Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Bibliai ihletésű novellák. - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Emánuel napja
6 felhasználó online
0 tag, 6 vendég



Képek a galériából

Kapcsolat
Rózsafüzér
Fórum

Oldalak: [1]
12. hozzászólás
Létrehozva: 2012-04-05 11:29
protorovas
Hozzászólások: 8
Lábnyomok

Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton.
Közben két sor lábnyomot látott egymás mellett haladva.
A sajátját, és az Úrét…
Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra, és ekkor észrevette, hogy az út folyamán sokszor csak egy sor lábnyom volt látható.
Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő.
Bántotta a dolog, és megkérdezte az Urat :
Uram, te megígérted, hogyha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, te mindig velem jársz életem útjain.
De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor leginkább szükségem volt rád.
Az Úr így felelt:
Drága gyermekem, én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el.
A megpróbáltatás idején, amikor úgy szenvedtél,- amikor csak egy sor lábnyomot látsz,- akkor a karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak.
11. hozzászólás
Létrehozva: 2012-04-05 11:27
protorovas
Hozzászólások: 8
Nem minden az, aminek látszik

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta az idősebb angyal. Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a Halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak...
10. hozzászólás
Létrehozva: 2012-04-05 11:21
protorovas
Hozzászólások: 8
José Navarrro: A hernyó és a lepke

Volt egyszer egy földön mászó hernyó. Fehér színű volt, zöld csíkokkal a hátán. Senki nem kedvelte, mert ahogyan mondták csúnya volt. Szomorúan mászott ide-oda. Amikor odaért egy növényhez, minden rovar kigúnyolta. Senki sem akart vele játszani, de még a társaságát is kerülték.
Egyetlen szórakozása volt, hogy fölmászott egy fa tetejére és onnan figyelte a lepkék repülését. Tetszett neki nagyon és minden pénzt megadott volna érte, hogy ő is repülhessen. Órák hosszat figyelte őket. Amikor visszamászott a földre, ott folytatódott, ahol előbb abbahagyták: mindenki csúfolta. Beleunt megalázó helyzetébe. Elhatározta, hogy fölmászik a fa csúcsára és soha többé nem jön le onnan.
Az első napokban egy lepke repült az ágra, a hol ő pihent. A hernyó odacsúszott a közelébe és beszélgetni kezdtek. Barátságba kerültek. Ez nem szűnt meg, sőt szorosabb lett és sok időt töltöttek együtt. A hernyó feltette a következő kíváncsi kérdést a pillangónak:
- Miért kötöttél velem barátságot, mikor engem mindenki megvet, mert csúnya vagyok?
A lepke így válaszolt:
- A barátságnál nem az a fontos, milyenek vagyunk kívülről, hanem az, mi van bennünk!
A hernyó örült ennek az őszinte barátságnak. Szinte beleszédült a boldogságba. Annyira, hogy az egyik éjjel, amikor fenn aludt a fa egyik ágán, a teste lassan átformálódott. Másnap reggelre egy gyönyörű lepke lett belőle is. Mindenki megcsodálta. Amikor a másik lepke meglátta, ő is örvendezett a változáson. Így szólt hozzá:
- Most látszik rajtad az a szépség és jóság, ami eddig benned rejtőzött.
Párosban repülték be a mezőt. Ha láttak valahol egy szomorú hernyót, odaszálltak hozzá és megvigasztalták.
9. hozzászólás
Létrehozva: 2012-04-05 11:07
protorovas
Hozzászólások: 8
Gyümölcsárus a Bibliáról (Az eredeti)

Egy fiatal lány - szemmel láthatóan elmerülve egy könyv olvasásában - egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt. Egy úr megállt, hogy gyümölcsöt vegyen, és megkérdezte, hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szégyenlősen válaszolta a lány:
- Isten szavát, uram!
De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdezte tehát:
- Ki mondta önnek, hogy a Biblia Isten szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta:
- Isten maga.
- Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Soha sem látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhatta volna?
A lány zavarba jött, és néhány pillanatig csendben volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt mondta:
- Uram, ki mondta önnek,hogy van egy Nap ott fenn, az égen?
Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta:
- Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra, hogy valaki mondja. A Nap saját maga beszél erről. Felmelegít engem. Szeretem a fényét.
A fiatal lány komolyan válaszolta:
- Világosan mondta, uram, ami a Napot illeti. Én a Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet. Világosságot ad. Szeretem a fényét és a melegét. Senki más, csak Isten tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok ebből a könyvből.
A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment.
8. hozzászólás
Létrehozva: 2012-04-05 11:00
protorovas
Hozzászólások: 8
Gyümölcsárus a Bibliáról

Egy asszony gyümölcsöt árult. Amikor nem voltak vevői, mindig a Bibliát olvasta. Egyszer egy vásárló megkérdezte:

- Milyen könyvet olvas?
- Uram, ez a Biblia, Isten igéje.
- Ugyan honnan tudja, hogy a Biblia Isten szava? Ki mondta ezt magának?
- Ő maga.
- Hát beszélt magával az Isten?
Az asszony egy kissé zavarba jött, amikor bizonyítani akarta azt, hogy a Biblia valóban Isten szava. Aztán felnézett és rámutatott a Napra.
- Uram, be tudja nekem bizonyítani, hogy az ott a Nap?
- Bebizonyítani? – ez nagyon egyszerű. Hisz fényt és meleget áraszt.
- Helyes, pontosan így van ez a Bibliával is, mondta az asszony. Isten szava, bizonyítja azt, hogy nekem belsőleg fényt és meleget ad.
7. hozzászólás
Létrehozva: 2012-04-05 10:53
protorovas
Hozzászólások: 8
Kőbe vésve!

Két barát ment a sivatagban. Összevesztek és az egyik képen törülte a másikat, aki megsértődött. Anélkül, hogy szólt volna bármit is, az alábbi szavakat írta a homokba.

„Ma a legjobb barátom lekevert egyet!” aztán tovább mentek a sivatagban. Egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldokolni kezdett, de a másik kimentette. Magához térve a következőket véste az ott lévő sziklába: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!”

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másik életét, megkérdezte társát. Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted, hogy megmentettelek. Miért? A válasz sem késlekedett, ami így hangzott: „Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. Ám ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el!”

A kis történetben mindannyiunk számára adott a házi feladat. Tanuljuk meg sérelmeinket mindig homokba írni, a jótettek pedig kőbe vésve rögzítődjenek életünkben, mert csak így tehető jobbá és emberibbé az önzés útjára lépett világunk.
6. hozzászólás
Létrehozva: 2012-04-05 10:33
protorovas
Hozzászólások: 8
Miért olvassuk a Bibliát minden nap?

A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával. Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját.

Egyik nap megkérdezte, "Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?"A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: "Fogd meg ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!"

A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz. A nagyapa nevetett, és azt mondta, "A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!", és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, "Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé", ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló.

Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni, "Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod?".

Az öregember azt mondta: "Nézd meg a kosarat!". A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szenes kosár helyett egy tiszta kosár volt. "Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk".

Szánj időt, hogy elolvass Isten szavából valamennyit mindennap!
5. hozzászólás
Létrehozva: 2012-02-23 13:56
borostyán
Hozzászólások: 1
Sziasztok!

Szeretnék mutatni egy könyvet, most jelent meg nemrég, és Jézus életéről szól. A hagyomány és az írói fantázia keveredik benne. Itt elolvasható:

http://www.borostyankor.hu/ivy.A441CFEA-871B-4516-B780-4B78C1958F71.html
4. hozzászólás
Létrehozva: 2010-11-19 09:17
boros1124
Hozzászólások: 2
Üdv!

Nos novellának éppen nem nevezném, de végülis a vallás ihlette mesekönyv a gyerekeknek. Szerintem nagyon jó dolog az, hogy a kicsikre is gondolnak. Akit esetleg érdekel itt vethet rá egy pillantást: http://konyv-konyvek.hu/angyalok_betlehem_mellett
3. hozzászólás
Létrehozva: 2009-09-12 22:30
Bibliaolvasó Kalauz
Hozzászólások: 8170
Nem vagy egyedül.

"Bizony boldog azaz ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem." Jób könyve 5.17-19


Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába.

Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten. Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, csak hamu
maradt belőle.

A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is odalett. Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem? - kiáltott Istenhez.

Másnap reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van. Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten. - felelte a kapitány.

Életünknek vannak időszakai, amikor úgy tapasztaljuk minden összedőlt, minden elveszett, minden értelmét vesztette. Hamis gondolatok, reménytelenség, mély szomorúság és csüggedés lesz úrrá bennünk. De sose adjuk fel a reményt, Isten megóvja gyermekeit és nem enged meg hiábavaló szenvedéseket! Bár utunkon megengedi a sötét alagutakat, az elbukásokat, a csalódásokat, de csak azért, hogy egy élettel telibb állapotba vezethessen el bennünket...
A hívő emberben a legsötétebb időszakban is benne kell, hogy ragyogjon a hit halvány kis fénysugara, mely elegendő fényt és melegséget ad tovább menni a keskeny úton. Törekedjünk elfogadni a sötét és szenvedésekkel teli időszakokat is azon Istenbe vetett bizalomban, hogy Istenünk a testi és lelki gyötrelmeket bizonyára titkon felhasználja akaratának teljesítéséhez saját és embertársaink javára, fejlődésünk és lelkünk üdvösségének érdekében. Mert még ha szenvedésünkben nem is látjuk, de a sötét és átszenvedett napok éppoly gyümölcsözőek, sőt gyümölcsözőbbek lehetnek, mint a gondtalan és örömmel
teljes napok. Természetesen a szenvedést nem kell nekünk keresnünk, de ha kikerülhetetlenül az utunkba helyezi a jó Isten, akkor próbáljuk meg minél előbb elfogadni azt, megbékélve az Ő akaratával, a szenvedés okozta fájdalommal, veszteséggel, tehetetlenséggel és szárazsággal.

Mert idővel a fájdalomból mély boldogság, a veszteségből igaz bőség, a tehetetlenségből erős bizalom, a szárazságból lelki forrás születik meg bensőnkben. Mi sokszor nem tudjuk, Isten viszont jól tudja mi a jó számunkra, bízzuk hát Rá önmagunkat és életünket, így összetöretéseinkben is Őáltala születünk újjá.

Sose feledjük, Istenünk irgalmas szeretetével, irántunk érzett örök szerelmének a virágával a szenvedésben is ott van velünk.
2. hozzászólás
Létrehozva: 2009-09-12 21:57
Bibliaolvasó Kalauz
Hozzászólások: 8170
AZ én utaim.

"Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti
gondolataitoknál." Ézs 55.9


Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és mint többnyire a barátok ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá mint többnyire a barátok ők is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen
nőttek fel, és mindhárman nagyjából egy magasak voltak.

Az első fa szerette a szépet.
A második fa szerette a kalandokat.
A harmadik fa pedig szerette Istent.

Egy napon fáink arról beszélgettek, mik szeretnének lenni, ha majd nagyok lesznek. Ha felnövök, faragott kincsesláda szeretnék lenni, teli ragyogó drágakövekkel mondta az első fa. A második fa nem ilyen dolgokra gondolt.
Ha felnövök, hatalmas hajó szeretnék lenni mondta. A kapitánnyal, egy nagy kutatóval együtt új országokat fogunk felfedezni. A harmadik fa közben az ágait rázta. Én egyáltalán nem szeretném, hogy feldolgozzanak. Szeretnék itt maradni, ahol vagyok, és minden évben egyre magasabbra nőni, hogy én lehessek az erdő legmagasabb fája. Ha aztán rám néznek az emberek, látják, hogy Istenre mutatok.

Teltek-múltak az évek, és egyszer csak három favágó érkezett az erdőbe. Végre! Kiáltott fel az első fa, amikor az első favágó kezdte kivágni őt. Most fog valóra válni az álmom, hogy kincses ládika leszek. Remek! Kiáltotta a második fa, amikor a második favágó őt kezdte kivágni. Most megvalósulhat az álmom, hogy vitorlás hajó legyek. Jaj, ne! Kiáltott fel a harmadik fa, amikor a harmadik favágó őt kezdte kivágni. Akkor nem tudom többé Isten felé irányítani az emberek tekintetét. A favágók elvitték a három fát, amelyek közül kettő számára sokat ígérőnek nézett ki a jövő. De nem sokára mindhármuknak el kellett temetniük az álmaikat. Ahelyett, hogy szép kincses ládikát faragtak volna belőle, az első fát állatoknál használatos csúnya etetővályúvá, jászollá dolgozták fel. Kecses vitorlás helyett egyszerű halászcsónak lett a második fából. A harmadik fából pedig semmi sem készült. Csak gerendát fűrészeltek belőle, és otthagyták az építőmunkás kertjében.

Az élet folyt tovább. Évek teltek el. A három fa lassacskán megtanult együtt élni széttört álmaival. Egy hideg, téli estén aztán egy csapásra megváltozott az első fa élete. Egy csecsemő született ezen az éjjelen nyilvánvalóan nem közönséges gyermek. Angyalok énekeltek. Pásztorok és királyok jöttek, hogy meglátogassák. Amikor az első fa felfogta, mi is történt, szíve megtelt örömmel. Mégiscsak megvalósultak az álmaim mondta. Nem raknak ugyan tele arannyal és drágakövekkel, de én ringattam a világ legnagyobb kincsét.

Tovább telt-múlt az idő, összesen mintegy 30 év, és egy napon végre megváltozott a második fa élete is. Kint volt éppen a tó közepén, amikor szörnyű vihar kerekedett. Erősen fújt a szél, és olyan magasra csaptak a hullámok, hogy a kis csónak már azt gondolta, el kell süllyednie. Ám ekkor valami hihetetlen dolog történt. A rajta tartózkodó férfiak egyik felállt. Hallgass el! És a hullámok engedelmeskedtek neki. Amikor a második fa megértette, mi is történt, az ő szíve is megtelt örömmel. Mégiscsak megvalósultak az álmaim mondta. Nem szállítottam ugyan nagy felfedezőt, de a menny és a föld Teremtőjének Fiát vihettem.

Nem sokkal ezután a harmadik fa élete is megváltozott. Jött egy ács, és elvitte magával. Megrökönyödésére azonban nem valami szép dolgot készített belőle, még csak nem is valami hasznosat. Ehelyett durva fakeresztet ácsoltak belőle.
Az a fajta kereszt ez, amit a katonák használnak bűnözők kivégzésére, gondolta a fa rémülten. Valóban a vesztőhelyre vitték. Ott a dombtetőn rászögeltek egy halálra ítélt férfit. Tulajdonképpen ennek kellett volna a legborzalmasabb napnak lennie a fa életében, ha nem lett volna ott az a valaki. A rajta kínok kínját szenvedő férfi nem egy szokásos bűnöző volt, akinek a saját bűntettei miatt kellett bűnhődnie. Ártatlan volt. Jézus Krisztus volt Ő, Isten Fia, aki a világ bűneiért halt meg. Amikor a harmadik fa rájött, mi is történt, ujjongott a szíve az örömtől. Mégiscsak megvalósulnak az álmaim mondta. Nem leszek
ugyan a legmagasabb fa az erdőben, de ettől a naptól kezdve mint Jézus Krisztus keresztje újból és újból Istenre irányítom majd az emberek tekintetét.

Tanulság:

"Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti." Zsolt 37.5

1. hozzászólás
Létrehozva: 2009-09-12 21:46
Bibliaolvasó Kalauz
Hozzászólások: 8170
A Szentírás ihlette képzelt történetek.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép