Holnap vasárnap! (húsvét 6. vas. B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki szívünkbe szeretetet vetett,
és el is várja tőlünk, hogy gyümölcsöt teremjünk,
a szeretet gyümölcseit.
„Arra rendeltelek, hogy menjetek,
teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15, 16)

Jézus mindig nagyon közvetlen és természetes
hasonlatokkal mutatta be Isten országát.
Azért beszél a maradandó gyümölcsről,
mert Országát egyszerűen, gyümölcstermesztéshez hasonlítja.
A szó igazi értelmében, olyan gyümölcshöz,
mely ízében képes megőrizni a verőfényes nyár hevének zamatát.
Értéktartó gyümölcsről beszél,
és nem hírtelen érő, azután hamar elfonnyadó gyümölcsről.

Ez a világ azonban, teljesen másképpen gondolkodik.
A termelésben csak az extra profit lehetőségeit nézi,
s ennek azután képtelen ellenállni.
Érdekében áthág minden emberléptékű normát.
Következménye pedig, a rohanásszerű gazdasági hajsza
mely sokakat megőrjít, - másokat nyomorba dönt.

Isten országában azonban nem így van.
Itt maga a Lélek fakasztja gyümölcseit,
és Ő is érleli, a szívekben, - melyek egyébként esendők, -
de a Léleknek képesek készségesen engedelmeskedni.

Mik ezek a gyümölcsök?
Szelídség és hűség. Jóság és kedvesség. Békesség és türelem.
A szeretet és a lélek tiszta öröme.
Ám ezek csak azoknak gyümölcsei, kiknek lelkében
a másokért való áldozat, az önmegtartóztatás,
a helyes értékítélet és alázat
gyümölcsei érlelődnek.

Legyen gyümölcsöző, szép, - a vasárnapunk!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
http://www.youtube.com/watch?v=wja60h__nLI&list=UUm2V9Sw1tqEN-ShBSd52LWQ&index=1&feature=plcp
- két héttel a 2012. évi csíksomlyói pünkösdi búcsú előtt,
azoknak, akik még nem voltak ott, - szerény ismertető,
akik már jártak ott, - az élmények felidézése,
akik pedig tervezik, hogy indulnak, - akár készület is lehet…
Jómagam is gazdag és remek programú zarándoklatra indulok,
az idei csíksomlyói búcsúra, - családias, kis közösségben,
húsz személyes mikró busszal, - Bátaszékről.
Még négy személy jelentkezésére van lehetőség.
Érdeklődőknek szívesen küldök részletes ismertetőt, - magánban.

Holnap vasárnap! (húsvét 5. vas B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki szőlőtőhöz hasonlítja önmagát, -
minket, tanítványait pedig, - a szőlőtőhöz kapcsolódó szőlővesszőkhöz. (Jn 15, 5)

Bő termést csak az tud hozni, aki Őbenne marad.
Országa minden másnál magasabb rendű törvények
alapján szerveződik.
Más, - földi, - birodalmak vassal és vérrel
szerzett határok között őrlődtek és őrlődnek.
A Krisztus-követők előtt azonban egészen új távlatok nyílnak.
Majd két évezred elzúgott már Európa felett,
mire képes lett felfogni,
hogy az emberiség nagy családjának érdeke,
csak közös lehet.
Véletlenszerű, de inkább szándékos félreértések tömege
kísért és kísér ma is, - ezen az úton és széthúzásra sarkal.
Mert oly sokan vannak, kik képtelenek elfogadni,
hogy valamennyien megváltásra szorulunk.
És főleg azt, hogy a másik embert, -
a másik nemzetet is megváltotta jó Urunk.
Hogy a hit világa, - a Tővel való kapcsolat, -
nagyobb biztonságot jelent, mint bármi,
ami a földi birodalmak vélt biztonságát reméli.

Az emberiség legbiztonságosabb
erőforrása a kereszten kivégzett Áldozat.
Az Isten Báránya!
Aki ma egyszerűen, szőlőtőnek jelenti magát.
Nemzetünkre nézve is, tudomásul kellene vegyük,
hogy Szent István országának alapköve
túlmutat a ma oly vonakodva kaput nyitó, -
s inkább bennünket bántó, mint szeretettel fogadó,
önös érdekű Európán.
Nem látni és el nem fogadni azt,
hogy országunk alapkövét
a krisztusi Evangélium sziklájára kell helyezni, -
merő rosszindulat.
Keresztény államiságunk jelképe
a Krisztus Anyjának homlokát is ékesítő Szent Korona.
S attól a pillanattól fogva, hogy ékesíti, - attól kezdve bizony, -
országunk sorsa is egybeesik a Szőlőtő keresztútjával is.
Biztonságunk, csak a Beléje való gyökereződésünk lehet.
És nem az álnok politikai érdekszövetségek hamis ígéretei.

Amíg lesznek magyarok,
akik szőlővessző módjára belegyökereznek Krisztusba,
akik képesek megünnepelni a Feltámadott Szőlőtővel az Úr napját, -
akik hűségesen járulnak az Úr asztalához,
azért, hogy megerősítést nyerjenek,
addig ez a nép, - magyar szívvel, -
Isten népét gazdagítja, -
éljen bárhol ebben a széthúzásra kárhoztatott világban.

ANYÁK NAPI AJÁNDÉK, - KÖSZÖNTÉSÜL…
Bárdos Lajos - Nyújtsd ki mennyből óh szent Anyánk kezedet:
http://www.youtube.com/watch?v=DeynIZArUwk
Szandi - Anya - Anya tőled ragyog fenn az ég …
http://www.youtube.com/watch?v=mzSUfWaoTfk&feature=related
Anyák napjára - Tabáni István - Úgy szeretném meghálálni:
http://www.youtube.com/watch?v=Z5Nj5fMbnms

Virágos bérctetők
tavaszi mosolyától kísért,
varázslatosan szép Anyák napját!
(Valóságos, - vagy lélek mélyéből pótolt
hálacsókokkal!)
Szeretettel:

Árpád

Holnap vasárnap! (húsvét 4. vas. B év)

Az én Jézusom a Krisztus, - ki jó Pásztor, -
aki ismeri övéit és övéi is ismerik Őt. (Jn 10, 14)

Társunk ő a hétköznapok szürke mártíromságainak idegőrlő áldozataiban.
Társunk akkor is, amikor oktalanok elviselésétől szenvedünk.
Akkor is mikor igaztalan vádakat kell elszenvednünk.
Amikor tűrjük a hatalom és önzés okozta sebeket.
Társunk nélkülözéseinkben. Társunk, amikor az ellenünk vétőknek megbocsátunk.
Amikor ellenség tör ránk, akár a nemzetek történelmi küzdőterén,
vagy társadalmunk egymással keményen küzdő érdekcsoportjaiban,
akár személyes kapcsolatainkban.

Mindenkinek jó és igaz Pásztora!
Aki halála árán szerezte meg nekünk az örök életet.
Aki tudja, - neki más aklokban, más juhai is vannak,
- istenképmások, emberek.

Mi ugyan sérelmeinket, bűnbánat nélkül képtelenek vagyunk feldolgozni.
A Pásztor végtelen irgalma és szeretete,
még a legelvetemültebb bűnöst is megérintheti és jóra indíthatja.
Ennek a szeretetnek csak a gőg tud ellenállni.
A gőg önző hiúsága, minden akolban jelen van,
ha másként nem, súlyos kísértésként kelt zavart és széthúzást.

Ám jó Pásztorunknál az időnek órája nem a mi mutatóink szerint jár.
Életünk múlásának homokórájában, - tovatűnő napjainknak sorában, -
ez a Pásztor, mint végtelen Szeretet, -
a legkisebb homokszemet, - még engem is számon tart.

Szükségünk van arra, hogy védjen és vezessen bennünket.
Mert nagyon gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk.
Még ha tudni véljük is a helyes utat,
akkor is gyengeségeink áldozatává válhatunk, ha magunkra maradunk.

Lelkünk jó Pásztora,- vezess minket!
Utánad akarunk menni, mert ott akarunk lenni, ahol Te vagy.
S indulni, - már ma,
ezen a szép tavaszi vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

AJÁNDÉKOM, - ERRE A VASÁRNAPRA:
A Gulág áldozatainak emlékére szenteltek harangot Nagydorogon:
http://www.youtube.com/watch?v=57BAXR4wpLk
http://www.magyarkurir.hu/hirek/gulag-aldozatainak-emlekere-szentelnek-harangot-nagydorogon

Holnap vasárnap lesz! (húsvét 3. vasárnapja B év)

Az én Jézusom a Krisztus, akiről írva van:
„Szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból.
Nevében megtérést és bűnbocsánatot hirdetni
Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek.” (Lk 24, 46-47)

Bűnbocsánat nélkül a nemzet is, - az egyén is, - erőtlen és tévelygő.
Megtérés nélkül pedig nincs bocsánat, nincs megtisztulás.
S e nélkül csak az életszínvonal változások sokszor csalfa
és megfoghatatlan illúzióit kergetjük.
Ezt pedig a lelki rabszolgaságba zuhanás követheti.
A jólét s a kényelem ürügyén
a tunyaság mocsarába süllyedhet a nemzet is, - az egyén is.

Kezdődik ez azzal, hogy elveszítjük ünnepeinket,
mint az ünneplő ruhánkat.
A divat diktátorai, - liberális mételyeikkel, -
lopják ki szíveinkből ünnepeinket.
Nyomában marad a fiataloknak a gépesített őrjöngés,
az idősebbeknek pedig a tovatűnő idők hamis illúziói.

Ha képesek leszünk újra megtalálni vasárnapjaink húsvéti örömét,
ha a feltámadt Krisztus örömét fogja hirdetni az Úr napja, - mindnyájunknak,
ha csak a betegek és a „tűzre vigyázók” maradnak távol
az Úr asztalának közös megünneplésétől, -
csak akkor várhatjuk, hogy Istenünk, - bennünket „újjá szül,
élő reményre, - Jézus Krisztusnak
a halálból való feltámadása által.” ( 1Pt 1, 3)

Mert az Úr asztalánál hirdetett Ige a mi feltámadásunkat,
tehát a reményünkkel teljes jövőnket hirdeti meg.
Jövőnk nem a szabadidőipar pénzünket elhappoló trükkjeitől függ,
hanem oltáraink vasárnapi megtisztelésétől.
Nagyon komolyan kellene vennünk és megtartanunk,
hogy az Úr napjának, -
a Feltámadottat ünneplő vasárnapjainknak tisztelete,
magyar jelenünk és jövőnk záloga!

További, - élettől duzzadó,
fagytól nem félő,
rügyeket fakasztó,
szépséges mosoly-palántákat ültető,
fénylő napsugárkoszorús,
tavaszillatú,
a Feltámadás biztos reményét elébünk öntő,
vasárnapot, - Mindnyájunknak!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
http://www.youtube.com/watch?v=Hzi4aVim24g
Legyen benne örömötök!

A HÚSVÉTI MÉDIAVEZÉRELTE POLITIKAI GYILKOSSÁG MARGÓJÁRA.
A farkasvakságnak nevezett betegségben a beteg szürkületben, félhomályban feltűnően gyengébben lát, mert a szem képtelen azonnal alkalmazkodni a fényhez. (házipatika.com)
Kedves magyarok, eljött az ideje, hogy barátom, Schmitt Pál ügyében, mint elnök úr volt főtanácsadója, tíz éve munkatársa megszólaljak. Ő nem kérte, nem kérné ezt, ahogy Katica sem, aki több mint 500 kilométeres hátizsákos, gyalogos zarándoklaton vesz részt ezekben a napokban. Mégis meg kell tennem, lelkiismereti kötelességem írnom róluk, most a témát érintő egyre nagyobb lelki szürkületben, a magyarok nagy részét hatalmába kerítő farkasvakság idején.
Írásom talán tartalmaz annyi tanulságot mindannyiunk számára, amivel még szorosabbra húzhatjuk magyar-magyar között a köteléket, mert félreértés senkiben ne legyen: a Schmitt házaspár médiavezérelte politikai legyilkolása nemzeti közösségünk, értékteremtő szándékaink elleni totális támadás, mely oldalaktól függetlenül megvonta a szellemi „A” vitamint sokaktól, ezért „feltűnően gyengén lát”-tak. (A cikkem elején idézett betegség krónikus „A” vitamin hiányból ered!) Elvakította őket az a média tűzijáték, mely párját ritkítja az újkori magyar történelemben és egyben végérvényesen eldöntötte azt a tényt is, hogy a média, azon belül az internet dobogós hatalmi ág lett, s bizony immár nem a negyedik, ahogy a közvélekedés tartja.
Mondom mindezt azért, mert a tények szinte semmilyen szerepet nem kaptak az ügy két hónapos menete alatt, úgy sikerült Schmitt Pálra sütni a „lop, csal, hazudik” bélyegeket, hogy egyetlen alkalommal sem mondhatta el érveit, adhatta át dokumentumait, nem nézhetett bírálói szemébe. Emlékszünk az evangéliumok sugdolózó, háttérben alkudozó, gyáva farizeusaira, akiknek verdiktjét a főpap és a politikus diszkrét alkuja koronázta meg? És valóban engedtessék meg ennek okán a húsvéti párhuzam: az eljárásmód, a vért és szenzációt akaró tömeg, a pszichózis, a kivégzést kísérő néma sokaság, a Júdás, a gyávák és szótlanok, a kereszt tövében ketten maradók… Kétezer éves forgatókönyv. Virágvasárnap és nagypénteken hallhatjuk a passiót a katolikus templomokban. Az elnök húsvét hetének hétfőjén, egy évvel az új alaptörvény aláírása után lemondott, politikai értelemben halott. Kivégezték. Egy olyan embert, aki egész életében „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” újszövetségi elve alapján élte életét, aki nem gyűjtött haragosokat, aki elvetette a „szemet szemért” ószövetségi gondolatot, aki békességet szeretett teremteni, abban szeretett munkálkodni, aki ezt képviselte a legnehezebb politikai időkben és a legnehezebb politikai szereplőkkel szemben is mindenütt a világban, aki a harcos „Péterekkel” rendre elrakatta a kardot, most kard által veszett el. A parlamenti karzatokon és az interneten kaján fiatalok élcelődtek és élcelődnek „Pali bácsin”, a gúny és megvetés céltáblájává tették.
Félreértés ne essék, nem akarok egy hozzánk hasonlóan esendő, számtalan hibával bíró embert szentként bemutatni, de az őt ért méltánytalanság mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az eljárás mögötti „farizeusi” (a magukat igazként beállító képmutatók) forgatókönyvre leginkább az ördögi jelző illik. Igazáért immár az általa felkért jogi iroda küzd. Csókay András, a SOTE egyik PhD. témavezetőjének az idegsebész tűhegyfinomságú érvelésénél jobbat én sem tudok írni magáról a dolgozatról. A derék magyar orvos a Magyar Hírlapban a következő rövid, de tartalmi szempontból nagyon lényeges cikke a következő, érdemes figyelmesen végigolvasni:
„Mai napig a PhD-knak nem kötelező új eredeti gondolattal előállni. A 92-es kisdoktori bőven alatta van a mai PhD. –nak de az akkori kandidátusi értekezések követelményrendszerének is. Jómagam is PhD. témavezető vagyok az egyik SOTE PhD. iskolában. A jelöltnek azt kell bizonyítania, hogy „alkalmas önálló tudományos munka végzésére” írja a szabályzat. Több akadémiai nagydoktorral is beszéltem. Még a megjelent tankönyvet nemhogy megjelent cikket is idézhetek, ha megjelölöm az eredetét a mű végén. A magyar tudományos életben, aki újat mond, annak valóságos Canossát kell járnia (ez személyes megtapasztalás is) ezért a tudományos művek 90-98%-ban semmiféle új tudományos ötlet, felfedezés nincs. Ezek ún. összegző művek, melynek igenis van tudományos értéke, a társadalom számára közreadja az addigi eredményeket, ahogy az Elnök úr is helyesen fogalmazta. Meg is bolondulna a tudományos világ, ha annyi felfedezés lenne ahány kisdoktori, PhD. vagy éppen nagy doktori. Tehát a plágium vád abban a pillanatba nem áll meg, ha van bármiféle utalás hogy honnan történt az idézet. Ez pedig fellelhető a Köztársasági Elnök úr munkájában úgy tudom a dolgozata végén. Hogy mennyi a szöveg, amit idézni lehet arra nincs szabály. Azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a teljes szöveg is lehet különböző cikkekből, ill. tankönyvekből való idézet a végén egy rövid összefoglaló értékeléssel, ami jelen esetben is megtörtént. Mindezek figyelembe vételével érthetetlenek az elítélő reakciók a balliberális, ill. jobb oldali ellenzék részéről. A SOTE szenátusának valamiféle „kihagyása” lehetett, ami azzal magyarázható, hogy ott csupa akadémiai nagy doktor ül így nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy a nagydoktorihoz valóban kell újszerű elem beépítése. Ezt lehet korrigálni, nem kell a Rektor úrnak sem lemondania. Minden tiszteletünk az Elnök úré, hogy nem adta fel és állja a sarat. Keresztény ember nem sértődhet meg, ahogy ő is teszi. A Jóisten megadja az erőt neki. Ideje lenne egy nagy békemenetnek érte is.”
Eddig az idézet. A professzor úr által felsorolt tények senkit nem érdekeltek, érdekelnek, ahogy az egykori TF, ma a SOTE Testnevelési Karának közel 1200 oldalas vizsgálati anyaga sem a 220 oldalas kisdoktori dolgozatról, melynek végkövetkeztetése is az előbb leírtakra jutott. Elnök úr a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, majd hétfőn a Magyar Országgyűlésben őszintén elmondta, amit mindig is mondott: legjobb tudása szerint, a kisdoktori értekezések akkori szabályainak megfelelve készítette el írását, melynek végén több mint húsz forrást jelölt meg. A bejelentéstől számított két hónap alatt sikerült a magyar emberek egy jelentős részében a sulykolás, ismétlés, a rágalmazás fokozásával olyan hangulatot kialakítani, hogy neki szinte senki nem hitt már. Ez a média hatalma, az internet hatalma. Az Indexen egy cikk főoldali értéke 1,2 millió, az origón 7-800 ezer Forint, a hvg.hu-n 4-500 ezer Forint. Volt olyan nap, amikor csak főoldalon 4-5 cikk szerepelt az előbb említett médiumok akár mindegyikén. A több mint két hónap leforgása alatt a magyar média világába több milliárd Forint értékű felület foglalkozott az úgynevezett „plágiumüggyel”, a szót belekódolva a fejekbe. Kommunikációs szempontból kiváló munka, fiataloknak, bloggereknek, mémelőknek remek gyakorlóterep volt. No és hogy ez egy ember élete, azé az emberé, aki évtizedek óta szolgálja nemzetét? A hangulat, a gyűlölet, a megvetés fokozása egészen félelmetes méreteket öltött, internetes tömeghisztériává fajult. Emlékszünk a „Valahol Európában” című film hátborzogató felszólítására: „Gyerekek, könyörgök, akasszuk fel!” Itt, ahogy kétezer éve a minden koncepciós perek archetípusaként ez történt. Aztán már a teljesen fékevesztett suttogópropaganda: csak póttag volt az olimpiákon, közepesen beszél angolul, a korrupt Samaranch hátán lett a NOB alelnöke… A Parlamentben pedig a karzatokra bejuttatottak kéjes sikolya tette teljessé ezt a megaláztatást. Ő pedig odaállt vádlói elé és az ország, a nemzet egységének megőrzése érdekében lemondott.
Kedves Magyar Barátaim! Tudjátok, ez mit jelent? Fogságba kerültünk, mert sötét hatalmak elérték, hogy magyar magyarnak farkasa lett, s a farkasvakság okán pedig szürkületben egymást faljuk fel. A sötét külföldi erők pedig hangosan nevetnek, kacagnak, mulatnak e magyar sorstragédián: magunk gyengítjük magunkat, saját immunrendszerünket tesszük védtelenné. Aztán jönnek ők és sokadszorra viszik a javainkat. Mert újból azzal vagyunk elfoglalva, hogy plebejus vagy arisztokrata elnök kell, ki a fasiszta, ki a komcsi, ki figyelt meg kit, miért, kinek hol a dolgozata, ki volt a témavezetője, a jól fésült főtudós kikéri magának a tudatlanságot és a sor végeláthatatlanul folytatható. Schmitt Pál, egy budafoki sváb család magyar, katolikus gyereke, sikeres ember, Magyarország (volt) köztársasági elnöke. Ma? Európában? Kiáll nemzete ügyéért? Aláírja az új Alaptörvényt? A házasságot férfi és nő kapcsolatának tartja? Erőt sugároz, erőssé válásra bíztat, sportra, kitartásra? Ugyan. Hibátlanul fésült tudós, horpadt mellű, testnevelésből felmentett értelmiségi, iskolázatlan, szellemi, lelki „magasabb rendűek”, a mértékadók mind-mind beálltak az őt ellehetetlenítők táborába és farkasvakságukban, egyre csillapíthatatlanabb éhségükben felfalták őt. Magyar magyarnak lett farkasa. És ez így is lesz kedves magyar barátaim, mert ez a cél, sötét, a háttérben immár kilencven éve, hatvan éve, húsz éve, tíz éve, két éve munkálkodó titokzatos erők célja: el kell veszíteni éleslátásunkat, el ellenálló képességünket, el kell fogynunk, meg kell szűnnünk magyarnak lenni, meg kell szűnnünk kárpát-medenceinek lenni. Ugyanis hiányzik az éleslátáshoz „A” vitamin. „Isten áldását kérem Magyarországra, a nemzetre és az Önök munkájára!” – fejezte be a beszédét az elnök. Nos, magyarok, látva Schmitt Pál média vezérelte ördögi kivégzését csak az Isten áldása marad, semmi több. És az hol van?
Utóirat
Katica napi több mint harminc kilométert gyalogol, imádkozik talán Paliért, talán a családért, talán értünk magyarokért. Barátként, munkatársként sem volt könnyű átélni az elmúlt napokat, Elnök úrnak sem könnyű. Nevetnek rajta, nevetnek rajtunk. Elnök úr meglátogatta Katicát, mert születésnapja volt Nagycsütörtökön, aztán Schmitt Paliként hazament, sofőr nélkül, őrség nélkül Nagypéntek magányába. Ő májusban lesz hetven éves. Vigyázzunk rá!
Kiss Antal
a volt köztársasági elnök nemzetpolitikai főtanácsadója

Holnap vasárnap! (húsvét 2. vasárnapja)
Az én Jézusom a Krisztus, aki nem csak Tamásnak,
- feltámadása után,
de nekünk is mondja:
„Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek!” (Jn 20, 30)
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/dd/Gerard_van_Honthorst_003.jpg/333px-Gerard_van_Honthorst_003.jpg
http://www.youtube.com/watch?v=Z8rusMrj4x0
A látványok, a vizuális képek
sokszor úgy megragadják gondolatvilágunkat,
hogy akár éltre szólóan meghatározó szerepük is lehet.
Ilyen alapélménnyé válhat a tengernyi víz látványa,
azoknak akik részt vesznek árvíznél a mentésben,
s nem csak a képernyőről szerzik ismereteiket.
Hat rájuk a természet gigantikus ereje,
s ezzel együtt a helytálláshoz szükséges lelkierő és bizalom
megtapasztalása, - a segítő szeretetből.
S következhet ebből annak tudata is, hogy megnyugodhatunk,
- ha baj van, - számíthatunk egymásra.
Külön is biztathat erre bennünket a Feltámadott Krisztus
örökérvényű igazsága:
amit egynek teszünk, - az Úrnak tesszük.
Persze mindenki számára, -
ez az Utolsó Ítéleten válik nyilvánvalóvá.
Már maga a tudata ennek, - boldoggá tesz.
Azokat teszi boldoggá,
akik önzetlenül segíteni tudnak a bajbajutottakon.
Ők máris közelebb vannak Isten Országához.

Igaz ugyan, hogy a mai „tamások” is,
csak a kézzelfoghatónak akarnak hinni.
Ám a kereszténységüket, krisztusisságukat valóban megélők,
képesek, - a „hiányt” - élő hittel kipótolni.
Akár láthatóan, akár a háttérben, láthatatlanul, -
Sok mindenre képes a hit.
Így válik a hit, a kézzelfoghatónál is nagyobb erőforrássá.
Ez pedig adhat az embernek,
senki által el nem vehető boldogságot.

Honnan ez a boldogító erő?
A Feltámadott indította el,
- azon a csodálatos húsvéti hajnalon.
Amikor a nagy kő, - elgördült, - s Ő kilépett Sírjából!
Sugárzó fénye világítsa meg hitünknek Feléje vezető lépteit,
s tegye széppé 2. húsvéti vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

Holnap vasárnap! (2012. Virágvasárnap)

Az én Jézusom a Krisztus, akit a jeruzsálemi nép
ujjongva köszöntött: „Áldott, ki az Úr nevében jön!” (Mk 11, 9)
http://www.youtube.com/watch?v=M_srqtTEm4k&feature=youtu.be
Ezen a vasárnapon Jézus ünnepélyes
jeruzsálemi bevonulására emlékezünk,
szívünk élő hitével és odaadásával.
A hívő ember ma csatlakozik ahhoz a lelkes tömeghez,
akik azon a napon hozsannázva fogadták, és köszöntötték Jézust, -
mint Dávid fiát, - aki elhozta közénk Isten országát.

A katolikus szertartásban a hívek,
az ünnepi szentmise helyéül szolgáló templomon kívül gyülekeznek,
hogy azután a pálmaágakat helyettesítő barkaágakkal
vonuljanak be a templomba.
Kérve Istent, hogy akik most örvendező lélekkel vonulnak,
Krisztus Király nyomában,
egykor majd Krisztus Király által,
az örök Jeruzsálembe is eljussanak.
Az Úr nyomába lépnek, hogy amint társai
életük folyamán a kereszthordozásban,
ugyanúgy feltámadásának és örök életének is részesei lehessenek.
Jézus követőinek lelkesedésével vonulnak be a templomba,
a szentmise áldozat bemutatására, - hálás lelkülettel, -
megvallva és köszöntve,
a kenyér és bor színe alatt megjelenő Messiás királyt.

A virágvasárnap másik, - lényeges mozzanata, -
hogy ezen a szentmisén, az evangélium, - az Örömhír, -
mint passióéneklés hangzik el.
Megrendült lélekkel hallgatják a jelenlevők.
A szenvedéstörténet elmélkedő átimádkozása ez.
Amelyben csatlakozunk Megváltó Urunkhoz, - keresztútján.
Együtt érzünk vele.
Úgy vagyunk ezen jelen, - mint részesei a történetnek.
Mondhatni, hogy Júdás és a többi negatív szereplők sem igazán negatívak.
A „feszíts meg” kiáltása is, számunkra valójában imádság.
Hisz mi is lenne velünk, - ha az Úr nem ment volna fel a keresztre?
Isteni módon bonyolult és ugyanakkor isteni módon egyszerű
ennek a drámának kifejtése, - a virágvasárnapi passió folyamán.

A virágvasárnapban benne van, -
a Nagypéntek sötétsége, - de benne van már,
a Húsvét derengő fénye is.
És mivel mindez, a szentmise eucharisztikus,
szentségi keretében történik, - a Nagycsütörtök is benne van.

Adja Isten, hogy idei Ünnepünk, -
a Virágvasárnap, és majd a Szent Háromnap, -
hitünk és életünk középpontja, - Jézus Krisztus Húsvétja,
halála és feltámadása, -
legyen számunkra a bennünket megszentelő Lélek kiáradása!
Kívánom,
szeretettel:

Árpád

Holnap vasárnap! (nagyböjt 5.vas. B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki szenvedéséről,
kereszthaláláról és feltámadásáról így szólt:
„Megrendült a lelkem. Mit is mondjak:
Atyám, szabadíts meg ettől az órától?
De hiszen éppen ezért az óráért jöttem.
Atyám, dicsőítsd meg nevedet!
Erre szózat hallatszott az égből:
Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem." (Jn 12, 27-28)
http://www.youtube.com/watch?v=CoyklW9CpgA&list=UUm2V9Sw1tqEN-ShBSd52LWQ&index=1&feature=plcp

A szenvedés első vasárnapja, - fekete vasárnap!
Lepel takarja el előlünk a Szenvedő Krisztus alakját,
hogy majd Nagypénteken, még megdöbbentőbb legyen számunkra,
- a lemeztelenített kereszten, - a Fán függő képe.
A búzaszem is elhal, hogy megsokszorozza önmagát.
Krisztus is halála által ad életet nekünk,
hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket.

A szenvedés gondolata Jézus lelkét is megrendíti,
de tudja, hogy Atyjának megdicsőítése, teljes az által lesz,
ha életét áldozza a világ üdvösségéért.
Jézus sok mindentől megmentett bennünket halálával,
de egészen világos szava szerint, - a kereszttől nem!
Sőt, meghív rá.
Mert mindennél nagyobb a szeretet.
S a szeretet próbája, - a szenvedés.

Aki még nem szenvedett valakiért, az nem tudja,
valójában, - szereti-e?
A szenvedés nagy próbája a szerelemnek,
a barátságnak, a szülői és gyermeki szeretetnek,
az istenszeretetnek is. A leghevesebb szerelem is
könnyen ellohad, ha nem kell szenvedni érte.
Az Istenanya szeretete leglángolóbb, a Kereszt alatt lehetett.
Az apostolok szeretete, - amikor életüket adták Krisztusért.
A házastárs szeretete akkor, amikor pl. teljes odaadással
ápolja évekig, talán reménytelenül, - beteg társát…
Vagy amikor éppen sokat kell tőle szenvednie,
és mégis kitart, szabadon, - mert valódi a szeretete.

Isten országának dicsőségét mi is, -
csak keresztre feszíttetésünk árán kaphatjuk meg.
Ha el tudjuk fogadni Isten gondolatait a hitben.
Ezzel nem szabadságát veszti el értelmünk,
hanem tökéletesebb lesz a megismerése.
Ha keresztre tudjuk feszíteni akaratunkat.
Ne úgy legyen, ahogyan én akarom,
hanem ahogyan Isten akarja.
Így válik akaratom, - teljesen szabaddá.
Szükséges a szenvedések vállalása,
sőt az önkéntes vezeklés is,
a magam és mások bűnei miatt.
Hogy így, - szenvedéseinket hozzátegyük Jézus szenvedéséhez.
Ahhoz, hogy isteni életünk legyen, - hogy abból új élet fakadjon, -
nekünk is meg kell halnunk Krisztussal.
Remélve az örök üdvösséget!
Ez a remény tegye széppé vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

Jézus az autószerelő, Júdás a polgármester

Bátaszéki passió

Virágvasárnap, április 1-jén mutatták be a bátaszéki templomban a Jézus keresztútjáról szóló passiójátékot. Isten Fiát, immár tizenkettedik alkalommal egy helybeli autószerelő alakította.

Igazi Jézus-alkat Kajsza Béla: jámbor, de tehetséges, segítőkész, de nem tolakodó. Alapvégzettségét tekintve autószerelő. Később jobban elmélyedt a járműtechnikai és szállítmányozási ismeretekben: Pécsen technikusi oklevelet, Győrben főiskolai diplomát szerzett. Jelenleg Szekszárdon a megyei kórház autószervizének műhelyvezetője. Bajsza alatt mosolygó, joviális férfi. Nem néz ki ötvenöt évesnek.

Először 1999-ben mutatták be a passiót az ő főszereplésével, a Tolna megyei kisvárosban, Bátaszéken. Azóta minden évben eljátsszák ott, s volt már előadásuk Pécsen, Decsen és az erdélyi Gyergyóditrón.

Mint mondja, valódi szenvedés is jut neki az előadáson, nemcsak közönségsiker. A 4,5 méteres keresztet a 76 méter hosszú bátaszéki templomban oda-vissza végigvinni - miközben mögötte csattognak a korbácsok, amelyek néha el is találják -, elég keserves dolog.

Nemzetközi hírű látványossággá nőtt ez a passiójáték az évek során. Különbuszok, autókonvojok hozzák a nézőket Kőszegtől Debrecenig, Németországtól Olaszországig mindenhonnan. Az érdeklődők száma, óvatos becslések szerint is meghaladja a kétezret.

Természetesen nem minden előképzettség nélkül vált e zenés darab főszereplőjévé Kajsza Béla. Fúvósként a bátaszéki úttörőzenekarban kezdett, majd hosszú, két évtizedes kihagyás következett - ami alatt sportolt és nem muzsikált -, s aztán vette kezébe újra a hangszert. Elsősorban harsonás, de játszik trombitán, kürtön, és "egy kicsit furulyázni is tud". Régóta énekel, egyházi kórusokban is. Három fiával 1991-ben megalapította a Kajsza kvartettet.

A fiúk a passióban is szerepelnek. Ha annak idején a Golgotán három latort feszítettek volna meg Jézussal, most mindhárman ott lehetnének apjuk mellett a záróképen. De így csak kettőjüknek jut kereszt: Béla a bal lator, Péter a jobb lator, Pál főpapot alakít. Ezenkívül apostolokként is feltűnnek az előadás korábbi részében.

A zenei direktor a helyi kántor, Jagicza József. A rendező a helyi gimnáziumigazgató, Sümegi József. Az ötlet is az övé, még szegedi diákkorában adta elő társaival a szenvedéstörténetet a Tisza-parti városban. Bátszéken is színre lép, római katonát alakít. S van még egy fontos figurája a Lukács evangéliuma alapján bemutatott darabnak: Júdás. Ezt a nem éppen hálás szerepet a város polgármestere, Bognár Jenő vállalta.

Gyakorló hívő Kajsza Béla, mégis szüksége van a ráhangolódásra. Felkészületlenül nem lehet az autószerelő műhelyből a szentélybe lépni. Sokat gyakorol, kezdéskor picit izgul, de ha belefeledkezik a szerepbe, már semmi sem zavarja. Amikor Erdélyben mutatták be a passiót, olyan hideg volt a gyergyóditrói templomban, hogy az előadás végére jéghártya képződött a műanyag poharakba töltött tea tetején. De ő, ruháitól megfosztva sem fázott a kereszten.

Wessely

Bátaszéki passió

Virágvasárnap, 2012. április 1-jén 19 órai kezdettel,
a virágvasárnapi liturgia (püspöki szentmise) - keretében,
(barkaszentelés a Cikádori apátság romkertjében) –
mintegy száz szereplővel megjelenített passiójátékot mutatunk be,
a B évnek megfelelően, - Márk evangéliuma alapján.
Az 1999 – óta minden évben, és már több helyszínen is bemutatott
élőjáték rendezője Sümegi József diakónus, a helyi gimnázium igazgatója.
Zenei vezetője Jagicza József, bátaszéki karnagy-kántor.

A hatalmas, - székesegyháznak is beillő templomban, -
a megváltó szenvedés misztériumát bemutató előadásnak, -
mely valójában a szenvedéstörténet elmélkedő átimádkozása,
- nagyon sok résztvevője és nézője volt az évek során.
A húsvétra való lelki előkészület szép kegyelmi pillanatai.
Sok-sok fiatal, az idősebbekkel összefogva teszik érthetőbbé
megváltásunk drámai titkát.
A nagy érdeklődésre való tekintettel a rendezők kérik,
hogy a csoportosan érkezők, - a hely biztosítása miatt, -
előre jelentkezzenek…
Bővebb tájékoztatásul:
http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2007.04.08/2503.html
Meghívó mellélekve.
A Feltámadt Krisztus áldása tegye széppé és
gyümölcsözővé készületünket, - s majd az Ünnepet!
Szeretettel:

Csukor Árpád
áll. diakónus

Holnap vasárnap! (nagyböjt 4. B év)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki a sötétben tévelygő emberiséget
a hit világosságára vezette,
mikor elküldte Őt Atyja:
„Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta oda,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen,
hanem örökké éljen.” (Jn 3.16)

Crijn Hendricksz Jézus Nikodémussal beszélget:
http://www.hittansuli.hu/sites/default/files/images/28_Crijn%20Hendricksz%20J%C3%A9zus%20Nikod%C3%A9mussal%20besz%C3%A9lget.preview.jpg
Családok keresztútja:
http://www.youtube.com/watch?v=uBOj0OWoEJk&feature=plcp&context=C4df21fdVDvjVQa1PpcFPI9OWV4mV7jSU01vVyKWLzb9UbS0g0us4%3D

Nem ezért küldte, hogy elítélje a világot,
hanem, hogy üdvözítse.
„Örvendezz, - Isten népe!”
A vasárnap, - Laetare vasárnap, - liturgiája is,
az erre való felszólítással kezdődik.
Örvendezésünk tárgya: megváltottságunk!
Aki üdvözülni akar, annak hittel,
Krisztus keresztjére kell feltekinteni.
Csak az értünk felfeszített Krisztusba vetett hit
tud minket megmenteni.
Áldozatának, szeretetének ragyogó fényében kell
megvizsgálnunk, - saját cselekedeteinket.

Minden, önmagát hívőnek tartó ember felé
vádlón hangzik Nietzshe szava:
„Akkor tudnék hinni a Megváltóban,
ha hívein látnám a megváltottságot.”
Megváltottságunk gyümölcse,
hogy Isten gyermekei, barátai,-
a Szentháromság boldogságának részesei lehetünk.
Attól váltott meg minket,
hogy értelmetlen legyen az életünk.
Ha ez bennünk tudatossá válik,
annak meg kell látszania életünkön.
Megváltottságunk tudata fénnyel kell bevonja az életünket.
Mássá, jobbá, vonzóbbá kell tegyen bennünket.

A kérdés tehát az, vajon megérzi-e rajtunk valaki is,
hogy Isten, - Krisztusban, új életre keltett minket?
A keresztségben születtünk újjá.
Amikor a keresztvíz homlokunkat érte,
Istenünk Jézus Lelkét árasztotta lelkünkbe.
Ez a sajátos jelenlét, új életet fakasztott bennünk,
Ennek az isteni életnek kell fejlődnie földi életünk folyamán
hogy majd a mennyben, - virágjába boruljon.
Ha üdvözülünk, azt nem tetteinknek köszönhetjük,
hanem Isten ingyen adott kegyelmének.
Nem tetteink miatt vagyunk értékesek Isten szemében,
hanem mert beleojtattunk Krisztusba,
és az ő Lelke él bennünk.
Támadjon fel bennünk hála, öröm és szeretet,
bizalom, odaadás, felelősségérzet, - mások és önmagunk felé.

Mindennek végig gondolása tegye széppé,
napsugarassá,
- tavaszi vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

Szép estét!
Ha tudtok titkot tartani eláruljuk (csak Nektek :) :))
PÉNTEKEN MEGLÁTTA ISTEN SZÉP VILÁGÁT,
MÁSODIK DÉDUNOKÁNK: BALÁZS!
A hírügynökségek jelentése nyomán be is mutathatjuk:
http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/s320x320/426789_193790827397163_100002987404884_300439_2110395518_n.jpg
Segítsetek nekünk, - hálát adni érte az Úrnak!
Szeretettel:
Editke és Árpád – a boldog dédik…

Holnap vasárnap! (nagyböjt 3. B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki kötélből font ostorral
űzte ki a templomból a kufárokat:
„ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" (Jn 2, 16)
http://m.blog.hu/je/jehovatanui/image/jesusmoneychangers.jpg
http://www.youtube.com/watch?v=zpzbzcBxCic&feature=related

Csattanhatna rajtunk is az ostor,
mert bár templomaink többnyire szépek és tiszták,
de hányszor annyira üresek, mint az elhanyagolt múzeum.
Krisztus pedig nem csak a templomokért adta életét.

Lelkünk templomai is, - hányszor latrok barlangjává válik.
A kis egyház, a Család temploma,
az egyén legbensőbb Kápolnája,
de akár a nemzetünk Katedrálisa, -
közös szóval: lelkünk élettere, - mind-mind, -
bizony, folyamatosan megtisztulásra, megtisztításra várnak.
A giccsfestők hazugságai a férfias krisztus-arc tekintetét,
nőiessé deformálta, s a korbácsot ragadó kezet
annyira igyekszik elrejteni.
Pedig Ő képes lelkeinkből kiűzni mindazt,
ami bennünket olykor-olykor,
már-már állati szintre süllyeszt.

Nemzetünk katedrálisában szisztematikusan működik,
a gyökértelenítés folyamata.
Veszítsük el, hogy magyarok és keresztények vagyunk!
A magyar magzatok hétmilliós holocaustját,
minden jogi képtelenség ellenére jelenbe mentik!
(Cinkos, aki gyilkosok közt néma!)
Szükséges, hogy az Úr haragjának korbácsa sújtson bennünket.
Hisz lélektelen világunkban a lelketlen életre
egyetlen mentség sincs.
Elsősorban a keresztényeknek nincs semmiféle mentsége!

Az ostort kezében tartó Jézus, talán nem tetszik nekünk.
Pedig de sokszor szeretnénk, ha megtisztítaná világunkat,
mindazoktól, kikről úgy véljük, nem oda valók.
S feltesszük a kérdést: vajon látja-e Isten, mi történik itt a földön?
Hogy ennyire elburjánzott a rossz!
Látja, tudja és, - cselekszik!
Keresztény hitünk pedig, egyik szép erénye a remény.
Merjünk hinni a szebb jövőben, -
amely mindig Isten felé mutat.

Nyíljon a reményünk,
már ezen a tavasz-elejei szép vasárnapon!
Kívánom,
szeretettel:

Árpád

Holnap vasárnap! (Nagyböjt 2. vas. B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki „maga mellé vette Pétert,
Jakabot és Jánost, s csak velük,
fölment egy magas hegyre.
Ott színében, átváltozott előttük.” (Mk 9,2)
http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRGJX6qdYgp8LQzPEaZ2_CmWELrdg0CyeEkHMgZdZBPXHUHVULG

Jézus ma is, az ő tanítványait, - „magasra” viszi.
Oda, hová a világnak tülekedő zaja, alig hallatszik.
Szándéka is, hogy tanítványai ne hallják a világ zaját.
Csak úgy lehet belefeledkezni Isten létének
gyönyörű, - lenyűgöző világába.

Ott fent azután tanúi lehetnek egy izgalmas párbeszédnek.
Mózes és Illés áll Jézus mellett. A Törvény és a Próféták!
Részeseivé teszi őket az üdvösség előkészítésére.
Arra, amire egyébként is életüket tették.
A téma: Jézusnak közelgő szenvedése,
halála és feltámadása lehetett.

Jézus nem a szövetség Kőtábláját töri össze,
a nép állhatatlansága miatt,
hanem kereszthalálával hoz üdvösséget mindenki számára.
Most lesz érthető a pusztai vándorláson
botra tűzött rézkígyó, mint előkép.
Az Isten ellen lázadó ember akkor nyer életet,
ha hittel néz fel Krisztus keresztjére.

A lánglelkű Illés egyedül erősebb volt,
mint a Baál papok százai.
Itt a hegyen most a legnagyobb erő Forrásával találkozik.
A kínszenvedésében elbukónak tűnő Istenember,
győz a halálon és minden gonoszságon.
E győzelem lenyűgöző ragyogása lett
a kiválasztott tanítványok élménye.
Bevezetést nyertek az Élet Titkába.
A történelem fonák oldalán is képes átsütni
az üdvösség Jó híre, - teljessé téve az embert.

Ez után már természetes,
hogy le sem akarnak jönni a hegyről.
„Olyan jó itt lenni!”
Erre éreznek rá a kiválasztott tanítványok is.
Részesülnek az istentapasztalás élményében.
S nekünk, egyszerű Krisztus-követőknek szívét is
eltöltheti ugyanez a vágy.
S a kérés is: „Uram, - ne engedd,
hogy prófétáid fenn maradjanak a hegyen!
Hisz idelent,
amíg az alázatosan megtérésre törekvő
bárányaid bocsánatodat kérik,
addig üldözőid, a maguk igazát hazudják,
ámítva a követésedre indulókat.
Újra igyekeznek széttépni,
megszaggatott köntösöd maradékát.”

Számunkra nem lehet kérdéses, melyik a Valódi Világ.
Csak az lehet, ahol az Igazság a ragyogó Világosság!
Fénye és áldása legyen vasárnapunkon!
Szeretettel:

Árpád

Holnap vasárnap lesz! (Nagyböjt 1. vas. B év)

http://szatmartv.ro/wp-content/uploads/2012/02/imaora-szatmar-tv.jpg
E mű hallgatása közben küldöm levelemet.
http://www.youtube.com/watch?v=Qb0PcS0lwak&feature=related
Jacopone da Todi verse a Kereszt alatt álló Máriáról,
Antonín Dvořák megzenésítésében.
Magyarul: Áll a gyötrött Istenanya,
- a keresőben megtalálod az egész gyönyörű költeményt,-
vagy Sík Sándor fordításában: Hozsanna énekeskönyv 65. éneke…
Figyelmesen keresgélve a YouTubeon - megtalálhatod a többi részletet is,
más előadókkal is…

Az én Jézusom a Krisztus, ki Isten országának hirdetését
ezzel az Örömhírrel kezdte: „Betelt az idő.
Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1, 15)

Nagyböjtünk elején jó, ha pontosítjuk,
mit is kell értenünk megtérésen.
Ez alapjában véve az ember
„irányító központján” történő gyökeres változás.
Lelkében, vagy másféle szóhasználat szerint, - szívében,
kell visszaálljon az eredeti rend.

Az a rend, ami az emberiség hajnalán megromlott.
Az első bűn, ami belerondított Isten szép világába,
az angyalok lázadása volt.
A „nem szolgálok” lázadása
a személy önállóságának illúziójával csapja be követőjét.
Aki szolgálni nem tud az szeretni is képtelen.
Aki pedig a szeretetre képtelen előbb utóbb pusztítani is fog.
Azután következett a második bűn, ami az első emberekhez kötődik.
Oly lényeglátóan van megfogalmazva ez
a Teremtéstörténet első lapjain.
Igazi tudás helyett okoskodtak.
Kíváncsiskodó engedetlenségük szégyene
annak csúf felismerése, -
hogy bizony az Istent kirekesztő világ rút és mezítelen.
A másokat letipró felfokozott önmegvalósítás büntetése
a magány, a kirekesztettség.

A harmadik típusú bűn pedig az,
amikor az egyén a többség csapdájában vergődik.
A demagógia csapdájába szorul.
Valójában lázadás ez, - a pénz és hatalom,
az aranybika imádata.
A Tízparancsolat minden ember lelkébe beoltott
erkölcsi követelményeinek elvetése.
Bizalmatlanság a szellemi, lelki értékekben.
Amikor az élet dolgait csak a haszon elvei szerint intézi.

Az embernek pedig ma is, a megváltás, - Jézus szabadsága kell.
Krisztusi béketűrésre van szüksége nemzetünknek is,
(lásd az elmúlt hetek gyalázatos támadásait),
a büntetlenül mérgező és pofonokat osztogató világban.
Adjon az Úr nekünk egészséges lelkierőt
ebben a kiszolgáltatott, lehetetlen világban.

Legyen részünk az elcsendesedésben,
a szerényebb életben. (böjt)
Tartsunk megtérésre vezető bűnbánatot,
- nézzünk fel Jézus keresztjére, -
s mind ezáltal tökéletesedjünk a szeretetben!
Szép vasárnapot!
Imában mélyülő szeretettel:

Árpád

Hamvazószerda van! 2012.

„Emlékezzél ember, porból vagy és porrá leszel!
http://www.civishir.hu/upload/news/24/_20120222081442.jpg
Misericordias Domini, - in aeternum cantabo
Irgalmas Istenünk jóságát, - mindörökké éneklem:
http://www.youtube.com/watch?v=xEeY9a_3NkI&feature=related

„Úr Jézus, szent negyvennapos
böjtöd vállaljuk újra most.
Üdvünkre példát adsz nekünk,
hogy fékezzük természetünk.
Áraszd ránk bő kegyelmedet,
bocsáss meg régi bűnöket,
s lelkünket újaktól Te óvd,
örök jóságú Alkotónk!”
(himnusz)

„Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől,
ne vigyenek titeket többé romlásba!
Vessetek el magatoktól minden bűnt,
amit ellenem elkövettetek,
szerezzetek magatoknak új szívet
és új lelket!” (Ez 18, 30-31)

„Porból vagy, és porrá leszel!” – dobog a kegyetlennek hangzó,
ám tökéletesen igaz mondat, felettünk, -
miközben az elmúlást kézzelfoghatóan jelző hamu érinti homlokunkat.
Belealázkodunk a hamuba! A hamuba, mely földi létünk hervadását jelzi.
Testünk, érzékeink elporladását.
Porrá leszel! Te szerencsétlen, alkotó ember!
Ezt tetted! Művész vagy!
A halál kultúrájának művésze!
Az első, a Testvérgyilkos volt.
S azután jöttek e többiek… A Halál pedig arat!
Emberi segédlettel!
Gondoljunk csak bűnbánóan, az utóbbi hatvan év,
- hét millió áldozatára,
kiket nem engedtünk még megszületni sem…
S gondoljunk, - hétköznapi testvérgyilkosságainkra,
melyeket elkövetünk, - nagyfokú szeretetlenségeinkkel.

A Nagyböjt a bűnbánat ideje. Van mit megbánnunk!
A Nagyböjt a megtérés ideje. Van mitől elfordulnunk!
Van Kihez, hozzáforduljunk!
„Higgyetek az Evangéliumban,” - az Örömhírben!
Nagy ajándék, - a halál átérzett jelenlétéből, -
az Élethez való odafordulásunk.
Tegyük meg! Éljünk ezzel az Isten kegyelméből kapott ajándékkal.
Új Nagyböjt! Új Lehetőség!
Ha ez az Odafordulás megtörténik, - (majd megtapasztaljuk,) -
halálunk akkor szép Alkony lesz….
Bízó és reménykedő Fénnyel.
Ám ha nem történik meg odafordulásunk az Élethez, -
akkor halálunk, a csillagtalan éjbe való zuhanás lesz!
Idei Nagyböjtünk, igaz magunkba térést is sürget!
Mert még élünk!
Még kezünkben az Életre fordulás
ideje, kegyelme, és lehetősége!

Bensőséges elcsendesedést!
Szeretettel:
Árpád

Elozmény: ( Árpád @ 2012-02-22 16:02)

Hamvazószerda van! 2011. Nagyböjtjének 1. napja. Misericordias Domini, - in aeternum cantabo Irgalmas Istenünk jóságát, - mindörökké éneklem: http://www.youtube.com/watch?v=pva71b0fTMM&feature=related http://www.youtube.com/watch?v=xEeY9a_3NkI&feature=related „Úr Jézus, szent negyvennapos böjtöd vállaljuk újra most. Üdvünkre példát adsz nekünk, hogy fékezzük természetünk. Áraszd ránk bő kegyelmedet, bocsáss meg régi bűnöket, s lelkünket újaktól Te óvd, örök jóságú Alkotónk!” (himn) „Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!” (Ez 18, 30-31) „Porból vagy, és porrá leszel!” – dobog a kegyetlennek hangzó, ám tökéletesen igaz mondat, felettünk, - miközben az elmúlást kézzelfoghatóan jelző hamu érinti homlokunkat. Belealázkodunk a hamuba! A hamuba, mely földi létünk hervadását jelzi. Testünk, érzékeink elporladását. Porrá leszel! Te szerencsétlen, alkotó ember! Ezt tetted! Művész vagy! A halál kultúrájának művésze! Az első, a Testvérgyilkos volt. S azután jöttek e többiek… A Halál pedig arat! Emberi segédlettel! Gondoljunk csak bűnbánóan, az utóbbi hatvan év, - hét millió áldozatára, kiket nem engedtünk még megszületni sem… S gondoljunk, - hétköznapi testvérgyilkosságainkra, melyeket elkövetünk, - szeretetlenségeinkkel. A Nagyböjt a bűnbánat ideje. Van mit megbánnunk! A Nagyböjt a megtérés ideje. Van mitől elfordulnunk, - s van Kihez, hozzáforduljunk! Nagy ajándék, - a halál átérzett jelenlétéből, - az Élethez való odafordulásunk. Tegyük meg! Éljünk ezzel az Isten kegyelméből kapott ajándékkal. Kaptunk egy új Nagyböjtöt! Új lehetőséget! Ha ez az Odafordulás megtörténik, - majd megtapasztaljuk, - halálunk akkor szép alkony lesz, - teli erdők és virágos mezők illatával. Bízó és reménykedő Fénnyel. Ám ha nem történik meg odafordulásunk az Élethez, - akkor halálunk, a csillagtalan éjbe való zuhanás lesz! Idei Nagyböjtünk, igaz magunkba térést is sürget! Mert még élünk! Még kezünkben az életre fordulás kegyelme, és lehetősége! Bensőséges elcsendesedést! Szeretettel: Árpád

Légyszi, - töröld, - bocs. nem figyeltem...

Hamvazószerda van! 2011. Nagyböjtjének 1. napja.

Misericordias Domini, - in aeternum cantabo
Irgalmas Istenünk jóságát, - mindörökké éneklem:
http://www.youtube.com/watch?v=pva71b0fTMM&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=xEeY9a_3NkI&feature=related

„Úr Jézus, szent negyvennapos
böjtöd vállaljuk újra most.
Üdvünkre példát adsz nekünk,
hogy fékezzük természetünk.

Áraszd ránk bő kegyelmedet,
bocsáss meg régi bűnöket,
s lelkünket újaktól Te óvd,
örök jóságú Alkotónk!” (himn)

„Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől,
ne vigyenek titeket többé romlásba!
Vessetek el magatoktól minden bűnt,
amit ellenem elkövettetek,
szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!” (Ez 18, 30-31)

„Porból vagy, és porrá leszel!” – dobog a kegyetlennek hangzó,
ám tökéletesen igaz mondat, felettünk, -
miközben az elmúlást kézzelfoghatóan jelző hamu érinti homlokunkat.
Belealázkodunk a hamuba! A hamuba, mely földi létünk hervadását jelzi.
Testünk, érzékeink elporladását.
Porrá leszel! Te szerencsétlen, alkotó ember!
Ezt tetted! Művész vagy!
A halál kultúrájának művésze!
Az első, a Testvérgyilkos volt.
S azután jöttek e többiek… A Halál pedig arat!
Emberi segédlettel!
Gondoljunk csak bűnbánóan, az utóbbi hatvan év,
- hét millió áldozatára,
kiket nem engedtünk még megszületni sem…
S gondoljunk, - hétköznapi testvérgyilkosságainkra,
melyeket elkövetünk, - szeretetlenségeinkkel.
A Nagyböjt a bűnbánat ideje. Van mit megbánnunk!
A Nagyböjt a megtérés ideje.
Van mitől elfordulnunk, - s van Kihez, hozzáforduljunk!

Nagy ajándék, - a halál átérzett jelenlétéből, -
az Élethez való odafordulásunk.
Tegyük meg! Éljünk ezzel az Isten kegyelméből kapott ajándékkal.
Kaptunk egy új Nagyböjtöt! Új lehetőséget!
Ha ez az Odafordulás megtörténik, - majd megtapasztaljuk, -
halálunk akkor szép alkony lesz, - teli erdők és virágos mezők illatával.
Bízó és reménykedő Fénnyel.
Ám ha nem történik meg odafordulásunk az Élethez, -
akkor halálunk, a csillagtalan éjbe való zuhanás lesz!
Idei Nagyböjtünk, igaz magunkba térést is sürget!
Mert még élünk! Még kezünkben az életre fordulás kegyelme, és lehetősége!

Bensőséges elcsendesedést!
Szeretettel:
Árpád

Holnap vasárnap lesz! (évk.7. B év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek megesett a szíve,
amikor eléje hozták a szenvedő, béna embert.
Nem csak testét gyógyította meg,
de bűneit is megbocsátotta.(Mk 2, 1-12)
http://szolgalohittan.hu/32M-Keptar/K1.Szentiras.jpg
Nem törődött azzal, hogy az írástudók
megbotránkoznak ezen.

Bizony nagy kérdés, még a hívő emberben is felmerül:
mi több, egészséget visszaadni, vagy a bűnt megbocsátani?
Jézus már nagyon sok beteget meggyógyított,
amikor a mai evangéliumban elmondott esemény történt.
Idejét látta mindenkinek tudomására hozni:
„Az Emberfiának hatalma van a bűnök megbocsátására.”
Ezt a hatalmat jelezte a béna meggyógyítása.
Bizonyítva ezzel azt is hogy a kialakult értékrendet meg kell fordítani.
Fontosabb a lélek egészséges élete, mint a test épsége.
A visszanyert egészség csak jelzi a bűnbocsánatot.
Mert, - mit használ az, ha befutott, sikeres lesz az ember,
lelke azonban az örök értékektől távol van.
Alig telik el néhány évtized, s a világ legszigorúbb vámosa,
- a halál, - mindenét elveszi.
Lelkének roncsai, - vajon mire teszi alkalmassá az embert?
Még farsang önfeledt, vidám napjaiban is,
- szükséges erre gondolnunk.

Aki a lelki értékeket többre tartja a testi értékeknél, az,
- osztozzék bár ő maga is a krisztusi sors örök megpróbáltatásaiban, -
példájával sokaknak erőt nyújtva világítani fog, miként a csillagok.

Bénáink, nekünk is vannak.
Akiket előbb fel a tetőre, - majd Jézus elé kell vinnünk.
Például, lelki sérült családtagjaink,
s a környezetünkben élők közül azok,
akikben leállt a hit, s megbénult az Isten-kapcsolat.
Ekkor a hívő embernek szembe kell szállni még a lehetetlennel is,
hogy Istenhez vezethesse őket.
Ezt annak tudatában, hogy csak Jézus adhat igazi gyógyulást.
Lehet, hogy nem fognak azonnal talpra ugrani.
Lehet, - hogy sohasem.
Mégis nyugodtak lehetünk, mert sorsukat,
a legjobb kezekbe helyeztük.

S ez már igaz örömet nyújthat szíveinkbe,
ezen a télből a tavasz felé induló farsangi vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

A tegnapi Bálint-napra:

ADJON ISTEN SZÉP SZERELMET, - AKINEK MÉG NINCS.
AKINEK PEDIG MÁR VAN, BORÍTSA VIRÁGBA,
S TEGYE GYÜMÖLCSÖZŐVÉ,
HOGY ÉDES HAZÁNKNAK IS LEGYEN HASZNA BELŐLE!!!

http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRG6yaBOB1mXzhJcKd2uTAO8j3gqjtyz4DMmiCCWkWpzSjCwS4Y_g

Szent Bálint, - a Kr.u. 269. február 14-én, hitéért kivégzett római
pap volt. Szokása volt, a római ifjú házaspárokat,
saját kertjéből szedett virágcsokorral megörvendeztetni.
A jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé lett, - a 14. századtól.

Köszöntsük egymást is, e napon!
Annál is inkább, mert valamennyien, vagy voltunk,
vagy vagyunk,
- (minden ellentétes híresztelés ellenére, ez lehetséges,
még az 50. házassági évforduló környékén is, - :)
én csak tudom! - :) :) ) -
vagy leszünk szerelmesek.

Manapság veszélyes támadások tapasztalhatók,
- nagyon sok téren, - a társadalom alapvető intézménye, a család ellen.
Ugyanis a család egy férfi és egy nő kizárólagos,
a nemzet számára is hasznos életközössége,
melynek célja a házastársak java és az élet tovább adása.
Minden ezzel szembenálló kísérlet,
idegen az ember fogalmától,
gyengíti a haza életerejét,
s a fiatalok döntési szabadságát.
A család, a gyermekek nevelése szempontjából,
- mással nem helyettesíthető!

Mindent meg kellene tenni a család intézményének segítésére,
támogatására és erősítésére.
A fiatalokat pedig bátorítani kell
a felelősségteljes családalapításra és gyermekvállalásra.

Úgy tűnik, - a mai fiatalok nem képesek felnőni
az érett szerelmi vallomáshoz.
Nem szánnak kellő időt és energiát arra, hogy megismerjék,
- először önmagukat! S Őt, - kit az Isten annyi ember közül
szép ajándék ul neki küld.

Aki ki tudja mondani szerelmének,
a FELELŐSSÉGTELJES IGENT,
- amely, egy életre vállalja a másikat, -
annak igaz ünnep az a pillanat! S az, - örökké tart!
(Bálint naptól függetlenül, - is…)

http://youtu.be/VJ1KjctGhVw

2012. 02. 11. Betegek világnapja ...
Három zarándoklat képeiből és hangfelvételeiből
készített összeállításom,
- kiegészítve interneten talált képekkel.
Mária énekek és helyszíni felvételek.

Csatlakozva Máriához, - az általa mondott igenhez, -
egyesülhetünk Krisztussal.
És akkor - akár betegen, akár egészségesen - választ találunk a szenvedés,
a betegség és a halál szinte megválaszolhatatlan kérdéseire.
Egyedüli megoldás a hit!
Amikor fájdalmunk van, amikor szenvedünk, testben vagy lélekben, -
akkor nagyon nehéz hinnünk.
De ha ráhagyatkozzunk Jézus Anyjára és az Úrra,
elfogadva a keresztjeinket, akkor bizton részesülünk
a feltámadás dicsőségében is.

Pihentető álmokat!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

Holnap vasárnap lesz! (évk. 6. - B év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki nem csupán lehajolt az elesettekhez,
- a leprásokhoz, s a bűn leprájában szenvedőkhöz, -
hanem sorsközösséget is vállalt velük.
„Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte,”
- Jézusnak pedig „megesett rajta a szíve.” (Mk 1, 40)

http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSuIc_0PPKn-c2zCFsQad9PCodWacsS0kQwpooU224h40QAZbIDsQ
Esdve és ölelve térded,
hamuvá tört szívvel kérlek:
őrizz, hogy jó véget érjek!
(Babits Mihály)

Megtörténik a találkozás, Jézus érintésének és szavának erejével.
Ő azért jött közénk, hogy a leprát meggyógyítsa,
a lelki tisztátalanságtól megszabadítson bennünket.
Sorsa is az volt, mint az ókor leprásainak sorsa.
Kiközösítették, tisztátalannak nyilvánították, - halálában is.
Isten létére testesült emberré, - ezért Benne az emberi lét
valamennyi állapota megszentelődött.
Ha betegnek, lelkileg leprásnak, kirekesztettnek érezzük magunkat,
segít rajtunk, ha azonosulunk Vele,
aki értünk gúnyt, megvetést vállalt.
Benne találjuk meg legfőbb Orvosunkat!
Aki képes végtelen távlatokat nyitni szíveinkben, -
fogyatékosságaink, betegségeink, bűneink korlátain túl is.
Mint ahogyan a lepráshoz lehajolt, - meggyógyítva őt, -
minket is éppen gyengeségeinken keresztül képes
legbensőbben megközelíteni.
Átölel és elhalmoz isteni szeretetének halhatatlan erejével.

S ha azt gondolnánk magunkról, hogy egészségesek vagyunk?
Akkor se nézzük le „leprásnak” gondolt embertársainkat.
Lépjünk, - közeledjünk mi is hozzájuk!
Illessük őket áldozatos szeretetünk csókjával, -
(Assisi Szentje képes volt arra,
hogy ezt szó szerint, a maga valóságában megtegye.)
- mert bennük, Krisztussal találkozunk.
S e találkozás tesz képessé bennünket arra,
hogy új irányt vegyen életünk.

Miért ne most, - ezen a szép, téli vasárnapon?