Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Csukor Árpád üzenet mindannyiunknak! - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Lukács napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Caravaggio festménye
A Római Keresztény Múzeum bejárata.  Topor Márta
Fórum

Oldalak: [1] 2345...Utolsó
1122. hozzászólás
Létrehozva: 2017-10-14 16:32
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 28. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki az Isten országát
ahhoz a királyi menyegzőhöz hasonlította,
melyet a király, - fiának rendezett. (Mt 22, 1-14)
Isten örök szeretetének, üdvözítő tervének
történelmi megvalósulásáról szólt.
Így világított rá arra,
hogy az Úr lakomájának közössége az egyház.
Ebben a közösségben mindenféle ember előfordul,
jó és rossz egyaránt.
Ám itt a földön Isten országát
ez a közösség teszi láthatóvá.

Az Isten országa, vagyis a hívő élet,
mint egy menyegző, -
tele van örömmel és áldással.
Ebbe a közösségbe, - Isten országába, –
minden ember hivatalos.
Így lesz ez majd, - az örökkévalóságban is.
Aki pedig nem képes szép közösségben lenni
már itt a földön, arról aligha képzelhető el,
hogy egy közös asztalnál legyen
a mennyek országában.
Aki nem tudja
szeretetébe fogadni embertársát,
annak nincs menyegzős köntöse.
És bár nagyon kegyetlenül hangzik, -
felette így szól az ítélet:
„Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki
a külső sötétségre” (Mt 22, 13).

Keresztény emberként
jó barátként kell elfogadjuk
nemcsak Istent, Jézust, - hanem minden embert.
Még a durva és rosszindulatú embertársat is.
Őket is, kikről az a véleményünk,
hogy Isten meghívójára nem méltók.
Isten barátjaként,
- az Ő vendégségébe való vágyunk közben, -
nem szabad kedvünket szegjék
még az egyház közösségében tapasztalható
hibák és gyarlóságok sem.
A bennünket végtelenül szerető Istenünk óhaja,
hogy meghívóját minden ember elfogadja,
hogy asztalánál mindannyian otthon legyünk.
Minden nép Jézus által
kap meghívást Isten országába.
E meghívóval együtt azt is el kell fogadjuk,
hogy a meghívottak jegyzékén nemcsak szentek,
hanem olyanok is szerepelnek,
akiket az élet mélységeiből, sötét oldaláról hív.
S ha jobban belegondolunk,
minket is onnan hív,
hol még nem öltöttük magunkra
Istenünk menyegzői köntösét.
E nélkül pedig senki nem nyerheti el
örök üdvösségét.
Bizony „sokan vannak a meghívottak,
de kevesen a választottak". (Mt 22,14)
Sokan gondoljuk magukat kereszténynek,
anélkül, hogy a megtérés útján járnánk.
Nem elég a keresztség önmagában,
az Isten akarata szerinti élet nélkül!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Őszeleji sétám - Bettmeralp, 2017.
https://www.youtube.com/watch?v=jzrncPmUZi0&t=435s
1121. hozzászólás
Létrehozva: 2017-10-07 19:41
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 27. vas.)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki a gonosz szőlőművesekről
mondott példabeszédében valójában arról szól,
hogy Isten, - a szőlőültetvény tulajdonosa, -
bérbe adta szőlőjét népének.
Ezért elvárja tőlük, hogy teljesítsék mindazt,
mit meg kell tenniük a jó termés érdekében.
Népe mint régen, - sajnos ma sem törődik
üzenetével és a hozzájuk küldöttekkel.
Sőt még legkedvesebb Küldöttjét,
- egyszülött Fiát, - meg is ölték.
Ám akit elvetettek, - „a kő…, szegletkővé lett
az Úr tette azzá, s ez csodálatos
a szemünkben.” (Mt 21, 42)

Ez után az Úr más népet választott magának.
A krisztus-követőket, - Isten keresztény népét.
Ebbe a közösségbe minden ember
meghívást kapott.
Ezután a meghívás után a keresztény nép lett
Isten szőlőjének bérlője.
A gonoszság azonban
a kereszténység századaiban is jelen van.
Máig sem szűnt meg.
Magunkra alkalmazva ez azt jelenti,
szüntelenül kísért bennünket is
a hűtlenség Isten iránt.
Ugyanakkor tagadhatatlan tény,
hogy a kereszténység,
az egész emberiséggel összefogva
mindig fáradozik a jó termés betakarításán.
Sok-sok hűtlenségünk, engedetlenségünk
sőt bűneink ellenére is,
Isten kegyelméből mi is tudunk jót tenni.
Ki kell józanodjunk
a mai keresztényeket is megkísértő
öntelt, beképzelt gondolkodásból.

Az Úr szőlőjének termést kell hoznia.
Kiválasztottságunk
nem emel bennünket mások fölé.
Általa sokkal nagyobb a felelősségünk,
hogy szolgáljuk az Urat
és szeressük az embertársat.
Ha semmibe vesszük ezt a felelősséget,
akkor számíthatunk arra,
hogy Isten országát is elveszik tőlünk
és egy olyan népnek adják,
amely meghozza gyümölcsét.
A mai vasárnap evangéliuma
erre akar figyelmeztetni bennünket.
Elmondja, hogy a szőlőjének gazdája
nem mi vagyunk, hanem Isten.
Aki egyszer és utoljára,
elküldte hozzánk, - szőlőjébe, -
Szent Fiát, Jézus Krisztust.
Vele utolsó üzenetet intézett hozzánk:
Isten országa közel van! Térjetek meg!
Tartsátok meg Isten akaratát,
mert csak így hozhat a világ bőséges termést.
Szilárd békét, őszinte kiengesztelődést
és megbocsátást, - vagyis igazi boldogságot.
Ennek végiggondolása és nyomában
az elhatározás, hogy kitartunk a jó mellett,
- hogy bő termést hozzunk, -
tegye széppé vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Tranzitus, - a ferencesek legnagyobb ünnepe:
http://www.ferencesek.hu/tranzitus-a-ferencesek-legnagyobb-unnepe
Csíksomlyón, - október 3-án este ünnepi szentmise keretében
emlékeztek meg Assisi Szent Ferenc tranzitusáról, égbe költözéséről:
https://www.youtube.com/watch?v=GQkG6SSEKcw
1120. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-30 15:56
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 26. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki két fiúról mond
szép példázatot. Amit csak Máté evangéliumában
lehet olvasni és ezen a vasárnapon
tár elénk édes Anyaszentegyházunk.
(Mt 21, 28-32)
Valójában arról szól, hogy Isten hívására
kétféle választ adhatunk, - igent vagy nemet.

Krisztus oly szívesen
és gyönyörűen tanított példázataiban.
Képeit a mindennapi életből merítette.
Ezek egyszerűek, érdekesek
és tanulságosak voltak.
Valóságos kis irodalmi remekművek.
Két-három vonással
tökéletes életjeleneteket tudott ábrázolni.
Ez a mostani evangéliumi részlet is
tökéletesen ábrázolja a hamis
és a helyes irányban haladó
vallásosságnak ellentétét.
Arról szól, hogy a külsőnek és a belsőnek,
- vallásos életünkben, -
kellő egyensúlyban kell lennie.
A hangsúly nem a külsőségeken,
hanem az Isten szavát követő tetteinken van.

Örömet apjának, - egyik fiú sem szerzett.
De végül is az volt jobb a másiknál,
aki kiment a szőlőbe dolgozni,
bár előtte azt mondta, nem megy ki.
Igazából azonban egyik sem azt tette,
amit mondott.
Annyiszor van, - ugyanez a kettősség
a mi szíveinkben is.
A két fiú bármelyike,
- lehetnénk és vagyunk is, - mi magunk.
Mindnyájunk közös feladata,
- Mennyei Atyánk akaratát megtenni.
Életútjainkban a kívánságok és a kötelességek,
- ugyanígy ütköznek.
De mindnyájunkat, mennyei Atyánk küld.
A szőlő az az élettér, ahol életünket leéljük.
Az a család, az a munkahely, s azok a feladatok,
amelyekben, s ahol
életünk folyamán munkálkodnunk kell.
A lehetőségek széles útja áll előttünk.
Ajtaja, mindnyájunk előtt, - tárva, nyitva.
S bizony,- szomorúan kell megállapítsuk azt,
hogy oly sokszor a mi életünkben is
mennyire távol van az, amit teszünk
és az amit mondunk.
Hogy ennek ellenére mégis
vannak jó cselekedeteink is,
az egyedül Isten kegyelmének köszönhető.
Lelkének erejét kell kérjük ahhoz,
hogy mindig igent tudjuk mondani Isten akaratára.
És hogy ennek az igennek megfelelő legyen
a tetteink sorozata.
Tegyünk meg mindent, hogy szíveinkben,
szavainkban és tetteinkben
képesek legyünk megmutatni,
hogy mi Mennyei Atyánkhoz tartozunk.
Legyünk engedelmesek, - szóban és tettben.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Az eucharisztia ünnepe – Egyházmegyei zarándoklat a Szent Vér Kegyhelyhez:
https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/2004-video-az-eucharisztia-unnepe-egyhazmegyei-zarandoklat-a-szent-ver-kegyhelyhez
Egyházmegyei zarándoklat Bátára:
https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/1994-egyhazmegyei-zarandoklat-batara-2
Püspöki szentmise a bátai Szent Vér kegyhelyen:
https://www.youtube.com/watch?v=SIrObYwasf8&t=1565s
1119. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-30 15:55
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap (évközi 25. vas. A év)
Az én Jézusom a Krisztus, aki érdekes dologra
világít rá, - a felfogadott munkásokról szóló
példabeszédében. (Mt 20, 1-16a)
Rámutat arra, - mennyire kicsinyes tud lenni
az emberi természet. Minden munkás,
a megállapodás szerint kapta bérét…
A gazda egyáltalán nem volt igazságtalan.
Hisz mindenkinek egy dénárt ígért.
Az elsőknek sem többet,
- s az utolsóknak sem kevesebbet.
Mint ahogyan Istenünk sem nézi,
közülünk ki tért meg előbb vagy utóbb.
Azt nézi, - ki fordul Hozzá bizalommal,
szeretettel és bűneit bánva.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz,
be kell lássuk,
mi is beleesünk abba a hibába,
amibe az elsőként munkába állók.
Mi, gyakorló keresztények, hitvalló életet élők,
oly sokszor értékesebbeknek hisszük magunkat
a később megtérteknél.
S annyiszor nem akarjuk elfogadni azt,
hogy Isten kivétel nélkül szeret mindenkit!
Nem tesz különbséget az Őt keresők között.
Ha mégis megtenné,
hogy egyikünknek kevesebb kegyelmet,
- ingyenes ajándékot, - ad,
mint másikunknak, -
Őt senkinek sincs jogában
felelősségre vonni.
Oly nagylelkű az Isten,
hogy Őt meg sem közelítheti
a mi emberi méricskélésünk.
Mindenkit tetszése szerint
halmoz el ajándékaival.
Aki azt hiszi, hogy valamiért is,
neki több járna,
- az súlyosan becsapja önmagát.
Mert ha valakit korábban hívott
az Isten Országáért való munkára az Úr:
az ajándék, isteni kegyelem,
- nem pedig érdem.
Az igaz, hogy vannak munkát keresők
és vannak ácsorgók.
Ez utóbbiak vannak többen.
Vannak, akik a munkára rögtön mozdulnak
s vannak restek is.
Mindig vegyük észre a saját ácsorgásainkat!
Ne keressünk igazolást tétlenségeinkre.
Ne várjuk másoktól, hogy igent mondjanak arra,
amire elfogadásunkat, - tőlünk várja az Úr!
Főleg ne legyünk megszólítottan is tétlenkedők!
Isten mindenkit hív Országába.
Nem egyszerre és nem egyenlőképpen.
Szabadon osztogatja kegyelmi adományait.
Ez azonban soha sem teszi kétségessé és kérdéssé
igazságosságát és végtelen szerető irgalmát.
Éljünk úgy, hogy felénk soha se hangozzék:
„Talán rossz szemmel nézed,
hogy én jó vagyok?” (Mt 20, 15)
Szép vasárnapot!
Szeretettel:
Árpád
VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:


MEDJUGORJE - pillanatképek 2017. 09. 11-14.
1118. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-16 19:43
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 24. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, kinek határozott
és megfellebbezhetetlen parancsa így szól:
„Nem mondom, hogy hétszer,
hanem hetvenszer hétszer!” (Mt 18, 22) -
- kell megbocsátani annak, aki megbántott.
Csak a megbocsátás lehet a helyes megoldás.
Csak Isten segítségével tudunk
ebben a helyzetben helyesen cselekedni,
és megszabadulni a megbántás
és megbántódás nehéz terhétől.
Csak a megbocsátó lelkület
segíthet a bennünk lévő feszültséget oldani.
Szinte fizikai megkönnyebbülést is adva.
Nem egyszer és nem kétszer, -
hanem hetvenszer hétszer,
ami a keleti gondolkodásban
a teljességet, - a mindig -et jelenti

Ezzel a mondatával az Úr, - Péternek válaszol.
Aki arról érdeklődött,
hányszor kell megbocsátani
a másik embertől elszenvedett megbántást.
Jézus szerint nincs határ,
- mindig meg kell bocsátani.
Ő a szüntelen, a feltétel nélküli megbocsátást kéri,
mert csak ez képes megszakítani
a gyűlölködés ördögi körét.
A megbocsátás nem egyenlő az elfelejtéssel,
melynek úgy tűnik, valóban nem vagyunk urai.
Nem valamiféle gyengeség, mely félelemből
nem akar tudomást szerezni az igaztalanságról..
A megbocsátás nem egyfajta közömbösség,
hanem tudatos és szabad tett.
Azt, aki rosszat tett nekünk,
- ennek ellenére, - elfogadjuk olyannak, amilyen.
Mint ahogyan a jó Isten is elfogad bennünket,
ellene vétő bűnösöket.

A sértésre nem sértéssel válaszolunk,
hanem a sértésen felülemelkedő megbocsátással.
Ezzel ő is aki megbántott, - de mi magunk is,
újra és újra, - új életet kezdünk.
Olyan jövő következik be erre,
amiben már nem a rosszé az utolsó szó,
hanem a jóé.
A minket megbántó gesztust,
vagy akár egy-egy szúrós megjegyzést,
nem viszonozzuk sértéssel.
Azokkal kell elsősorban így tennünk,
- családunkban, munkahelyünkön,
iskolában vagy közösségeinkben, -
akikkel összeköt az egymás melletti élet.
Ekkor kell előttünk álljon a jézusi parancs,
mert csakis úgy tartható fenn a béke és egység,
ha újra meg újra megbocsátunk.
Ez nem könnyű?
Valóban nem könnyű!
Ám pont ebben van kereszténységünk szépsége.
Újra és újra kezdve, - éljünk így, -
ennek szellemében.
A szív békéje és túlcsorduló,
eddig ismeretlen öröm tölt el majd bennünket.
Szeretettel:

Árpád

Újra ott jártam, - hol találkozik az ég a földdel.
Régi útjaim beszámolója:
https://www.youtube.com/watch?v=xs4Qx6xP224&t=288s
1117. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-09 18:12
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 23. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki kijelentette:
„Ahol ketten vagy hárman összejönnek
az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
(Mt 18, 20) Ha így van közöttünk,
az azt jelenti, hogy a nevében alkotott közösség
rendkívül fontos együttlét.

Ezekben a közösségekben, - hol Jézus jelen van, -
otthonra, szeretetre, barátságra lelhetnek
az életük értelmét keresők.
Ilyen közösségek jelentik az Egyház jövőjét.
Hisz eleve az ember üdvössége nem magánügy,
amit manapság annyira szeretnek hangsúlyozni.
Istennek emberre bízott országa
akkor tud létre jönni a világban,
ha vannak akik a közösséget
az egymással való szeretetben úgy tudják megélni,
hogy Krisztus jelen legyen közöttük.
Ehhez akár naponta kell meghalniuk
önmaguknak, önzéseiknek és
Jézus mértékével kell szeressék egymást.
Sosem volt szükségesebb ez, mint manapság.
Éppen az Egyház túlélésének
és töretlen haladásának szempontjából.

Az ember valójában semmiben
és semmikor sem lehet boldog, - egyedül.
Istennel való kapcsolatában különösen nem!
Ha gondolnád, hogy „nézd a remetéket!”
- megsúgom, - ők azután,
a legtökéletesebb közösségben vannak Istennel, -
és szüntelen imáik által embertársaikkal is.
De ahol az egyén szinte meggyőződésből
különíti el magát és önmagába zárkózottan akarja
megélni „vallásos” életét, - ott Jézus nincs jelen.

Sajnos - a keresztények sokszor összejönnek,
de ritkán jönnek össze, - igazán Jézus nevében.
Jézus nevében összejönni azt jelenti,
hogy Jézus lelkülete van bennünk,
azaz úgy próbáljuk szeretni Istent és embertársainkat,
ahogyan Jézus szeretett.
Ha ebben a szeretetben jövünk össze,
akkor Jézus ott lesz a közösségünkben.

Jézusunk valóságos jelenléti formája,
a nevében összegyűltek közössége.
Tehát ilyen, - nem kézzel épített
templomokat kell emelnünk Jézus számára,
- közösségeink által.
S ha sok ilyen nem kőből alkotott templom épül,
akkor fognak újra megtelni
a ma egyre jobban üresedő templomaink.
Végiggondoltuk, csak egyszer is,
hogy Jézus nem az Eucharisztiáról,
hanem a nevében összegyűlt szeretetközösségekről ígérte,
hogy a világ róluk fogja felismerni az Atyát?
Aki áldón nyújtja fölénk gondviselő karját,
s megáldja megszentelt vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:

Őszeleji, - emlékező sétám 2017.
www.youtube.com/watch?v=pXX9ziscjbM&feature=youtu.be
Közös sétánk 2015 - kora őszén
https://www.youtube.com/watch?v=-FbQRru4XjY
1116. hozzászólás
Létrehozva: 2017-09-02 17:46
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 22. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki követőit
kereszthordozásra szólítja:
„Aki követni akar engem, tagadja meg magát,
vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mt 16, 24)
S amit kell tegyünk, egész életünkben,
azt tettük az elmúlt hét szombatján.
Életünket példázóan, Máriát köszöntően
követtük az Urat, - felvéve a Keresztet.

ZARÁNDOKOLTUNK,

az 1Úton Nemzetközi Zarándoknap - 2017.
programjába kapcsolódva, egy közös célért,
a megbékélésért és az egységért.
Ez a minden évben megrendezendő zarándoknap
az 1Úton nevet viseli
és több száz települést érint Ausztriában,
Erdélyben és Magyarországon egyaránt.
Sok ezer ember számára nyújt
igazi zarándokélményt,
melyen keresztül életre kel a csoda:
a különféle nemzetiségű, világnézetű emberek
egymáshoz, egymás mellett
és egymásért zarándokolnak.
A mai széthúzó világban átélik az egységet,
mely hatalmas lelki jelentőséggel bír.

Ezen a napon, - zarándoklatunkban, -
a gyermekre várókért,
gyermekáldásért fohászkodtunk.
Házaspárokért, akiknek kérése
gyermekért, gyermekekért esedezik.
Nagyszülőkért, akiknek az unokák
aranyoznák be, - életüket.
Szülőkért, akik azt tervezik, hogy gyermeket,
gyermekeket fogadnak örökbe, - családjaikba.
Adja az Úr, hogy a gyermekeket,
mindenütt a világon,
- de különösen édes hazánkban, -
nyitott szívvel és örömmel fogadják.
Mint az Úrtól kapható legdrágább ajándékot.
Mi pedig valamennyien,
minden gyermekben,
- már az édesanyák szíve alatt élőkben is, -
az Isten képmását tiszteljük és szeressük.
Adja az Úr, hogy gyermekeinket tudatosan,
szeretettel és biztos kézzel vezessük Feléje.
Ők pedig növekedjenek és gyarapodjanak
élő hitükben és szívüknek
Isten elgondolta és alkotta jóságban.

Vértessomlón, - a Sarlós Boldogasszonyban,
a Gyermekét hordozó Édesanyát tiszteltük.
Aki utat mutat nekünk, hitünk újra felfedezéséhez.
Kinek közbenjárására visszakaphatjuk a reményt,
mely őseinket is mindig éltette.
Reményt abban,
hogy életünk egyedüli ura, - az Isten!
A teremtő, és gondviselő Úr!
Akihez minden ügyünkben fordulhatunk.

Ma is, amikor annyi aggasztó hír
vesz körül bennünket.
Amikor újkori népvándorlás tanúi vagyunk.
Ma nagyon nagy szükségünk van
Mária példájára és közbenjárására.
Máriáéra, aki egész életével azt üzeni
minden 21. századi magyar családnak,
hogy minden körülmények között,
csak Istenben bízva élhetjük életünket.
Ő vállalta, gondozta és nevelte Gyermekét,
minden fenyegető veszély ellenére.
Nekünk is, - éppen ma, amikor
Európában a házasságot,
a családot, - megkérdőjelezik.
Amikor egy
népünkért aggódó püspöknek ajkáról
elhangzó figyelmeztetés nyomán
szinte felzúdítják a fél országot,
rossz szándékú félremagyarázók,
és olyan nyilatkozók,
akiknek fogalmuk sincs arról,
miről is van valójában szó,
- s ezt „dühtől lihegve” teszik, -
nekünk ki kell állnunk
a keresztény értékek mellett!
Meg kell védenünk az Isten elgondolását,
amely minket, családjainkat,
gyermekeinket és unokáinkat
van hivatva védeni.
Mindennap hordozott
keresztjeink terhe mellett is örömben,
- az Úr örömében megélt vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Zarándoklat: Majk - Vértessomló 2017.08.26.
https://www.youtube.com/watch?v=OPkE2trjarQ&t=375s

1115. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-25 22:17
Lélekemelő
Hozzászólások: 374
1114. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-25 17:04
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnapután vasárnap! (évközi 21. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják
az emberek az Emberfiát?” (Mt 16, 13)
Miért kellett ez a kérdés és erre a válasz?
Hisz Ő mindig jól tudta, - kicsoda.
Földi éltének minden pillanatában átélte,
- gúnyt, meg nem értést, sőt még a halált is
vállalva érte, - hogy Ő, - az Isten Fia.

A kérdést azért tette fel és teszi fel ma is,
hogy övéi döbbenjenek rá valódi énjére.
Kérdésének elhangzása óta hány és hány
kötetet tenne ki, ha leírnák, mit tartottak felőle
filozófusok, teológusok, tudósok!
A barátai, ellenségei, - az évszázadok folyamán!
Mondták róla, hogy világbarát,
mások azt, hogy világgyűlölő.
Társadalmi forradalmár. Igazi proletár vértanú.
Rajongó. Mítosz a mítoszok között.
Gyermek- és ifjúkorunk „tudományos”
állítása volt Róla, - hogy nem is létezett.
De nem is az a lényeg, hogy mit állítottak
és mit állítanak Róla.

A lényeg, - „Ti kinek tartotok, - engem?”
Ez minden kor minden emberéhez szól.
De a még fontosabb kérdés:
„Te kinek tartasz engem?”
A válasz pedig, - mindnyájunk számára, -
sorsdöntő.
Ez a kérdés éppen a mi érdekünkben hangzik föl
szívünk legmélyén.
Ember- és istenkereső gyötrelmes
és boldogító legmélyünkben.
Válaszomon múlik, van-e igaz Istenem,
megtalálom-e az embertársamat,
és megtalálom-e, - önmagamat.
Ha tudom vallani és hinni,
s ha még nem tudom kimondani és hinni,
akkor pedig, - még inkább,
szükséges keresnem a választ:
miért is történt,
hogy az Isten emberré lett,
és az ember Isten életébe,
- Jézus Krisztus által, - felvétetett?

Életemben kell megmutatkozzon az,
hogy számomra Jézus
a világ világossága, a jó pásztor,
az igazi szőlőtő, az Élet Kenyere,
a Feltámadás és az Élet.
Aki arra született és azért jött a világra,
hogy tanúságot tegyen az igazságról.
Kérdése alól
egyikünk sem vonhatja ki magát.
A keresztény közösség,
és az egyes ember sem mondhat le
a kérdésre adott válasz megfogalmazásáról.
A választ, mint újra és újra felelevenített vallomást,
ismételten tudatosítanunk kell magunkban.
Így vezet el bennünket
a Jézussal való személyes találkozáshoz,
a Vele való boldog Élethez.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Egy éve már…
https://www.youtube.com/watch?v=kbnqPkBYwH0
1113. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-19 19:07
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 20. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki a kánaáni
asszonynak mondta: „Asszony!
Nagy a te hited! Legyen úgy,
amint szeretnéd!” (Mt 15, 28)
Ez az asszony nem fogadta el
Jézustól az elutasítást,
hanem kitartóan, - hittel, -
kérte segítségét.
Örök érvényű tanítás ez számunkra is.
Újra és újra megtapasztaljuk mi is
hitünk gyümölcseként az Úr segítségét.
Az asszonynak hite sugallja,
hogy Jézus tud segíteni.
Jézus ezt látva mondja ki a szavakat:
„Asszony! Nagy a te hited!
Legyen úgy, amint szeretnéd!”

Vajon én mennyire vagyok kitartó
az imádságban,
hitem növelésének ügyében?
Hiszem-e, hogy Jézus az én megváltóm?
Hiszem-e, hogy vezet engem
az Országa felé vezető úton?
Kérem-e bocsánatát,
hogy úgy hittem a szeretetben,
hogy nem az Ő szeretetében
hittem elsősorban?
Úgy hittem a jóságban,
hogy nem az Ő jóságában hittem.
Rácsodálkoztam ugyan Isten szép világára,
anélkül, - hogy határozottan
indultam volna Feléje…

Jézus a benne bízó hitet,
- mindig megdicséri.
Mert a hit,- ha nem is a legnagyobb,
(a szeretet ugyanis megelőzi),
de a legfontosabb erény.
Minden erénynek az alapja,
még a szeretetet is ideszámítva.
Az igazi hit átlelkesíti tetteinket.
Megmutatja a világ álnokságát,
s minden dologban rámutat Istenre.
Számára semmi sem lehetetlen.
Erőt vesz a nyugtalanságon,
veszélyeken, félelmeken.
Eltölt békével és a szív igaz örömével.
Úgy vezet át az életen,
mint anya a gyermekét,
- kézen fogva.
Mindent fényben láttat.
Az embereket is, mint Isten képmásait,
akiket szeretnünk, tisztelnünk kell.
Hitünk segít abban,
hogy a teremtményeket
úgy lássuk,
mint amelyek abban segítenek,
hogy megnyerjük a mennyet.
Felismerteti velünk saját kicsinységünket
és megsejteti velünk Isten nagyságát.
A hitet nem lehet kiérdemelni,
de lehet kérni Istentől, az Atyától,
aki azt akarja, hogy a hit által
mindenki üdvözüljön.
Jézus a hitnek erre az igényére,
mint a jó tanár a jól felelő gyerek válaszára,
helyeslő jóváhagyással válaszol:
„Mondom nektek,
nagyszerű dolgot kértek,
mert óriási a hit ereje!”
Szinte a lehetetlenre is képes
az ember, - a hit birtokában!
Hitünkben megerősítő szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Boldogasszonynapi búcsú, - Máriapócson:
www.youtube.com/watch?v=IyY4jh7YpFY
1112. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-12 18:51
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 19. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki
a kenyérszaporítás csodája után
fölmegy a hegyre,
hogy ott egyedül imádkozzék.
A tanítványok pedig Jézus kérésére
a tavon vannak.
Míg Jézus a hegyen keresi az Atyával
az imádságos közösséget,
- ezt az állandó erőforrást, -
addig tanítványai
messze eltávolodnak a tó partjától,
és a kedvezőtlen szélviszonyok közt
nem tudnak uraivá lenni hajójuknak.
A negyedik éjszakai őrváltás idején
a vízen járva, - megjelenik Jézus
a hajó közelében.
Úgy tűnik, - nem is azért jött,
hogy segítsen a viharba kerülteken.
A tanítványok nem is ismerik fel.
Azt hiszik, kísértetet látnak.
Kiáltozni kezdenek,
- pánik tör ki közöttük.
Ekkor szólítja meg őket Jézus:
„Bátorság! Én vagyok!
Ne féljetek!” (Mt 14, 27)

Felismerve az Urat, Péter azonnal
szeretne hozzá menni a vízen.
Jézus szavára, félelme legyőzésével
megkockáztatja a döntő lépést:
kilép a csónakból.
Hite lehetővé is teszi vízen járását.
Néhány lépés után azonban az erős szél
hatalma erőt vesz rajta.
Már nem Jézusra néz.
Kételkedése pedig,
- a hullámokba süllyeszti.
Ekkor felkiált, - „Uram ments meg!”
S a megmentő kéz és hatalom
megőrzi őt az elsüllyedéstől.
Amikor Jézus és Péter
belépnek a csónakba,
a vihar teljesen lecsendesedik.
Az Úr hatalma nyilvánvalóvá lesz
a minden életet fenyegető erő felett.
Ezt ismeri el a csónakban levők leborulása,
és hittel teli vallomásuk:
„Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14, 33)

Jézus tanítványai számára
a legnagyobb veszélyt
mindig a kishitűség jelenti.
Jézus követőjének, - mint Péternek is, -
a hit és a bizalom kockázatát kell
újra és újra vállalnia.
Éppen az élet viharaiban,
a veszedelmekben,
a szenvedésben veheti észre,
hogy valaki tartja őt, - jóságos kezében.
Hogy valaki oltalmazza őt,
és meghallgatja kéréseit.
Jóságos tekintetével
őrködik békessége felett.
Nem engedi, hogy nagyobb kísértés érje,
mint amilyent el tud viselni.
És felemeli, ha életútján elesik.
Teljes biztonsággal kell
az Úrra hagyatkozzunk!
Mert Ő a mi erős szabadítónk
és megmentőnk.
Mint Péternek,
életünk csapkodó hullámai közt
felénk is nyújtja megmentő
és segítő karjait.
Ne féljünk megragadni, - állandóan, -
ezt a felénk nyújtott Jóságos Kezet!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Csíksomlyói pünkösdi zarándoklatunk 2012.
https://www.youtube.com/watch?v=8tHpD_B2PVc
megfakult képek, emlékfoszlányok,
egy negyven évvel ezelőtti zarándokútról:
https://www.youtube.com/watch?v=d7q2RvDWoYE
1111. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-05 20:13
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap Urunk színeváltozásának
ünnepe! (A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki tudta,
hogy övéinek mennyire szüksége van arra,
hogy megmutassa nekik dicsőségét.
Ezzel adott erőt már jó előre,
a reá váró szenvedések elfogadására.
„ Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett,
mint a nap, ruhája pedig vakítóan fehér lett,
mint a fény” (Mt 17, 2)
Ennek tanúi majd látni fogják Őt
tövissel koronázottan, sebzett testtel,
vérző arccal. Színeváltozásával
megerősíti őket az Úr.

Ragyogóan fényes ez a történet
és ugyanakkor nagyon titokzatos.
Titokzatos a velünk,
hívő emberekkel való kapcsolatában.
Csak három apostolt vett maga mellé az Úr.
Mi pedig, amikor olvassuk ezt a történetet,
- mégis reménnyel elteltek vagyunk.
Reménykedünk, hogy egyszer majd mi is
a kiválasztottak közé fogunk tartozni.
Mi is átváltozunk, s majd egykor
ránk is kerül abból a fényességből és dicsőségből,
ami Jézusunknak és a szenteknek már sajátja.

Ami ott fenn a hegyen történt
az sokkal fenségesebb ahhoz, hogy pusztán
a kiválasztott apostolok megerősítését szolgálja.
Túl fényes és világító ahhoz,
hogy ne adjon ragyogó útmutatást
a következő évezredek hívő emberének.
A dicsőséges és színében ragyogóvá vált Krisztus
lámpásként tündöklik felettünk.
Soha le nem nyugvó napként mutatja Arcát.
Ettől hitünk, - mindig újra kell éledjen.
És mint a kiválasztott apostoloknak,
a mi ajkunkra is kell jöjjön a szó:
„Uram, jó nekünk itt lennünk!”

Bennünket is annyiszor felvisz Krisztusunk
a hegyre! Annyiszor megjelenik előttünk
színében ragyogva!
Az újabb és újabb szentáldozásaink
Találkozásaiban, - újra és újra
ránk nyitja az ég ablakát.
S amikor lejövünk erről a csodálatos hegyről,
mindig Ő hoz vissza minket úgy,
hogy velünk is tart, - idelent a mélyben.
A kérdés számunkra, - ezen a szép nyári ünnepen, -
tudjuk-e méltón fogadni és köszönteni Őt?
Őt, - Aki nem csak a fenti és hegyi
perceinkben van velünk,
hanem „vándorlásunk társa lett!”
Itt jár velünk a völgyben,
itt rejtezik társainkban életútjainkon.
Kísér bennünket a kenyér és bor színe alatt.
Az Oltáriszentségben!
A feltámadott, átváltozott Testben és Vérben!
Melynek világra szóló ünneplésére,
- a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
megünneplésére készülünk már.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Hittel hiszem 10.
A keresztény, - diadalmas világnézet alapjait!
https://www.youtube.com/watch?v=ne8RS3hU7Fk&t=4s
Győzelemről énekeljen!
https://www.youtube.com/watch?v=GIUbcA61hdI
1110. hozzászólás
Létrehozva: 2017-08-05 20:13
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap Urunk színeváltozásának
ünnepe! (A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki tudta,
hogy övéinek mennyire szüksége van arra,
hogy megmutassa nekik dicsőségét.
Ezzel adott erőt már jó előre,
a reá váró szenvedések elfogadására.
„ Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett,
mint a nap, ruhája pedig vakítóan fehér lett,
mint a fény” (Mt 17, 2)
Ennek tanúi majd látni fogják Őt
tövissel koronázottan, sebzett testtel,
vérző arccal. Színeváltozásával
megerősíti őket az Úr.

Ragyogóan fényes ez a történet
és ugyanakkor nagyon titokzatos.
Titokzatos a velünk,
hívő emberekkel való kapcsolatában.
Csak három apostolt vett maga mellé az Úr.
Mi pedig, amikor olvassuk ezt a történetet,
- mégis reménnyel elteltek vagyunk.
Reménykedünk, hogy egyszer majd mi is
a kiválasztottak közé fogunk tartozni.
Mi is átváltozunk, s majd egykor
ránk is kerül abból a fényességből és dicsőségből,
ami Jézusunknak és a szenteknek már sajátja.

Ami ott fenn a hegyen történt
az sokkal fenségesebb ahhoz, hogy pusztán
a kiválasztott apostolok megerősítését szolgálja.
Túl fényes és világító ahhoz,
hogy ne adjon ragyogó útmutatást
a következő évezredek hívő emberének.
A dicsőséges és színében ragyogóvá vált Krisztus
lámpásként tündöklik felettünk.
Soha le nem nyugvó napként mutatja Arcát.
Ettől hitünk, - mindig újra kell éledjen.
És mint a kiválasztott apostoloknak,
a mi ajkunkra is kell jöjjön a szó:
„Uram, jó nekünk itt lennünk!”

Bennünket is annyiszor felvisz Krisztusunk
a hegyre! Annyiszor megjelenik előttünk
színében ragyogva!
Az újabb és újabb szentáldozásaink
Találkozásaiban, - újra és újra
ránk nyitja az ég ablakát.
S amikor lejövünk erről a csodálatos hegyről,
mindig Ő hoz vissza minket úgy,
hogy velünk is tart, - idelent a mélyben.
A kérdés számunkra, - ezen a szép nyári ünnepen, -
tudjuk-e méltón fogadni és köszönteni Őt?
Őt, - Aki nem csak a fenti és hegyi
perceinkben van velünk,
hanem „vándorlásunk társa lett!”
Itt jár velünk a völgyben,
itt rejtezik társainkban életútjainkon.
Kísér bennünket a kenyér és bor színe alatt.
Az Oltáriszentségben!
A feltámadott, átváltozott Testben és Vérben!
Melynek világra szóló ünneplésére,
- a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
megünneplésére készülünk már.
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Hittel hiszem 10.
A keresztény, - diadalmas világnézet alapjait!
https://www.youtube.com/watch?v=ne8RS3hU7Fk&t=4s
Győzelemről énekeljen!
https://www.youtube.com/watch?v=GIUbcA61hdI
1109. hozzászólás
Létrehozva: 2017-07-29 18:01
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 17. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki elmondta
nekünk a földbe rejtett kincsről
és az igazgyöngyről szóló hasonlatát.
(Mt 13, 44-46)
Figyelmeztetve ezzel bennünket arra,
hogy készek legyünk
minden áldozat meghozatalára,
ha felismertük a hitünk tanítása szerinti
legnagyobb értéket.

Sokan az gondolják, hogy a mennyek országa
a mennyország, - ahová
az igaz emberek kerülnek haláluk után.
A mennyek országa azonban,
vagy más néven Isten Országa
nagyon is evilági valóság, - jelenünk része.
A példabeszéd nagyon jól megvilágítja azt,
hogy hogyan kell viszonyulnunk ehhez az országhoz.
Két igével teszi ezt. Keresni és megtalálni.
Mi szüntelenül keresünk,
- sokszor magunk sem tudjuk, hogy mit.
Néha valamit találunk,
miről azt hisszük, hogy azt kerestük.
Azután kiderül, hogy mégsem azt.
Egyszer csak rábukkanunk, -
az Isten országára és tisztán érezzük,
ez az amit kerestünk.
Amiért érdemes mindent odaadnunk.
Hogy csak ez, -
az ember igazi boldogsága.
A hívő ember igazi boldogságát
csak Istenben találhatja meg.
A mennyek országa a keresett boldogság,
amely már itt van közöttünk a jelenben.
Amikor ezt a kincset felfedezzük,
az oly világos, örömteli esemény,
amit nem lehet nem észrevenni.
A kérdés csak az,
hogy merek-e ekkor mindent feláldozni,
érte mindent odaadni.
Hiszem-e, hogy ebben a „kincsben”
benne van minden, ami számomra
az életet teljessé, értelmessé
és örömtelivé tudja tenni…

Tudatos, célzott, egész figyelmünket lekötő
keresésre van szükség, ha eredményt akarunk.
S ha megtaláltuk, - érte mindent oda kell adjunk.

Az elrejtett kincsről szóló tanítás
nagyon is élethű, életszerű.
Jézus két kérdést intéz hallgatóságához,
jelen esetben hozzánk.
Keresésben vagyunk-e éltünk kincse után?
S mennyit vagyunk hajlandók adni érte?
A valóság az, hogy még a keresés útján vagyunk.
De fontosabb a kérdés második fele.
A rejtett kincsért,
- mennyi áldozatra vagyok hajlandó?
A hasonlat embere, - mindenét odaadta.
Nálam, - minek van elsőbbsége?
Jól nézzünk körül a kincsünk után,
mert ha nem találjuk, - az a mi nagy
és elmulasztott felelősségünk.
Ha pedig rátalálunk?
Tudjuk, - mi a teendőnk!
Szép vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Hittel hiszem 1.
Az Ország pillanata, - a kicsiny pillangó:
https://www.youtube.com/watch?v=lSB7lgS_NHY
Dicsérjétek az Urat!
Mozart: Laudate Dominum - K. 339.
https://www.youtube.com/watch?v=q9rvyvssvuI
1108. hozzászólás
Létrehozva: 2017-07-15 17:00
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 15. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki ott
a tó partján elmondta a tömegnek
a magvetőről szóló példabeszédét.
(Mt 13, 1-23) Bemutatta nekünk
a hozzánk szóló Istent.
Aki nem sajnálja a magokat.
Bőségesen szór mindenhova,
- szinte pazarolja.
Útfélre, kövek közé, tövisek közé,
- de mindig jut a jó földbe is.
Arról beszél, hogy az Isten szavának befogadása
és megtartása esetén egyetlen jó magból
harmincszoros, hatvanszoros,
vagy akár százszoros termés is lehetséges.
Valójában azt mutatja be, hogy hogyan keletkezik,
és hogyan fejlődik Isten országa világunkban.

Halászhajóban ül a tanítását hirdető Krisztus,
- a tenger partján. Közel a parthoz.
Hangját a víztükör teszi érthetőbbé.
A mag, - melyről beszél, - az Isten igéje.
A magvető pedig, - maga az Úr, -
és mindaz, aki Isten Igéjét hirdeti.
A mi életünkre leginkább
a tövisek közé hullott magok vonatkoznak.
A tövisek, - melyek lehetetlenné teszik
a jó termést, - szívünknek bűnös hajlamai.
Ezek olykor annyira megerősödnek bennünk,
hogy nem képes azokat kiszaggatni belőlünk
még a mély bűnbánat sem.
S ha dédelgetett hajlamaink miatt bűneinket
nem bánjuk igazán és teljesen, -
erős fogadásunk sem átütően eredményes.
Ezek a hibák és bűnök,
mint a hínár csavarodnak ránk,
és fojtogatják bennünk Isten életét.

Csak a jó földbe hullott mag hozhat
bőséges és jó termést.
Ugyanakkor van számunkra
valami megnyugtató abban,
hogy még a jó földhöz hasonlítható
emberi szív sem bűntelen.
Sőt, - Jézus éppen
a bűnösök megmentésért jött erre a világra.

Isten országa létrejöveteléhez tehát
két dolog szükséges: jó mag és jó föld.
Ahol az Isten Szava hívő szívre talál,
ott csírázik ki és ott hoz jó gyümölcsöt.
Mert a vetőmag önmagában nem elég,
sőt a jó talaj sem.
Csak akkor, ha a vetőmag jó talajba jut,
akkor jön létre Isten országa.
Csak ezután kezdhet növekedni
és a sokszoros gyümölcsöt meghozni.
Bennünk megvan mindegyik talaj.
Szívünk hol ilyen, - hol olyan.
Néha olyan, mint a tapló,
nincs benne az életnek semmi jele.
Nincs szomjúság a lelki táplálék után,
s néha gúzsba kötnek a gondok,
és belénk mar a bűn. Meghal bennünk az ige.
Hála a testté lett Igéért, Jézus Krisztusért,
Akit az Úr elküldött világunkra,
hogy éljünk általa.
Szép vasárnapot,
szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
A magvető
https://www.youtube.com/watch?v=sRi6AQ8Qtk0
1107. hozzászólás
Létrehozva: 2017-07-08 22:15
Lélekemelő
Hozzászólások: 374
1106. hozzászólás
Létrehozva: 2017-07-08 22:14
Lélekemelő
Hozzászólások: 374
1105. hozzászólás
Létrehozva: 2017-07-08 18:43
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 14. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki
ezt mondta magáról: „Tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű,
És megtaláljátok lelketek nyugalmát.”
(Mt 11, 29)
Ő tökéletes példát mutató életével is
bizonyította nekünk Istenfiúságát.
Bízhatunk tehát bűnbocsátó hatalmában
és örökéletet ajándékozó irgalmában.
Ugyanakkor a szükséges lelkierőt is
remélhetjük Tőle, - életünk terheinek
és keresztjeinek hordozásához.

Akkor hangzik el Jézus ajkáról,
kissé elbátortalanodott
tanítványai felé ez a mondata,
miután csendben és imádságban
újra átgondolta küldetését.
Ekkor osztja meg övéivel örömét,
üdvösségszerző tervének
szépsége és jósága felett.
Mert nem a bölcseknek
és okosaknak nyilatkozik meg az Úristen,
kiknek annyira tele van a szívük „tudással,”
hogy nincs már benne hely
Isten Örömhírének.
Ám a kicsinyek és alázatosak
nincsenek megterhelve.
Az ő szívük tág és nyitott,
hogy befogadják Isten ígéreteit.

Aki ma szelíd és alázatos szívű,
annak határozottan szembe kell mennie
a ma uralkodó gondolkodással.
Önző világban élünk, mely azt hangsúlyozza,
hogy a legfőbb érték az egyéni érdek.
Ebben a világban bizony
nagyon nehéz megélni
a jézusi értékrend szerinti életet.
Pedig, - aki ennek ellenére
kész magára venni a jézusi életfelfogást,
vagyis a szelídséget és az alázatos szívűséget,
az előbb-utóbb rájön arra, hogy mennyi
egykor volt szorongásától szabadul meg.
Mert akkor már nem hajtja őt az önző,
a másokat félrelökő és letiporni akaró gőg.
Hanem helyreáll lelki békéje,
és kiegyensúlyozott lesz érzelmi élete.
Számára az evangélium jézusi üzenete
csodálatos híradás, amely nélkül már
nem is lenne képes megtalálni élete értelmét.
Sem életküzdelmeinek végső Célját.
Ez pedig néki olyan biztonságot ad,
amit a legnagyobb földi tragédia
sem tud tönkretenni.
Jézus az egyetlen út, amely célba vezet.
Az egyetlen igazság, amely nem változik,
és az igazságra szomjazókat kielégíti.
Ezt az életet a keresztény ember
már nem parancsként éli meg,
hanem Jézus életének követésével alakítja ki.
Szép nyári vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
A 875 éves Bátaszék
https://www.youtube.com/watch?v=nteZF8fqIbs&feature=player_embedded
A 875 év egy ragyogó pillanata,
+ Sebestyén Ferenc (1954-1984), - a szelíd és alázatos szívű pap,
aki díszpolgárságot reményünk szerint,
a Mennyei Atyától kapott:
https://www.youtube.com/watch?v=WNxmQKSpAPk&t=567s
1104. hozzászólás
Létrehozva: 2017-07-01 11:32
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 13. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki folytatja
a tanítványokhoz intézett beszédét,
amelyben egyre mélyebben,
egyre több szinten fejti ki,
mit is jelent Őt követni.
„Aki meg akarja találni életét, elveszíti,
aki azonban elveszíti értem életét,
az megtalálja azt.” (Mt 10, 39)

Örömhírének visszavonhatatlan igazsága ez.
A krisztuskövetés legteljesebb útja
a legtökéletesebb tanúságtétel a megélt hit mellett.
A személy életének azonosulása
a megvallott Igazsággal.
Azt kívánja ez tőlünk,
hogy lépjünk ki önmagunkból…
Hogy éljük a Szeretet Törvényét.
Hogy észrevegyük és építsük egymást.
Szeretetben az ember megfelejtkezik önmagáról
azért, hogy másokért éljen.
Ezáltal épülhet életünk
egyre tökéletesebb lendülettel.
Aki képtelen az önzetlen szeretetre, -
épülni, fejlődni is képtelen lesz.
A bűnös önzés, a csak magunk felé fordulás,
- a gonosz csapdája.
Azzal kecsegtet bennünket,
hogy a saját önzéseink szűkös világában is
lehet boldog éltetet élni.
Ez azonban még soha senkinek sem sikerült.
Mert mennél több mindent nyerünk meg,
vagy szerzünk meg önző módon magunknak,
annál szegényebbek leszünk..

Az igaz, hogy fontos az életünk.
De azt valójában csak akkor mentjük meg,
ha merjük elveszíteni, átadni Istennek,
és az Ő szeretet parancsa szerint, - egymásnak.
Ebben tapasztalható meg a Szeretet Hatalma.
Ahogyan szárnyakra kapunk szeretetünk
és a minket szeretők erejében.
Ahogyan építenek bennünket is,
és biztonságot árasztanak szívünkbe.
Annyira jó az,
ha mások ugyanezt tapasztalják meg
a mi szeretetünk által!
Ez csak kölcsönösen működik.
A maga önző világában az ember, - elsorvad.
Éppen a bennünk levő rossz fondorlata,
hogy félelmet kelt bennünk önmagunk feladása miatt.
A görcsös kapaszkodás önnön életünkbe, -
felemészt bennünket és örömtelenné tesz.
Álljon szemünk előtt mindig az,
hogy mennyire szeret bennünket Isten!
Különösen akkor, -
amikor Krisztusban nekünk adja önmagát.
Amikor Jézus értünk áldozza fel életét.
Ő nem csak tanít bennünket erre, -
de meg is engedi, - és kegyelmével segíti is, -
hogy a szeretet által életre keljünk.
És ragyogva éljük, -
a szeretetnek életet teremtő csodáját.
Szép nyári, - szeretetben töltött, - vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Nyári pillanatok:
A muzsika hangja - Zenés színházi nyári tábor:
https://www.youtube.com/watch?v=wUUJlrDK7tA
Középkori orgonamuzsika:
https://www.youtube.com/watch?v=khjjWI0G6u4
1103. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-24 18:11
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (évközi 12. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki tanítványait
szétküldve a világba, - utasításokkal látta el.
„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik,
a lelket azonban nem tudják megölni!
Inkább attól féljetek,
aki a kárhozatba vetve a testet is,
a lelket is el tudja pusztítani! (Mt 10, 28)

Érzelmeink közül a félelem az,
mely talán a legjobban megbénítja az embert.
Éppen emiatt sokan igyekeznek
felkelteni bennünk ezt az érzést, hogy azután
könnyebben hathassanak ránk.
Jézus Krisztus,
- amikor tanítványainak küldetést ad, -
előre felkészíti őket erre, hogy azután
félelemmel ne lehessen őket manipulálni.
Nem azért, mert a vakmerőség
és a meggondolatlanság útjára lépnek,
hanem azért, hogy majd bátran és a helyes
erőviszonyok tudatában cselekedjenek.
A valóságos erőviszonyok pedig nem azok,
melyek majd körülveszik őket,
hanem az, amiről Jézus beszél nekik.
Ugyanis az emberek attól félnek leginkább,
aki a fizikai létüket veszélyezteti.
Ez a félelem pedig képes megbénítani,
gúzsba kötni, cselekvőképtelenné tenni
az embert akkor is, ha tudja,
amit hisz és vall,
az maga a tökéletes igazság.

A szívben keltett félelemnek
egyetlen ellenszere
az Isten iránti szeretet és teljes bizalom.
Az Ő hatalmának és erejének felfedezése.
Emberektől félni és ezért
az igazságot elhallgatni,
az evangéliumot nem hirdetni,
a körülöttünk és bennünk tapasztalható
bűn ellen nem harcolni, -
óriási hiba lenne életünkben.
Hívő emberként, erősödjünk meg
az Isten iránti bizalomban
és ráhagyatkozásban.
Lássuk a mi Urunkat úgy,
mint aki mindenek felett álló
erő és hatalom.
Akik Jézus küldetésében járnak,
azoknak nem kell félniük,
mert azokra
Isten gondviselő szeretete vigyáz.
A Mennyei Atya szeretetének erőterében
élünk, mozgunk és vagyunk.
Az Isten szereti az Ő teremtett világát.
Nem tudunk úgy szétnézni ebben a világban,
hogy egyúttal ne tekintenénk
a teremtett világát szerető Istenre is.
Az Isten tudja, érzi, mit érez a veréb,
amikor a földre esik.
Jól tudja és érzi fájdalmainkat,
szenvedéseinket.
Mert Ő közelebb van hozzánk,
mint mi önmagunkhoz.
Ő tegye széppé vasárnapunkat!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Jézus Szíve ünnepe után:
Jézus szíve kilátó - Gordon-tető
https://www.youtube.com/watch?v=jHJYcMBLLME
A Jézus Szíve kilátó története:
www.youtube.com/watch?v=EcwlMyZNfC4
1102. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-17 17:22
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap!
KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE!
(főünnep A év)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki a szavain vitázó zsidóknak
határozottan kijelenti:
„Az én testem valóban étel
és az én vérem valóban ital.” (Jn 6, 55)
Aki visszautasítja ezt a táplálékot,
az örök életet utasítja vissza.
Mert az Ő Teste és Vére,
- az Oltáriszentség, -
az élet kenyere és itala.
Benne van a halál legyőzése
és a feltámadás záloga.

Az Úrnapja, - ennek a Titoknak
nagyon szép megünneplése.
Az Eucharisztia ünnepének Titka,
a hitében nem tökéletesen biztos embernek
talán, - nehezen magyarázható.
Mit jelent Jézus Testét enni és Vérét inni?
Úgy tűnik, - ez a nem könnyen érthető
hittételek közé tartozik.
Az Ószövetség népe tökéletesen megélte,
hogy Isten mennyire jelen van életében.
A pusztai vándorlás éveiben tapasztalta
szabadító és megtartó erejét.
Isten mannával táplálta őket.
Az Újszövetségben Isten még nagyobb,
végleges szabadító tettet hajt végre.
Odaadja Fiát értünk a kereszthalálig,
de megmenti Őt a feltámadásban.
Az Eucharisztikus lakoma,
minden egyes szentmisében,
részesedés Krisztus keresztáldozatában,
- Testében, Vérében.
Ezáltal részesülünk Istenünk szabadító tettében
és így, - Isten felfoghatatlan szeretetében.

Urunk Jézus Krisztus szentségéhez járulunk.
Úgy, mint a beteg az élet orvosához,
mint bűnös az irgalom forrásához.
Túláradó jóságában bízva!
Hogy e vétel által meggyógyítsa
gyengeségeinket, lemossa bűneinket.
Tisztánlátást adjon hitünknek.
Nekünk csak annyit kell tennünk,
hogy hittel megvalljuk:
az angyalok Kenyerét vesszük magunkhoz,
a királyok fenséges Királyát.
Tisztelettel, alázattal, tiszta és hívő szívvel,
áhítatos örömmel.
Így válik ez az egyesülés Vele,
- lelkünk üdvösségére.
Aki képes ésszerű meghajlással,
- rationale obsequium, -
ezt a hittitkot elfogadni,
az nagyon könnyen beláthatja,
hogy Ő, aki az égből szállott alá,
valóban adhat égi táplálékot.
Istennek teremtő szava képes volt a semmiből,
pontosabban a lehetőségéből, - létre hozni azt,
ami még nem létezett.
Akkor azt átváltoztatni,
ami már létezik, - ne lenne képes?
Az Úrnapja tulajdonképpen
az élet győzelmének ünnepe is.
Hiszen ilyenkor már teljes pompájában
virít a természet, minden üde és zöld és csupa virág.
Ilyen legyen ez a gyönyörű, nyár eleji ünnepünk is!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Az Úrnapi vecsernye himnusza Aquinói Szent Tamástól,
mely ünnepélyesebb szentségkitétel alkalmával hangzik fel
latinul vagy magyarul. A gyönyörű szöveg sok zeneszerzőt
ihletett feldolgozásra.
https://www.youtube.com/watch?v=DnrOwiYqTcc
Kodály Zoltán: Pange lingua
https://www.youtube.com/watch?v=Thiln71U8NI
1101. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-10 17:58
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap!
SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA!
(főünnep, - A év)

Az én Jézusom a Krisztus, - akiben,
mint azt Ő maga nyilatkoztatta ki:
felismerhetjük a szeretet és béke Istenét.
Aki „úgy szerette a világot,
hogy egyszülött Fiát adta oda,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen,
hanem örökké éljen” (Jn 3,16)

A most következő,
évközi időszaknak törekvése,
hogy összefoglalja és jelezze
a hívő ember számára
az üdvösségtörténet
alapvetően fontos igazságait.
Kezdve most mindjárt
az egyik legmélyebb titokra való
rávilágítással. Mely titok,
a Szentháromságos egy Isten titka.
Atya Ő, - annyira Atya,
hogy egyszülött Fián kívül
fogadott gyermekeket is akart,
- bennünket, teremtményeit, -
akikkel megoszthatja életét.
Ő érkezett el a Fiúban
hogy testvérül fogadjon minket.
Ő küldte el nekünk a Szentlelket,
hogy a Lélek kialakítsa bennünk
az Ő lelkületét.
Így történik az üdvrend szerint
tehát már itt a földön,
a szentháromságos élet
bennünk történő kitárulkozása.

Egyszerűbben szólva azt ünnepeljük,
amiről, ha Isten nem nyilatkoztatta volna ki,
valójában halvány fogalmunk sem lenne.
Úgy vagyunk e hatalmas titokkal,
mint a kicsi gyerek,
aki általa rajzolt kis virággal
köszönti édesanyját anyák napján.
Aligha van róla fogalma, hogy ki,
- a szó teljes értelmében, - az édesanyja…
De azt tökéletesen tudja,
mennyire jó vele élni.
Az anyukák mégis megkönnyezik
az ügyetlen kis rajzocskákat.
Fölkapják, magukhoz szorítják,
átölelik a kicsi ajándékozót.
Hasonló ártatlan bátorsággal merjünk
mi is ma ünnepelni. S megköszönni,
hogy ezt a zűrzavaros világunkat
végtelen szeretettel hordozza Valaki.
Valaki, aki Valakik!
Akik közül az Atya
már az idők kezdete előtt gondolt ránk.
Most is gondol ránk.
Életünk minden percében
szem előtt tart bennünket,
mert gyermekei vagyunk.
És haza vár minket,
mint ahogyan hazavárta és hazafogadta
előttünk elment szeretteinket is.
Akik közül az Egyik
felvette a mi embervoltunkat.
Köztünk élt, és mindent megosztott,
ami embersorsunkhoz tartozik.
A harmadik Valaki pedig, - a Lélekisten, -
Aki állandón átölel bennünket.
Segít, megerősít, vezet, óv
és megszentel minket.
A háromszemélyű egy Isten
áldása legyen ünnepünkön, - életünkön!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM HELVÉCIÁBÓL:
J.S. Bach: Esz-dúr (Szentháromság) prelúdium és fúga (BWV 552),
mely a Szentháromság tiszteletére készült,
hármas tagoltságúra alkotva.
https://www.youtube.com/watch?v=0ZewAl7s3RM&list=RD0ZewAl7s3RM#t=59
Gelencén, - a felszegi Árpád-kori műemlék templomban,
teljesen újjáépített klasszikus barokk orgonát alkottak,
amely több mint száz év után éledve fel,
szólalt meg, - dicsérve a Háromegy Istent.
https://www.youtube.com/watch?v=HKH0iuJb7-I
1100. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-27 21:10
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap!
(URUNK MENNYBEMENETELE A év)

Az én Jézusom a Krisztus, - aki
mennybemenetelekor megnyugtatta övéit:
„És én veletek vagyok mindennap,
a világ végezetéig!” (Mt 28, 20)
A feltámadt Jézus beteljesítve küldetését,
meghirdette Isten újjáteremtő szeretetét
minden teremtménye iránt.
Mielőtt visszatért az Atyához,
összegyűjtötte tanítványait,
rájuk bízta, hogy vigyék tovább művét.
De nem hagyta el őket, sőt megígérte,
hogy velük marad mindennap,
támogatja, kíséri és bátorítja őket.

Senkinek nem kell szenvednie a magánytól,
aki befogadja Jézust és szívét átadja Neki.
Kegyelmével tudunk tanúságot tenni
a Vele való találkozásról,
befogadó és irgalmas szeretetéről,
- mindenki iránt.
Ő velünk és mellettünk jár.
Arra bátorít, hogy keressük Őt életutunkon.
Tárjuk ki szívünket és karunkat Feléje.
Legyünk készek, - a befogadására.
Tanuljuk meg fölfedezni Őt ott, ahol van!
Mert jelen van Igéjében,
- Isten szavában, - a Bibliában.
Feltámadott Testével a Kenyér színe alatt.
Jelen van Isten népében, - az Egyházban.
Jelen van, amikor egyetértésre tudunk jutni
az Ő nevében, - egymás között.
Fényt sugároz ránk Lelkéből, -
mely által hatékonyabb lesz imánk.
Vele való találkozásaink,
- a szentáldozásaink, -
örömmel és fénnyel
töltenek el bennünket.
Velünk jár mindennap, a világ végéig.
Ha a mi szívünk elhidegülne is,
az övé mindig szeretettől izzó marad.

Egész létünk nem más,
mint zarándoklat, - úton levés.
Ebben az úton levésben
sohasem vagyunk egyedül.
Úgy van velünk, hogy vár bennünket.
Megpihenhetünk Nála, - ha elfáradunk.
Vigasztal, - ha szomorúak vagyunk.
Megbocsát, - ha bűnt követünk el.
Amikor elfogadja tőlünk a legkisebbet is,
amit Érte teszünk.
Amikor imáinkat hallgatja
és kéréseinket teljesíti.
A keresztény ember
sohasem érezheti elhagyottnak magát.
Maga Jézus biztosít minket arról,
- ez reményünk alapja, -
hogy nemcsak életutunk végén vár reánk,
hanem elkísér minket
életünk minden egyes napján.
Értelmünknek meg kell találnia Jézusban
minden Igazságot és Szépséget.
Szívünknek kell meglelnie Benne a Jót.
És sohasem szabad megfeledkeznünk arról,
hogy mindig közelgő Lelkének örömében
örvendezzünk!
A mennybe felment Jézussal töltött
szépséges tavaszi vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
Bálint unokám szép zongorajátéka:
https://www.youtube.com/watch?v=eAVhbL2IbbI
1099. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-20 19:41
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (húsvét 6. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus,
aki teljes határozottsággal
mondja nekünk: „Ha szerettek engem,
megtartjátok parancsaimat!” (Jn 14,15)
Életünk, - rendkívül rövid.
Mármint az a része, - amit itt a földön töltünk.
Értékét egyáltalán nem az határozza meg,
hogy mennyit élünk itt a földön,
hanem az, hogy hogyan élünk.

Jézus azt hangsúlyozza,
hogy ha megtartjuk parancsait,
akkor megmaradunk szeretetében.
Az iránta való szeretet
és parancsolatainak megtartása
tehát összefügg egymással.
Az iránta érzett barátságunk
jele és bizonyítéka
parancsolatainak megtartásában rejlik.
Ez a feltétele annak,
hogy Jézus is viszonozza barátságunkat.
Hogy biztosítson bennünket a magáéról.
Parancsolatainak megtartása
a Jézusra jellemző szeretetet
hívja életre bennünk.
Ami Őt teljesen áthatja.
Mely által Ő teljesen egy az Atyával.
Mely ugyanakkor arra készteti,
hogy azonosuljon,
eggyé váljon minden testvérével,
főként a legkisebbekkel,
a leggyengébbekkel.
Szeretete meggyógyítja
a lélek és a test minden sebét.
Örömöt és békét ajándékoz minden szívnek.
Megszüntet minden megosztottságot azáltal,
hogy a testvériességet és az egységet építi
minden ember között.
Bennünk is, ha életre váltjuk szavait,
- ha megtartjuk parancsait, - Ő fog élni.
Minket is szeretetének eszközévé tesz.

Szeretni Jézust nemcsak annyi, mint
ragaszkodni látható vagy érezhető jelenlétéhez,
hanem tenni is akaratát, - megtartani parancsait.
A legfontosabb: szeressünk,
ahogyan Isten szeret!
Egy személy iránti szeretet,
- ez vonatkozik az Úr iránti szeretetre is, -
nem szavakban, hanem tettekben nyilvánul meg.
A parancsok megtartása kell,
hogy magával ragadja egész életünket.
Életünket minden szempontból
Jézus személyéhez,
és Őrajta keresztül
az Atyához kell kapcsolnunk.
Ennek a tevékeny szeretetnek jutalmaként fog
hozzánk érkezni a Szentlélek.
Akit annyira várunk!
Aki az Atyát és a Fiút egyesítő Szeretet,
és Tőlük származik.
Akinek köszönhetően
élhetjük Jézus életét, - mindnyájan.
A Lélek tanít meg nekünk mindent.
Az egyetlen nélkülözhetetlen dolgot is,
- hogy szeressünk!
Úgy, ahogyan Isten szeret!
Szép és szeretettel teli vasárnapot!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=a4SKrGYMp7A
J.S. Bach: Motet BWV 227 - Jesu, meine Freude - Vocalconsort Berlin [HD]
https://www.youtube.com/watch?v=GosTSpNaCHU
Johann Sebastian Bach - Jesu, meine Freude
BWV 147. - Choral
https://www.youtube.com/watch?v=ztiUAQHdh_s
Johann Sebastian Bach - Jesu, meine Freude - BWV 610
1098. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-13 21:59
Lélekemelő
Hozzászólások: 374
1097. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-13 13:28
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (húsvét 5. vas A év)

Az én Jézusom a Krisztus, aki nekünk
úgy mutatja be önmagát,
mint aki helyet készít számunkra.
„Elmegyek és helyet készítek nektek.”
(Jn 14,3) Nem kevesebbről van szó,
mint hogy a bűn által megtépázott embert
megtisztítja és meggyógyítja,
- fényruhába öltözteti.
Istenközelséget teremt, - már itt a földön,
s majd a boldogító Isten-látásban, - Odaát.

Nemzedékek láncolatának tapasztalata,
hogy bármennyire is sikerül megalkotnia
az embernek itt a földön a boldog meleg fészket,
abból a következő nemzedék kirepül.
S később a fészket készítő szülőpár is útnak indul
- az Örök Haza felé.
Minden ember szinte sokkoló tapasztalása ez,
drámaian emberközelben.
Mennyire jó annak,
ki ismeretei, hite és reménye által, -
képes felülemelkedni ezen.
Hite pedig,
nem valami sekély önmegnyugtatás,
hanem ésszerű meghajlás.
Ami túlmutat a földi léten, - fel vagy át, -
az Örök Örömnek és Boldogságnak
halált és gyászt legyőző Végtelenébe.
Oda kellene eljussunk, valamennyien,
a soha el nem múló Szeretetbe!

Ehhez van nekünk nagy szükségünk,
- helykészítőre.
És van is! Ő ígérte segítségét: Jézus Krisztus!
Az Út, - aki ugyancsak Ő, -
nyitva áll mindnyájunk számára.
Az Ő helykészítése keresztáldozata volt,
- ott a Golgotán, - és feltámadása, az üres Sír!
A helyet nem nekünk kell kiverekednünk,
mert már saját és személyes helyünk van
Isten szeretetében! Csak engedni kell,
hogy aki azt a helyet ismeri, minket odavezessen.
Ő azt akarja, hogy ott legyünk, ahol ő is van!
Ez a világon a legnagyobb és
mindenkire érvényes ígéret.

Aki már tudja, hogy ott van a helye Istennél,
annak másképpen kell élnie,
mint aki ezt még nem tudja.
Nyugodtabban.
Hová is sietne?
Mi lenne több és fontosabb,
mint ott lenni az Atyánál és részesedni
az Ő közelségének fényében és örömében?
A Krisztusban helyét megtaláló ember
ezért nem fut, nem lohol, nem aggódik,
mert bizonyos a maga örök helyében.
Az ilyen embernek derű is jut,
hiszen „Isten barátsága”
igazán nem valami lehangoló dolog,
hanem igazság, békesség
és a Szentlélek által való Öröm.
Ez belülről kell ragyogjon az ilyen ember lelkében.
A munkáját is másként végzi az Isten barátja.
Értelmesen, belső örömmel,
hiszen élte immár az örök rend része.
Az Úrral lenni itt a földi életben is a legjobb,
s a jövendő életre nézve is erő és vigasztalás.
Legyen részünk benne!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=eucSOYar7X0&t=2s
1096. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-06 22:45
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (húsvét 4. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus, az Atyától küldött
Jó Pásztor! Ki mindig nyája érdekét szolgálja,
ki joggal várja el, hogy nyája kövesse Őt.
(Jn 10, 1-10)

Mennyi nyáját terelgető pásztort láthatott
Jézusunk, - földi működésének
három évében!
Nyájukról gondoskodó
és nyájukat védő pásztorembereket.
Ezt a képet szép hasonlatában,
magára alkalmazta.
Ő is gondoskodik nyájának táplálékáról,
Ő is védi nyáját,
és vezeti övéit, - az üdvösség útján.

Jézus Krisztus teljes joggal mondja ki
önmagáról ezt a mindent átfogó,
önmagában is megálló
„Én vagyok!” - kijelentést.
S Önmagára mutatva, -
a pásztorság jelzőjét.
Ám ezt csak akkor tudjuk
teljes mélységben megérteni,
ha már a magáról mondott
„Én vagyok” - ot megértettük.
Ez az az eset,
amikor az alany határozza meg
az állítmányt, -
és e folyamat nem fordítva történik
Hisz Jézus, - Isten!
Isten, akit mi képtelenek vagyunk
emberi módon leírni,
emberi fogalmainkba belekényszeríteni.
Valójában ő az, aki az égő csipkebokorból
kinyilatkoztatta önmagát:
„Én vagyok, aki vagyok!”
Sőt, - én vagyok, aki veled vagyok!
Én vagyok a Kezdet és a Vég,
az Út és a Világosság,
az Igazság és az Élet.
Akit megöltek,
de győzedelmesen feltámadt!

Mivel ő a legtökéletesebb „én vagyok,”
azért csak Ő lehet a pásztorunk.
Az igaz és ezért egyben jó Pásztor!
Aki áldozatképpen áll bele a mi
bűneinkben való elszéledésünkbe.
Még a halált is vállalja értünk, övéiért.
Így gyűjt össze minket,
bűneinkben szétszóródottakat.
Mert csak Ő tud egybegyűjteni,
ezért csak Ő az igazi, - a jó - Pásztor.
Pásztorsága azt jelenti,
hogy Ő a közöttünk levő.
Ő a közöttünk és bennünk működő.
Akit ugyan keresztre feszítettünk,
- de Ő feltámadt!
S Benne kereszteltek meg minket.
A Kenyérben Ő van jelen!
Benne van oly közel hozzánk az Isten.
Mi pedig, ahogyan azt a 96. zsoltár is mondja:
„boruljunk le és imádjuk,
hajtsunk térdet az Úr előtt,
aki teremtett minket, mert ő a mi Istenünk,
mi pedig legelőjének népe,
s kezére bízott nyáj vagyunk.”
Ha kitartunk mellette, akkor szava, -
az „Én vagyok a Jó Pásztor!” - ránk talál.
Ott és akkor,
amikor elveszettnek érezzünk magunkat.
Vagy talán éppen ezen a szép vasárnapon!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=5OrHZPCRrSc
1095. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-29 06:36
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap vasárnap! (Húsvét 3. vasárnapja A év)

Az én Jézusom a Krisztus, - aki él!
Életet ad nekünk! Feltámadván,
feltárta az emmauszi két
reményt vesztett tanítványnak
a róla szóló jövendölések igazi értelmét.
(Lk 24, 13-35)

Történetükben, - akár rácsodálkozva is, -
saját életünkre kell ismerjünk.
Egész életünk, - a mi Emmausz-járásunk.
Bárcsak úgy végződne az is, mint ahogyan
az a mai evangéliumban áll.

Ezek a tanítványok is reméltek.
Most azonban reményvesztettekké váltak.
Akárcsak mi, akiknek reményei
még csak folyamatában vannak.
S alig látjuk, hogy hogyan érik el céljukat.
Sokszor érezzük azt,
hogy a további akarásnak nincs értelme.
Sok-sok szép reményünk elveszett a múltban.
Ők is, - Akiben reméltek, - kereszten végezte.
Reményeik, - sírban eltemetve.
S ekkor, - haladva Emmausz felé,
lángoló szívvel beszélgetnek az Idegennel.
Alkalmat adnak Istennek,
hogy szóba álljon velük.
Akárcsak mi!
Istenünk bennünket szeretve szól hozzánk,
- már akkor, - amikor mi még halottnak hisszük.
Amikor még zavarosan pislákoló szívünkkel
nem ismerjük fel Őt.
Mert aki csak önmagával van elfoglalva,
kinek szíve reménytelen,
annak a szívében és lelkében
alig marad hely Isten és a másik ember számára.
Az Úr pedig jön velünk, - még akkor is,
ha mi menekülni szeretnénk előle.
Hogy a reménytelenség örvényéből
kimentse életünket.
Hogy újjászülessen lelkünk.

Ám mielőtt ez megtörténne,
- a várakozás csöndjében, -
az Úrnak, - jóságával teli szívéhez illően, -
ki kell tudjuk mondani:
„Maradj velünk, mert esteledik,
és már lemenőben a nap.”
Az utánunk nyúló Úrban,
meg kell lássuk a zarándok testvért.
Mint életutunk végső Célját.
S Őt kell hívnunk, - vendégünkké.
Vele kell megtörnünk a kenyerünket.
Akkor ünneppé válik életünk,
- a közösség Ünnepévé!
Akkor fogjuk felismerni az Urat!
Aki valóban feltámadott!
A világnak mélységesen mély sírjából,
és a mi lelkünk
reménytelenségének gödréből.

Az Úr, bármennyire is áttüzesíti szívünket,
lelkünket, alapjában véve
sokszor ismeretlenül lépked mellettünk.
Életünknek igazi, nagy eseménye,
- a felismerés, - talán még hátra van!
S a holt reményekből menekülve,
annyiszor egyedül találjuk magunkat.
Az Úr pedig, - mindig velünk halad.
Feltárja Szavának és életünknek értelmét.
Keresztig menő szeretettel
vezet bennünket Emmauszunkba,
hogy a Kenyér megtörésében felismerjük Őt.
S megérkezzünk, - az örök Ünnepbe!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
http://www.mediaklikk.hu/video/mise-es-istentisztelet-kozvetites-husveti-romai-katolikus-mise/#
1094. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-15 16:36
Árpád
Hozzászólások: 758
Holnap Húsvétvasárnap!
KRISZTUS halálból való FELTÁMADÁSA,
AZ ÜNNEPEK ÜNNEPE!

Az én Jézusom a Krisztus,
feltámadt halottaiból!
Az istengyilkos dráma péntekjén,
amikor minden bevégeztetett,
a százados hitvallása
már belehasított a sötétségbe!
„Ez valóban az Isten Fia volt!” (Mt 27,54)
A szombati nap folyamán azt érezhettük,
Istenünk távol van, hallgat, - halott.
Annyi sok embertestvérünknek
egész életében ez az érzés uralkodik.
S ők, - mit tudnak kezdeni Húsvét ünnepével?
S velük mi is, - mit tudunk kezdeni
a szenvedéssel és mit az örömmel?

Tudjuk úgy átélni a szenvedést, a halált,
ahogyan az Jézus nagypéntekjéhez illik?
És tudunk olyan lángolóan ujjongó szívű lenni,
mely Jézus húsvétjának felel meg?
Jézust keresztre szegezték.
Úgy tűnt, - mindennek vége.
A századosban mégis megszületik a hit.
Szombaton még nem tudják a tanítványok,
mi fog történni ezután.
Mert ők még akkor,
nem húsvét felől néznek vissza.

Mi viszont már Húsvéton innen
értelmezhetjük életünket.
Ám minden húsvéti tudásunk ellenére
fel-felötlenek a mi kétségeink is.
Mert soha nem lesz teljesen ismert,
és soha nem lesz könnyű az út.
Ugyanakkor ez nem hitetlenségünk jele.
A Feltámadott mellénk is mellénk szegődik
és szeretettel gondoskodik arról,
hogy mi is felismerjük Őt.
Éppen akkor,
amikor leginkább kétségbeesettek vagyunk.
Ha félelem gyötör bennünket is,
hogy nem vagyunk jó keresztények.
Hogy nem hiszünk eléggé,
hogy kevés a reményünk, szeretetünk.
Ilyenkor nekünk is
Húsvét felől kell nézzük életünket!
S észre kell vegyük, -
Istenünk, - mint akkor és ott, -
a mi életünkben is helyesen cselekszik.
S látnunk kell, hogy a Sír, -
amely nagypénteken még végpontnak tűnt,
valójában gyönyörűséges
Allelujás kezdőpont!
Mert az Úr, - kikelt sírjából,
s mi börtön volt, - számunkra Kapu lett!

Ezen, - a mi legnagyobb Ünnepünkön
végig kell gondolni mindezt.
Életünket, - hitünket!
Vállalnunk kell az életünk megpróbáltatásait,
akár a szenvedést is, de nem úgy,
mint akinek nincs reménye.
Az Istentől elhagyottnak megélt
Keresztre szegezett Krisztus mellett
észre kell vegyük
a hívővé vált századost.
A félelmeik közé zárkózott tanítványok
körébe belépő Feltámadottat!
Aki hozzánk is szól: Ne féljetek!
Ő tegye széppé, boldoggá Ünnepünket!
S mit szenvedésével és halálával,
diadalmas feltámadásával
nekünk kiharcolt:
ÜDVÖSSÉGÜNKET!
Szeretettel:

Árpád

VASÁRNAPI AJÁNDÉKOM:
https://www.youtube.com/watch?v=d1NfrWsPlKY
1093. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-12 17:37
Árpád
Hozzászólások: 758
Nagyböjti 37. napunk estéje - 2017. április 12.

EZEN AZ ESTÉN KÍVÁNOK
KEGYELMEKBEN TELJES
HÁROM SZENT NAPOT!
ÉS BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPET!

Aki a Fán függött,
győztesen lép ki Sziklasírjából.
Meghalt, hogy feltámadásával
diadalt arasson a halálon.
A Húsvét hajnal-ragyogásában
diadalmas Remény tündököl!
Fényorgonája Alleluját zeng
és szétszórja hangját az egész világra.
Azt hirdeti, nincs örök halál!

Hercegszántói Vodica-Máriakert keresztútja
Képek: Virág Zsófia
Zene: Liszt Ferenc: Via Crucis (részletek)
(Debreceni Kodály Kórus, vez. Pad Zoltán
org. Karasszon Dezső)

https://www.youtube.com/watch?v=ZwwukQ0FFG8
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép