális őssejtek. Ennek pedig az a jelentősége, hogy nem kell embriókból kivenni az őssejtet, áthidalhatóvá válik az előbb tárgyalt nagyon komoly, alig feloldható etikai probléma. Biztos, hogy ez a lehetőség sem korlátlan, mégis óriási felfedezésről van szó.

Az embrionális őssejtnél az etikai kérdésen túl van orvosi probléma is: a daganatképző hatása. Ha visszaalakítják a szöveti vagy felnőtt őssejteket, ott nem alakulhat ki ez a veszély?

- De, ez egy jogos felvetés. A folyamat kísérleti szakaszban van, ezzel még nem gyógyítanak. A probléma egyébként a most kirobbant őssejt-botrányban jött elő. Itt illegális, nem engedélyezett módon, emberi abortumokból származó élő sejtekkel folyt a kezelés.

Mit gondol arról a szörnyű feltételezésről, hogy azért fizettek nőknek, hogy teherbe essenek, majd vetessék el a magzatot?

- Ebben az ügyben tudomásom szerint erre nincs bizonyíték. A felderített és leleplezett esetben az újsághírek szerint az történt, hogy az abortumokból származó sejteket - melyeket engedély alapján gyűjtötték kórházaktól, laboratóriumi vizsgálat céljára - bejuttatták a pácienseik szervezetébe. Ez az eljárás ma még nagyon távol áll attól, hogy nemzetközi tudományos és szakmai mértékkel mérve elfogadható és engedélyezhető legyen. Legjobb tudomásom szerint egyetlen publikáció sem jelent meg egyetlen rangos, ellenőrizhető szakmai folyóiratban sem.

Az orvostudomány milyen mértékben van átitatva az egészségbiznisz szellemével?

- Valamilyen szinten az üzleti szemlélet természetszerűleg mindenütt jelen van, a tudományban is. A kutatás drága, erre forrásokat kell keríteni.

Itt érthető, vállalható és legális érdekeltségek léteznek. Más kérdés, hogy az embernek kellene annyi etikai érzékkel rendelkeznie, hogy nem hazudik. Tudom, hogy ez nagyon naivul hangzik, de ha azt állítom, hogy meg tudok gyógyítani egy gyógyíthatatlan beteget, ám ezt több éve nem tudom bizonyítani, miközben felveszem a több mint kétmilliárd forintos, közpénzből származó pályázati támogatást, akkor ez mindnyájunkat megkárosító hazugság kategóriájába tartozik.

Milyen arányban van jelen ön szerint a visszaélés?

- Mindenhol, ahol nincs nyilvánosság, visszaélés van. A tudomány nyilvánossága a nemzetközi szakmai folyóiratokban való közlés, ahol független szakemberek elfogulatlan véleménye minősíti a munkát. Óriási, és a következő kutató nemzedéket sújtó bűn, ha olykor politikai hátszéllel is milliárdokat szórnak el bizonyítatlan dolgokra, ráadásul következmények nélkül.

Én is egy kutatással is foglalkozó egyetemi intézetben dolgozom, és mindent megteszek azért, hogy pénzt kapjunk, mert fönn kell tartanunk magunkat. A központi finanszírozás nem mindig megfelelő, se mértékében, sem a pályázatok odaítélésének módját tekintve, mégis vannak határok, amelyeket nem szabad átlépni.

A magyar egészségtudomány sem erkölcstelenebb, mint mondjuk a svéd, izlandi vagy az argentin, csak lazák és következmény nélküliek a szabályok, és a bírálati rendszer még mindig nem eléggé nemzetközi. A kiskapuk tágra vannak nyitva, következmények nincsenek. De ez az egész mai magyar társadalomra igaz, a roma pogromoktól kezdve a náci tüntetés értelmezéséig. Miért ne lenne ennek része az egészségügy?

Az emberek nagyon bíznak az orvosokban. Mi lesz, ha kiderül, hogy sok esetben nem róluk, hanem üzletről, vagy ami még rosszabb, átveréssel vegyített üzletről van szó?

- Az orvosok és kutatók túlnyomó része igenis rendes, tisztességes szakember, de egy-egy ilyen botrány akár az egész szakmára árnyékot vethet. Ezért kell a tudományt értelmesen kommunikálni, ezért hihetetlenül fontos az újságírók munkája. A társadalom és a tudománnyal foglalkozó emberek közötti kapcsolat, a megértés létkérdés.

Az őssejtkutatás egy óriási lehetőség, hatalmas jövője van, csodálatos lehetőségekkel kecsegtet. Egy teljesen új orvoslási filozófián alapul: most úgy gyógyítanak minket, hogy pótolnak valamilyen hiányt, vagy éppen valamiből elvesznek valamit műtét vagy gyógyszer által. Ezzel szemben az őssejt újrateremt egy szövetet. Az a lényeg, hogy egy-egy botrány nyomán nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük.
7. hozzászólás
Létrehozva: 2009-08-25 08:10
Marika
Hozzászólások: 213
Marad az ír abortusztilalom

Írország már a maastrichti szerződés előtt kikötötte, hogy az unió nem kényszerítheti az abortusztilalom feloldására. A jelenlegi feltételek között azonban nemcsak ez szerepel: Dublin az őssejtkutatások és a melegházasságok tilalmába sem enged beleszólást, és a katolikus egyháznak az oktatásra gyakorolt befolyását is védi. Az unióban senki sem kérdőjelezte meg e kérések jogosságát, és ezeken a területeken amúgy sem írhatják felül az egyes tagországok törvényeit.

Az ír sajtó arra figyelmeztet, hogy a kért garanciák azt mutatják: a katolikus egyház még mindig hatalmas befolyással bír a társadalomban. Az Irish Times című napilap szerint az ír általános iskolások 92 százaléka katolikus iskolába jár. Sok szülőnek nincs is lehetősége világi iskolába íratni a gyerekét, mert nincs ilyen a környéken. Az egyház felügyel számos középiskolát és a tanárképző főiskolák egy részét is, s nagy befolyása van az egészségügyben is. Az abortusztilalom miatt például csak Nagy-Britanniába évente ötezer nő utazik terhességmegszakítás céljából.

Az ír polgárok csupán 1995 óta válhatnak el. A homoszexuálisoknak is a házastársakhoz hasonló jogokat biztosító, bejegyzett élettársi kapcsolatot lehetővé tevő törvényjavaslat elfogadását pedig mind messzebbre tolja a kormány.
6. hozzászólás
Létrehozva: 2009-08-21 16:44
Jakab
Hozzászólások: 171
Szlovák püspökök körlevele a mesterséges megtermékenyítés ellen

A szlovák püspökök legutóbbi pásztorlevelükben amelyet augusztus 15-én Szlovákia minden katolikus templomában felolvastak az „in vitro” megtermékenyítés ellen foglaltak állást.


A püspökök megállapítják, az embernek joga van ahhoz, hogy egy férfi és egy nő szeretetéből, házasságon belül foganjon meg. A lombikban történő fogantatás méltatlan, hiszen az ember „nem anyag”, amit „elő lehet állítani”.
A gyermektelen házaspároknak a szlovák püspökök az egyház tanítása alapján a mesterséges megtermékenyítés helyett az örökbefogadást ajánlják írja a Kathpress.

A pásztorlevél felolvasását a püspökök tudatosan időzítették Mária mennybevételének ünnepére. Ennek az ünnepnek az az üzenete, hogy „az emberi testnek nagy értéke van”. Ezért nem tekinthetünk arra úgy, mint kísérletek tárgyára hangsúlyozta Frantisek Tondra püspök, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke.

Magyar Kurír
5. hozzászólás
Létrehozva: 2009-08-04 22:57
Linda
Hozzászólások: 197
Embrionális őssejtkutatás – igen vagy nem?


Az utóbbi napokban ismét nagy nyilvánosságot kapott a médiában az emberi embrionális őssejtek felhasználásával történő gyógykezelés kérdése. A katolikus álláspontról Hámori Antal kánonjogászt, az Életvédő Fórum alelnökét kérdeztük.

– Miért tartja elfogadhatatlannak az Egyház az emberi embrionális őssejtekkel történő gyógykezelést?

– Semmilyen jónak tartott cél – jelen esetben a súlyos betegségekben szenvedők gyógyítása – nem igazolhat olyan eszközt, amely sérti az ember életét, illetve méltóságát. Az emberi embrionális őssejtkutatás elsősorban azért elfogadhatatlan, mert az embrió életének kioltásával jár. Emberi embriót kutatási célból létrehozni szintén tilos, mert ezzel az embriót eszköznek, egyszerű biológiai anyagnak tekintik, amivel sértik az emberi méltóságot. Az emberi lény soha nem tehető pusztán tárgy- vagy eszközértékűvé; biológiai anyagként történő felhasználása súlyosan elítélendő cselekmény, hiszen a genetikai önazonossággal rendelkező, koordináltan fejlődő lényt lealacsonyítja, eszközértékűvé degradálja.

Fontos továbbá, hogy az őssejtkutatás a beteg ember életét, egészségét se kockáztassa aránytalanul. Noha az ilyen beavatkozást egyes állami szabályozások szigorú feltételek, engedélyezési-jóváhagyási eljárás mellett megengedik betegségmegelőzési, illetve terápiás célból, az emberi embrionális őssejtkutatás ebből a szempontból sem elfogadható, mivel a beteg ember életét sok esetben aránytalan kockázattal veszélyezteti.

– Hogyan függ össze az embrionális őssejtkutatás a mesterséges megtermékenyítéssel?

– Az emberi embrionális őssejtkutatás feltételezi az ún. mesterséges megtermékenyítési eljárást, ugyanis az állami szabályozás kizárólag mesterséges megtermékenyítési eljárásból származó ún. számfölötti, illetve sérült, károsodott embriók felhasználását engedi meg. A mesterséges megtermékenyítési eljárás az Egyház álláspontja szerint eleve elfogadhatatlan, mivel egyrészt az ún. számfölötti embriók elpusztításával jár, másrészt szétválasztja az élet továbbadását, a megtermékenyítést a házastársi aktustól, ami ellentmond az ember hivatásához tartozó méltóságának, hogy nem orvosok, kémikusok beavatkozásának termékeként, hanem isteni ajándékként fogadja el a gyermeket. A heterológ mesterséges megtermékenyítés, vagyis amikor harmadik személy bocsátja rendelkezésre az ivarsejtjét, súlyosan sérti a házasság egységét, a házastársak hűségét és méltóságát, valamint a szülői hivatást és a gyermek jogát, hogy házasságban és házasság által foganjon és szülessen a világra. Ezért az Egyház csak olyan orvosi eljárásokat tart megengedettnek, amelyek nem helyettesítik a házastársi aktust, csupán elősegítik természetes céljának elérését. Ha ez nem lehetséges, az Egyház az örökbefogadást javasolja.


A mesterséges megtermékenyítés során létrejövő számfölötti embriók elpusztítása lényegileg magzatelhajtásnak minősül. A hatályos Codex Iuris Canonici 1397. kánonja alapján kísérleti stádium esetében emberölés kísérlete miatti büntetendő cselekményről van szó az ott meghatározott büntetésekkel, 1398. kánonjának alkalmazásában pedig, vagyis amikor a büntetendő cselekmény eredményes, az önmagától beálló kiközösítéssel büntetni rendelt magzatelhajtás bűncselekménye valósul meg, a Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium 1450. kánonjának 1. §-a alapján kísérleti stádiumnál emberölés kísérlete, 2. §-a szerint eredményes magzatelhajtás miatti büntetendő cselekmény megvalósulásának esete áll fenn.

– Mit ajánl az Egyház az emberi embrionális őssejtekkel kapcsolatos kutatás helyett?

– Van az őssejtkutatásnak olyan formája, amit az Egyház erkölcsi és jogi szempontból is elfogadhatónak, sőt reményt keltőnek tart, ez pedig a felnőtt szervezetből származó őssejtekkel végzett kutatás. Ezek az eljárások, amelyekhez fejlett emberi szervezetből (köldökzsinór-vérből, csontvelőből vagy méhlepényből) nyerik az őssejtet, nem veszélyeztetik az emberi lény életét, épségét és méltóságát. Amennyiben ezek a beavatkozások humánusak, vagyis nem sértik az emberi méltóságot, nem jelentenek aránytalan kockázatot az egészségre, és nem nyereségvágyból alkalmazzák őket, úgy az Egyház álláspontja szerint szabadon használhatóak gyógyításra, betegségmegelőzésre, rehabilitációs célra.

Az Életvédő Fórum embrionális őssejtkutatással kapcsolatban 2008. június 19-én kiadott állásfoglalása itt olvasható – a szerk.
2009-08-04 Forrás: Magyar Kurír

4. hozzászólás
Létrehozva: 2009-07-31 12:23
Dianka
Hozzászólások: 34
Etika és biznisz – Nem meglepő, hogy virágzik az őssejtpiac

Már a csapból is a pár napja kirobbant őssejt-ügy folyik. Mint ismeretes: a Nemzeti Nyomozó Iroda őrizetbe vett négy személyt, akik állítólag egy magyar irányítású őssejtkutató labor és magánklinika szervezésében 2007-től napjainkig őssejtkezeléseket végeztek, ami pedig illegális beavatkozásnak számít. Az ügyet mondhatjuk felháborítónak, de ha abból indulunk ki, hogy bármelyikünk megtenne mindent azért, hogy egészséges legyen és maradjon, akkor visszább is vehetünk ebből a felháborodottságból. A baj az, hogy biznisz lett az egészség és az őssejtkutatás által felvetett etikai kérdések is emiatt a háttérben bújnak meg.

A piac az már csak piac, ha mindjárt ronda is. Az ember szeretne megszerezni sok mindent. Évezredek óta hajt arra, hogy minél tovább éljen és ha megbetegszik, akkor is minél előbb meggyógyuljon. Betegeskedni ugyan ki szeret?!?

Ha valakinek felajánlják, hogy ha fizet ennyit és ennyit, akkor megkaphatja a tuti gyógymódot, akkor fizet. Ha tud. Ha nem, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy mégis tudjon. A piac az már csak ilyen: adok-veszek. Kiderült: ha valakinek őssejt kell, az is megszerezhető, potom 25 ezer amerikai dollárt vagy ötmillió forintot kell kicsengetni érte. Ezt az ügyletet meg annyira még reklámozni sem kellett, a titok a bennfentesektől terjedve mindenkihez eljutott, aki betegségében utolsó reményt látott, kipróbálta.

A sejteket – mint kiderült – abortumokból nyerték ki, a pácienseknek beadott készítményeket pedig korábban nem tesztelték sem embereken, sem állatokon, hatásuk ismeretlen volt. A vizsgálatok még folynak, egyelőre persze még azt sem zárták ki, hogy félrevezetés történt és őssejt nem is volt a beadott injekcióban, így akár a placebo-effekt is működhetett. Akkor persze még csúnyább a dolog.

A befecskendezett sejtek működésmechanizmusa azonban még a szakértők számára sem tiszta, így nagy rizikót vállal magára az, aki ilyen kezelésre adja a fejét. Bár a magzati abortumokból nyert őssejt biztat a legtöbb eredménnyel, mert azok még nem nyerték el végső funkciójukat, így bármilyen irányban képesek fejlődni, ez mégis csak elv még és nem bizonyított tény. Az eddigi tapasztalatok ugyanis kétesélyesek, mert a sejtek akár rákos daganattá is képesek továbbfejlődni, tehát nem csak egészséges sejtek képződhetnek.

De tény: a rejtélyeket hordozó őssejt kultusza virágzik, csodaszerként emlegetik, reményt ad a bajban lévőknek. Mi magyarok egyébként is csodavárók vagyunk, rengeteg csodapirulát nyelünk le, sokról azt sem tudva, jó-e nekünk, de csak azért is bevesszük, mert a szomszédasszony ajánlotta, ráadásul most már úton-útfélen, a gyógyszertár mellett bioboltban, herbáriumban, illatszerboltban, sőt még a benzinkúton is megvehetünk már bármit.

Persze ennek további okai kereshetők például az egészségügy mai helyzetében is, meg abban is, hogy aki kiesik manapság a munkából, mert betegeskedése miatt táppénzre kényszerül, az seperc alatt munkanélkülivé iis válhat.

Itt vagyunk, ide jutottunk, ebbe kényszerülünk, biznisz lett az egészség és nekünk meg bármi áron (pénz, bizonytalansági faktor...stb.) szükségünk van rá. Alapvetően a komoly teológiai, etikai kérdések ettől teljesen elszigetelődve, csupán csak a háttérben szólalnak meg már, ebben az őssejt-kutatási kérdésben (is).

Forrás: Evangélikus Egyház honlapja
3. hozzászólás
Létrehozva: 2009-07-31 11:37
Ili
Hozzászólások: 728
Egyházi nem

A katolikus egyház határozott álláspontja, hogy az emberi élet megmentése és minőségének javítása nem etikátlan, ezért az emberi szervezetben jelen lévő őssejtek kinyerése és tenyésztése támogatható.


Az embrionális eredetű, vagyis osztódásnak indult petesejtekből kinyert őssejtekkel való kutatás azonban nem megengedett. Ez az eljárás az embrió pusztulásához vezet, ami az abortuszhoz hasonlóan elfogadhatatlan az élet védelmét középpontba helyező egyházi tanítás szerint. "Az emberi embrió személy, illetve személyi méltóság illeti meg, aki úton van afelé amennyiben ebben nem akadályozzák meg, hogy emberként világra jöjjön. Ennek megfelelően nem lehet vele mint nyersanyaggal, laboratóriumi egységgel bánni, így lefagyasztani vagy adni-venni" írja a győri egyházmegye lapjában Németh Gábor. Az egyház szerint nem kielégítő és hibás a kutatást támogatók érvélése, hogy az embrió nem érez fájdalmat, nincs személyisége. Semmiféle pozitív cél nem igazolhatja egy ártatlan emberi élet megsemmisítését.

forrás: evangelikus.hu
2. hozzászólás
Létrehozva: 2009-07-31 11:34
Ili
Hozzászólások: 728
Életmentés vagy gyilkosság?

Vita az őssejtkutatás körül


Az őssejtekkel a kilencvenes évek végén ismerkedhetett meg a tágabb közvélemény, amikor néhány éven belül több ígéretes eredményről számoltak be a kutatók. Az őssejtek különlegessége abban áll, hogy a többi testi sejttől eltérően megőrizték osztódási képességüket, ráadásul számos sejttípussá tudnak alakulni. Ennek megfelelően a remények szerint a jövőben rutinszerűen lehetne szöveteket pótolni a szívben, májban, csontvelőben, agyban, attól függően, hogy hol van rájuk szükség.

Mindez jelen pillanatban valójában még csak elmélet, a kísérletek sokszor alig re-produkálhatóak, de az eddigi eredmények mégis ígéretesek. 1999-ben az Angelo Vescovi által vezetett milánói kutatócsoport arról számolt be a Science hasábjain, hogy miután radioaktív sugárzással megsemmisítették egerek csontvelői őssejtjeit, idegi őssejteket fecskendeztek a helyükre, amelyek átvették a csontvelői őssejtek szerepét, és képesek voltak különféle vérsejtekké alakulni. Piero Anversa kutatócsoportjának pedig 2001-ben sikerült csontvelői őssejtekkel izomszövetet pótolni egerekben. Ez a felfedezés méltán váltott ki nagy érdeklődést, ezek szerint ugyanis elhalt izomszöveteket lehet pótolni például egy szívinfarktuson átesett páciensnél.
A hatalmas érdeklődésnek köszönhetően gyorsan elkezdődtek az emberi kísérletek is, amelyeknek egy része szintén sikeresnek bizonyult. A Pittsburghi és a Dallasi Orvosi Egyetem kutatói húsz súlyos szívbeteg páciensen hajtottak végre bypassműtét, és tíz esetben fecskendeztek a páciensek csípőcsontjából vett csontvelői őssejteket a szív huszonöt-harminc olyan területére, amelyek szemmel (vagyis képalkotó diagnosztikai eszközökkel) láthatóan károsodtak. A páciensek szívfunkcióit egy, három és hat hónappal később megvizsgálva azt tapasztalták, hogy az őssejtekkel kezelt betegek szívműködése a kontrollszemélyekéhez képest jelentősen javult. Ez arra utal, hogy a károsodott területekre bejuttatott őssejtek szívizomsejtekké alakultak. Közvetett módon hasonló eredményre jutottak a Mayo Klinika kutatói is, akik márciusban az American Heart Association lapjában számoltak be arról a meghökkentő kísérletről, amelyet négy leukémiában szenvedő non végeztek. Mind a négy páciens csontvelő-átültetést kapott, méghozzá férfi donortól. A kutatók később kis mintákat vettek a páciensek szívéből, amelyeket megvizsgálva férfi donoroktól származó genetikai nyomokat találtak. Ez arra utal, hogy a korábban beültetett csontvelősejtek képesek voltak szívizomsejtekké átalakulni. Ez megdönteni látszik a korábbi dogmát, amely szerint a szívizom olyan szövet, amelyet nem lehet pótolni.
A Lancet című orvosi lap júliusban számolt be a Hannoveri Orvostudományi Egyetem kutatóinak kísérletéről, akik szintén felnőtt csontvelői őssejteket juttattak be olyan páciensek szívébe, akiken szívkoszorúér-elzáródás miatt kellett műtétet végrehajtani. Az őssejtekkel kezelt harminc páciens esetében a mágneses-rezonancia-felvételek kimutatták, hogy a szívük több vért pumpált a testbe, mint annál a harminc páciensnél, akiken csak a műtétet hajtották végre.
Egy friss kutatás során egy torontói kutatócsoport agyi őssejtek befecskendezésével képes volt jelentős javulást elérni gerinc-sérült patkányoknál. Ha belegondolunk, hogy az Egyesült Államokban évente nyolcezer ember szenved gerincsérülést, érthető, hogy ez a kutatási terület továbbra is jelentős prioritást élvez.

Érdekes módon az eddigi kutatási eredményeket felnőtt őssejtekkel érték el, amivel természetesen a Bush-kormányzatnak sincs semmi gondja, a vita az embrionális őssejtek körül alakult ki, azon belül is a terápiás klónozással kapcsolatban, ahol, bár átmenetileg úgy tűnt, hogy minden probléma megoldódott, a tavalyi év végén kiderült, hogy gyakorlatilag semmilyen kézzelfogható eredménnyel nem rendelkezik ez a szakterület.

(Majdnem) fényes jövő

Az embrionális őssejtek utáni érdeklődés valójában érthető, ezek ugyanis hatalmas átalakulóképességgel rendelkeznek. A kérdés, hogy hogyan lehet ilyen őssejtekhez jutni, az egyik módon már létező embriókból vagy és ez az etikailag legproblematikusabb eljárás mesterséges úton létre kell hozni embriókat, amelyekből majd kiveszik az őssejteket. Természetesen ezek az embriók a kísérletek során elpusztulnak. Az utóbbit a kutatók az úgynevezett terápiás klónozással kívánják megoldani, ami számos országban tilos. A terápiás klónozás során ugyanis a Dolly nevű bárányon kikísérletezett módszert alkalmazzák, melynek során kiveszik egy petesejt magját, majd egy testi sejt magját ültetik bele, ebből fejlődik ki majd a hólyagcsíra, amelyből az őssejtet izolálják. A módszer mellett érvelők kiemelik annak fontosságát, hogy a terápiás klónozással a beteg saját testi sejtjének magját ültethetik az adott petesejtbe, vagyis az embrió a beteg genetikai kódját tartalmazza, ennek megfelelően az izolált őssejtek kilökődésének a veszélye sokkal kisebb. Tavaly rövid ideig úgy tűnt, hogy sikerült ilyen betegspecifikus őssejtvonalakat létrehozni, az év végén azonban „kipukkant a lufi”.
Amikor 2005 májusában a Science című tudományos hetilapban megjelent a dél-koreai Hwang Woo-suk professzornak és munkatársainak a cikke arról, hogy klónozott embriókból betegspecifikus őssejteket sikerült kinyerniük, az embrionális őssejtkutatás jövője nagyon fényesnek látszott. Úgy tűnt, hogy most már szinte korlátlanok a lehetőségek, és hamarosan „üzemszerűen” lehet előállítani majd a betegek saját genetikai állományának megfelelő őssejteket. Tavaly novemberben azonban kitört a hírhedt őssejtbotrány, amelyben kiderült, hogy szinte semmi sem volt igaz abból, amiről a dél-koreai kutatók beszámoltak: nem sikerült ugyanis klónozott embriókból előállított őssejteket izolálniuk, ennek megfelelően nem sikerült betegspecifikus őssejtvonalakat sem létrehozniuk. Először kiderült, hogy Hwang saját (no) beosztottjainak petesejtjeit használta fel kutatásaihoz. Bár ez önmagában is rendkívül súlyos vád, az igazi bomba ezt követően robbant egy dél-koreai honlapon megjelent információval, amely szerint Hwang 2005 májusában megjelent cikkében szereplő adatok hibásak.

Ezt követően maga Hwang értesítette a lapot, hogy egy véletlen folytán rossz képeket közöltek. Az ügy kirobbanását követően a Szöuli Nemzeti Egyetem által felállított bizottság azonban hiába várt a helyes adatokra: Hwang professzor és kollégái nem tudták bizonyítani az általuk állítottakat. A bizottság december 23-án arra a következtetésre jutott, hogy Hwang állításai egy kivétellel mind hamisak, a kutatócsoportnak valóban sikerült kutyát klónoznia. (Annak ellenére, hogy Dolly megszületése és halála óta számos állatot sikerült klónozni, ez továbbra is nagy kihívás a kutatók számára.) Hwang a héten mellesleg harmadszor állt a bíróság elé, ahol a kutatásra kapott összegekkel kell elszámolnia, a professzort ugyanis mintegy 850 ezer dollár elsikkasztásával vádolják. Hwang kedden azt állította, hogy a kapott pénz egy részét mamutok klónozására használták fel, amelynek során jégbe-fagyott mamutok szöveteinek felhasználásával akarták „újraéleszteni” a híres nagy testű állatot.
Annak ellenére, hogy a vizsgálatok során kiderült, hogy Hwang maga utasította munkatársait az adatok meghamisítására, kedden úgy nyilatkozott, hogy o a legnagyobb áldozat az ügyben. A dél-koreai professzor, akit elbocsátottak a Szöuli Nemzeti Egyetemről, hamarosan egy magán-kutatóintézetben kívánja folytatni munkáját, ahol állatok klónozásával fog majd foglalkozni. Humán kísérletek végzésére a csalás miatt egyelőre nem jogosult. Hwang azonban rendkívül nehéz helyzetben van: a kutatók egy része szerint, bár megérdemel egy esélyt, nehéz lesz neki bármit is elhinni. Ian Wilmut, Dolly „atyja” azonban azon a véleményen van, hogy „aki arra kényszerített nőket, hogy petesejtet adjanak neki, majd hazudott az eredményeiről, nem érdemel újabb esélyt”.

Etikai aggályok

Az embrionális őssejtkutatás gyakorlatilag minden formájával kapcsolatban számos etikai aggály vetődött fel, amelyeknek kapcsán az egyházak, politikusok, tudósok folyamatos vitában állnak. A képlet a terápiás jellegű klónozással kapcsolatban a "legtisztább", ennek során az embriót csak azért hozzák létre, hogy őssejteket izoláljanak belőle, majd elpusztítják. Etikai szempontból ehhez áll közel a mesterséges megtermékenyítésekből „visszamaradt”, be nem ültetett embriók felhasználása is. A spontán vagy művileg abortált magzatok felhasználásának esetében már jóval árnyaltabb a kép: mivel a beavatkozások között az az optimális, ha nem telik el hosszú idő, létrejöhetnek (és például Oroszországban már létrejöttek) olyan klinikák, ahol az egyik műtőben az abortuszokat végzik, a mellette lévő helyiségben pedig beültetik az őssejtet a várakozó páciens szervezetébe. Ha mindezt egy olyan társadalomba helyezzük, ahol az etikai kérdések egyébként sem zavarnak sok vizet, máris felmerül annak a lehetősége, hogy egy ilyen klinika „serkentően” fog hatni az abortuszok számára. Az őssejt-beültetés ugyanis rendkívül költséges beavatkozás – őssejt nélkül azonban nem kivitelezhető. Tehát a műtét árából nem jelenthet problémát bizonyos százalékot az anyának juttatni aki a legsúlyosabb esetben szándékosan a pénz miatt is abortálhatja születendő gyermekét egy szegény országban. n

Kis őssejttan

„Átalakulási” képességük szerint az őssejtek több osztályba sorolhatóak: vannak multipotens, pluripotens, illetve totipotens sejtek. A multipotens sejtek is több típusú sejtté tudnak alakulni, de ez a képességük korlátozott. Ezeket a sejteket nevezzük felnőtt őssejteknek, amelyek közül a legismertebbek a csontvelői vérképző őssejtek, amelyek mindenféle vérsejtté tudnak alakulni, de az utóbbi években egyre több szövetben találtak felnőtt őssejteket, legnagyobb meglepetésre még idegi őssejtet is.

A pluripotens sejtek jelentősen nagyobb átalakulóképességgel rendelkeznek. Nem véletlenül, hiszen ezek az őssejtek az embrióban találhatóak csak meg, ezért gyakran embrionális őssejteknek hívjuk oket. A pluripotens őssejtek ki-nyerése már meglehetősen bonyolult folyamat, mivel mindenképpen szükség van hozzá egy embrióra, ami számos etikai problémát vet fel. Az egyik módszerrel mesterséges megtermékenyítés során visszamaradt (be nem ültetett) embriókat használnak fel, a donorok beleegyezésével. Egy másik módszer során elvetélt vagy abortált magzatokból veszik ki a pluripotens őssejteket, azokból a szövetekből, ahol a magzat ivarszervei fejlődtek volna ki.
Totipotens őssejtekrol a megtermékenyítés utáni néhány osztódásig beszélhetünk csak, az embriócsomó már „csak” pluripotens sejtekkel rendelkezik.

Vatikáni ellenállás

„A humán embriók megsemmisítése az abortusszal egyenértékű Exkommunikációval fogjuk sújtani azokat a nőket, orvosokat és kutatókat, akik megsemmisítik az embriókat, és azokat a politikusokat, akik elfogadják a törvényt” nyilatkozta Alfonso Lopez Trujillo bíboros, a Famiglia Cristiana katolikus hetilap 2006. július 2-ai számában. Trujillo szerint aki a Vatikán Családügyi Tanácsának vezetőjeként az eddigi legmagasabb rangú megszólaló a katolikus egyház részéről az embrionális őssejtkutatásban részt vevő kutatók például nem áldozhatnak, de még egyházi temetésben sem részesülhetnek.
1. hozzászólás
Létrehozva: 2009-07-31 11:24
Ili
Hozzászólások: 728
Napokkal ez előtt késő éjszaka kaptam egy segítséget kérő levelet. Megdöbbentem mert a levél olvasása közben kiderült, hogy az akinek gyógyításához, műtétjéhez segítséget kérnek személyes ismerősöm. Fiatal lány az én egyik lányommal egy idős.

Első olvasásra azon gondolkodtam kinek is kellene elküldenem akik anyagi segítséget is tudnak nyújtani a külföldön végzendő műtéthez!

Mivel hajnal volt gondoltam reggelig átgondolom, de addig is utána nézek ennek a műtétnek.

Reggel még a vejemet is felhívtam mondván mit szólsz hozzá hová tegyem fel, hogy minél többen tudjanak róla!

Első kérdése az volt "Anya mi erről az egyház állásfoglalása?"

Ekkor jöttem rá mennyire befolyásol bennünket ha egy családtagról, vagy barátról van szó ha beteg!

Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép