Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Csukor Árpád üzenet mindannyiunknak! - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Szilvia napja
6 felhasználó online
0 tag, 6 vendég



Képek a galériából

A három gyermek
Fórum

Oldalak: [1] 2345...Utolsó
1202. hozzászólás
Létrehozva: 2018-11-10 16:38
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap (évközi 32. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, figyelmeztette
az előtte levő tömeget: óvakodjanak
az írástudóktól, - „akik színleg
nagyokat imádkoznak. Ezért
keményebb ítélet vár rájuk.” (Mk 12, 40)
Ismét olyat mond, teljes határozottsággal,
ami ránk is, ma is, - érvényes.
Istent nem lehet megtéveszteni,
mert az ember szívébe lát.
Jól látja az „írástudókat,” akik bár
jól ismerik a vallási előírásokat,
mégis inkább a látszatra törekszenek.
Cselekedeteik pedig nem
az Isten iránti szeretetből fakadnak.
Az emberek tetszését akarják megszerezni.
Amit tesznek, még ha a
vallásosság köntösében is,
szív és lélek nélkül teszik.
Jézus, - meg is fenyegeti őket:
mivel ti nagyokat imádkoztok
a látszatra törekedve,
ezért majd ítéletetek is sokkal nagyobb lesz!

Mint oly sokszor, most is magunkra
ismerhetünk Jézus elítélő szavaiban.
Azokról az emberekről beszél,
akik a vallásban példát kellene mutassanak,
akiknek az élete mintaként kellene
szolgáljon a többi ember számára.
Mert vajon kihez is szólhat
annak az embernek imája,
aki csak színleg imádkozik?
Egészen biztos, hogy az emberekhez
a látszat kedvéért, - és nem Istenhez.
Az ilyen ember cselekedetei, szavai
csak önmaga körül forognak.
Önmagát helyezi előtérbe és magát mutogatja.
Éppen a címzett, - Isten, -
marad ki belőle és kimarad a tartalom is.
Ez az egész nem több, mint üres semmiség.
Jézus nyíltan felrója ezt a magatartást.
Ez pedig oly könnyen
megmutatkozhat a mi életünkben is.
Amikor a szépnek mutatott külső alatt
hamisság rejtőzik.
Ma is, - minket is, - kísért a képmutatás,
kísért az igazság színlelése.
Könnyen felöltjük magunkra
ezeket a Jézus által elítélt a tulajdonságokat.
Ekkor bennünk is elválik
az imádság az igazságosságtól.
Ez pedig súlyos ítéletet von magára.
Ha azt mondjuk, hogy szeretjük az Istent,
de valójában elébe helyezzük
a mi saját önteltségünket, -
elítéltettünk!

Naggyá válni Isten szemében csak
a pózolás nélküli, őszinte megalázkodás
és vallásosság által lehet.
Isten tekintete gyönyörködik az ilyen embereken,
akik a legtermészetesebben,
magától értetődő módon teszik a jót
és szólnak imájukban Istenhez.
Akik nem méricskélik magukat senkihez,
hanem egyszerűen odaadják magukat Istennek
és az embertárs szolgálatának.
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=xVcvCwIRb2k
1201. hozzászólás
Létrehozva: 2018-11-03 20:03
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 31. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki
az őt faggató írástudónak,
beszélgetésük végén,
különös mondatot mond:
„Nem jársz messze Isten országától.”
(Mk 12, 34)
Az írástudó arról faggatta Jézust,
mi a véleménye,
melyik a parancsolatok közül a legelső.

Ha mi beszélgetnénk az Úrral,
- ugyanerről, - nekünk is ezt mondaná?
Ő együtt beszél az Isten iránti szeretetről
és az emberek iránti szeretetről.
Hitünk csak akkor valós és igaz,
ha cselekedeteinkben mutatkozik meg!
Nagyon valószínű, ugyanerről
ugyanezt mondaná nekünk is.
Hogy mi is közel járunk
az Isten országához,
de még csak épp a kapujában állunk.
Lehet, hogy Isten országa
már csak karnyújtásnyira van tőlünk,
de még korántsem bizonyos,
hogy el is nyerjük.
Vagyis még a legtökéletesebb
istenismeret és vallásosság sem igaz,
hogyha nem fakadnak belőle
a szeretet cselekedetei.
Márpedig mit érne közel járnunk
Isten országához,
ha a szeretetlenség megkötözöttsége
okán képtelenek lennénk belépni oda?
Legyünk bár hasonlók
ahhoz az írástudóhoz,
de a kegyelem által immár,
ne csak közel legyünk Isten országához,
hanem törekedjünk arra,
hogy be is lépjünk oda.
Bölcs ember az, - aki megérti ezt.
Érti és látja, - tudja és megéli, -
hogy Jézus Krisztus
a szeretet parancsában látja
a legfőbb törvényt,
amely szeretet egyrészt Isten,
másrészt az embertárs felé irányul.

Az nagyon nagy probléma
lenne életünkben,
ha a szeretet parancsát,
mint valami külső kényszert
akarnánk megélni.
Akkor attól, szinte megbénulnánk.
A szeretetünk csak akkor ér valamit,
ha szívünkből jön.
Ha azt szívünkbe írt törvényként éljük meg,
- boldog örömben,
a legnehezebb körülmények között is, -
életünk folyamán.
Az ember, legyen az keresztény,
vagy bármilyen vallású, -
aki már érezte Isten szeretetét,
aki megtapasztalta életében Isten
gondoskodó, és szerető jelenlétét,
- hogy Isten maga a Szeretet, -
az egészen természetesnek tartja
e szeretet viszonzását, valamint
istenszeretetének továbbsugárzását
az emberek felé.
Legyen a szeretet
életünk legfőbb vezérelve!
Minden cselekedetünket
határozza ez meg!
Mindig és szünet nélkül!
Ahogyan szívünk dobban,
- minden pillanatban…
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Ma 62 éve történt 56 vérbefojtása!
https://www.youtube.com/watch?v=gM5Q7pSsRoM&t=8s
1200. hozzászólás
Létrehozva: 2018-11-01 20:15
Árpád
Hozzászólások: 838
Mindenszentek estéjére,
halottak estéjén…

Igyekezzünk oda jutni,
hová ők már eljutottak…

Mit ér a szenteket,
- akik előttünk éltek,
a hitet, reményt és szeretetet
hősies fokban gyakoroltál életükben
és már ott vannak a mennyei dicsőségben, -
tisztelnünk és ünnepelnünk?
Hiányzik ez nekik?
Ugyan már!
Kel nekik a dicséretünk?
Nekik, - akiket Jézusunk ígérete szerint,
maga az Isten fogadott dicsőségébe?
Egyáltalán nem hiányzik nekik
a mi dicséretünk, - ünneplésünk!
Nekünk azonban javunkra válik,
ha tiszteljük őket,
ha közbenjárásukat kérjük,
ha példát veszünk róluk!
Rájuk tekintésünk
vágyat kell gyullasszon bennünk!
Vágyat a velük való boldog közösségre.
Hisz ők is, - ezt bizonyosra vehetjük, -
várva várnak minket.
S mi mennyiszer megfeledkezünk erről!
Ne szűnjünk meg keresni az odafentvalókat
és bátran kívánkozzunk oda,
hová ők már beérkeztek.
Lángoló buzgóság kell eltöltse lelkünket
ha erre a vég nélküli gyönyörű
Találkozásra gondolunk!

Hasonló gondolatokkal gyújtsuk meg
mécseseinket is Szeretteink sírján,
és helyezzük oda
az emlékezés hálavirágait.
Krisztus, - a meg nem szűnő Világosság, -
ragyogjon ránk, - már most, -
és majd örökké,
a szentek Közösségében!
Szeretettel:

Árpád
1199. hozzászólás
Létrehozva: 2018-10-27 18:06
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 30. vas B év)

Elhangzott-e már felénk életünkben
az a szó, amit a jerikói vaknak mondtak
az úton levők?
Akkor, amikor Jézus magához hívta,
- a többiek figyelmeztették:
„Bátorság! Gyere, - téged hív!”
(Mk 10, 49)
Kaptunk- e figyelmeztetést
embertársainktól,
vagy figyelmeztettünk- e másokat,
a jézusi hívásról, sürgetésről.
Boldog lehet az az ember,
aki felé elhangzik a szó:
„Bátorság! Gyere, téged hív!”
Ha pedig belátjuk és
meggyőződésünkké válik,
hogy Jézus hív, - akkor mit kell tennünk?
Ugyanazt, amit a jerikói vak tett.
Eldobni az addigi lekötöttségeinket,
- felugrani és Jézushoz menni!

A jerikói vakot
a látásra való igény hajtotta.
Vágy az értelmes,
egyre többet látó emberi életre.
Arra pedig
a körülötte levők figyelmeztették,
hogy induljon, - mert őt hívja az Úr.
Mi is, valamennyien, mint a jerikói,
oly sokszor, - nem csak vakok,
koldusok is vagyunk.
Ha pedig vakságunkból meggyógyulunk,
feladhatjuk koldus voltunkat is.
Aki megszabadul, - Isten kegyelméből,
vakságából,
az már képes a jézusi látásmódot,
a jézusi szabadságot választani.
A kérdés pedig az, - merjük-e
teljes határozottsággal kérni,
hogy megszabaduljunk vakságunktól?
Vállaljuk- e mindazt,
ami azzal jár, hogy már látunk?
A jerikói koldus,
Jézussal való találkozásáig,
testi látással nem bírt.
Ezzel egyenes arányban
fejlődött ki benne a lelki látás, - a hit!
Hit a hozzá közeledő,
őt magához hívó Jézusban.
Annyi, - önmagát még akár
kereszténynek nevező
embertársunk életéből is, -
hiányzik ez az isteni erény.
A vallás külső gyakorlatait úgy ahogy
teljesítik, de ez csak valamiféle,
hangulat, szentimentális érzelem
és nem igazi, mély hit,
amire az élet alapozható.

Igazi és mélységesen erős vágy
kellene hajtson minket is az Úrhoz.
Keresztül mindenen!
Szemben a visszatartó dolgokkal,
az Úrhoz való kiáltásunkat
csitítani akarókkal.
Látni szeretnénk, - látni akarunk!
Lángoló hittel élni életünket!
Ezzel a hittel, - és az Úr segítségével, -
legyőzhető minden akadály.
Erősítsen bennünk az Úr
a hittel való látásra.
Ne féljünk egymásnak mondani:
„Jézus, téged is hív!
A te vakságodat is meg akarja gyógyítani!”
Szép, és a hit látásában megélt
őszi vasárnapunk legyen,
mindnyájunknak!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=ilW7uVgooPQ
1198. hozzászólás
Létrehozva: 2018-10-20 20:28
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 29. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki az Őérte
mindent elhagyók jutalmáról tanít
a mai vasárnap evangéliumában.
Ezen Jakab és János fantáziája
azonnal, - egyből meglódul.
Nekik, - akik nemcsak követték Jézust,
de az idők folyamán Jézusnak legbensőbb
tanítványi körének is tagjaivá váltak.
Hiú módon nemcsak Jézus követőkké
akartak válni, hanem hatalommal bíró
vezetőkké is Jézus eljövendő országában.
Jézus pedig világosan, - másfajta
felemelkedésre hívta fel figyelmüket,
és valójában a mi figyelmünket is.
Igazi felemelkedést
csak a szeretet-szolgálat által lehet elérni.
Isten országában az egyszerű lelkek,
az alázatosak lesznek az elsők.
Azok, akik saját érdekeiken felülemelkedve,
mások szolgálatára összpontosítanak.
Jézus szeretettel figyelmeztet:
„Nem tudjátok, mit kértek!” (Mk 10, 38)

Jézus a maga engedelmességére, hitére,
életútjára nézve, - tudja,
mi vár rá, mit vállalt.
S felteszi a kérdést:
követői tudják-e mindezt vállalni?
Mikor kiderül a többi tanítvány előtt,
hogy ezek mit kértek Jézustól,
zúgolódni kezdenek.
Féltékenyen, irigyen és elváróan.
Jézus a kérés mögött meghúzódó
emberi indulatot ítéli el.
Hisz elfeledkeztek a Messiás útjáról,
szenvedéséről és csupán csak
a dicsőségében akartak osztozni vele.
Ugyanakkor Krisztus útján csak az járhat,
aki elfogadja, hogy a jutalmazás egyedül
a mennyei Atya hatáskörébe tartozik.
Az elsőbbség pedig,
a nagyobb szolgálatban és odaadásban van.

Jézus élete, - a maga teljes egészében, -
másokért odaadott,
a szenvedés és a halál jegyében folyó élet.
Nem is lehet ez másként,
mert a Messiás élete csak így lehet
a bűn rabságában sínylődő ember életéért
kifizetett váltságdíj.
Általános és személyes értelmében egyaránt.
Ugyanakkor őszinte, de nagyon emberi
gondolkodást árul el a két tanítvány.
Azt hiszik, hogy csodákat tevő
és csodásan tanító Mesterük,
hamarosan trónjára ül.
Ebből szeretnének
önző módon hasznot hajtani.
Jézus rámutat lényeget láttatóan,
- és szeretettel utal arra, - hogy
az a sors, amely Őrá vár,
a tanítványok osztályrésze is lesz.
Jakab és János csak a földi dolgokat,
a hatalmat és az ezzel járó előnyöket látja.
Ugyanakkor Jézus, az Isten országának
rendjét villantja fel előttük.
Annak az országnak rendjét,
mely számunkra már megkezdődött.
Hisz annak jelenében éljük életünk.
Ám az, - az idők végezetében fog beteljesedni.
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=9h4YOMSCJR4&t=81s
1197. hozzászólás
Létrehozva: 2018-10-13 19:02
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap (évközi 28. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki ránézett
a parancsokat megtartó gazdag ifjúra.
Megkedvelte őt, de figyelmeztette:
„Valami még hiányzik belőled!”
(Mk 10, 21)
Mennyire jó lenne, ha elmondhatnánk
mi is magunkról,
hogy Jézus ránk is úgy néz,
mint arra a lelkesedéstől áthatott ifjúra!

Mindentudásával látja
annak hibáit és erényeit.
És látja a benne élő szeretetet is.
Bennünket is így néz.
Bárcsak rólunk is azt mondhatná el,
- megkedvelt minket!
De hisz ez a valóság!
Kedvel, még ha bűnben bukdácsolunk,
- akkor is.
Mert igyekszünk Isten parancsait megtartani.
Még ha vallásosságunk alig több,
mint hétvégi megszokás.
Ha imaéletünk alig több mint a nulla.
Még ha valóságos isten-kapcsolatunk
oly parányi is, mint a mákszem.

Bámulatra méltó
Jézus Krisztusunk szeretete.
Amely a legkisebb jó szándék esetén is
megnyílik, hogy befogadja
a hozzá közeledőt!
Ez a befogadás azonban mindig
a teljességre törekszik.
Teljesen akar bennünket!
Készséges Jézus-követést kíván!
Ez tettrekészség, - szétosztásra készség,
önzetlen követésre való készség,
s a lehetetlenre való vállalkozás készsége.
Oly gyönyörűen fogalmaz,
amikor az ifjúhoz szól:
„valami még hiányzik belőled,”
„add el, amid van!”
S nem csak az anyagiakra gondol!
Erre a kérésre a választ,
a legszegényebb is képes megadni.
De ki képes erre a radikális döntésre?
Voltak, akik képesek voltak!
A szentek hosszú sora…
Az első tanítványoktól indulva
napjaink szentjeiig,
- képesek voltak erre!
Fénylő csillagok előttünk.
Égő fáklyák, kik világítják az utat.
Melegük biztat: ne féljünk!
Legyünk bátrak és nagylelkűek!
Ami Jézusnál vár, az sokkal több,
mint amit az anyagi világ nyújt!
Jó annak, aki tudja:
Jézus már ránézett, és megkedvelte őt.
Hívott! És mindig lehetőségünk van arra,
hogy igennel válaszoljunk hívására.
Már ezen a szép őszi vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=58X6DqSl19o&t=130s
1196. hozzászólás
Létrehozva: 2018-10-05 17:42
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnapután vasárnap! (évközi 27. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki neheztelve
néz a tanítványokra, amikor
elküldik Tőle a gyermekeket.
Nekik, de főleg nekünk mondja:
„Aki nem úgy fogadja az Isten országát,
mint egy gyermek, nem megy be oda.”
(Mk 10, 15)
Ha az Írás mást nem is mondana
a gyermekekről, csak ezt,
akkor is mélységes áhítattal és
hálás szívvel kellene forduljunk minden,
számunkra példát nyújtó gyermek felé.

A Jézus elé vitt gyermekek már itt a földön
boldogok, hisz a gyermekkor önfeledt,
tiszta derűje a mennyország boldogságát idézi.
De miért éppen a gyermekeké
az Istennek országa?
Mert a gyermeki kor különleges állapot.
A gyermekek nem félnek, - nem azért,
mert nem lenne félelemérzetük, -
hanem alapvetően
biztonságban érzik magukat.
A bennük levő közvetlenséget,
bizalmat várja tőlünk is az Úr.
Ezt a gyermeket keresi bennünk is, - Jézus.
Nem a gyerekest, hanem a gyermekit.
A gyermek veleszületett alázatát,
hogy rá van szorulva szüleire.
Jézus azt várja tőlünk, hogy úgy
engedelmeskedjünk mennyei Atyánknak,
- olyan gyermeki rajongással, -
ahogyan csak a gyermek tud földi szüleiknek.

A gyermekség természete jó és értékes.
Felnőttként gyermeknek lenni pedig,
különleges és természetfölötti erény.
Sokkal több, mint a puszta gyerekség.
Lélekben kell gyermekké lennünk,
vagyis természetfölötti szinten.
Akinek ez sikerül, - az jó értelemben, -
élete végéig képes gyermeki lelkületben élni.
Nyitott, bizakodó és tiszta.
S bár a gyermekkort régen kinőtte,
a lelki gyermekséget,
- amit Jézus kíván tőle, -
haláláig képes megőrizni.
A gyermekkor elmúló életállapot,
a lelki gyermekség viszont,
- amellyel Isten országát fogadjuk, -
tulajdonunk, örökre szóló sajátunk.

Amivel már itt a földön is,
- még a nehézségek ellenére is, -
- akár egy hosszú életen át is, -
meg tudjuk őrizni
tiszta gyermeki szívünket.
Boldog és tiszta gondolkodású emberként,
- még ha bűnbe is esnénk, -
úgy tudnánk bánkódni bűneink felett,
őszintén és igazán, mint egy gyermek.
Még a felnőtt bűnmélységek után is lehet
gyermekien vágyni
a bocsánatra, a tisztaságra.
A magyar líra nagy alakjának,
a bűneit megvalló Ady Endrének is voltak
gyermekien tiszta pillanatai,
amikor rátört a vágy
a jézusi gyermekség után:
„De jó volna mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.”
(Karácsony)
Szép őszi vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
J. S. Bach: Korál - Smücke dich, o liebe Seele - Rákász Gergely
https://www.youtube.com/watch?v=yIDqdg-_-0Y
Perpetuum Jazzile - Jovano Jovanke
https://www.youtube.com/watch?v=EZX4v9UW5l0
1195. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-29 18:59
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 26. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki az Írásban
drámai hangon figyelmeztet bennünket
a megbotránkoztatás súlyosságáról:
„aki megbotránkoztat egyet is
e kicsinyek közül,
akik hisznek bennem,
jobb volna annak, ha malomkövet
kötnének a nyakára
és a tengerbe dobnák.” (Mk 9,42)
Botrányt okozni ebben a jézusi,
bibliai értelemben annyi, mint
valakinek megingatni a hitét,
vagy valakit a rosszra, bűnre vezetni.

Jézus szavai meghökkentenek bennünket,
sőt, - bizonyos fokú rossz érzést
keltenek bennünk.
Pedig amikor az Evangélium, - a jó hír,
mondatait halljuk, -
azt örömhírként éljük meg,
amely biztat, bátorít, felemel, gyógyít.
(Szép gondolat ez, Szentírás vasárnapra!)
Itt pedig most félelmet keltő szavak.

Jézus, - tanítványait oktató,
szinte sokkoló
kijelentésében nagy igényeket támaszt
velünk szemben.
A kicsinyeket veszi védelmébe.
Egyben magunktól is óv,
amikor a botrányról, az ártatlan,
a tiszta szívűek
megbotránkoztatásáról beszél.
Határozottan jelenti ki:
a kárhozat lehetősége adva van!
Ne játszadozzunk örök üdvösségünkkel.
A használt kép, - nagyon erős.
Ha valakit nyakánál fogva
a malomkőhöz kötnének
és a tengerbe dobnák,
az sokkal elviselhetőbb lenne,
mint az, ami az örök büntetéssel rá vár.

Pedig, - mennyire könnyen elsiklik
a közvélemény a lelki megtévesztés,
az erkölcsi megbotránkoztatás
sokszor előforduló esete fölött!
Érzéketlenek vagyunk a gyermekek,
és általában az emberek nevelésével,
alakításával kapcsolatos
felelősségünkkel kapcsolatban.
Csak saját szabadságunkat,
hamis önmegvalósításunkat
hangsúlyozzuk
és nem figyelünk oda eléggé,
azokra a szavainkra, tetteinkre,
- amelyekkel másoknak ártunk.
Korunk félreértelmezett
egyéni szabadságának hangsúlyozása
felmenteni akar a másokért vállalt
felelősségünk alól. Pedig ezt,
egyáltalán nem vehetjük félvállról.
Nem szabad elhinnünk
a szabados felfogású társadalomnak,
hogy semmi közünk egymáshoz!
Hogy mindenki élhet
a maga elgondolása szerint.
Hogy nem vagyunk hatással,
sőt nem is szabad hatással lennünk
egymás lelki, erkölcsi fejlődésére.
Nagyon is hatással vagyunk!
Akár belátjuk, akár nem.
A legtöbb bűn és megrögzött rossz szokás
az egyes emberek életében
a mások rossz példája,
rosszra vezető magatartása miatt
következik be!
Jézus szavai valóban félelmetesek.
Azért, mert még a „legkisebbnek” is
végtelen értéke van az Ő szemében,
- Isten szemében, -
és joga van az örök élethez.
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=J5mshPsuFgI&t=1384s
1194. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-22 19:17
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 25. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki ezekkel
a szavakkal akar lelkesíteni és
elkötelezettségre biztatni minket:
„Aki pedig engem befogad,
nem engem fogad be,
hanem azt, Aki küldött engem.” (Mk 9, 37)

Ez a tanítás egyben kijelöli az utat
és a legkisebbek befogadását hozza
példaként, hogy képesek legyünk
befogadni a Legnagyobbat, - Őt, -
aki Atyjától jött közénk.
Ha Őt befogadjuk, akkor megtörténik
életünkben magának az Istennek befogadása.
Csodálatos érkezés, - mely csodálatos
befogadást feltételez és valósít meg.
Jézus személyében maga Isten lett
egy közülünk. Kis gyermekként
jött közénk, mi pedig megnyílunk előtte
reményt nyújtó hitünkben.
Ez a hit képessé tesz bennünket arra,
hogy szeretettel forduljunk a legkisebbek,
a leggyengébbek felé.
És segítő kezet nyújtsunk
a felénk közeledő rászorulónak.
Hiszen benne Isten közeledik felénk.

Mit tesz Jézus,
hogy ezt ábrázolja nekünk?

Magához ölel* egy kis gyermeket,
s ezzel mutatja meg,
hogy Isten végtelen mélységű Titka
mennyire nyilvánvaló minden gyermekben.
A bennünk levő,
gyermekkel való meghittségünk pedig,
készségessé tehet bennünket
az Istenünkkel való meghittségünkre is.
Tökéletesen meggyőző magyarázat
arra nézve,
hogy miért jött el közénk Gyermekként.
Miért mondta magáról,
hogy Ő az „Ember Fia.”
És minél inkább az „Ember Fia” - Ő,
annál inkább az „Isten Fia” is egyben.
Ő annyira megélte közöttünk emberségét,
amennyire csak Isten képes erre.
Annál inkább isteni, -
minél inkább emberi!
S ez a katolikus vallásúaknál
a szentáldozásban
„kézzel fogható” módon meg is valósul.
Aki magához veszi Jézus Testét és Vérét
a kenyér és bor színe alatt,
- azt Eucharisztiában, -
az eltelik Krisztus Misztériumával.
Istent veszi magához!
Ezáltal pedig további életében mindabban,
amit tesz, - nyilvánvalóvá kell váljon,
önmaga és a körülötte élők számára
a Krisztus, - vagyis az Isten, - misztériuma.
Kívánom valamennyiünknek
hogy napról napra növekedjen bennünk
az alázatos gyermeki lelkület.
Hogy egyre jobban hasonlítsunk
az Emberistenre, Jézus Krisztusra,
aki nem ijedt meg a szolgának levéstől,
a szenvedéstől sem, csak azért,
hogy felemeljen minket és üdvözítsen.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

* (milyen jó, hogy ezért 2000 évig,
senkinek nem jutott eszébe Őt
pedofíliával gyanúsítani.
Isten bocsássa meg nekem,
hogy ezt most az egyháziakra zúduló
rágalomhadjárat ajkamra adta…)

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Őszeleji emlékező sétám:
azokon a padokon 3 éve még, - együtt üldögéltünk…
https://www.youtube.com/watch?v=pXX9ziscjbM
Flashmob - Nürnberg 2014. - Az Örömóda, - így:
https://www.youtube.com/watch?v=a23945btJYw
(S míg nézed és hallgatod,
- ezekben az eléggé zavaros napokban, -
mondj egy fohászt az öreg kontinensért, Európáért.)
1193. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-07 21:06
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnapután vasárnap! (évközi 23. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki kihívta a tömegből
a dadogva beszélő süketet,
„föltekintett az égre,
fohászkodott és szólt:
Effata, azaz nyílj meg!” (Mk 7,34)
Erre annak megoldódott nyelve
és érthetően beszélt.

Valamennyien, - ilyenek vagyunk!
Szeretnénk szabadulni
süketségünktől és némaságunktól.
Hangtompító falat rakunk magunk köré,
hogy senkit se halljunk,
senkihez ne kelljen fordulnunk.
Aki pedig senkit nem hall,
- csak önmagát hallja!
Semmit sem hall, őt sem érti senki.
S közben az a legszomorúbb,
hogy csend sincs a lelkében,
ahol meghallhatná Istent.
Pedig valójában az a leglényegesebb,
hogy képes vagyok-e meghallani Istent!
Ha pedig nem hallom Őt, -
akkor bizonyos, hogy szólni sem tudok Hozzá.
S akkor hogyan tudnék szólni Róla?

Boldog lehet az az ember, aki rálel arra,
hogy mitől süket és néma.
Az már képes észrevenni,
amikor Jézus hozzá lép,
mint a süketnémához és gyógyítani akarja.
Mert Jézus, -
mindnyájunknak mondja: „Effata!”
Ő, - csak egyedül Ő képes meggyógyítani
süketségünket és némaságunkat!
Ha pedig elkezdjük meghallani,
mit mond nekünk Isten,
akkor megnyílik a fülünk, szívűnk, lelkünk,
és szólni kezd a szánk.
Akkor majd rádöbbenünk arra,
hogy amit eddig oly fontosnak hittünk,
az lehet, hogy nem is az.
És amiről azt gondoltuk,
hogy ósdi és értéktelen, arról kiderül,
- az a legfontosabb életünkben.

Mert ma is úgy van,
mint a süketnéma idejében.
Vagyis csak Jézusra érdemes figyelni!
Az lehet, hogy nem divatos, amit mond.
Lehet, hogy gyengeségnek tűnik.
De ha képesek vagyunk elfogadni,
hogy Jézus meggyógyíthatja hallásunkat
és szóra is tud bírni,
akkor egyszer csak észrevesszük,
hogy megváltozik a világ körülöttünk.
Mellettünk mások is meg fognak gyógyulni.
Másoknak is megnyílik szemük és fülük,
szívük és lelkük, - mert rádöbbennek,
hogy aki minket meggyógyított,
valóban tud gyógyítani és
nekik is képes új lehetőséget nyújtani.
Hogy ők is meghallják
és megvallják Krisztust!
Akinek minden szava, tette, csodája,
- egyet hirdet: „Effata, azaz: nyílj meg!”
Ezt kellene meghallanunk
életünknek minden napján.
Jézusnak ez az egyetlen szava képes
feltörni egész életünk süketségét,
és hallóvá tenni bennünket.
Nem önmagunkért!
Hanem azért, hogy Őt dicsőítsük,
és általunk is meghallják a világ süketjei:
Effata! Azaz: nyílj meg!
És fogadd be Krisztust!
Már ezen az ősz eleji gyönyörű vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Antonio Vivaldi (1678-1741)
A négy évszak - Ősz - Op. 8, No. 3.
https://www.youtube.com/watch?v=PapzGRO9edU
1192. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-07 21:05
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnapután vasárnap! (évközi 23. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki kihívta a tömegből
a dadogva beszélő süketet,
„föltekintett az égre,
fohászkodott és szólt:
Effata, azaz nyílj meg!” (Mk 7,34)
Erre annak megoldódott nyelve
és érthetően beszélt.

Valamennyien, - ilyenek vagyunk!
Szeretnénk szabadulni
süketségünktől és némaságunktól.
Hangtompító falat rakunk magunk köré,
hogy senkit se halljunk,
senkihez ne kelljen fordulnunk.
Aki pedig senkit nem hall,
- csak önmagát hallja!
Semmit sem hall, őt sem érti senki.
S közben az a legszomorúbb,
hogy csend sincs a lelkében,
ahol meghallhatná Istent.
Pedig valójában az a leglényegesebb,
hogy képes vagyok-e meghallani Istent!
Ha pedig nem hallom Őt, -
akkor bizonyos, hogy szólni sem tudok Hozzá.
S akkor hogyan tudnék szólni Róla?

Boldog lehet az az ember, aki rálel arra,
hogy mitől süket és néma.
Az már képes észrevenni,
amikor Jézus hozzá lép,
mint a süketnémához és gyógyítani akarja.
Mert Jézus, -
mindnyájunknak mondja: „Effata!”
Ő, - csak egyedül Ő képes meggyógyítani
süketségünket és némaságunkat!
Ha pedig elkezdjük meghallani,
mit mond nekünk Isten,
akkor megnyílik a fülünk, szívűnk, lelkünk,
és szólni kezd a szánk.
Akkor majd rádöbbenünk arra,
hogy amit eddig oly fontosnak hittünk,
az lehet, hogy nem is az.
És amiről azt gondoltuk,
hogy ósdi és értéktelen, arról kiderül,
- az a legfontosabb életünkben.

Mert ma is úgy van,
mint a süketnéma idejében.
Vagyis csak Jézusra érdemes figyelni!
Az lehet, hogy nem divatos, amit mond.
Lehet, hogy gyengeségnek tűnik.
De ha képesek vagyunk elfogadni,
hogy Jézus meggyógyíthatja hallásunkat
és szóra is tud bírni,
akkor egyszer csak észrevesszük,
hogy megváltozik a világ körülöttünk.
Mellettünk mások is meg fognak gyógyulni.
Másoknak is megnyílik szemük és fülük,
szívük és lelkük, - mert rádöbbennek,
hogy aki minket meggyógyított,
valóban tud gyógyítani és
nekik is képes új lehetőséget nyújtani.
Hogy ők is meghallják
és megvallják Krisztust!
Akinek minden szava, tette, csodája,
- egyet hirdet: „Effata, azaz: nyílj meg!”
Ezt kellene meghallanunk
életünknek minden napján.
Jézusnak ez az egyetlen szava képes
feltörni egész életünk süketségét,
és hallóvá tenni bennünket.
Nem önmagunkért!
Hanem azért, hogy Őt dicsőítsük,
és általunk is meghallják a világ süketjei:
Effata! Azaz: nyílj meg!
És fogadd be Krisztust!
Már ezen az ősz eleji gyönyörű vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Antonio Vivaldi (1678-1741)
A négy évszak - Ősz - Op. 8, No. 3.
https://www.youtube.com/watch?v=PapzGRO9edU
1191. hozzászólás
Létrehozva: 2018-09-01 18:49
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 22. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki a köréje gyűlt
farizeusoknak és írástudóknak mondta:
„A sok rossz mind belülről származik,
és tisztátalanná teszi az embert.” (Mk7,23)

Mennyire elgondolkodtató,
- nekünk is szóló figyelmeztetés.
Ha kivonjuk magunkat
Isten szerető figyelme alól,
akkor megfosztjuk magunkat
minden kincsünktől.
Mert soha sem bűneink tárgyai,
a teremtett világ dolgai a rosszak,
- hisz azok is a jóságos Isten akaratából
vannak jelen világunkban, -
hanem bűneink kezdete az,
hogy hogyan állunk mi hozzájuk.
Ha öncélúan, tagadva Istentől eredő
ajándék voltát, - önzésünk lelkületével, -
attól lesz az bűnné életünkben.
Ha nem vonjuk kétségbe
a Teremtő törvényének érvényét,
életünkre vonatkozó szépséges tervét,
ha nem ragaszkodunk annyira
a mi saját befolyásolt akaratunkhoz,
akkor megmarad lelkünk tisztasága.

Jézus azért jött közénk, azért szól hozzánk,
hogy utat mutasson nekünk,
hogy ezzel egyben a gyógyulásunkat is biztosítsa.
Az isteni bölcsesség fényében kell életünket
újra és újra felülvizsgálnunk.
Nem elég azonban felismernünk
az elénk nyíló távlatokat,
mert könnyen elhomályosulhat értelmünk
és tragikusan meggyengülhet akaratunk.
Rosszra hajló természetünk, vagy a gonosz,
a zavarkeltő csábítása
bizalmatlanságba kergethet
az isteni vezetéssel szemben.
Ekkor válhatunk „tisztátalanná,”
bűnbe, engedetlenségbe és gőgbe taszítottá.
Akkor pedig már, - nem a Lélek Fénye
világít szíveinkben. Rossz tetteinknek
kiszámíthatatlanok a következményei.

A szem csak akkor lát tisztán, ha egészséges.
A tiszta szívnek is van tisztán látó szeme.
A szív, - a lélek, - az ember legbensőbb titka.
Gondolatok, érzelmek, elhatározások,
- benne születnek.
Jézus a láthatatlan szív fontosságát,
- a bensőnket, - hangoztatta.
Vigyázzunk szívünkre, óvjuk lelkünket!
Olyan szívünk legyen, melyet nem az önző,
másokat megkárosító, szeretetlen gonoszság tölt el,
hanem az Isten szívével egyesülve,
Istent és embert, - mindenkit szerető jóság.
Hogy bensőnkből csak olyasmi származzon,
ami tisztává képes tenni bennünket!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Balczó András - 80. éves - Életműdíj
https://www.facebook.com/M4sport.hivatalos/videos/1214093885389485/?hc_ref=ARTKSF8mdPBS38NYk8-iMLMxhBklKW1ewdvfk6Mc3p294gHp2kgBC8iiymrsN9WrJXI&__xts__[0]=68.ARDyv8iENDd0_gav1mbLeEI2P-HGS5I41B6NfOS-AjvgDwMHLYPjVM1Dtfv-qJavNv5RqdkXjCffjjG39EpD_iR_G1PS9VDFqPPlaU5CHDajdUX4wPTSq3jiULNTxaSp1Hy8xYk&__tn__=FC-R&fb_dtsg_ag=AdyQEVl7YNBAm6K1t6F4r-0nff9fwxIh2f8XxGdV8E6tmQ%3AAdwY2QybeFhyFPC_FwDu_PNd6y4qYXjKyL9_umaj60G8KQ
1190. hozzászólás
Létrehozva: 2018-08-25 19:28
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 21. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek tanítása
felett egyesek méltatlankodtak…
Erre Ő így szólt hozzájuk:
„A szavak, amelyeket hozzátok intézek,
lélek és élet!” (Jn 6, 63)
Az ember, - történelme folyamán,
mindig kereste az élet és a lélek lényegét.
És amikor valóságosan ott állt előtte
Jézus Krisztus, az Isten Fia személyében,
akkor nehezen hitte, hogy Ő az.

Ma is megvan a lehetőségünk arra,
hogy akár naponta is találkozzunk Vele,
- a szentmisében, a szentáldozásban,
az Írás Szavában, -
mégis oly kevesen keresik fel.
Elképesztő ez a helyzet!
Hogy annyian nem ismerik fel,
hogy annyian félreértik Őt még azok is,
akik magukat kereszténynek vallják.
Őt, Aki boldoggá tehetné már földi életüket is.
Tőle, Aki a legjobban szolgálná üdvösségüket,
Tőle tartják magukat távol.
Legtöbben a földi jólét
és boldogság keresése miatt felejtik el,
hogy kitől kaphatnák meg a lelket és az életet.
Ehelyett az evilági élet
taposómalmába süllyednek.
Jézus pedig kötöttségektől mentes,
szabadon gondolkodó
és Őt szabadon elfogadó
embereket akar magának.
Nem köti magához bilinccsel senki életét.
Ingyen ajándékozza nekünk Lelkét és Életét.
Ebben az ajándékozásban
sem a mi kezdetleges próbálkozásaink a fontosak, -
bár azok is fontosak és szükségesek.
A legfontosabb, hogy átadjuk magunkat
Jézus szeretetének.
Mert Jézuson kívül nincs más
kihez lélekért és életért fordulhatnánk.

Szava valóban élet.
Mert amit Ő nyújt nekünk,
még a halálban is megmarad.
Jézus örök Húsvétjában a legyőzhetetlen,
diadalmas és igazságtevő életet kapjuk.
Mert Krisztusunk végérvényesen
győzött a halál felett.
Jézus óta a halál és élet nem csupán két szó,
két fogalom vagy eszme.
Hanem dicsőséges út és esemény,
amely Jézus Krisztusban beteljesült.
Feltámadásában történelmet és világot átfogó
győzelmet kell látnunk!
Ez keresztény hitünk alapja!
Kereszténynek lenni annyit jelent,
mint megvallani és megélni
Krisztus feltámadását
és az odafönt valókat keresni.

Mi nem egy ismeretlen,
arctalan Istenben hiszünk.
A világon jelen levő
többi vallással szemben
a kereszténység olyan vallás,
amelyben Isten arcát Jézus arcában,
Kinek szava lélek és élet, - ismerhetjük fel.
Minél jobban elmélyedünk
az Igében, Isten Szavában,
annál nagyobb életerőt kapunk
életutunk viseléséhez.
Annál erősebb lesz a lelkünk.
Ha nem táplálkozunk belőle minden nap,
nem lesz erőnk az élethez.
Mivel csak Istennek köszönhetően vagyunk
részesei az életnek és léleknek,
Urunk, - Jézus Krisztus ígéreteinek.
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Valójában miért ne lehetne
szép nyári mosoly az életünk?
https://drive.google.com/file/d/1IH6bKWwtYP-VN3aRaI-pD3M6JxpjoRib/view
Mozart: Varázsfuvola - Papagena és Papageno kettőse
(Thomas Quasthoff, Sylvia Schwartz)
https://www.youtube.com/watch?v=ULihXz-MHH8
https://www.youtube.com/watch?v=QGgAM8D5vAs
1189. hozzászólás
Létrehozva: 2018-08-18 18:46
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 20. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki az
egymás között vitatkozó zsidókhoz
így szólt: „Ha nem eszitek
az Emberfia testét,
és nem isszátok az ő vérét,
nem lesz élet bennetek.” (Jn 6, 53)

A kenyérszaporítás után mondott
beszédében Jézus kijelenti,
hogy a kenyér, amelyet ad,
az Ő valóságos Teste.
A hallgatóság fel is teszi
minden korok kérdését:
„hogyan adhatja saját testét eledelül?”
Jézus kijelentését csak azok érthetik,
akik hisznek istenségében.
Egyértelmű, amit mond nekik, - nekünk:
Testét és Vérét,
- ami az Oltáriszentségben van jelen, -
magunkhoz kell vennünk.
Kérte, - megparancsolta, -
hogy vegyük és együk,
valamint vegyük és igyuk.
Istennel való tökéletes egyesülésünk
teljessége válik ekkor és ezzel
valóra bennünk.
Olyan titok ez, amit nem érthetünk meg,
még ha hittel elfogadjuk is,
csak akkor, ha táplálkozunk vele.
Az alázat, - a Lélek segítségével
bennünk létre jövő észszerű meghajlás, -
siet segítségünkre.
S akkor már szép szeretettel fogadhatjuk
az isteni Szeretet e csodálatos Ajándékát.
Aki pedig visszautasítja, - az az Örök Életet
és üdvösségét utasítja vissza.

Mondhatjuk, - az Egyház „Szívére” irányítja
figyelmünket a mai evangélium.
Hogy jól megértsük a szentmise,
- a szentáldozás, - értékét és jelentését.
Hogy Istennel való kapcsolatunkat
mind teljesebben megélhessük.
Századok során, az Egyház
kétezer évében, sőt ma is,
- sokan halálukig kitartottak, kitartanak
az Eucharisztiába vetett hitük mellett.
Életük kockáztatásával is azon vannak,
hogy részt vegyenek a vasárnapi szentmisén.
„Vasárnap nélkül nem élhetünk!” -
vallották és vallják ma is vértanúk milliói.
Az ő tanúságtételük kérdőre von mindnyájunkat!
Választ vár tőlünk arra a kérdésre,
mit jelent számunkra részt venni
a szentmiseáldozaton?
Mit jelent az Úr asztalához járulni?
Az élő víz Forrását keressük,
mely életünket a dicséret és a hálaadás
lelki áldozatává teszi?
Ez a szent eucharisztia legmélyebb értelme!
Hisz maga az Eucharisztia szó „hálaadást” jelent.
Hálaadás az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek,
aki átalakít minket és így von be szeretetközösségébe.
Eucharisztia nélkül, - előbb utóbb, -
keresztény életünk elhal!
Éljünk hát vele!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Eucharisztia fent a hegytetőn
https://www.youtube.com/watch?v=mynv_YFwcSQ&t=28s
Államalapító Szent István ünnepe elé:
Babits Mihály: Eucharisztia
https://www.youtube.com/watch?v=O3dviJyzQSQ
1188. hozzászólás
Létrehozva: 2018-08-11 17:47
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 19. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki a zsidók
zúgolódására kifejtette: „Senki nem jön hozzám,
ha az Atya, aki engem küldött,
nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó
napon.” (Jn 6,44)
A közöttünk és Jézus közötti örök
szeretetkapcsolatról szólt,
melyet Mennyei Atyánk létesít, - vonzásával.

Az Atya irányunkba érkező vonzása,
Mennyei Atyánk szeretete, mely szeretet
az Ő Szent Fiában hatja át a mindenséget.
Az egész kozmoszt, az időt és teret,
a teljes emberiséget és
minden egyes személyt.
Mindnyájunkat, - Téged is és engem is!
Ennek képes bárki engedni
és akkor vonzza őt az Atya, - az Ő Fiához.
De az ember ellenállni is képes
ennek a vonzásnak, és akkor
az Atya vonzása nem érvényesül rajta.
Nagy és érthetetlen titok az, hogy még
a vonzást visszautasító is, - e csodálatos
atyai ház vonzáskörében marad.
Jézus Krisztus, - a mi Mennyei Atyánk
megtestesült Szeretete!
Ez a megtestesülés, - értünk történt!
Ebben a szeretetben rólunk van szó!
Még ha ki is derülne rólunk az igazság,
hogy emberi önteltségünkben, hibáinkban,
bűneinkben elutasítanánk Isten szeretetét,
- Őt ez nem rendítené meg.
Mert Fiában, Jézus Krisztusban,
vére ontásáig hűséges hozzánk.
Ám ha befogadjuk szívünkbe
Isten szeretetét,
és amit kért Jézus, - esszük az Ő Testét,
az Élet Kenyerét, - akkor ennek
erejéből, mi is krisztusivá válunk.
Akkor Jézusunkhoz hasonlóan
leszünk képesek, - szeretni embertársunkat.
Szükséges megnyílnunk Isten kegyelme előtt!
Az Atyaisten az emberi szívekben kelt
folyamatosan vonzalmat, - Fia iránt.
Ahhoz hogy helyet adjunk ennek a vonzásnak,
amit Isten kelt a szívünkben, arra van szükség,
hogy meg tudjuk szüntetni magunkban
az önteltséget, a gőgös előítéleteket.
Csak így tudunk megnyílni Isten vonzásának.
Így tudunk alázatban (ami igazságérzet!)
szabadon csatlakozni Krisztushoz.
Ami által teljesen beléphetünk az Ő életébe.

A Krisztusba vetett hit életünket már most
örökkévalóvá, istenivé teszi.
Ő ezért akar eledellé lenni a számunkra.
Mert ahhoz, hogy hasonlóvá tegyen magához
és bevezessen minket
halhatatlanságának misztériumába,
- ez a feltámadás! -
mondja: „én feltámasztom az utolsó napon.”
Csak arra vár, hogy elfogadjuk
mennyei Atyánk vonzását,
vagyis befogadjuk Őt!
Boldog aki találkozik Vele,
már ezen a szép nyári vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Hittel hiszem az egy Urat, - Isten egyszülött Fiát!
https://www.youtube.com/watch?v=hZ15HyZxR6Y
Egy orgonista portréja: Elischer Balázs
https://www.youtube.com/watch?v=Xas2HwYzuRU
1187. hozzászólás
Létrehozva: 2018-08-04 18:47
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 18. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek
feltették a kérdést: „Mit tegyünk,
hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”
„Istennek az tetszik, - válaszolta Jézus, -
ha hisztek abban, akit küldött.” (Jn 6, 28-29)

Azt a kérdést tették fel, -
amit mi is, - mindnyájan felteszünk.
Ám manapság is él a régi gondolkodás,
amit valaki így fogalmazott meg:
„a vallás az ostobáké és az okosaké.”
S a kettő között leledzenek,
kik imádják a „felvilágosodást.”
Bár mégis: igen!
A vallás az egyszerűeké,
és ugyanakkor a művelteké.
Mert az egyszerű ember,
- a lélekben szegény, -
ésszerű alázattal tud meghajolni hitében.
A művelt embert pedig éppen
megszerzett és megtalált tudása teszi
képessé arra, hogy higgyen.
Ezzel a hittel kell elfogadni Krisztust,
- akit maga az Isten küldött, -
ha Istennek tetszők szeretnénk lenni.
Ez a hit kell elkísérje életünket,
földi létünk utolsó pillanatáig.
Ezzel a hittel kell újra és újra
rácsodálkozzunk arra,
mit tett értünk Istenünk,
amikor Fiát küldte,
hogy életünknek társa legyen.
A kereszten megváltónk,
feltámadásával pedig jövőnk záloga lett.
S a Benne való hitünk arra kötelez,
hogy ennek a feltámadott,
Istenünktől nekünk küldöttnek, -
élő, eleven tanúi legyünk a világban.

Van ugyan sok eszme, filozófia és tan,
mely tartalmaz igazságmagvakat.
Segítenek eligazodni földi világunkban.
Az Istentől jött Krisztus igazsága viszont
az örökéletbe vezető biztos utat
és haladást képes mutatni.
Tökéletesen a lényegre irányul.
S ha együtt gondolkodásunkban
eddig eljutottunk,
már nem is az a lényeg,
hogy kérdésünkre milyen választ kapunk,
hanem az, hogy Kitől kérdezünk
és Kitől kapjuk rá a választ.
Akkor is és ma is, sokan csak azért
keresték és keresik Istent,
- s az Ő Küldöttét Jézus Krisztust, -
mert földi életük viszontagságai közepette
remélnek segítséget tőle.
Pedig ha földi létünk folyamán
az örök élet szempontjából
közelítjük meg a kérdést,
akkor személyes problémáink
és saját bajaink
annyiban rosszak vagy jók,
amennyiben közelebb
vagy távolabb vezetnek minket Istenhez.
Amikor mi a Küldöttben,
Jézus Krisztusban hiszünk,
akkor egy személyes Istenben hiszünk!
Benne való bizalmunk a legjobb döntés,
melyet hozhatunk.
Vele és Benne való életünknek
éltető hitben kell történnie.
Hitünkben vagyunk közösségben
az Istentől jött Közvetítővel,
örök Segítőnkkel.
A Jézussal való életünk kapcsol be minket.
Istenünk közösségi, - Szentháromságos életébe.
Jézussal éljük életünket
és éljük szép vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Aki nékem szolgál…
Kosóczki Tamás áldozás utáni rögtönzése,
2018.07.25-én a 19 órai szentmisén a bajai belvárosi templomban.
https://www.youtube.com/watch?v=LYjvIUfScTE&t=45s
Hittel hiszem - Az egy Urat, Isten egyszülött Fiát!
https://www.youtube.com/watch?v=hZ15HyZxR6Y
1186. hozzászólás
Létrehozva: 2018-07-29 09:13
Árpád
Hozzászólások: 838
Vasárnap van! (évközi 17. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki a vasárnap
evangéliumában, - csodát tesz.
A kenyérszaporítás csodáját.
Ez a tette az ezután megígért
és az Utolsó vacsorán nekünk ajándékozott
Oltáriszentségnek, az Eucharisztiának előképe.
„Amikor pedig az emberek látták a csodajelet,
amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek:
Ez valóban az a próféta,
aki a világba jön.” (Jn 6, 14)

Az emberek, akik látták a csodát,
ezt, - helyesen, - jelként értelmezték.
Ezért erre építve, - Őt erőszakkal
királlyá akarták tenni.
Azt gondolták, hogy most már
mindig részük lesz
a csodák nyújtotta adományokból.
Lesz ezentúl elegendő kenyér.
Az érdeklődésük Jézus iránt, - felszínes.
A csodában,
annak közvetlen eredményénél többet,
- nem látnak.
Úgy értelmezik ezt, hogy ebben
Jézus kinyilvánította hatalmát,
de ezt a maguk várakozása szerint fogták fel.
Azt már nem fogadták el,
hogy Jézus kiigazítsa szemléletüket is.
Jézus pedig, - elutasítja hamis várakozásukat,
a hamis messiásvárást.
Amikor az emberek őt királlyá kívánják tenni,
- visszavonul.

Ő ma is szabad elhatározásából
ajándékozza oda önmagát, de akkor
végérvényesen és teljes mértékben.
Szétosztja magát, mint életünk Kenyerét,
és pazarló bőséggel teszi ezt.
Mindenki annyit vehet belőle, amennyit akar.
Hisz, - csodálatos Ajándék!
A kenyér, - ott, -
a csodálatos szaporításnál már jel.
Saját személyére utal.
Később szavaival pontosan ezt mondja:
„Én vagyok az élet Kenyere!”
Csak az képes ezt megérteni
és a Jézusban való hithez eljutni,
aki megnyitja szívét a szeretetnek
és engedi, hogy „megajándékozott” legyen!
Csodálattal és szívből jövő hálával
képes elfogadni,
hogy Jézus, - életének egy egészen új
távlatot képes nyitni,
ezzel az ajándékozásával.
Fontosak vagyunk Istennek,
aki ránk figyel
és nyomon követi az életünket.
Néha úgy tűnik, hogy nem törődik
olyan apróságokkal,
mint a mi hétköznapi problémáink.
A kenyérszaporítás csodája
minden kételyt el kell oszlasson bennünk.
Azt üzeni, hogy Isten
nagyon is tud a mi gondjainkról.
És ha Vele közösen keressük a megoldást,
és odatesszük a magunk
„öt kenyerét és két halát”
- azt a keveset, amink van, ami a mi részünk, -
akkor olyan bőségesen segít bennünket,
hogy nem győzzük majd
összeszedni a felesleget!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Együtt járók, jegyesek, családok zarándokútja
Mátraverebély-Szentkúti nemzeti kegyhelyre
https://www.youtube.com/watch?v=fwPtjJF6kgY&feature=youtu.be
1185. hozzászólás
Létrehozva: 2018-07-21 18:21
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 16. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki mikor
„látta a tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli
juhok.” (Mk 6, 34)
Az Úrnak minket szerető Szíve
és ránk figyelő Szeme
nemcsak a testi bajokat
vette észre, hanem lelki bajainkat is.
Nagyon nagy hiányosság és baj az,
ha nincs a népnek komoly és értékes vezetője.
Különösen, ha a hívő közösségnek nincs
olyan vezetője, aki tudatában van
hatalmas felelősségének.
Amikor hiányozik
a vezetői erényekkel telt lelki vezető.
Lelki „atyák” nélkül csak beteg lehet
és életre alig képes a keresztény közösség.

A hívő embereknek az a jó pásztora,
aki a „szív szemével” néz a rábízottakra.
Lássa őket, - szíve essen meg rajuk!
Szavával, példájával helyesen tanítsa őket!
Ezek az igaz pásztort jellemző igék.
Ez látszik Jézus magatartásában is.
Aki mindig a „szív szemével” néz.
Ez a két ige,
- látta és megesett rajtuk a szíve, -
ezek teszik Jézust jó Pásztorrá.
Ezek tehetik jó pásztorrá
mai pásztorainkat is.
Ez a pásztort eltöltő együttérzés
már nem pusztán emberi érzelem,
hanem megváltói elérzékenyülés.
Istennek gyengéd,
- megtestesült szeretete.

Krisztus Szíve és tekintete ma is
az embereken és a nemzeteken nyugszik.
Azzal a tudattal tekint ránk,
melyben az isteni boldogító terv van,
és meghívás az üdvösségre.
Látja korlátainkat is, mely korlátok
korlátot fonnak e terv köré.
Szíve ezért indul meg népe felett.
Ezzel a krisztusi tekintettel rendelkezni
azt jelenti, hogy általa pásztoraink,
- de valójában mindnyájan, -
megérintsük mindazon emberek szívét,
akik Istent szomjazzák.
Mert „Az emberiség első szegénysége
abban rejlik, hogy
nem ismeri Krisztust”.
(Kalkuttai Szent Teréz anya)

Jézus könyörülete több,
mint emberi rokonszenv.
Ez a könyörület már
kiemelkedően Isten tulajdonsága.
Ha pedig mi
Krisztus irgalmas arcába tekintünk,
magára Istenre találunk rá!
Isten Szíve esik meg rajtunk!
Kitől semmilyen emberi probléma
nem idegen.
Hisz Vele és Általa van életünk!
Nélküle minden élethelyzetben,
csak reménytelenek lehetünk.
Ne így éljük életünk!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI (nyári!) AJÁNDÉKOM:
Bocsánat, - ha valaki erősnek tarja a párhuzamot!
Mégis, amikor képi ábrázolást kerestem, erre leltem:
Nézd! Lebilincselő terelési bemutató...
https://www.youtube.com/watch?time_continue=42&v=tDQw21ntR64
Border collie kölykök: a játék is a munkára való felkészülés.
https://www.youtube.com/watch?v=V-KNHvIos1E
A világ legmókásabb mérnöki tévedései
https://www.youtube.com/watch?v=qPhVZExcGXg
1184. hozzászólás
Létrehozva: 2018-07-14 19:30
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi15. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek szavára
elindult a Tizenkettő.
„Elmentek s hirdették mindenkinek,
hogy térjenek meg.” (Mk 6, 7-13 )
Döbbenetes eszköztelenséggel
küld utunkra minket is.
Ugyanakkor szigorú utasításokkal.
Erre az útra „még kenyeret sem”
vihetünk magunkkal,
- mert nekünk is indulnunk kell, -
de ez csak teljes lemondással lehetséges.

Amit magunkkal vihetünk,
- és kell is vinnünk: Krisztus békéje!
A mai ember, akár beismeri akár nem,
- erre a békére vágyik.
Ezt pedig csak a tiszta lelkiismeretben
találhatja meg. A bűntelenségben.
A bűntől való elfordulásban.
A megtérésben.

Ennek elérése saját életünkben,
de a körülöttünk élők életében is,
küldetésünk lényege.
Gondolkodásmódunk megújítása!
A saját magunk és a ránk bízottak
Istenhez való odafordulásának elérése.
Ebben kell teljesítsük küldetésünket.
Szép a küldetésnek ez az eszköztelensége.
Mert ez, - eszköztelenségében is
hatalommal bíró,
Jézus békéjét hordozó küldetés.
A megtérés lehetőségének
szelíd szeretettel való felkínálása.
Mi is szükséges mindehhez?
A Krisztushoz tartozó embernek
magával a létével kell
tanúságot tenni Isten szeretetéről.
Megismertetni másokkal
az igazi valóságot, az igazi értékeket.
Hogy a teljes valóság Krisztusban van,
nem pedig valami elképzelt,
virtuális világban.
Nem a földi jólétre való vágyakozásban,
hanem Őbenne, - Aki életét áldozta értünk.
Őbenne, - Aki egyedül képes arra,
hogy szeressen bennünket,
minden gyarlóságunk, gyengeségünk,
elesettségünk ellenére.
Sőt éppen azért,
mert gyenge emberek vagyunk!
Ebből a gyenge elesettségünkből akar
végtelen szeretetével kiemelni.
S ha ebben, - a szépre, jóra,
igazra vágyódásunkkal
részt veszünk, - ez a megtérésünk!
Ez számunkra, - ezen a vasárnapon,
de egész életünkben is, - az igazi Örömhír!
Hogy mindnyájan új életet kezdhetünk,
- Őbenne!
Nagyon nagy a mi Jézusunknak
belénk vetett bizalma.
Küld minden nap,
hogy elvigyük a jó hírt azoknak,
akik életünk részét képezik.
Ebben a nem mindig felhőtlen,
de mégis gyönyörű nyárban is.
Amikor kirándulásaink során
ott állunk a templomok rácsai előtt,
vagy üvegablakai alatt.
Erdei tisztások csendjeiben.
A nekünk nyíló nyári virágok csodáiban.
A nekünk daloló kicsi madárkák
énekének hallatán.
Istenünk jól tudja rólunk, hogy bár olykor
huncut vásott kölykök vagyunk,
de valójában mindig az Ő gyermekei,
és Őrá vágyunk!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Beethoven: VI. szimfónia, - Pasztorál (2.) tétele
https://www.youtube.com/watch?v=IoHpMYdTJDQ
A Bécsi Filharmonikusok 2018. évi
Schönbrunni nyáréjszakai koncertje:
https://www.youtube.com/watch?v=tYO1sh7Ivy8

1183. hozzászólás
Létrehozva: 2018-06-30 19:40
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (évközi 13. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, - kinek
jóságában és hatalmában nem hiába bízott
Jairus, a zsinagóga elöljárója. (Mk 5, 35-43)
Ha belé vetjük bizalmunkat,
- mi sem csalódunk!

Ő azt akarja, hogy őrá bízzuk magunkat.
Azt akarja, hogy ígéretébe tegyük bizalmunkat.
Ígéretei szilárdak, mint a szikla.
Építsük hát életünket erre a biztos alapra,
rögzítsük lelkünket az örök Sziklára.
Ne vessük csak emberekbe a bizalmunkat.
Isten állandóan juttatja nekünk
mindent fölülmúló kegyelmét, - szeretetét.
Az Úr mindnyájunkat át tud ölelni,
mint ahogyan átkarolja az egész emberiséget.
Bátran fordulhatunk minden körülmények között
erőért, - a hatalom mindenható Forrásához.

A Szentírás elítéli azt az embert,
aki csak emberekben bízik.
És áldottnak mondja azt a férfit,
aki az Úrban bízik. Akinek bizodalma az Úr.
Ha Jézusba vetjük a bizalmunkat,
akkor Isten maga él bennünk.
Új teremtmények leszünk Krisztusban.
Ő él bennünk, és ez adja hívő életünk erejét.

Áldjuk és magasztaljuk az Urat
nagy Nevéért!
Ezért a nekünk juttatott tanításáért.
Bízzunk Benne és abban,
hogy az Ő akarata mindig jó
és tökéletes számunkra.
Mindig tökéletesebb, mint a mi terveink.
Nem magunkban kell bíznunk,
hanem Jézusban!
Akkor lehetünk magabiztosak,
ha annak tudatában élünk,
hogy Krisztus bennünk él.
Ő, aki mindig jelen van,
és mindig kész arra, hogy segítsen.
A hívő ember e nélkül a jó értelemben vett
magabiztosság nélkül olyan,
mint a legmodernebb kifutópályán
parkoló repülőgép, - üzemanyag nélkül.
Minden szempontból tökéletes,
de semmi erővel nem rendelkezik.
Ha Jézus él bennünk,
akkor lesz erőnk ahhoz is,
hogy azt is megtegyük,
mire saját erőnkből képtelenek lennénk.

Az Úr a legnehezebb időszakokban is
velünk van. Ez a mi reményünk!
És reményünk nem csal meg! Soha!
Reményünk csodálatos valósága az,
ha bízunk Benne, olyanná válunk, mint Ő.
Segítsége, - áldása, - gyermekeivé alakít minket,
akik osztoznak életében.
Az Istenbe vetett remény
bevezet minket hatókörébe,
megáld és megment minket.
És akkor már boldog alleluja fakadhat ajkunkon.
Ebbe az Istenbe bátran vethetjük reményünket!
Ez az Isten, - soha nem csal meg bennünket!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Szomjazom
Szentségimádási kápolna - Klotildligeten
https://www.youtube.com/watch?v=s6-s-87xPXU&t=71s
J.S. Bach: Liebster Herr Jesu, wir sind hier - BWV 731
https://www.youtube.com/watch?v=_rOdDO_g5TE
1182. hozzászólás
Létrehozva: 2018-06-27 11:46
Árpád
Hozzászólások: 838
MA SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ÜNNEPE VAN!

Áve, égi Király híve,
királyoknak gyöngye, éke,
László, mennynek sorsosa!
Ég Királyát hűn követted,
országunkat védelmezzed,
légy hazánknak bajnoka!
(zsolozsma himn.)

„A magyar kereszténység eszménye Szent László.
Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység;
benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel.
Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt:
öntözte azt István könnyeivel,
a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel,
meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy,
hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit,
s az elemek szerint színt, alakot, életet ölteni.
A kereszténység még nem volt magyar.
… a magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté.
… Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök,
a magyar kar, a bátor szív, amelytől egy világ reszketett,
nem szűnt meg lelkesíteni a népet,
s eddig ez mind hiányzott a kereszténységben.
Az emberek meg voltak ugyan keresztelve,
de a nép még nem,

MERT A NEMZET AKKOR VÁLIK KERESZTÉNNYÉ,
AMIKOR ESZMÉNYEIT KERESZTELIK MEG.
A régi vitézséget Szent László tüntette fel önmagán;
e jellemvonása által szívén ragadta meg a nemzetet,
amelynek öröme és eszménye László lett;
dicshimnuszt zeng a legenda róla,
alakjába beleszövődik a nemzeti lelkesülés
minden nagy gondolata s meleg érzelme.
A kereszténység ezentúl már nemzeti életté,
a keresztény király a nép hősévé vált.
László király vallásos, buzgó, szent,
de ugyanakkor Árpádra s Bulcsúra emlékeztet.
… Vállal magasabb mindenkinél, s ahol bárdja lecsap,
megriad az ellen. A csatákban ő áll elöl,
megjelenése a győzelem biztosítéka
s az Isten kegyelmének záloga.
László szent harcos, ezért csodák körítik,
bárdjában, kardjában természetfeletti erő is megnyilatkozik.
Kettéhasadt a sziklabérc,
hogy a tátongó örvény elválassza őt üldözőitől;
arany-ezüst értéktelen kővé válik,
hogy vitézeit az ellenség üldözésétől el ne vonja;
ő röpíti el a nyílvesszőt, mely mikor lehullik,
megmutatja a dögvész ellen a Szent László-füvét.
Íme, Szent László dicsőséges alakja rámutat
a nemzeti életben érvényesülő vallásosságra.
A vallás élet legyen, nemzeti élet is legyen.”
(Prohászka Ottokár beszédjéből)

Isten éltessen minden magyar férfit,
- ki a szent keresztségben
Szent Lászlót kapta égi pártfogóul!

BOLDOG NÉVNAPOT!
1181. hozzászólás
Létrehozva: 2018-06-23 22:23
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap!

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS
SZÜLETÉSÉNEK FŐÜNNEPE

Az én Jézusom a Krisztus, kinek előhírnöke
Keresztelő Szent János.
Születéséről Lukács evangéliumában
olvashatunk. (Lk 1, 57-66)
Igaz hittel és bűnbánó lélekkel kell járni
nekünk is azt az utat,
amely útra Keresztelő Szent János
buzdította a népet.
Születését ünnepelve
buzdítanunk kell önmagunkat,
hogy Krisztus előhírnökének
tanítására figyeljünk,
és példáját kövessük!
Ehhez kell kérjünk e szép ünnepen erőt,
Urunktól Istenünktől.
És állhatatosan kérni,
hogy küldjön lánglelkű
és bátor igehirdetőket,
kiknek szava nyomán ismerjük fel
Krisztusban az Isten Bárányát, -
aki képes elvenni a világ összes bűnét.
Azt is kell kérjük ez ünnepen,
hogy mi se legyünk
széltől lengetett nádszálak,
akik minden kis csábításra
képesek vagyunk
eltérni az örök igazságoktól.
Adja meg nekünk az Úr,
hogy amint Keresztelő Szent János
az ő tanítványait Jézushoz irányította, -
mi is, szavainkkal, de főleg életpéldánkkal,
Krisztushoz vezessük embertársainkat,
különösen a ránk bízottakat.

A Keresztelő ünnepi zsolozsmájából
ismert himnusz
Arezzói Guidó bencés szerzetes nyomán
különösen jelentős a zenetörténetben.
„UT (dó) queant laxis
REsonare fibris
MIra gestorum
FAmuli tuorum,
Solve polluti
LAbii reatum,
Sancte Ioannes. ”
Magyar fordításban:
„Hogy könnyült szívvel csodatetteidnek
zenghessék hírét szabadult szolgáid,
oldd meg, Szent János, kötelét a bűntől
szennyes ajkaknak.”
A latin nyelvű versszak
általam nagybetűvel jelzett
sorkezdő szótagjai adják a szolmizáció,
(zenei hangsor elemeinek
szótagokkal való elnevezése)
a szolfézs alapját.

E nap továbbá az év azon napja,
amikor a legtovább ragyog fenn a Nap.
Ez szimbolikus kapcsolatot is ad,
Keresztelő János személye
és az innentől rövidülő nappalok között.
Szent Ágoston szerint nagyon kifejező
az az ellentét, ami Jézus Krisztus
és az Előfutár születésnapja között feszül.
Az egyik a téli, míg a másik a nyári
napforduló idejére esik.
„Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.”
(Jn 3, 30) állítja János Jézusról.
Ettől a naptól csökken a nappalok hossza.
Jézus születésétől,
mintegy a Fény születése nyomán,
hosszabbak a nappalok.
Kettőjük halálában is ez mutatkozik meg.
Hiszen Keresztelő Jánost lefejezték,
Krisztus pedig a keresztjén felemelve
naggyá lett, - győzedelmeskedett.
Áldása és Fénye töltsön el bennünket!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Haydn: A teremtés - Die Himmel erzählen - John Nelson
https://www.youtube.com/watch?v=VlfR7pfUwvw
1180. hozzászólás
Létrehozva: 2018-06-02 20:54
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap!
KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE:
ÚRNAPJA!

Az én Jézusom a Krisztus,
aki köztünk van,
mert minden szentmisében földre száll
és vándorlásunk társa lesz.
Azon az „első” vacsorán apostolainak,
testét és vérét adta:
„Vegyétek, ez az én testem, …
ez az én vérem” (Mk 14, 22-24)
Feláldozott testének és vérének vétele
a mi örök életünknek záloga!
Ezen a szép, hitvalló ünnepen,
- szentmisénkben, -
különös odaadással kell
belekapcsolódnunk Krisztus áldozatába.
És magunkhoz venni Testét és Vérét,
a Kenyér színében!

Az Eucharisztia szentségében igazán,
valóságosan és lényegileg van jelen Jézus!
Nem puszta visszaemlékezés ez
egy hajdan volt eseményre,
hanem halálának és feltámadásának
hathatós megjelenítése.
Részesülés abban a valóságban
amely a hívő ember isteni életét táplálja.
Úrnapján, - hitünk titkát ünnepelve, -
hálával és virágesővel,
valamint körmenettel hódolunk
az Oltáriszentség előtt.

Egy város, egy település attól lesz lakható,
hogy benne templom áll.
Ahol az ég és a föld találkozik.
A templomból kilépő körmenet pedig
Jézus jelenlétét, oltalmát
fizikailag is kiterjeszti az otthonokra,
bevonva azokat a szent térbe.
A körmenetbe négy stáció ékelődik.
Ezeken a stációkon evangéliumot olvasnak,
és a négy égtáj felé áldást ad a pap
az Oltáriszentséggel.
Nemcsak szent pihenők ezek,
hanem a templom négy falának
a négy égtáj felé való kiterjesztését is jelzik.
A város és a világ itt és így részesül
Isten köztünk lakozásának
titkában és erejében.
A körmenet szépséges demonstráció.
Tanít és hirdet,
- szimbólumaival és szavaival.
A tömjénezés, mint felszálló ima,
a tisztelet és hódolat jele.
Miközben magunk is igyekszünk
elébe tenni lelkünk hódolatát.
A felállított virágsátrak szép jelképei
annak a szeretetnek, figyelemnek,
amellyel Isten jelenléte iránt vagyunk.
A tanítás, a hirdetés fontos részeként
a diakónus négy evangéliumi részletet
énekel vagy olvas.
Az Oltáriszentség alapításáról,
a jó Pásztorról,
az Élet Kenyeréhez adott ígéretekről
és a názáreti zsinagógában adott
tanításról: „ma beteljesedett az Írás!”

Úrnapján Jézus
nagyon látványosan van közöttünk.
Velünk jár állomásról állomásra.
Díszbe öltözve, áhítattal kísérjük és fogadjuk.
Annál is inkább, hisz már itt a nyár
és könnyebb ruházatban, de ugyanolyan
szép lélekkel akarjuk vele járni nyarunk útjait.
Örömben és boldogságban!
Kívánom, hogy így legyen, - szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Úrnapi virágszőnyeges körmenet (2017)
https://www.youtube.com/watch?v=MILP3RcwSSM
Úrnapi körmenet Székesfehérváron
https://www.youtube.com/watch?v=IajQxS69vRk
1179. hozzászólás
Létrehozva: 2018-05-26 18:07
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap!
SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA!
Főünnep

Az én Jézusom a Krisztus, aki tanítványait
tanítani és keresztelni küldi,
„az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére!”
(Mt 28, 19) E szavak pedig azt mutatják,
hogy az Egyház már egészen
a kezdetektől fogva vallotta
a Szentháromság titkát.
E titokra való irányultság
Isten belső életének végtelen gazdagságát
sejteti meg velünk. Boldogok lehetünk,
mert hitünk bizonyossága mondja nekünk,
hogy ebben a gazdagságban,
- kegyelmi életünk által, -
már most is részesülünk,
de beteljesedése az Örök Élet lesz.

Hitünknek ez, - legnagyobb Titka!
A hívő ember szívéhez oly közel van,
bár értelmünk fel nem foghatja.
A háromszemélyű egy Istennek
megvallásával lettünk keresztények.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében
kezdjük és fejezzük be imáinkat.
Életünk legnagyobb öröme és boldogsága,
hogy az Atyának gyermekei,
a Fiúnak testvérei és a bennünk lakó
Szentléleknek templomai lehetünk.

Május lévén
nem tudok nem gondolni arra,
- ezen a szép ünnepen, -
hogy a Boldogságos Szűz Mária
„az Atya Istennek kedves szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja
és a Szentlélek mátkája!”
Egész életünk, - mint Máriáé, -
úton levés
szép reményünk beteljesedése felé.
S mindaz,
amit Isten nekünk akar ajándékozni,
Máriában, Isten Anyjában
és a mi égi Édesanyánkban,
már tökéletesen megvalósult.
Ő, kinek testben és lélekben való
mennybevétele mindnyájunk számára
a biztos remény jele,
nekünk megmutatja biztos,
jövőben megvalósuló Célunkat.
Krisztusunk pedig,
aki Testével és Vérével táplál minket,
ennek a szentségnek vételében,
- már most, itt a földi létben, -
az örök élettel ízleltet meg minket.
Máriában
tökéletesen megvalósulva láthatjuk,
ahogyan Isten közeledik
üdvözíteni akarásával
az emberhez.
És hogy miként ölel át szeretetével.

Példánk kell legyen
az Istenre figyelmesen hallgató Szűz!
Mária hitéhez hasonló hittel kell
Isten kezébe adjuk magunkat
és ráhagyatkoznunk az Ő akaratára.
A Máriától született,
feláldozott áldozati Bárány,
- ott a kereszten haldokolva,
anyául adta a tanítványnak,
s ebben, - minket is,
Mária gyermekeinek.
Ő, - a Szeplőtelen, - így kapcsolódott
Istennek üdvözítő művéhez
és ezzel lett a születő Egyháznak Anyja
és nekünk is, - Anyánk.
Maradjunk meg Szép Szeretetében!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Alta trinita beata - Aachener Domchor
https://www.youtube.com/watch?v=ho5dsDVz5rs
J.S. Bach: Kantata BWV 147. (Nikolaus Harnoncourt)
Szív és száj és tett és élet, -tanúságot tesz Krisztusról…
https://www.youtube.com/watch?v=38TS7EOGo9A
1178. hozzászólás
Létrehozva: 2018-05-19 20:31
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap!
PÜNKÖSDVASÁRNAP!
főünnep

Az én Jézusom a Krisztus, kinek
megváltói tevékenységének koronája,
a Szentlélek eljövetele. Így vigasztalta
apostolait amikor látta, hogy az elválás
szomorúsága tölti be lelküket:
„Jobb nektek, ha elmegyek,
mert ha nem megyek el,
akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló.
Ha azonban elmegyek,
akkor elküldöm.” (Jn 16,7)

Megnyugtató számunkra,
hogy Jézus, - bár felment a mennybe, -
igazán fontos és nélkülözhetetlen ajándékot
ígért meg nekünk, - vigasztalásunkra.
Azon az ötvenedik napon meg is érkezett.
Azóta is jön! Mert szükségünk van arra,
hogy megerősítsen bennünket.
Nem csak az egyes keresztény hívőnek,
de magának az Egyháznak is szüksége van rá,
- mint erőforrásra, - hogy állandóan jöjjön,
töltse be lelkét és újítsa meg.

Igazi pünkösdi kérdés, - átéljük-e igazán,
hogy számunkra is szól Jézus ígérete?
Hogy nekünk is küldi a Vigasztalót?
Ehhez a nagy ígérethez méltó-e,
befogadó-e a lelkünk?
Jézushoz tartozóan csak úgy lehet élni,
ha befogadjuk és birtokoljuk
a nekünk ajándékozott Vigasztaló Lelket.
Mert Ő az, aki meggyógyítja sebeinket
és megbocsátja bűneinket.
Csak a bűneiből felemelkedett ember tud
igazán Jézushoz tartozó életet élni.
A Lélek arra világít rá, hogy
Istenünk nem vádlóként áll előttünk
hanem szeretettel tisztítja meg
életünket, - a holt cselekedetektől.

Isten szent Lelke teremt és alkot.
Szerető akaratából alkotott,
mikor Lelke a semmi felett lebegett.
A föld porából teremtett emberbe
belelehelte az élet leheletét.
Most Jézus által, - újra teremt a Lélek.
Hét ajándékát adja, s a békét, - az örömöt.
Ő az adományok Ajándékozója,
a szívek Világossága és a lelkek Vendége.
Nyugalom a megfáradtaknak,
vigasztalás a síróknak.
Segítsége nélkül nincs semmi,
ami tiszta és értékes lenne az emberben.
Tisztítja, ami szennyezett,
meggyógyítja, ami megsebesült.
Lángra lobbantja, ami kihűlt,
irányt mutat annak, ki tévútra jut.
Sok ajándékot kapunk Tőle,
és amikor elfogadjuk,
vele együtt kapjuk meg
Isten békéjét és az örömöt.
További pünkösdi kérdés:
mit teszek azért,
hogy számomra is valóság legyen
a Vigasztaló Szentlélek birtoklása?
Ajándékozzon meg, - mindnyájunkat,
s ez tegye széppé, - Piros Pünkösdünket!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
A Boldogasszony Zarándokvonattal Csíksomlyóra 2016 - ban.
https://www.youtube.com/watch?v=hkh-FcdCuMM&t=2724s
1177. hozzászólás
Létrehozva: 2018-05-12 11:00
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap!
URUNK MENNYBEMENETELE!
főünnep

Az én Jézusom a Krisztus aki, - mielőtt
felment a mennybe, - feladatot,
küldetést adott apostolainak:
„Menjetek el az egész világra
és hirdessétek az Evangéliumot!”
(Mk 16, 15)
De nem csak küldetést és feladatot adott,
hanem megígérte segítségét is.
Velük lesz és utódaikkal
a világ végezetéig.

Jézus, - isteni bölcsességével, - azután adja
tanítványainak a küldetést,
miután meggyőződött hitük erejéről.
Látta rajtuk, hogy feltámadásának valóságát,
- annak bizonyítékait, -
teljes mértékben felismerték.
Most már alkalmasak arra,
hogy minden ember felé elinduljanak
az Örömhír átadására.
Hiszen Istennek üdvözítő terve,
a Krisztus által megvalósult megváltás
és ennek Örömhíre,
- feltámadásával vált teljessé.
Ez a Jézustól való küldetés,
amihez erőt és lendületet
a pünkösdi Lélek ad,
most már el nem kerülhető
alapdöntéssé vált bennük.
Meg is valósult!
Teljes életüket,
- egészen a vértanúságig, -
az Evangélium hirdetésére szentelték.
Tudták és vallották,
hogy nem hallgathatnak arról,
amit láttak és hallottak,
- amit megtapasztaltak.
Jézusnak húsvéti Titkából így indul el
világhódító útjára a diadalmas Egyház.
Melynek rendeltetése a világ átalakítása,
- jobbá tétele.
Hogy olyan keresztény közösséggé váljon,
mely Krisztus életéből él.
Minden megkeresztelt hívő embernek,
- az Istentől kapott hit ajándékából következőleg, -
megvan a saját feladata
ebben a gyönyörű vállalkozásban.
Ami nem valamiféle kiváltság,
hanem az Örömhír megosztásának
kötelezettsége.
A hívő ember csak olyan mértékben képes erre,
amilyen mértékben
a Feltámadott Krisztussal éli életét.
Úgy kell élnie, hogy aki találkozik
és kapcsolatban kerül vele,
annak azt kelljen mondania:
„Találkoztam Krisztussal!”
Hogy a világ mégis ott tart, ahol tart,
az azért van, mert kevés az ilyen keresztény.
Így azután az emberek
valami egészen mást keresnek…
Nem az igaz Valóságot.
És ezért teljesen elvesznek
a maguk kicsiny valóságaiban.
Melyeknek csak az lehet a jövője,
hogy oly hamar szertefoszlanak.
Az ember pedig arra született,
- legfontosabb feladata az,
hogy mint gyönyörűséges dallamot,
életével énekelje és így adja át, -
a Feltámadott Krisztus Örömhírét
s magát a Szeretetet!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
J.S. Bach: Mennybemeneteli oratórium BWV 11.
Lobet Gott in seinen Reichen
https://www.youtube.com/watch?v=GdPk3Izayv8
1176. hozzászólás
Létrehozva: 2018-05-05 20:18
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (húsvét 6. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki azt mondta
tanítványainak: „Arra rendeltelek titeket,
hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok,
maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15, 16)
Földi működésének három esztendejében
minden fontosat elmondott nekünk.
S végül barátainak mondott minket,
az Őt követőket. És küld bennünket,
hogy teremjünk gyümölcsöt!
Nem is akármilyent, - maradandót!

Nagyon különös ez a kifejezés,
ha meggondoljuk, - a gyümölcsnek
épp az egyik jellemző tulajdonsága,
hogy nem áll el a végtelenségig.
Vagy elfogyasztjuk, vagy elrothad…
Ez a sors kerülgeti a keresztény embert is,
akiben csak a szokások,
a szinte unott vallásgyakorlatok élnek…
És akiben megkopik
az Isten - és felebaráti szeretet.
Pedig mi maradandóságra vagyunk teremtve,
személyes lelkünkkel és létünkkel.
Jézussal való barátságunk alapja
az Örömhír!
Amiben nekünk mindent elmondott
az Atyáról és üdvösségünk lehetőségéről.
Barátait szabadon választja.
Ennek a barátságnak pedig kell,
hogy gyümölcsei legyenek.
A maradandó gyümölcs
annak a példának és tanításnak követése
és teljesítése, - amit Ő ad elénk.
Tökéletes és világos feladat.
Különösen, ha még a jelzőt is
figyelembe vesszük.
Nem tetszetős, vagy ép, vagy szép
gyümölcsöt kell teremjünk,
hanem maradandót!

Mindegyikünknek más és más
gyümölcsöt kell hozni.
Ehhez mindegyikünk megkapja
az egyéni adottságokat,
a kegyelmi segítségeket.
Életünket végignézve
látnunk és értékelnünk kell,
- eddig mit teremtünk?
Hálát kell adjunk,
vagy bánatot kell tartanunk?
Egy bizonyos,
- sokkal többet kell tennünk,
hogy maradandó gyümölcsöt teremjünk!
A gyümölcs pedig,
ami bennünk megterem,
- mindenestül Isten ajándéka.
Még akkor is, ha szükséges hozzá
és elengedhetetlen
a mi közreműködésünk is.
Mert mindig a Lélek
láthatatlan ösztönzésére
érlelődik bennük a gyümölcs.
Tiszta szemmel kell éljük életünket.
Úgy nézni és látni mindent,
ahogyan Istenünk látja a világot.
Nyitott szívvel szeretni
és átölelni a világot,
mint ahogyan Istenünk öleli.
Úgy kell elfogadjuk a másik embert,
és felemelni, - aki erre rászorul.
Megbocsátani a másiknak,
mint ahogyan Isten megbocsájt.
Mert gyümölcsöt teremni
és maradandót, - csak így lehet!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
J.S. Bach - Cantata BWV 61
Nun komm der Heiden Heiland
https://www.youtube.com/watch?v=mREUBjHoE0w
Hittel hiszem 2. Hiszek a Mindenható Atyában!
https://www.youtube.com/watch?v=vU2Ml9yJUUo&t=35s

1175. hozzászólás
Létrehozva: 2018-04-28 19:23
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (húsvét 5. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki tanítványaihoz
így szólt: „Aki bennem marad és én őbenne,
az bő termést hoz. Mert nélkülem
semmit sem tehettek.” (Jn 15, 5)

A Jézusra alapított életet a szőlőtő
és a szőlővesszők közötti
létfontosságú kapcsolathoz hasonlítja.
A szőlőtő nélkül
nem maradhat fenn a szőlővessző.
Jézussal való kapcsolatunk is
ennyire fontos keresztény életünkben.
Egész életünk folyamán a Hozzá való
fordulatra hív bennünket Jézus.
Hogy életünk Tőle nyerje az életnedvet,
mert csak akkor virágzik ki,
és csak akkor képes bő termést hozni.
Ő az igazi szőlőtő, és Atyja a szőlőműves.
Nem túlzás arra gondolni,
hogy mi tehát már most ott élünk
a Szentháromságos Isten életében.
Isteni életerők hatnak bennünk.
Jézussal közös Atyánk,
ajándékainak gyümölcseit keresi
az életünkben. Azt, hogy Fiának élete,
tetteinkben hogyan ölt testet.
(Vagy hogyan nem ölt testet).
Krisztusunk az élő szőlőtő és mi,
akik Isten gyermekei vagyunk,
beoltódtunk már e Szőlőbe.
Életerőt, táplálékot kapunk
a közös gyökérből.
Maradjunk Benne,
- akkor Ő is bennünk marad.
Jézus nélkül semmit sem tehetünk,
ami Isten előtt valaminek is számít.
Saját magunkban nem vagyunk több
mint elveszett, bűnös, bukott emberek.
Akik még arra is képtelenek,
hogy az Isten felé forduljanak.
A jó hír az, hogy kegyelme által
Ő maga jön hozzánk segítségül.
Szorosnak és meghittnek,
bensőségesnek és közelinek,
minket mélyen érintőnek
és bennünket átalakítónak,
átformálónak kell lenni, - e kapcsolatnak.
Húsvétunk maga is
akkor jelenti a télnek végét,
a megnyílt Sír, akkor hozza
a bűn éjszakájának világosságba fordulását,
ha a krisztusi életerők
valóban áramlanak bennünk.

Ha megpróbáljuk elszakítani magunkat a Tőtől,
- amikor vélt függetlenségünket
akarjuk visszanyerni, -
akkor nem függetlenek leszünk,
hanem egyszerűen elszáradunk.
Igen, - a szabadságra vágyunk!
De a szabadságot, - életet, -
csak a Szőlőtőhöz való ragaszkodásunk
nyújthatja nekünk.
Ha szoros kapcsolatban maradunk Jézussal,
vagy, - ha ezt a bűnben elvesztettük volna, -
igyekszünk visszaszerezni azt.
Azt a szabadságot, amit a Szőlőtő ad nekünk.
Tőle függetlennek lenni, - maga a pusztulás.
Legyünk szabadok!
Őrizzük szabadon, - ezt az éltető kapcsolatot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Hittel hiszem 8. Az egy Urat, - Isten egyszülött Fiát!
https://www.youtube.com/watch?v=hZ15HyZxR6Y
Öregdiák találkozó a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban Esztergomban – 2018.04.21.
https://www.youtube.com/watch?v=D_bldXZPWhg
1174. hozzászólás
Létrehozva: 2018-04-21 19:23
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnap vasárnap! (húsvét 4. vas. B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki
így szólt övéihez:
„Én vagyok a jó pásztor.
Ismerem enyéimet és enyéim is
ismernek engem.” (Jn 10, 14)

Az nem kérdés, hogy
aki az Övé, azt Ő ismeri.
Ez teljesen természetes
és magától érthető.
A kérdés az,
hogy én, - az Övé vagyok-e teljesen?
Hogy Jézus övéit ismeri-e,
mennyire ismeri,
e fölött nekünk nem kell
és nem is lehet vizsgálódnunk.
A magunk kapcsolata Jézussal,
hogy mennyire ismerjük Őt,
mennyire vagyunk Övéi,
ez kell állandó lelkiismeret-vizsgálatunk
tárgyát képezze…
És itt nem pusztán elméleti
ismeretről van szó.
Sokkal, de sokkal többről.
Sőt! A Jézusról való ismeretünk,
ha azt nem tudjuk életünkben,
gyakorlatban alkalmazni, - megélni, -
semmit sem ér!

Jó pásztor vasárnap van!
A Jó Pásztor alakja
mindig foglalkoztatta a művészeket
A vállán állatot vivő férfi alakja
több antik alkotásban is ránk maradt.
Az ókeresztény művészetben igen gyakran
ábrázolták Krisztust, - jó pásztorként.
Ne féljünk elfogadni ezt a képet,
amit Jézus használ,
hogy Ő a pásztor és mi a nyáj.
A képet azonban meg kell tisztítani
úgy a szentimentális,
mint a pejoratív rárakódásoktól.
Mert a részben valóban idilli kép helyett,
a valóságot kell nézzük.
És annak életbevágón fontos üzenetét.
Ha magunkat elismerjük az Úr nyájának,
- éppen a húsvéti üzenet fényében, -
ez nem azt jelenti,
hogy oly közösség vagyunk,
akinek nemcsak gondját viseli valaki,
hanem olyan megváltott
és az örök élet felé haladó közösség vagyunk,
kinek életet adó Pásztora van.

Jézusunk mindenkit személy szerint ismer.
Ismeri félelmeinket, bűneinket.
Tudja, hogy alkalmatlannak
tartjuk magunkat,
hogy nem érezzük magunkat biztonságban.
Életünk minden részletét ismeri.
A mi Jézus-ismeretünk abban leli értelmét,
ha én, - mint nyájának tagja, - megismerem
Pásztorom hangját és ezt a hangot
egész életem folyamán követem.
Szükséges, hogy a Jó pásztor nyomába
szegődjünk, - kitartóan.
Ne csak olvassuk a Bibliát,
- halljuk az Ő Szavát, -
hanem tegyük is meg amit mond nekünk.
Egy tejes élet áll rendelkezésünkre!
Kinek a hallásban, kinek a tettben,
ha hiánya van,
- azt mindkettőben pótolnia kell!
Áldott szép tavaszi vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=rH9gow1Mgoc&t=4s
1173. hozzászólás
Létrehozva: 2018-04-13 09:01
Árpád
Hozzászólások: 838
Holnapután vasárnap (húsvét 3. vas. B év)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki feltámadása után így szólt övéihez:
„Ti tanúi vagytok mindezeknek.
Én meg kiárasztom rátok
Atyám ígéretét.” (Lk 24,48)

A Sír megnyílása után
megannyi bizonyítékkal
szolgált az Atya, hogy higgyenek
Fiának tanítványai.
Hogy feltámadásának tanúi lehessenek.
A Megfeszített, - aki értünk halt meg, -
valóban feltámadott!
Nem a képzelet szüleménye.
Hanem húsból és csontból való,
megtapintható, valóságos ember.
Sebhelyei még megvannak,
de már nem fájnak.

Ha magunkra, életünkre tekintünk,
nem is nehéz felfedeznünk,
hogy valójában már mi is
feltámadott emberként élünk e világban.
Új emberként!
A keresztségben Krisztussal együtt
meghaltunk a bűnnek
és keresztre feszíttettünk.
Jól emlékszem,
fiatalkoromban ismertem egy nőt,
aki akkor már majd negyven éve
ágyban fekvő beteg volt.
De arcán, - azóta is magam előtt látom, -
a Feltámadott mosolya sugárzott!
Már nem is ő feküdt ott,
- a Feltámadott szenvedett benne.
Akárcsak bennünk!
Már nem mi élünk,
hanem Krisztus él mibennünk.
Krisztus szeretete és ereje.
Erejében és szeretetében vagyunk csak
képesek, - kiengesztelődni.
Békességben, szeretetben élni,
- önmagunkkal, másokkal és Istenünkkel.

Hogyan lehetséges ez?
Honnan kapjuk ehhez az erőt?

A Feltámadott kiárasztja ránk
Atyjának ígéretét!
Sebeket hordozunk magunkban akkor,
amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk
elfogadni hibáinkat, vagy mások hibáit,
vagy a sors által nekünk juttatott kereszteket.
A saját magunknak vagy egymásnak okozott
sebhelyeink megmaradnak ugyan,
de már nem fájnak.
Szeretetté és elfogadottá változnak át.
Erre csak a már megkapott Ajándék
birtokában lehetünk képessé.
A megígért Lélek erejében.

A Szentlélek Isten legnagyobb ajándéka
az emberiségnek.
Irántunk való szeretetének
egyik legfőbb bizonyítéka.
Örömhír a szegényeknek,
szabadulás a bűn fogságában élőknek,
látás a nem látóknak.
Ígéret volt és megkapottá vált.
Magunkban hordozzuk Őt
egész életünkben,
mint az Atya szeretetének pecsétjét
Jézus Krisztusban.
Aki egy új Pünkösd szelét és tüzét
akarja felszítani a világban.
Azért, hogy mi a remény
és a bátorítás jelei legyünk!
Megélve életünkben,
- embertársainknak példát adva, -
az Evangélium szépségét és örömét.

A Sír megnyílása nyomán
meg kell nyíljon minderre a szívünk is!
Meg kell nyíljunk az Írás titkaira,
Isten nagyságának és szeretetének felfogására.
Így leszünk mi is tanúi a Feltámadottnak.
Annak erejében,
aki ránk árasztja Fiának lelkét,
mennyei Atyánk Ígéretét!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
J.S. Bach: Húsvéti oratórium - Szimfónia - BWV 249 - Philippe Herreweghe
https://www.youtube.com/watch?v=8dgL8J1OsP8
Kodály Zoltán - Szedő Dénes: Jézus és a gyermekek
https://www.youtube.com/watch?v=rDfVeawR9oY
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép