Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Hívom a családokat - Bíró László püspök családlevelei 2008 - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Zoltán napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Jézus a vízen jár
Szép bécsi épület,Topor M.
Fórum

Oldalak: [1]
14. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 22:40
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 decemberében


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

December: A házasság szentsége a Vőlegény-Krisztus szeretetét hivatott megjeleníteni a Menyasszony-Egyház felé. A hitvesi szeretet kölcsönösségén nyugvó házasság beteljesedése: a Menyasszony-Egyház tagjaként részesedni a vőlegénnyel való találkozás örömében, asztalhoz telepedni, részesedni a mennyek országának lakomájában.



A Biblia gyakran hivatkozik a jegyességre, kezdő és zárófejezetében különösen is hangsúlyosan jelenik meg a jegyesség és a házasság képe, közbülső fejezeteiben pedig ékesszólóan beszél Istennek az ember iránt féltékeny, szerelmes szeretetéről. A Biblia a jegyesség példázatával egyrészt érzékelteti Isten emberek iránti szeretetét, másrészt ezt az isteni szeretetet adja minden emberi kapcsolat mintájául. Minden életállapot, - a szerzetesség, a papság és a házasság - ősmintája a vőlegény-menyasszony kapcsolat. A szerzetes arra tesz fogadalmat, hogy a megkereszteltek közösségében, az Egyházban elénk éli a Menyasszony-Egyház szeretetét Vőlegény-Krisztus iránt, a pap és házas arra kap "felszentelést", hogy megjelenítse a Vőlegény-Krisztus szeretetét a Menyasszony-Egyház iránt. Mindegyik életállapot meghívás a menyasszony és a vőlegény osztatlan szívű szeretetére, boldogsága ezen az osztatlanszívűségen nyugszik. Az otthon boldogsága is ezen a feltétel nélküli önátadáson alapszik. Talán ezt az osztatlan szeretetet sejtette meg az a kilencéves kisfiú, amikor azt mondta nagyapjának: "Úgy szeretek nálatok lenni, olyan jó nálatok." A fiú otthon sem érezte rosszul magát, sőt szülei többet engedték tévét nézni, kevésbé szigorú rendet kívántak, mint a "konzervatív" nagyszülők. Miért volt neki mégis olyan jó a nagyiéknál? Azért, mert ott nyugalom, békesség és mindenki iránt szerető figyelmesség uralkodott.
Sokunknak vannak hasonló élményei az igazi otthonról. Arra vágyunk, hogy boldogok lehessünk. Vágyunk egy olyan helyre, ahol nem kell megküzdenünk érvényesülésünkért, ahol magától értődik egymás tisztelete és megbecsülése. A tökéletes otthon nem kacsalábon forgó luxuslakás, hanem szeretettől átjárt békés hely, ahol mindenki örömmel fárad a másikért, ahol jó lenni. Ilyen helyről beszél Mezei Mária, nemzetünk neves színésznője: "A boldogság, kedveseim, a magunkfelejtő szeretettől hajtott, egy nyelvet beszélő és egy nyelvet valló közösségért végzett sikeres munka öröme."
Hogyan gondoltok vissza szüleitek, nagyszüleitek otthonára? Idézzetek fel eseteket, amikor egy gyermek átszellemülten tudott beszélni otthonáról, vagy a nagyszülők otthonáról!
A szentségi házasság kitágítja a jegyesek horizontját. Amikor a házaspárok arra törekszenek, hogy megjelenítsék a felette nagy titkot, vagyis a Vőlegény-Krisztus szeretetét a Menyasszony-Egyház iránt, akkor egyrészt otthonukba beköltözik a feltétlen elfogadottság boldogsága, másrészt ez az otthon a végső beteljesedés jelévé válik, vagyis vonzó képe lesz annak az otthonnak, amely felé létünk tart, amely valójában szeretetünk beteljesedése.
A Jelenések Könyve úgy szól a Bárányról, mint vőlegényről, a beteljesedett Egyházról pedig úgy, mint mennyei Jeruzsálemről, amely olyan, mint a vőlegénynek felékesített szépséges mennyasszony. Ezzel valami bátorítót mond ki a jegységről, és a házasságról. Ebben a képben ugyanis ott rejlik a szerelem felmagasztalása, mert szépsége kifejez valamit a mindenség beteljesedésével hasonlatos gazdagságából, ugyanakkor kihívás is: úgy éljék meg a házasok szerelmüket, teremtsenek olyan otthont, hogy sejthetővé váljék az a boldogság, amelyet a Menyasszony-Egyháznak a Vőlegény-Krisztussal való találkozása ígér.
Az otthonépítés sok örömet tartogat, de nagy felelősség is. Néha az ember önkénytelenül is kimondja egy-egy szép otthont látva: ez maga a mennyország! Ilyenkor könnyedén rávágjuk: de hiszen neked fogalmad sincs a Mennyországról! Mégis, valami lényeges rejlik ebben a kijelentésben. Az otthon igenis előképe, kóstolója lehet az örök életnek és a rendeltetése többek között az, hogy segítsen vágyat ébreszteni arról a más világról, Isten országáról, amely már itt van közöttünk. (vö. Lk 17,21)
Beszéljétek meg családi, rokoni, vagy baráti körben, közösségetekben, mi indított benneteket arra, hogy valamilyen helyet, vagy helyzetet a Mennyországhoz hasonlítsatok!
A Bárány menyegzőjének képe a keresztény ember jövőjéről szól. Jövője van annak a szeretetnek, amely Isten kegyelmének erejében valamennyire képes megjeleníteni Krisztus felénk forduló szeretetét, ahogy a Menyasszony-Egyház végső örömében részesül a Vőlegény-Krisztus a Bárány trónja előtt. A házastársak sokszor leragadnak annál a Jézusi szónál: odaát már nem házasodnak. Riadtan kérdezik: tehát az örökkévalóságban úgy kell élni, mintha soha nem is ismertük volna egymást? Sok-sok házasságot szomorúsággal tölt el ez a téves gondolat. Azok, akik egy életen át együtt törekedtek az életszentségre, arra, hogy megjelenítsék egymásnak és gyermekeiknek a Vőlegény-Krisztus szeretetét ne ünnepelhetnének együtt a Bárány lakomáján? A Jelenések Könyve így bátorít: "Gyere, megmutatom neked az asszonyt, a Bárány jegyesét!" (Jel 21, 9) és később szinte nyugtalan sürgetéssel szól: ">>Jöjj el!<< És aki hallja, az is mondja: >>Jöjj el!<< Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizéből!" (Jel 22, 17)
Milyen bátorítást nyerhetünk az örökkévalóságnak ebből a gyönyörű távlatából otthonunk szebbé tételéhez?
A sok nehézséggel, bajjal küszködő, már-már reményüket vesztő, de mégis hűséges házaspárokkal találkozva eszünkbe jut az a jelenet, melyben az apostolok faggatják Jézust: Uram mi mindent elhagytunk érted, mi lesz hát a jutalmunk? És Jézus válaszolja: százannyit kaptok érte, ráadásul még az örök életet is. (vö. Mk 10, 28-31) Megélni az osztatlan szívű szeretetet a házasságban, már itt a földön boldoggá teszi a házaspárt és a rá épülő családot, részesít bennünket abból a boldogságból, amelynek kóstolója minden boldog családi otthon.

TEGYÉTEK JELLÉ SZERELMETEKET: ISTEN VÉGLEGES SZERETETTEL SZERETI AZ EMBERT!


HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.
A decemberi kérdés: Milyen ételt készített Sára a három vendégnek?

A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajos utca 1. vagy e-mailben a biblia[kukac]ujember[pont]hu címre. Beadási határidő: december 17.
HÍVOM A CSALÁDOKAT játékunk ünnepélyes eredményhirdetésére 2009. Január 1-én a Budapesti Szent Család templomba (VI. Szondi u. 67) este 6 órára. Az ünnepséget a Mária Rádió közvetíti és Sillye Jenő új, bibliás CD-je is bemutatásra kerül. A nyertesek névsorát az Új Ember jan. 4-i számában közöljük.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
13. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 22:30
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 novemberében


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

November: Mindenkinek - egyénnek és családnak egyaránt - szüksége van ételre, italra, lakásra, ruházatra, az élet minősége azonban nem az anyagi javak bőségétől függ. A boldog család egyszerűségre törekszik és figyel arra, hogy a többi családnak is jusson a mindennapi kenyérből. A családok szolidáris közössége hozzájárul az életminőség növekedéséhez.


Beszélgessünk ebben a hónapban a következő szentírási szakaszról: Kiv 16, 2-30 és Zsolt, 34/33, 9-11

Amikor fenti mottónkat leírtuk, nem sejthettük, hogy a gazdasági világválság különös aktualitást ad novemberi levelünknek. Ez a válság súlyosan érinti az átlag magyar családot mindennapjaiban. Mikor gyermekeinknek nem adhatjuk meg azt, amit szükségesnek érzünk, mikor a családi békességet veszélyezteti az anyagiak hiánya, a szép elvek csak idegesítően hathatnak ránk. Mennyi idegesség, veszekedés lopakodik be otthonainkba, amikor küszködünk annak a kevésnek a beosztásáért, ami jut! Mégis beszélnünk kell néhány tisztázó, bátorító, erősítő elvről. Szentatyánk a püspöki szinódus nyitó beszédében a pénzügyi válságot is érintve arról szólt, hogy a napjainkban tapasztalható világpiaci krízis figyelmeztető jel, hogy ne hamis értékekben bízzunk. A nagy bankok összeomlása arra mutat rá, hogy a pénz is eltűnhet, és végül semmivé válhat. A látszólag központi fontosságú gazdasági, politikai és társadalmi kérdések, csupán "másodrendű" valóságok Isten igéjének, magának Istennek örök valósága mellett. Ugyanakkor egy korábbi beszédében (Marizell, 2007. szept. 8) a Szentatya arra is figyelmeztet minket, hogy "az anyagi szegénység önmagában még nem visz Isten közelébe, hiszen a szívet megkeményítheti a gazdagság utáni vágy." Tudatosítanunk kell azonban, hogy "miként az egész Szentírásból, a szegényekről szóló boldogságból is felismerhetjük, hogy Isten minden esetben különleges módon közel van a szegényekhez ... de ezt a szegénységet Krisztus kedvéért kell megélni, és engedni kell, hogy szabaddá tegyen a felebarát szolgálatára." A Szentatya friss tanításaiból három igazság hangsúlyos: a) ami a létben állandó, az az Isten, b) az anyagiak szűkössége megerősítheti bennünk a szolidaritás lelkületét, és c) mindennapi szükségleteinkben ne feledkezzünk meg Isten velünk létéről.
Engedjük, hogy a ránk nehezedő gondok segítsenek bennünket abban, hogy figyelmünk még inkább Istenre és a felebarátra irányuljon, hogy családjaink, közösségeink csoportjaink életében még inkább középpontba kerüljön a szeretet parancsa.
Hogyan segíthetünk egymásnak, hogy ezek az igaz elvek a hétköznapi gyakorlatban érvényesüljenek?
Őrizzük meg családjaink rendjét, békéjét, ne engedjük, hogy az anyagiak szűkösebbre fordulása felforgassa azt! Pál apostol elvét nagyon szem előtt kell tartanunk: "Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni" (Fil. 4,12). Mellé tehetjük a magyar közmondást is: "Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!" Hála Istennek a többségünknek még nincsenek napi kenyérgondjai. Érdemes megfontolni, annak a pénzügyi szakembernek a szavát, aki kollégáját így vezette be a helyes pénzgazdálkodásba: a pénz olyan, mint az energia: nem a semmiből keletkezik, és nem tűnhet el a semmibe. Forrása van, és ha valahova elfolyik, nem veszhet el, csak átalakul más értékké. Ne költs el olyan pénzt, aminek nincsen forrása, és tartsd szemmel, hogy ami a forrásból fakad, hova folyik el! Valójában az élet minőségét nem az határozza meg, hogy milyen bőven áradó a forrás, hanem hogy mennyire van kultúránk a folyam irányítására, és mennyire tudjuk egymásra figyelve szabályozni ezt a folyamot.
Elevenítsetek fel eseteket, amikor a meglévő kevésből még arra is jutott, amire nem is gondoltatok!
Novemberi szentírási szakaszunk a választott nép boldog állapotáról szól, végre kiszabadultak az egyiptomi fogságból, szabadságuk valóságos, nincs már külső elnyomó erő fölöttük. Mégis rabokká teszi őket Isten iránti bizalmatlanságuk. Látásuk olyannyira elhomályosul, hogy visszakívánják a fizikai és szellemi rabságot: "Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába: hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?" (Kiv 16, 3) Mózes világosan látja: sem az éhes szabad ember, sem a jóllakott rab nem lehet sorsával elégedett. Az Úrhoz fohászkodik, és az Úr válaszol: "Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!" (Kiv 16,12). A nehéz helyzetben gondoljunk Szentatyánk szavára: "Isten minden esetben különleges módon közel van a szegényekhez ... de ezt a szegénységet Krisztus kedvéért kell megélni, és engedni kell, hogy szabaddá tegyen a felebarát szolgálatára."
Mikor tapasztaltátok meg Isten közelségét nehéz helyzetekben?
Figyeljünk még Szentírási szakaszunk néhány el nem hanyagolható mozzanatára:
- Azok, akik kapzsiságból, vagy akár csak bizalmatlanságból több mannát szedtek, mint napi szükségletük, pórul jártak, mert az másnapra megromlott és ehetetlenné vált. A kapzsiság és a bizalmatlanság a lélek baja, amely akadályoz bennünket abban, hogy igazán a jelenben éljünk, hogy örüljünk a mai mannának és fürjnek.
- Azt is érdemes megfontolnunk, hogy a szeretet, az egymáshoz való odafordulás nem pótolható étellel és itallal, játékkal és ruhákkal. Sokszor családjainkban észre sem vesszük, hogy nem az anyagi javak hiányától, hanem az egymás iránti szeretet és odafordulás hiányától szenvedünk.
- "A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, ... >>Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van<<". Hányszor vesszük semmibe a vasárnapot abban a reményben, hogy így anyagi gyarapodásunk nagyobb lesz! Ezzel nem csak önmagunkat fosztjuk meg a szükséges pihenéstől, hanem családunktól is megvonjuk önmagunkat, és elősegítjük családunk szétesését is. Megsínyli ezt az egyén és a család egyaránt, tehát a társadalom is kárát látja.
- A mohó mannagyüjtés mögött nem csak az Isten, hanem az embertárs iránti bizalmatlanság, is ott rejlik: Senkiben nem bízhatok, csak a magam erejében, munkájában, ügyeskedésében. Most amikor az élet elnehezedhet, fontos, hogy a rokonság, közösségek még inkább egymásra figyeljenek. Legyen bennünk készség segítő jobbot nyújtani egymásnak. Napjainkban fontos: újuljunk meg a szolidaritás lelkületében.
Milyen indíttatást ad nektek bibliai elbeszélésünk.

ADJATOK MINDEN NAP HÁLÁT A MINDENNAPI KENYÉRÉRT!

HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.
A novemberi kérdés: Ki volt az az asszony, aki először apostolkodott?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: november 26.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
12. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 22:24
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 októberében

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Október: A társadalomnak szüksége van a család nyújtotta értékekre, de fontos, hogy a társadalom is értékelje a család szolgálatait. Családbarát társadalomra van szükség, mert ha elfogy a levegő a család körül, képtelen betölteni hivatását, ennek pedig az egész társadalom látja kárát.

Beszélgessünk ebben a hónapban a következő szentírási szakaszról: Lk 19, 11-26.

Társadalom és család kölcsönhatásban állnak egymással. A család sokféle módon gazdagítja társadalmat, de családnak is szüksége van az állam és a társadalom oltalmára. Ha ezt az oltalmat a család nem kapja meg, veszít erejéből, lendületéből és kevesebbet képes csak juttatni azokból az értékekből, amelyeket csak ő adhat a nagyobb közösségnek. De ki ösztökélje a társadalmat, az államot, hogy az mindinkább családbarát legyen, ha nem maga a család? Társadalmunknak mindnyájan formálói vagyunk, felelősek vagyunk mináink kamatoztatásáért, mind a család, mind a társadalom javára. Vajon megtesszük-e, amit megtehetünk azért, hogy munkahelyünk egyre inkább élet- és családbarát legyen? Társadalmi, politikai szinten felhasználjuk-e lehetőségeinket, hogy egyre inkább családbarát környezet vegye körül családjainkat? "A család evangelizációs küldetése a keresztségen alapul és a házasság szentsége által ölt új formát. A keresztény családok evangelizációs munkája különlegesen sürgető azokon a területeken, ahol a törvénykezés vallás ellenes ... ahol a szekularizáció annyira tért hódított, hogy a vallásos életvitel már nem lehetséges. Ilyen területek általában a kommunista és a volt kommunista országok, vagy az un. első világ államai. ... A család különleges módon evangelizál. Nem a nagy beszédek és a retorikus tanítás jellemzik, hanem a mindennapi élet, az egyszerűség, a tárgyszerűség, a mindennapi tanúságtétel, a Biblia legfontosabb értékeinek átadása."(A Családok 6. Világtalálkozójára felkészítő katekézisből)

Hogyan tudatosíthatjuk egymásban, hogy felelősek vagyunk társadalmunk alakulásáért, hogy nem csak tárgyai, hanem formálói, cselekvő alanyai vagyunk a társadalomnak?

A minákról szóló példabeszéd - akárcsak a talentumokról szóló hasonlat - kapcsán a legtöbbször arról szoktunk elmélkedni, hogy Istentől kapott képességeinket, tehetségünket nem szabad parlagon hagyni, hasznosítanunk kell őket a magunk és mások javára. Valójában a példabeszéd arról is szól, hogy Isten a teremtés művébe bevonja az embert, "megajándékozza és szabadságát tiszteletben tartva meghívja arra, hogy cselekedeteivel, imádságaival, sőt szenvedéseivel is működjön együtt Ővele"(KEKK 56). A példabeszéd nemes embere, amikor szolgáinak minákat ad, meghívja őket: folytassák az ő munkáját, gyarapítsák vagyonát. Amikor pedig városok feletti hatalmat ad nekik, megosztja velük uralmát.

A haszontalan szolga csak saját magával foglalkozik, a saját vélt érdekét tartva szem előtt nem tesz semmit a közösségért. Az eredmény magáért beszél, azt is elveszti, amije volt, további lehetőséget sem kap. Hányszor halljuk a közéletben, munkahelyünkön, néha még a családban is: Megéri ez nekem? Mi hasznom származik ebből? Az önmagának élő emberben az, hogy másnak, a közösségnek jó-e, ha valamit megtesz, hogy a társadalom látja kárát, ha valamit elmulaszt, fel sem merül. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy ha uruk nem bíz minákat a szolgáira, nem tudnak hozzájárulni a közjó gyarapodásához. Ha a társadalom nem biztosítja a családok működésének anyagi és kulturális feltételeit, akkor a családok nem válhatnak termékennyé, nem tudnak a társadalom anyagi és kulturális értékeinek gyarapításához hozzájárulni. Egymásra vannak utalva: a család terméketlenné válik a társadalom támogatása nélkül, a társadalom pedig összeomlik a családok munkája nélkül.

Hogyan érvényesül családotokban, baráti, rokoni körben, közösségetekben a másokért élni elve? Mit tudtok tenni azért, hogy a társadalom családbarát legyen?

A tíz mina, ha nem is volt nagy vagyon, jelentős összeg volt, Jézus korában ennyi volt tíz napszámos száznapi bére. Az Úr nem szűkmarkú, nem ad keveset, nem kíván lehetetlent, de nem ad lehetőséget a pazarlásra sem. Vannak, akik védekezésül, mikor szembesülnek mulasztásaikkal, azt mondják, hogy nem is próbálkoztak, mert úgy látják, hogy nincs elég tehetségük, meg hogy el akarták kerülni a kudarcot. A társadalom, a politikai közbeszéd is sokszor takaródzik a "forráshiánnyal", meg sem próbálva a rendelkezésre álló lehetőségek ésszerű felhasználását. Isten a családra sokat bízott. Rábízta az élet továbbadását, a gyermekek bevezetését az emberi társadalomba, lehetőséget adott neki a föld erőforrásaival való gazdálkodásra (vö. Ter 1, 28). A keresztény családban azonban mindig tudatában vannak annak, amire Szent Pált is figyelmezette Jézus: "Elég neked az én kegyelmem" (2Kor 12,9).

Hogyan gazdálkodtak szüleitek, nagyszüleitek "mináikkal"? Idézzetek fel eseteket, példákat saját életetekből, vagy a baráti ismerősi körből, amikor kiderült: elég volt az Ő kegyelme!

Vajon meghiúsult-e az Úr terve azáltal, hogy három szolgája közül az egyik meg se próbálta kamatoztatni a rábízott pénzt? Bizonyára nem, legfeljebb késedelmet szenvedett. Az eredetileg a haszontalan szolgára bízott minákat ugyanis rábízta arra, aki már bizonyította rátermettségét, és így a várt haszon mégis bejött. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra - mondja a közmondás. Gyakran tapasztaljuk, hogy mulasztásaink, elszalasztott lehetőségeink káros következményei halmozódnak, a mulasztás pótolhatatlan, új feladatot meg nem az fog kapni, aki az eddigieket nem teljesítette. Tanítsuk meg gyermekeinket a kötelességek gondos teljesítésére már egészen kicsi korban! A tessék-lássék teljesítés, az ellenőrzés lazaságára építés szelleme súlyos károkat okoz a családon belül és a társadalomban egyaránt. Nekünk is sok nehézséget okoznak azok, akik hiányosan teljesítik kötelességeiket velünk szemben. Jézus is erre figyelmezet: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7, 12)

Mondjatok el olyan eseteket, amelyekről kiderült, a jótettre való alkalom elszalasztása káros következményekkel járt volna magatok és környezetetek számára is! Miért nehéz korunkban érvényre juttatni az elvet: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!"?

„LEGYETEK DERÉK ÉS HŰ SZOLGÁK A RÁTOK BÍZOTT ÉRTÉKEK KEZELÉSÉBEN!”


HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A októberi kérdés:

Ki volt a feltámadás hírének első hírvivője?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: október 22.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
11. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 22:17
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 szeptemberében


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Szeptember: A világosság fénylik, a só ízesít, a megélt hit túlcsordul. Az Isten igéjével és a szentségekkel töltekező házasság és család hivatott gazdagságának megosztására a Jézusi missziós parancs lelkületével.


Beszélgessünk ebben a hónapban a következő szentírási szakaszokról: Mt 5, 13-16 és Mt 28, 19-20.

Mérnök barátom mesélte, hogy amikor munkája télen, decemberben vagy januárban Finnországba, a sarkkörön túli munkahelyre szólította, mennyire nehéz volt elviselnie a néhány órára korlátozódó nappalt. A nap tíz óra körül kelt fel, és nem sokkal dél után, egy óra tájban már le is nyugodott. Dolgozni lehetett, sőt kellett a mesterséges fényben is, ráébredt azonban, hogy amíg itthon természetes dolog a nappali világosság, ott mások munkája, gondoskodása nélkül a nap nagy részében sötétségben kellene tapogatóznia. Isten teremtette a napot, a világosságot, de teremtő munkájából részt enged az embernek is, amikor az emberre bízza az éjszakai sötétség eloszlatását. Az ember nem saját világosságát terjeszti. Valójában nincs is ilyen. Thomas Merton Élet és életszentség c. művében Jézus két szavát idézi: Én vagyok a világ világossága (Jn 8, 12) és Ti vagytok a világ világossága (Mt 5, 14). Rezignáltan teszi hozzá, talán azért van olyan sötét a világban, mert mi vagyunk a világ világossága. Az ember annyiban képes világossággá válni, amennyiben befogadja Krisztust, a világ világosságát. Egy keresztény család annyiban képes tájékozódási ponttá, világossággá lenni, amennyiben a családtagok egyenkint készek befogadni Krisztus világosságát. Szentatyánk egyik Sydney-i beszédében mondta: „Isten egyetlen szeretetében való részesedés nem érdem és nem jutalom kérdése, egyszerűen ajándék. Annak részéről, aki kapja, egy választ várnak: "Elfogadom!" És ezzel fölfoghatunk valamit abból a mélységes misztériumból, ami a keresztény lét.” Krisztus a világ világossága. Hogy világossággá lehessünk, alapvetően egyetlen dolgunk van: készséggel kimondani: elfogadom! Így valósul meg Jézus állítása: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5, 14); így teljesül kérése is: „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.” (Mt 5, 16)

Hogyan válhat családunk, család-csoportunk Krisztus világosságának hordozójává, hogyan élhetnénk jobban a rendelkezésünkre álló kegyelmi eszközökkel?

Sokáig titok volt számomra, mit is jelenthet Jézus ajkán az ízetlen só képe. Egy kommentár szavai sejtetni engedik, mi is az az ízét vesztett só. A Jézus korabeli ember sokszor találkozott szerves anyagokkal szennyezett sóval. A szerves anyagok kémiai folyamatot indikáltak, ezek ízetlenné tették a sót. Ízetlené válik ajkunkon a szó, ha nincs mögötte hiteles élet, ha kettős szívűek vagyunk, ha Isten országától idegen dolgokat dédelgetünk bensőnkben, ha ellentmondás van a szülő szava és tettei között. Jézus tanítványait a föld sójának nevezte, vagyis olyanoknak, akik széppé, élvezhetővé tudják tenni az életet. Az ízét vesztett só is, szó is hatástalan. A színtelen, örömet nem nyújtó tanítóra senki sem figyel szívesen. A rideg utasítgatás, a kötelességek robotszerű végrehajtatása nem vonzó sem otthonunkban, sem azon túl. A ridegen szigorú légkörben nevelt gyerekek nemritkán „kitörnek”, minthogy nem láttak és találtak örömöt az otthoni életben.

Melyek azok az életünket terhelő következetlenségek, melyek miatt sokszor ízetlennek jelenünk meg a társadalom előtt? Hogyan lehetnénk környezetünknek még inkább jó ízt adó só?

Szentírási helyünk egy harmadik képről is szól: a hegyre épült városról. A város, melyben sokan laknak, akkor működik jól, ha az elöljárók és a polgárok tudnak együttmunkálkodni, ha polgár a polgárral közösséget alkot. Gyakran látunk a helységnév alatt ilyen feliratot is: Partnervárosaink. A partnervárosok figyelnek egymásra, közösséget alkotnak. Nem szabad, hogy elsikkadjon bennünk a hegyre épült város képe. Diaszpóra helyzetünkben létfontosságú, hogy családjaink intenzíven kapcsolódjanak plébánosukhoz, plébániai közösségükhöz, hogy családjaink elinduljanak egymás felé, oltalmat, biztonságot nyújtva egymásnak és hogy együttesen lehessenek hiteles jelei annak, hogy a jézusi házasság- és családeszmény élhető, jövőt hordozó érték. Legyünk leleményesek és kezdeményezők. Az azonos értékrendű családok merjék megszólítani egymást, merjenek találkozni egymással, olvassanak közösen szentírást, beszélgessenek közösen egy-egy téma fölött, váljanak egy-egy család-csoport kristályosodási pontjává.

Értékeljétek kapcsolatotokat a plébániával, más keresztény mozgalmakkal, családcsoportokkal, egyházmegyei kezdeményezésekkel!

„Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! ... Én veletek vagyok a világ végéig.” (Mt 28, 19-20). A keresztény nem önmagáért keresztény. A szentségi házasságban élő házaspárok a szentség kiszolgáltatásakor mintegy fölszentelést kapnak arra, hogy tanúk - só, világosság, hegyre épült város - legyenek. A megélt kereszténység nem csupán az én üdvösségemet szolgálja, hanem mások üdvösségét is. Világosságot nem azért gyújtanak, hogy véka alá rejtsék. II. János Pál pápa fáradhatatlanul hangsúlyozta: a keresztény család az első evangelizációs team, vagyis nem csak tárgya, hanem alanya is az evangelizációnak. Házas- és család-csoportjainknak nagyon kell vigyázniuk, nehogy csupán önmagukra figyelő tea-klubbá silányuljanak. Ha egy tónak nincs frissítő forrása és elvezető patakja, vize megposhad, és a tó lassan kiszárad. Keresztény házasságainknak és házas csoportjainknak nagy kísértése, hogy feledjék missziós felelősségüket, és pusztán önmaguk szórakoztatására jöjjenek össze. Ne féljünk missziós felelősségünket megélni, nem vagyunk egyedül, Ő ígérete szerint velünk van.

Csoportunk vagy családunk milyen missziós kezdeményezésre tud visszaemlékezni?

„LEGYETEK KRISZTUS TANÚI: A VILÁG VILÁGOSSÁGA, A FÖLD SÓJA, HEGYRE ÉPÜLT VÁROS! ”

HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.
A szeptemberi kérdés: Milyen állatokat itatott meg Rebekka a kútnál?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: szeptember 24.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
10. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 22:11
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 augusztusában


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Augusztus: A keresztény házasság és család lelki tápláléka Isten igéje és a szentségek. Vajon mennyire élünk az Isten adta ajándékok lehetőségével? Vajon arányban áll-e az anyagi szükségletekre irányuló erőfeszítésünk a szellemi töltekezésre fordított energiánkkal?


Ebben a hónapban három bibliai helyet választottam beszélgetésünk tárgyául: Jn 6,30-40; Mt 25, 1-13 és Zsid 4,11-13.

A kenyérszaporítás után újabb csodajelet kívánó zsidóknak a kafarnaumi zsinagógában Jézus megvilágítja: még ha a manna a „mennyből” jött is, akkor is csak földi táplálék volt. Az ember többre éhezik, többre van szüksége. Az a nagyobb ajándék, amelyre szükségünk van „az Isten kenyere, aki alászállt a mennyből és életet ad a világnak. … Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” (Jn 6. 33-35)

A mai „próféták” az embereknek általában kenyeret ígérnek, és cserébe elvárják, hogy – még mielőtt ígéretüket beváltanák - feltétlenül támogassák őket. Azzal már senki sem törődik, hogy a teljes emberi élethez nem elég csak jóllakni, az alapszükségletek kielégítése személyi méltóságából következően megilleti az embert. Mivel az ember a test, a szellem és a lélek egysége, alapszükségletei e hármas egységre irányulnak. Fontos tehát kielégíteni az élettani szükségleteket (élelem, ruházat, lakás, stb. iránti igényt), a biztonság iránti igényt (hogy védettek legyünk a bűnözéssel, időjárással, háborúkkal, járványokkal, vadállatokkal, stb. szemben), a környezetünkkel való harmónia és a kölcsönös szeretet utáni vágyat, valamint azt a szükségletünket, hogy megbecsüljenek, hogy hasznosnak, mások számára fontosnak érezhessük magunkat. De nem feledkezhetünk meg az embernek arról a vágyáról sem, amellyel önmagán és a teremtett világon folyton felülemelkedve a végső valóság megragadására, megközelítésére törekszik. Ez a transzcendencia iránti vágy: „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.” (Szent Ágoston)

Alapszükségleteink jellemzője, hogy egyik sem helyettesíthető a másikkal. Egyes szükségleteket „felkorbácsol” bennünk a reklámipar, a média, másokról szinte tudomást sem veszünk. Mindennapi küzdelmeinkben háttérbe szorulnak a lelki-szellemi igények, legfőképpen a transzcendencia; a perifériára sodródik Isten utáni vágyunk, mintha ez felesleges, vagy mellékes lenne. II. János Pál pápa a családokhoz intézett levelében írja: „Az imádságban és az imádság által fedezi föl az ember a legegyszerűbben és a legmélyebben a maga sajátos személyiségét: az emberi »én« az imádságban fogja föl a legkönnyebben személyvoltának mélységét. … legyen Isten egész népe és minden egyes »családi egyház« egy szüntelenül imádkozó kórus! Ebből az imádságból részesedjenek azok a családok is, melyek nehézségekkel küzdenek vagy veszélyben forognak, melyekbe befészkelődött a bizalmatlanság és a megosztottság, s még azok is, melyeket rendellenes állapotban lévőknek nevezünk.” (Gratissimam sane, 4,5)

Sajnos a családban, a gyermeknevelésben, a házastársi kapcsolatban alig figyelnek a lelki alapszükségletekre. Ne feledkezzünk el alapszükségeinknek erről a fontos dimenziójáról! Ebben segíthet Isten igéjének figyelmes olvasása és az Eucharisztia vétele, tisztelete. A szentírás évét meghirdető alapleveleinkben már szóltunk a családi szentírásolvasás értékéről, formáiról, jelentőségéről.

Már túl vagyunk a Szentírás évének kétharmadán. Hogyan fordítottuk csoportjaink, családjaink hasznára a kegyelmi esztendőt? Osszátok meg pozitív élményeiteket a Szentírás évével kapcsolatban!

A június 22-én Québec-ben véget ért 49. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén a szentbeszédet XVI. Benedek pápa a technika segítségével mondta el Rómából. Hangsúlyozta: az Eucharisztia a legnagyobb kincsünk, az Egyház cselekményének csúcspontja. Kell, hogy mind szorosabban ragaszkodjunk az Oltáriszentséghez, és amikor szentáldozáshoz járulunk akkor Krisztussal, és Benne minden közösség forrásával, a Szentháromsággal egyesüljünk! Az Eucharisztia erősít bennünket abban, hogy egy új, emberibb és élhetőbb társadalmat építsünk, amelyhez a szolidaritás lelkülete is hozzá tartozik. Az Eucharisztikus Kongresszus egy másik beszédében a szónok hangsúlyozta: a 20. sz.-ban Európában rendkívül sok igazságtalanság, embertelenség volt, ez folytatódik a 21. sz.-ban is. Az Eucharisztia az élet szentsége, központi szerepet kell tehát kapnia, hogy emberi társadalommá formálja a világot. Engedjük, hogy az Eucharisztia élő hús szívre cserélje megkövesedett szívünket! Az Eucharisztia maga a szeretet, Isten tökéletes szeretetének kinyilatkoztatása. Az Eucharisztiában Krisztus az Atyának áldozza fel önmagát, hogy nekünk új életet ajándékozhasson. Kortársaink embereket áldoznak fel a mai bálványoknak, a hatalomnak, a dicsőségnek, a nyereségnek és a gyönyörnek. Ez mások kifosztásához és az emberiség hanyatlásához vezet. Ha már az imádság lelki emberré formál bennünket, mennyivel inkább alakít az Eucharisztia vétele, a szentségimádás, vagy ha nincs módunkban áldozni, az un. lelki áldozás, amely a vágyódás által hoz kapcsolatba a szentségi Krisztussal.

Hogyan valósul meg családunkban, családcsoportunkban az Oltáriszentség tisztelete? Hogyan találtok alkalmat, időt a szentségimádásra? Milyen élményeket, tapasztalatokat tudnátok megosztani szentségimádásról, szentmisékről, szentáldozásokról?

Amikor az Úr Jézus arról beszél, hogy nem tudjátok sem a napot, sem az órát, nem fenyegetni akar, hanem a lét mindennapi realitására figyelmeztet. Mindnyájan veszítettünk el már rokont, jó barátot ismerőst egyik napról a másikra. Jézus erősíteni szeretne minket: éljünk felelősen a jelenben, hogy létünk pillanatait egyre mélyebb intenzitással élhessük meg. A szentírás és az Eucharisztia szüntelen erőforrás ehhez az intenzív élethez, ha nem lesz rutinná, nem válik formálissá, ha Istennel való találkozás őszinte vágyával ütjük fel a Bibliát, lépünk az Oltáriszentség elé. Korunkban, amely szívesen hisz a lélekvándorlásban, nem árt szem előtt tartanunk Jézus szavait, amelyekkel egyszerre figyelmeztet minket a lét egyszeriségére, ugyanakkor sejteti azt a távlatot is, amely erőt ad ahhoz, hogy helyesen éljük meg életünk pillanatait, hogy éberek legyünk felismerni a szeretet tetteinek lehetőségeit házasságban, családban, közösségeinkben.

Osszatok meg élményeket, amikor tudtatok élni a pillanat lehetőségével, vagy jól esett, hogy a mellettetek lévők közül valaki felismerte pillanat kihívását! Mi segíthet éberségünk megőrzésében, ha egy-egy nagy eseményre hosszasan kell várakoznunk?

„MERÍTSETEK GYAKRAN A SZENTÍRÁS ÉS AZ EUCHARISZTIA KIFOGYHATATLAN ERŐFORRÁSÁBÓL!”


HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.
Az augusztusi kérdés: Melyik példabeszédben szerepel Isten, mint asszony?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: augusztus 27.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
9. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 22:02
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 júliusában


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Július: Amint a megfogant élet, úgy az elaggott élet is teherként jelenik meg sokak tudatában. Keresztény gondolkodásunkban méltósága van az embernek, amely a létéből, Isten képmásságából fakad, függetlenül életkorától, egészségi állapotából. Egyházunk a három nemzedék együtt-munkálkodására hívja a családot. Nem megengedhető, hogy az idősödő ember kirekesztődjék a családból. A Biblia tanúsága szerint az Úr sokszor idős emberek által tett a jövőért.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyekről: Préd 4,8-12; és Rút 1,7-18.

Nemrégiben egy "felvilágosult" fiatal azt fejtegette nekem, hogy ő nem igényli mások szeretetét, szereti ő annyira magát, hogy az neki éppen elég. Pedig akit nem szeretnek, és aki másokat sem szeret, az magára marad, jóban-rosszban egyedül lesz. A családban, emberek között élve is lehet az ember magányos, ha a családtagok együttműködését csak az érdekek vezérlik. Gyakori, hogy érett emberek elmondják, milyen sokat kaptak nagyszüleiktől, milyen jelentősen járultak ők hozzá egyéniségük kialakulásához. Az unokák örömében, gondjában-bajában való részvétel pedig minden nagyszülő számára öröm és gazdagodás. Szomorú az olyan gyerek sorsa, aki nem ismerheti meg a családi közösség melegét, az összetartozás erejét. Individualista emberré válik, és majd - minta hiányában - a saját családjában is, ha lesz ilyen, a magány lesz uralkodó. Nehezen fogja megérteni Ady Endrét: "Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié, / Lennék valakié."

A generációk közötti szolidaritás nélkül a társadalom atomizálódik. Sokan gondolják úgy, hogy az "öregekre" már nincs szükségük sem anyagilag, sem szellemi értelemben, hiszen örökké hangoztatott emlékeik érdektelenek, a gyerekekkel pedig elavult elvek szerint foglalkoznak. Hányszor hallunk olyan szülőkről, akik rájöttek, hogy nem egymásnak valók, ezért gyermekeik testi-lelki érdekeit figyelmen kívül hagyva, velük szolidaritást nem vállalva elválnak. Az is megbontja a generációk összefogását, ha a szülők addig várnak a válással, amíg gyermekeiknek "már nincs szükségük" rájuk. A megözvegyült, esetleg gyermektelen meny is családtag marad, nem a jog, hanem a szív szabályai alapján.

Rút könyvében, ebben az ószövetségi elbeszélésben egy család történetéről olvashatunk. A megözvegyült meny nem akarja elhagyni ugyancsak megözvegyült anyósát. Nem lenne kötelessége, elmehetne és találhatna magának új férjet, mégis anyósával marad, vállalja annak nehéz sorsát. A szeretet vezérli, nem a korábban elképzelt, magának szánt jövőt hajszolja. Elfogadja a helyzetet, Isten rendelését, és szorgalmasan dolgozik kettejük megélhetéséért. A polgári családjogi szabályok ma sem írnak elő a megözvegyült menynek semmiféle kötelezettséget anyósával szemben, az anyós sem tartozik semmivel megözvegyült menyének.

Idézzétek fel, milyen, ajándékokat kaptatok a generációk együttéléséből! Mennyiben felelősek a családtagok egymásért? A válás és újraházasodás esetén adódó fonák rokoni helyzetekben mi segít fenntartani a szolidáris rokoni kapcsolatokat? Idézzetek fel eseteket a családból, rokoni, ismerősi körből, amikor sikerült a generációk közötti szolidaritást "válsághelyzetek" ellenére fenntartani!

Tacitus azt írja Hannibálról, kiváló parancsnok volt, mert ifjú korában megtanult engedelmeskedni. Fiatalon tisztelte és elfogadta feljebbvalóit, és később, mikor ő volt a feljebbvaló, mert tudta, milyen alattvalónak lenni, megadta a tiszteletet azoknak, akiknek parancsolt. Minden ember Isten képmása, ez pedig olyan páratlan méltóságot ad, amely feltétlen tiszteletet érdemel. Nincs olyan ember-csoport, olyan emberi helyzet, olyan emberi életkörülmény, amely méltatlan lenne erre a tiszteletre. Mennyi ígéret rejlik egy éppen csak megfogant életben, és milyen felemelő feladat ezeket az ígéreteket segíteni valóra válni! Mennyi küzdelem áll egy aggastyán mögött, és milyen nagyszerű támogatni őt a végső boldogság felé vezető útján! A generációk láncolatában törést okoz, ha hiányzik a tisztelet akár lefelé, akár felfelé. Ezért fontos, hogy a gyermekek lássák, szüleik tisztelik, szeretik a nagyszülőket, gyengeségükben is önzetlenül támogatják őket, de épp ilyen fontos az is, hogy a gyermekeknek megadják a nekik is kijáró tiszteletet.

Hogyan használhatjuk fel gyermekkori, beosztotti tapasztalatainkat korunk gyors változásai ellenére szülővé, főnökké válva? Mi óvhat meg attól, hogy a gyermekeink iránti tisztelet majomszeretetté váljon? Mi segít tisztelni Isten képmását az elesettben, a fogyatékosban, a betegben?

A Prédikátor egyszerű és világos szavakkal ecseteli, milyen érték a társadalomban az összefogás: "jaj a magányosnak, mert ha elesik, nincs, aki felemelje!" Pilinszky János írja: "Félelmetes állapot a magány. Jézus legelkeseredettebb szavait is ez váltja ki, az elhagyatottság. 'Uram, Uram, miért hagytál el engem!' - ezzel a kiáltással élte át talán a legmélyebben az emberi természet fájdalmát és veszélyeit. Nem ismerte ugyan az unalom, a szomorúság elősivatagait, de átélte a magány legriasztóbb fájdalmát, s ő, aki minden szenvedést magára vett, ezt az egyet elviselhetetlennek találta. S valóban: a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan büntetlenül és bűntelenül." A csak önmagáért való élet értelmetlen, ha nincs, akinek szeretetet adhatnánk, akitől szeretetet kaphatnánk, üressé, céltalanná válnak napjaink. Ennek fordítottja is igaz, szeretet nélkül a közösségben sem élhetünk kiegyensúlyozottan. "Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne." (Lev Tolsztoj)

Miben különbözik a magány az önállóságtól? Idézzetek fel családi, baráti, ismerősi körből eseteket, amelyekben az önzetlen másokra figyelés tartós örömöt adott! Hogyan segíthet közösségetek az egyedül maradt ember magányának feloldásában?

„TISZTELJÉTEK ÉS SZERESSÉTEK AZ ISTEN-KÉPMÁS EMBERT, LEGYEN BÁRMILYEN ÉLETHELYZETBEN, CSALÁDBAN, VAGY EGYEDÜL”

HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A júliusi kérdés:

Ki volt az az asszony, aki Izrael népének bírája volt?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: július 19.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
8. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 21:54
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 júniusában


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Június: A szülők joga és kötelessége gyermekeiket önálló, a jó és az igazság mellett dönteni tudó emberré nevelni. A felnövekedett gyermeket azonban el is kell tudni engedni, a szülői támasz egy idő után akadállyá válhat. Az igazi szülő azonban sohasem hagyja magára gyermekét.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyről: Lk 2, 41-52

Kisgyerek korunk óta él bennünk a jelenet: a 12 éves Jézusról szóló elbeszélés. A hitoktatónak nem volt könnyű megmagyarázni, hogy a kis Jézus nem egyszerűen elszökött a szüleitől, meg hogy miféle szülők azok, aki három napig nem veszik észre, hogy nincs velük a gyermek. Nem egyszerű megmutatni ennek az elbeszélésnek mélyebb üzenetét. A Szűzanya, mikor megtalálják a gyermeket „szemrehányó” szavakkal illeti Jézust: „Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged”. (Lk 2, 48) Első pillanatban úgy tűnik, mintha a gyermek kamaszos lázadással szólna: „Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2, 49) Ezek „a szavak Jézus és Mára közé egy másik, végtelenül fontosabb akaratot ékeltek, amely másodrangúvá tett minden más kapcsolatot, még a hozzá fűződő fiúi kapcsolatot is” (Ramiero Cantalamessa kommentárja). Mária ugyan kezdettől fogva tudja, hogy a gyermek a „magasságbelinek” a fia, de más ezt tudni és más szembesülni a ténnyel, hogy Ő az Atya fia, akár abban a mozzanatban, ahogy a bölcsek között forgolódik akár „az Atyám dolgaiban kellett lennem” kijelentésben. Szent Bernát ehhez a jelenethez egy sajátos fogalmat kapcsol: az amor saporans-t, a kóstolgató szeretet fogalmát. A Szűzanya „kóstolgatja” a fiáról való lemondást, amely majd akkor teljesedik be, amikor mintegy átadja nekünk Fiát a kereszten. Minden szülő megtapasztalja ezt a kóstolgató szeretetet, amikor gyermekük fokozatosan leválik róluk. Melyik édesanya ne emlékeznék arra, mit érzett, amikor először hagyta ott gyermekét az óvodában vagy iskolában, amikor gyermeke először ment el a távoli városba tanulni, dolgozni. Ismerünk szomorú történeteket fiatalokról, akiknek sikertelen lett házassága, vagy nem is voltak képesek valaki mellett elköteleződni, mert édesanyjuk nem tudta elengedni őket.

Hogyan engedtek el benneteket szüleitek? Hogyan éltétek meg gyermekeitek fokozatos leválását? Ezen a téren miért vagytok különösen is hálásak szüleiteknek?


Miután hazatértek Názáretbe, a „gyermek engedelmeskedett nekik.” József és Mária „kóstolgatják”, mit jelent elengedni a gyermeket, hiszen Ő az Atya fia, de nem hagyták magára. A gyermek akkor tud engedelmeskedni szüleinek, ha a szülő nem hagyja idejekorán magára, kiszolgáltatva őt a széteső társadalom hatásainak. Olyan szép a tanító Jézusnak ez a kijelentése: „A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz.” (Jn 5, 19-20). Mintha Jézus emlékezetében felidéződnének a názáreti évek, ahogy Józseftől elleste a mesterségbeli fogásokat, édesanyjától beléégtek a szeretet gesztusai. A kisgyermek még csak a szavakra figyel, a felnőttebb gyermek már az életünket követi, vagy utasítja vissza. Jézus nem csak azt tehette, amit mint Fiú a mennyei Atyánál látott, hanem azt is követhette, amit a názáreti otthonban elé éltek. Ezért írhatja le Lukács: engedelmeskedett nekik.
Minden szülő különösen szépet álmodik gyermekéről. Elengedni álmainkat és Isten álmait kibontani a gyermekből sokszor nem is egyszerű feladat. Egy ismerős családban az egyetlen fiú, aki mindig mindent megkapott, apja jól menő ügyvédi irodáját volt hivatva átvenni, egy szép napon levelet hagyott hátra szüleinek, és bejelentette, köszöni az eddigi gondoskodást, de a saját lábára akar állni, elment Amerikába. A szülők nem értették, hogy történhetett ez meg, hiszen náluk jobban senki nem szeretheti a gyerekét, mindent neki és érte tettek. Annyira, hogy mindig helyette döntöttek, nem tanították meg fiúkat dönteni, nem világították meg, hogyan választhat az értékes és értéktelen között, ők választottak helyette. Amiért meg kellett volna küzdenie, azt készen adták neki át.

Elengedni, de nem magára hagyni – mondjatok erre pozitív példákat! Hogyan segíthetik a szülők a gyermeket Isten vele kapcsolatos elképzelésének felismerésében és megvalósításában?

„A szülőket, mivel életet adtak gyermekeiknek, terheli a nevelés súlyos kötelessége, és ezért ők az első és legfontosabb nevelők. E nevelői feladat annyira jelentős, hogy ha hiányzik, alig pótolható. A szülőknek ugyanis az Isten és az emberek iránti szeretet és jóság olyan családi légkörét kell megteremteniük, mely a gyermekek egész, személyes és közösségi nevelésének kedvez. … A keresztény családban a gyermekeket kezdettől fogva arra kell tanítani, hogy … ismerjék meg és imádják Istent és szeressék a felebarátot, … a család vezeti be őket lépésről lépésre a polgári közösségbe és Isten népébe. A valóban keresztény család döntő szerepet tölt be Isten népének életében és fejlődésében.” (II. Vatikáni Zsinat, Gravissimum Educationis, 5)

Mostanában egyre nehezebb a szülői feladatot következetesen teljesíteni. A családot, de a gyermeket is sok kedvezőtlen hatás éri, bajos kitérni előlük. A gyermekeket nem lehet elszigetelni a nyilvánosságtól, ha ezt tennénk, sohase válhatnának életre való emberekké. Nagyon fontos azonban, hogy meg tudják különböztetni a jót a rossztól, a szépet a csúnyától, az igazat a hamistól és a szentet a profántól. Korunk egyik legártalmasabb irányzata az erkölcsi relativizmus, az a nézet, hogy mindennek az értéke relatív. Ha a gyermek ilyen szellemben nevelkedik, akkor nem lesz képes a valós értékek mellett dönteni, jelleme nem lesz szilárd és szembefordulhat szüleivel, embertársaival, sőt Istennel is. „A nevelői feladat gyökerei a házastársak alapvető feladatába nyúlnak, nevezetesen abba, hogy együtt kell működniük Isten teremtő művében: szeretetben és szeretetből hoznak világra egy embert, aki magában hordozza a növekedésre és fejlődésre szóló meghívást. Így a szülők magukra vállalják a feladatot, hogy hatékonyan segítsék egy minden tekintetben emberi élet kibontakozását.” (FC 36)

A gyermek Jézus felnövekedve, felnőttként az igazság hangja lehetett olyannyira, hogy kimondhatta önmagáról, én vagyok az igazság, a jót tette olyannyira, hogy bátorkodhatott ellenségének is nekiszögezni a kérdést: mely jótettemért akartok megölni engem? Önálló életet élt, nem került bele erőszakos csoportosulások sodrásába, nem lett sem zelóta, sem vallási viták martaléka. Tudott önmaga maradni, hűségben küldetéséhez. II. János Pál pápa az Egyház Európában című apostoli buzdításában az evangelizáció felelősségéről szólva azt tudatosítja bennünk, hogy azok az emberek képesek evangelizálni, akik felnőtté váltak a hitben. Felnőtt pedig az, aki világosan lát, képes kritikusan megítélni a jelenlegi kultúrát, képes ellenállni a megtévesztéseknek és hatni tud a kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai környezetre. Ilyen értelemben felnőtté, önállóvá nevelni a gyermeket nehéz feladat. Könnyebb, gyorsabb nekünk, felnőtteknek dönteni, és a kész döntést átadni a gyermeknek, mint a gyermeket hosszas beszélgetéssel rávezetni a helyes ítéletre. Könnyebb és gyorsabb megtenni valamit a gyermek helyett, mint kivárni, hogy maga „megküzdjön” a megoldásért. Hányszor fakadunk ki türelmetlenül: fiam, te ezt nem tudod, ügyetlen vagy hozzá, majd megcsinálom én. Találkozhatunk a másik véglettel is, amikor úgy hagyjuk magára gyermekünket, hogy döntéseihez, cselekedeteihez nem adjuk meg a szükséges szempontokat, így aztán frusztrálódik, és egyre bizonytalanabbá válik az életben.

Milyen nevelési hagyományokat hoztatok családotokból, szüleitektől, nagyszüleitektől? Hogyan tudtatok a gyermekekre ható romboló külső hatásokkal szemben fellépni? Idézzetek fel eseteket a családból, rokoni, ismerősi körből, amikor egy gyermeket sikerélményhez segítettetek azzal, hogy önállóan hozhatott meg egy szerencsés döntést, vagy oldott meg egy nehezebb feladatot!

Ha a gyermek érett, megszilárdult jellem, kialakult és helyes értékrendje van és tud magasabb célokért áldozatot hozni, akkor a szülők nyugodtan elengedhetik a kezét. Az ilyen gyermek akkor sem fogja szüleit elhagyni, ha önállóvá válik. Ahhoz, hogy ilyen emberré váljék, kell az a családi légkör, melyben a gyermek növekedhet „bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2, 52)

„TÖREKEDJÜNK NÖVEKEDNI A SZERETETBEN, HOGY NÖVEKEDHESSÜNK BÖLCSESSÉGBEN, KORBAN ÉS KEDVESSÉGBEN!”

HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A júniusi kérdés:

Ki volt Dávid dédnagymamája?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: június 19.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
7. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 21:38
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 májusában


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Május: Az élet ajándék, az új élet érkezése öröm. Az "anyának érzem magam" madáchi sorok örömet és reményt kifejező szavait ma mégis sokszor fenyegetettségként éljük meg.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyekről: Jn 16, 16-23, Ter 2,18-23

Májusi mottónk és szentírási szakaszaink sokrétű üzenetet és különleges aktualitást hordoznak. Szerte Európában tombol az életellenesség: a felnőtt gyermek bepereli az orvost, de akár az édesanyát is, amiért neki a világra kellett jönnie; a szomszédos Ausztria Legfelsőbb Bíróságánál kártérítést ítéltek meg egy fogyatékosan megszületettnek, mert megszülethetett. A sajtó hangos a vitától, lehet-e a gyermek káresemény. Szerencsére hazánk Legfelsőbb Bírósága még ellenáll e jövőt romboló áramlatoknak. Babráljuk az életet. Angliában megjelent az első ember-állat klón, az életellenes demagógiák pedig lecsapódnak a hétköznapok szintjére: van ország, ahol a nőknek 20%-a már nyíltan kijelenti, hogy egyáltalán nem akar gyermeket.

Hívom a családokat a Szűzanya hónapjában az élet, az édesanyák, a nők tiszteletére. Jézus édesanyjában egyszerre tiszteljük a szüzet és az édesanyát, a tisztaságot és a termékenységet. A szüzesség és az anyaság egyaránt az elmélyült kapcsolatok állapota. XVI. Benedek pápa szerint a tisztaság intenzív kapcsolatot jelent. Mondjunk köszönetet ebben a hónapban különösen is az élet ajándékáért, az édesanyák áldozatos életéért, az édesapákért, az orvosokért és szerzetesekért, pedagógusokért, és még sorolhatnánk, mindenkiért, akik sokat tesznek az életért.

Hol és hogyan találkoztál környezetedben életellenességgel? Hogyan válik korunk látszólagos nőkultusza mögött a nő használati tárggyá, a "használd és dobd el" szemlélet áldozatává?

Minden a természetfeletti valóságot elismerő kultúrában, legyen az többistenhívő, bálványimádó, vagy egy Istenben hívő, az életet ajándéknak tekintik. Még a csupán a természeti valóságot elfogadó, materialista világnézet is elismeri, hogy az emberi élet minőségileg különbözik minden más élettől. A növényben van növekedés, szaporodás, érzékenység; az állatban ehhez járul az ösztönös ismeret és reakcióképesség, az emberre azonban jellemző a szellemi tevékenység és a személyesség. Az ember fölfogja mind a kozmoszt, mind a történelmet. Szellemével és szabad akaratával élete magára a létre és a szellemi értékekre irányul. A teremtéstörténet a maga jelképes nyelvén ezt az igazságot fogalmazza meg, amikor leírja, hogy az ember megismerve és elnevezve az élő világot nem talált magához illő társat. Csak egy másik ember lehet méltó hozzá, aki hozzá hasonlóan test, szellem és lélek egysége, aki személy. Amikor pedig megérti, hogy a másik által lesz teljes a saját élete, felujjong: "Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! "(Ter 2,23)

Ezek a szavak azt jelentik, hogy a két nem ontológiailag összetartozik, nem lehet kiragadottan csak nőről beszélni a férfi nélkül. A két nem feltételezi, kiegészíti, és kölcsönösen támogatja egymást. Az ember lényegéhez tartozik a társára való nyitottság. Abból, hogy a nő a férfitől származik, azt is kiolvashatjuk, hogy a férfi a kezdet karakterisztikáját hordozza a nő pedig a beteljesedését. Ez a különbözőség szükséges az egységhez, e nélkül nem jöhetne létre a nemek közötti találkozás.

Milyen az a család, ahol mintaszerű a nemi szerepek elfogadása, ahol jól működik a férfi és női együttmunkálkodás?

Az emberi élet megjelenése, a gyermek érkezése öröm. Örülnek a szülők, a rokonok és jóbarátok. Vagy talán mégse? Nem jelent-e az újszülött újabb nehézségeket a meglévők mellé, értelmetlen terhet, gondot, sokszor megoldhatatlan feladatokat? Ki tudja mi vár rá, milyen, talán megoldhatatlan feladatok elé állítja a szülőket? Öröm ez? A beláthatatlan jövőtől való félelem aggasztotta a tanítványokat is, "Mi az, amit mond: 'egy kis idő'? Nem értjük, mit beszél!" A gyermek teret, időt foglal és pénzbe kerül, mindegyikből kevés van. Gazdasági válsággal küszködik a társadalom, hiányzik a kiszámítható biztonság, az élet vállalása sokakat megriaszt, bizonytalanná tesz. Jézus életközelségéről tesz tanúságot, amikor a szülő nő öröméről és fájdalmáról szól. Sokan a húsvéti misztérium képét látják ebben a Jézusi képben: a fájdalomból élet születik. Bátorítás ez a kép. Merjünk kockáztatni, küzdelmeket vállalni az életért. Minden születésben megújul a Húsvét titka: a szülés fájdalmában felragyog az élet öröme.

Idézzetek fel olyan eseteket, amikor ti, vagy valaki a környezetetekben megtorpant a váratlanul jelentkező élet hírétől, aztán szomorúsága mégis örömre változott.

Ahol az emberi életet óvják, becsülik és szolgálják, ahol tisztelik az ötödik parancsolatot, ahol törekednek az élet elajándékozásának elveire épülő erkölcsiségre, ott teret nyer az élet kultúrája. II. János Pál pápa sokszor figyelmeztetett: valamennyien felelősek vagyunk az élet kultúrájának terjedéséért, azért, hogy földünkön ez a kultúra váljék uralkodóvá. Ehhez az szükséges, hogy a családok és a házaspárok áldásként fogadják a gyermeket, a társadalom pedig tegyen meg mindent, hogy a gyermekvállalás ne teher, hanem öröm lehessen. Vannak ebbe az irányba mutató pozitív jelek, pl. az élet- és magzatvédő mozgalmak aktivitása, az életsegítő központok létrejötte, a bioetikának és a gyógyítás tudományának fejlődése, a halálbüntetés - és háborúellenesség, az életminőség és az ökológia iránt megnövekedett figyelem. Ugyanakkor a halál kultúrája folyamatos programokkal és "tudományos" módszerekkel támadja az életet és az élethez való jogot. Korunkban törvényes kereteket alkotnak az életellenes magatartásformáknak (pl. az abortusz, az eutanázia, sőt gyermek-eutanázia törvénybe iktatása). Az élet elleni döntéseknek kedvez az egyén és a közösség gazdasági kilátástalansága, a jövőtől való félelem, a magány, a súlyos szenvedések. A halál kultúrájának gyökere, hogy azokban, akik Isten létezéséről nem akarnak tudomást venni, megfogyatkozott az ember és az élet tisztelete, hogy a társadalom elmerül az anyagi javakban és elveszíti a természetfölötti iránti érzéket.

Milyen életvédő kezdeményezéseket ismertek? Mikor és hogyan tudtatok ti magatok tenni az életért, pl. bátorítani egy gyermeket váró édesanyát?

"LEGYÜNK SZAVUNKKAL, TETTEINKEL EGÉSZ LÉNYÜNKKEL AZ ÉLET EVANGÉLIUMÁNAK KÖVETKEZETES HIRDETŐIVÉ!"

HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A májusi kérdés:

Ki volt az, aki Jézusra mutatott ezzel a felszólítással: "Tegyetek meg mindent, amit mond!"?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: május 22.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
6. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 21:30
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 áprilisában


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Április: Az igazi boldogság forrása, ha megtapasztalhatom: társam a létemnek örül, nem csupán annak, amit nyújtani tudok, és ezt ki is tudja fejezni.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyekről: ÉÉ 6-14, és Sir 7,20-30

Megkeseredett házasságok gyakran kimondott mondata: "mert én csak arra kellek, ..." Ilyenkor a férj azt éli meg, hogy ő csak arra kell, hogy hazaadja a fizetését; a feleség, hogy főzzön, mosson, a gyerekekkel törődjön, stb. Rohanásaink közepette könnyen megszületik a házastársakban az a rossz érzés, hogy csak eszköz, tárgy, használati-élvezeti cikk párja számára. Így a házasság keserves igavonássá válik, pedig Isten nem erre alkotta, és egyetlen házasság sem ennek indult. II. János Pál pápa sokat beszélt arról, hogy az ember az egyetlen lény, akit Isten önmagáért teremtett. És ebből a tényből a Nagy Pápa azt a következtetést vonja le, ha Isten szeretetének célja az ember, akkor kell, hogy az emberi szeretetnek is céljává legyen, vagyis soha nem válhat a házastárs tárggyá, hanem mindig személynek kell maradnia, aki felé szüntelenül irányul szeretetem. Ha a házasság mindennapjaiban minden és mindenki más fontosabbá lett, mint a házastársam, akkor ő valami utolsó tárgynak éli meg önmagát, sérül személyi méltóságának tudata, sérül az egész házasság is.

Mi az, ami kiemel benneteket a funkcióira szűkült házasságból? Milyen gesztusokból éled meg leginkább, hogy párod szeretetének célpontja vagy, és nem csupán egy csavarnak tekint a családi gépezetben.

Amikor Isten megálmodta a házasságot, olyan személyeket bízott egymásra, akik egyenként szeretetének céljai, a maga képmása. Mindegyikükbe belé álmodta, milyenné kell válniuk, megtervezte egyéniségüket. Azért bízta őket egymásra, hogy ez a terv a házastársak kölcsönös szeretete által kibontakozzék. Így válnak a házaspárok az Ő teremtő munkájának részesévé. A Teremtő munkájában való részesedésnek erről a vonatkozásáról gyakran megfeledkezünk, pusztán a nemzésre gondolva szoktuk mondani, hogy az Isten teremtő munkájában való részesedés. A jó házasság abban is folytatja ezt a művet, hogy segíti társát Isten álmodta emberré válni. Ennek eszköze: éberen vigyázni arra, hogy párunk szeretetünk céljává legyen, vagyis mindig Isten képmását megjelenítő személy. Sok szép vallomást őrzök házaspároktól, akik évek múltán is képesek rácsodálkozni életük párjára, arra, hogy Isten milyen csodálatos ajándékot bízott rájuk. Ez a meghatódottság, teszi leleményessé a jó házasságot, hogy mindig találjanak időt, alkalmat, ötletet annak kifejezésére, hogy örülnek egymás létének és ennek erejében tudják egymást a Teremtő elgondolása szerinti emberré formálni.

Az eszköznek tekintő szeretetlenség torzít, a szeretet gazdagít. Miben gazdagodtál különösen házasságod során?

Aki rátalált a neki szánt társra, mindent, "háza egész vagyonát" adja érte, csakhogy összeköthessék életüket, gazdagíthassák egymást. Ellenállhatatlan erővel vonzódnak egymás iránt, "mert erős a szerelem, mint a halál", vagyis ugyanúgy része az életnek, mint a halál. Sokévi házasság után gyakran a párok hasonlóvá válnak egymáshoz. Megadnak egymásnak mindent, ami a másik külső és belső szépségét kiteljesítheti ("építsünk ezüst ormot föléje; legyen ajtó, s borítsuk be cédruslapokkal!"), örömüket lelik egymásban, és eközben annyira eggyé tudnak válni, hogy a külsejük is hasonló vonásokat vesz fel. Ez pedig a kölcsönösség jele, hiszen mindketten ajándékok egymásnak, mindketten egymásban, egymás létében találják meg boldogságukat.

Idézzetek fel olyan házasságokat, amelyben annyira eggyé tudtak válni, hogy a kölcsönösség jelévé váltak számotokra!

Ha egy házasságban mindennapi gyakorlattá vált ez a te-központú szeretetet; ha a mindennapokban úgy él, hogy a házaspár egyik tagja sem válhat soha a másik igényei betöltésének eszközévé, de mindig megmarad a szeretet céljának; ha tudnak figyelni a buzdítására, "Ne hagyd el az okos és jó asszonyt, akit elnyertél Isten félelmében, mert tisztességének bája aranynál is többet ér"; akkor ez a begyakorolt magatartás kisugárzik a család többi tagjára is. Az ilyen családban megkapja a tiszteletet és szeretetet megkapja a megfogant, megszületett és felnőtté vált gyermek, tud a szeretetet célja lenni az elaggott szülő, aki már csak ismételgeti önmagát, és egy órán belül háromszor is csak ugyanazt tudja elmondani, vagy aki szenilitásában örökös elégedetlenségét fejezi ki ápolásunk miatt. Ne engedjük, hogy a segíteni tudó és kész nagyszülőkhöz való kapcsolatunk funkcionálissá silányuljon, pusztán gyerekvigyázónak, vagy anyagi gondjainkon átsegítő bankfióknak tekintsük őket. Individualistává, egoistává váló világunk közepette a keresztény házasságnak fontos feladata a tanúságtételnek ez a formája is. "Az egészséges családi életben megtapasztaljuk a béke néhány alapvető alkotóelemét: a testvérek közötti igazságosságot és békét, a szülők által megtestesített tekintély szerepét, a gyengébb családtagok - kicsik vagy betegek, vagy idősek - szeretetteljes szolgálatát, a kölcsönös segítségnyújtást az élet szükségleteiben, a másik elfogadásának és - ha arról van szó - a megbocsátásnak a készségét." (XVI. Benedek pápa üzenete a béke világnapjára)

Beszéljetek közösségetekben, baráti körben olyan esetekről, amikor sikerült kifejezni gyermekeitek, öregjeitek felé, hogy szeretetetek célja az ő személyük, nem csupán "használjátok" őket!

"ÖRÜLJETEK EGYMÁS LÉTÉNEK, ÉS NE FELEJTSÉTEK KIFEJEZNI ÖRÖMÖTÖKET EGYMÁSNAK!"

HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A áprilisi kérdés:

Hol szerepelnek a Bibliában gyermektelen, meddő asszonyok?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: március 22.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
5. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 21:24
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 márciusában


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Március: A házasság szentségi egységét ugyanaz a Lélek hozza létre, aki az egység Lelke a Szentháromságban, az Egyházban. Ha a házasság, ill. a családtagok a Lélek vezetése alatt élnek, a szentség adta egység mélyül. A keresztény házasságot nem a tető és a falak, a "mások is így teszik" elvtelensége egyesíti, hanem a Lélek tartja össze.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyekről: Csel 2,1-13 és 1Kor 12, 4-11

Harmincéves osztálytalálkozón történt, - meséli valaki, - hogy az egyik már őszülő-kopaszodó úr - most vált el harmadszor, - irigységgel vegyes csodálattal fordult volt padtársához: "Mondd, hogy lehet neked akkora szerencséd, hogy kifogtál egy nőt, akivel már huszonöt éve kibírod, sőt, még boldognak is mondod magadat? Nem unod még? Nem vágyódsz egy kis kalandra?" A megkérdezett erre csak annyit mondott: "Valóban szerencsés vagyok, hogy ilyen ajándékot kaptam, annál nagyobb kalandot meg el se tudok képzelni, hogy egy életen át boldogok próbálunk lenni." A kopaszodó értetlenül nézett rá: "Nem ittál te már egy kicsit sokat?"

Elgondolkoztató: napjainkban egyre kevesebb embernek van ilyen "szerencséje", akinek pedig nincs, az a ritka "szerencsésről" azt gondolja, nem józan, vagy talán nem is egészen normális. Ezért aztán meg se próbálja a "szerencsés" titkát megérteni, vagy a maga szerencséjét megtalálni. Sodródik a többiekkel, úgy él, ahogy a maga gyenge erejéből sikerül.

A "szerencsés" titka pedig az, hogy tudja: "A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz." (1Kor 2, 4-6) Mert a Lélek ajándéka az, ha valaki megtalálja azt, akit Isten neki szánt, kegyelmi adomány az, hogy ketten eggyé válhatnak, hogy önként és szabadon egymásnak ajándékozhatják magukat, hogy egy életen át boldogíthatják egymást.

Római dokumentumok hívják fel a figyelmet arra, hogy a párkapcsolat, a jegyesség időszaka, kegyelmi idő, a Lélekvárás ideje. Ez a Lélekvárás mintegy "beteljesedik" a házasság szentségében. Fedezzetek fel olyan mozzanatotokat párkapcsolatotok kezdeti idejéből, jegyességetekből, ahol különösen megtapasztaltátok, hogy ez kegyelmi idő!

Könnyű volt az apostoloknak, mondhatná valaki, hiszen az első pünkösdkor a Szentlélek olyan látványosan, olyan erővel jelent meg, hogy lehetetlen volt nem tudomásul venniük: természetfeletti képességek birtokába jutottak. Az azonban, hogy ez a csoda az apostolok életében megtörténhetett, nem passzív várakozás eredménye volt: együtt imádkoztak Máriával és az asszonyokkal együtt (l. Csel 1, 13-14). A Lélek ugyanis ott tud működni ahol nyitottak feléje, ahol várakoznak reá. Az apostolok tanácstalanok voltak, nem tudták mihez és hogyan kezdjenek, (mai szóval nem volt stratégiai koncepciójuk), nem éreztek magukban erőt és tudást: hogyan tovább? Nem azt kérték, hogy egy csapásra tudjanak perzsául prédikálni, vagy, hogy ellenállhatatlan szónokká váljanak. Útmutatást kérték, talán szavakba nem foglalható sóhajtozásokkal (vö. Róm 8,23).

A fiatalok sem tudják, hol és hogyan fognak találkozni azzal, akit Isten nekik akar ajándékozni. Nem tudják milyen eszközökre, tudásra, körülményekre lesz szükségük ahhoz, hogy összeköthessék életüket. A házaspárok sem tudhatják, milyen nehézségek, gondok várnak rájuk, mire lesz szükségük egy-egy konkrét probléma megoldásához. Elsődlegesen nem lakást vagy autót, jó állást vagy lottó-nyereményt kell kérniük, hanem éber figyelmet a Lélek szavára, erőt és bátorságot a Lélek irányításának követésére, lehetőséget a munkára azokért a javakért, amelyekért meg kell dolgozniuk. Merjünk mindig a Lélek vezetésére hagyatkozni! Ha Isten marad létünk középpontjában, ha létünk Istenre irányul, vagyis ha a Lélek indításait követjük, akkor a dolgok helyükre kerülnek, a Lélek adományai segítségével boldogok és boldogítók leszünk.

Próbáljátok megfogalmazni, milyen tényezők segítenek arra, hogy a lélek indításait észrevegyétek? Milyen jelek teszik egyértelművé, hogy a Lélek cselekszik valakiben?

A Szentlelket a Szentírás paraklétosznak, védőügyvédnek is nevezi. A Lélek a házasságban azzal is segít, hogy megvéd bennünket önmagunktól, bátorságot ad önmagunk gyarlóságának beismeréséhez. Akinek elég bátor az önmaga hibáival, gyengeségeivel való szembenézésre, az már nem lesz agresszív, hanem annak a szelíd Léleknek a követője, aki betöltötte Jézust a kereszten, aki kivitte Jézust a pusztába és a kinek erejében Jézus felülkerekedett a gonosz támadásain. Szükségünk van a paraklétoszra, hogy helyesen folytassunk párbeszédet egymással, együtt és egyként pl. kamasz gyermekünkkel, aki éppen mindent jobban tud, mint mi. Sokszor találkozunk házasságokkal, melyekben az egyik, vagy mindkét fél azért, hogy erejét mutassa, erőszakosan lép fel, agresszíven akarja elgondolásait keresztülvinni. Valójában az, aki a Lélekben erős, nem folyamodik erőszakhoz, hanem szelíden, de határozottan érvel, mer tisztán, őszintén beszélni nehézségekről és bajokról. Amelyik házasságban a Lélek jelen van, ott nincs győztes és legyőzött, ott nem kerekedik egyik a másik fölé, ott szelíden győzedelmeskedik az Igazság

Amikor a Lélek betöltötte az apostolokat, a tömeg elé mertek állni fegyverek és erőszak nélkül, hogy tanúságot tegyenek a feltámadottról és annak erejéről. Ugyanígy tesz képessé bennünket a Lélek, hogy házasságunk tanúságtevő legyen, hogy beteljesedjék rajtunk II. János Pál pápa kívánsága: a család az első tanúságtevő team a házasság és a család egyrészt evangelizált, másrészt evangelizáló közösség.

Osszatok meg életetekből olyan epizódokat, amikor feszültségek feloldódtak a szelíd Lélek erejében, amikor különböző élethelyzetekben tanúságot tudtatok tenni a Lélek erejéről!

"BÁTRAN ÉPÍTSETEK A SZELÍD ÉS ERŐS LÉLEKRE!"

HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára.

A márciusi kérdés:

Hány példabeszédben szerepel az evangéliumokban asszony?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: március 22.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
4. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 21:19
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 februárjában


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Február:A házasság Teremtő alkotta intézményét Jézus olyan szentséggé emelte, amelyben állandóan szeretne jelen lenni a vizet borrá változtató erejével.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyről: Jn 2,1-11

Gyerekkorunktól ismert, kedves elbeszélés a kánai menyegző. Olyan elevenen írja le Szent János, hogy szinte magunk is odaülünk a lakodalmi asztalhoz, örülünk Jézus és Mária jelenlétének, átéljük az ifjú pár szorongását a fogyó bor miatt, épülünk Mária figyelmességén: "Fiam, nincs boruk", és egy pillanatra értetlenül állunk Jézus vonakodása előtt: "Asszony, még nem jött el az én órám". Ez az a mondat, amely sejtetni engedi velünk, hogy az evangéliumi szakasz nem csupán Jézus életének egy kedves epizódját állítja elénk, hanem mélyebb üzenetet is hordoz. Nem véletlen az, hogy Szent János evangéliuma Jézus nyilvános működésének kezdetére helyezi a kánai eseményeket. A központi gondolat itt nem annyira a csoda, hanem az, amit a csoda kinyilvánít: Isten Jézus Krisztusban új és örök frigyre lépett velünk. Ugyanígy a bor is, amely kulcsszereplője az elbeszélésnek, az üdvösség idejének elérkeztét jelzi. A "Jézus órája" kifejezés sajátosan jánosi szókapcsolat; a "még nem jött el az én órám" kifejezés pedig a várakozás érzetét kelti bennünk. És ez a várakozás Szent János evangéliumában addig fokozódik, amíg elérkezik az "az óra" (Jn 19,26-30). A Jelenések könyvének látomása (Jel 21, 1-4) sejtetni engedi, hogy a kánai menyegző beteljesedése az, amikor Isten népe, az Egyház elérkezik a mennyei lakomára, és szép lesz, mint a vőlegénynek felékesített menyasszony.

Már az Ószövetség is szívesen használja a jegyesség, a házasság képét arra, hogy megsejtesse velünk, Isten milyen "féltékeny" szeretettel szereti az embert. A lakodalom a Bibliában egyszerre képe és megjelenítője Isten és ember szeretetteljes kapcsolatának, ugyanakkor mintája is a házastársi szeretetnek. XVI. Benedek pápa a Spe Salvi kezdetű enciklikában arról tanít: Isten visszavonhatatlan, végleges szeretettel szereti az embert. Ez a végleges szeretet jellemzi a jegyespár szerelmét, amikor a házasság szentségében elköteleződnek. A szentségi jelleg nem valami ráadás a házassági kapcsolathoz, hanem maga a házassági kötelék válik szentséggé akkor, amikor a felek kölcsönösen és véglegesen elajándékozzák magukat egymásnak. A szentség nem a házasságra kívülről ráaggatott dísz, valamilyen, az emberek tetszése szerint a házassági kötelékhez hozzátehető, vagy attól elválasztható sajátság. Mint minden szentség, a házasság szentsége is a Krisztushoz tartozás jele. Kegyelmi ajándék, mely a házasélethez szükséges kegyelmeket közvetíti, föltételezve, hogy a felek nem állítanak akadályt a kegyelem útjába. A kegyelmet tudatosítva és életté váltva válik a házaspár az odaadó, áldozatos szeretetben Krisztushoz hasonlóvá. Szentségi házasságban élni nagyszerű lehetőség, de ugyanakkor óriási felelősség is!

Soroljátok fel azokat a vonásokat, amelyek a házasságban leginkább megjelenítik Isten szeretetét! Miért fontos a házassághoz a végleges elköteleződés? Hogyan segít át az isteni szeretet a házassági krízishelyzeteken?

II. János Pál pápa többször is idézi a kánai csodát, a víz borrá változásának csodáját. Ő is jelképes értelmezést követ: a víz, amely önmagában értékes, nélkülözhetetlen eleme az életnek, a szerelemnek a képe, amely önmagában is örömet, szépséget ajándékoz az embernek. Az átváltoztatott víz, amely minden korábbi bornál jobb, valójában a beteljesedett újszövetség képe, de emlékeztethet bennünket arra az átváltoztatásra, amely a házasság szentségében történik: érintetlenül hagyva az emberi szerelmet, de szentségi magasságokba emeli azt. A szerelmesekhez Jézus társult, már nem vendégként, mint a kánai menyegzőben, hanem maradandóan. Állandó jelenlétével szeretné megajándékozni azokat, akik szentségi házasságban élnek. Ennek az állandó jelenlétnek a tudatosítója lehet otthonotokban a felállított házi szentély, a bibliasarok, a személyes családi imádság, a bibliával való megújított kapcsolatotok.

Osszátok meg közösségetekben egy jól sikerült családi bibliaolvasás, közös imádság élményét! Hol láttatok szép házi szentélyt? Mi segít abban, hogy a bibliával kapcsolatotok eleven maradjon? Mikor tapasztaltátok meg azt, hogy Jézus veletek van?

Ne kerülje el figyelmünket az elbeszélésben a Szűzanya szerepe sem. Mély értelmű szolgálatából most csak két, a házasság és a család köznapjaira utaló mozzanatot emelek ki. Az egyik, hogy Mária ezen a lakodalmon figyelmes szeretettel van jelen. Vendég, nem lenne köteles észrevenni a vendéglátók szorult helyzetét, de ő észreveszi és cselekszik. Másrészt hatékony, hittel kísért közbenjárónak láthatjuk őt Jézus körül. Ebben az elbeszélésben hangzik el Mária ajkáról a Szentírásban lejegyzett utolsó szava: "Tegyetek meg mindent, amit mond!" Tartsuk szem előtt Szent János evangéliumának Mária-képét: A szűkebb és tágabb családban, a közösségben, hétköznapjainkban forduljunk egymáshoz figyelmes szeretettel, olyan tapintattal, mint Mária, és merjünk élni az ő hatékony közbenjárásával. Igyekezzünk utolsó intésével is élve tenni, amit Fia mond. Ez a lelkület megújíthatja házasságunkat.

Mi jellemzi a Szűzanya-tiszteletet családotokban? Mennyiben más a ti kapcsolatotok Máriával, mint szüleiteké, nagyszüleiteké? Jézusnak mely szavát választanátok családi mottóul akár egyénileg, akár közösségileg?
"Tegyetek meg mindent, amit mond!"
HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára. A februári kérdés:

Ki az, aki születése után rögtön életveszélybe került, mint Jézus, és csak anyja találékonysága mentette meg az életét?

A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia(a)ujember.hu címre {(a) helyett @-ot használjunk a címben!}. Beadási határidő: február 22.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
3. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 21:14
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN

2008 januárjában


Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Január: A közéletben, jogi fórumokon, még a parlamentben is újra meg újra felvetődik a kérdés, hogyan is lehet a házasságot meghatározni, mely kapcsolatokat tekinthetjük a házassággal egyenértékűnek. A Teremtő Atya eldöntötte a kérdést: A házasság egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége. Az egészséges házasságban a férfi férfiként, a nő nőként van jelen. Izgalmas feladat azonban megtalálni a helyes arányokat a szerepek vállalása és az egymás kölcsönös segítése között mind a családban, mind a társadalomban.

Ebben a hónapban beszélgessünk a következő bibliai helyekről: Ter 1, 26-31; Ter 2, 18-24; Ter 5, 1-2;

Nemrég egy gimnazista lány, megtanulva az evolúcióról szóló tantételeket, azt kérdezte, hogy a mai fejlett tudomány fényében érvényét veszítette-e az ember teremtéséről szóló bibliai "mese". Arra gondol, hogy amint az Egyház "visszakozott", amikor kiderült, hogy a föld nem a világegyetem központja, úgy kellene most is érvénytelennek nyilvánítania a teremtéstörténetet, ha meg akarná őrizni hitelességét.

A Biblia azonban nem mese, nem tudományos értekezés, hanem Isten szava, üzenete hozzánk. A Teremtés könyvében többek között azt olvashatjuk, hogy az őskáoszban létrejön a rend, elválik a világosság a sötétségtől, a szárazföld a tengertől, az élő az élettelentől. Az egynemű dolgok polarizálódnak, anélkül, hogy lényegük módosulna, különbözővé, valamilyen értelemben ellentétes tulajdonságúvá válnak. A sok különbözőség sok-sok kapcsolat ígéretét hordozza, egymásra utaltságot vetít előre. Az ember is kétpólusúként jelenik meg, Isten "férfinak és nőnek teremtette őket," (Ter 1, 27). Az emberi faj két különböző neme is hordozza már a kapcsolat ígéretét, a férfi és nő egymásra utaltságát, az általuk alkotott közösség lehetőségét. A házasság eszméje itt jelenik meg először.

Fontos része ennek az üzenetnek az, hogy Isten az embert "Isten képére teremtette," az ember Isten ikonja. "Ez a rövid szentírási szöveg alapvető antropológiai igazságokat tartalmaz: az ember az összes teremtett dolog csúcsa a látható világban; az emberi nem, mely a férfiból és a nőből ered, fejezi be a teremtés egész művét; mindketten, a férfi és asszony, egyformán emberi lények, mindkettő Isten képére teremtetett." (MulDign 6) Az istenképmásság legkiválóbban az életre nyitott családban nyilvánul meg. A Szentírás felvillantja a család képét is: "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá!" (Ter 1, 28) a férfi és az asszony szülővé válik, továbbadja az emberi életet, az Isten-képmásságot is. Így tölti be, és hajtja uralma alá a földet.

Hogyan járul hozzá otthonotok boldogságához a helyesen megélt férfi és női identitás? Hogyan segítitek gyermekeiteket nemi identitásuk kialakításában? Milyen "igazi férfi-igazi nő" példaképeket láttatok magatok előtt?

Gyakran mondjuk: az embertársas lény. Ideig-óráig elviselhető az egyedüllét, de tartósan egyedül, magára hagyottan élni keserves dolog. Ezért mondja Isten: "Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!" (Ter 2, 18). A Teremtés könyvében szereplő héber "ezer" szó segítőt, olyan támaszt és segítséget jelent, amit csak személy tud nyújtani személynek, és nem jelent sem alárendelést, sem eszközszerű használatot. "Célja ugyanis annak lehetővé tétele, hogy Ádám élete ne merüljön el egy terméketlen, s végül halálba torkolló önmaga körüli forgásban. Szüksége van arra, hogy kapcsolatba kerüljön egy másik lénnyel, aki az ő szintjén van." (A Hittani Kongregáció levele a férfi és nő együttműködéséről az Egyházban és a világban, 6. p.) Az embernek, akit itt Ádám személyesít meg, rendelkezésére áll az egész teremtett világ, de segítője csak egy másik személy lehet, nincs más, aki "hozzá illő lenne". Világos az üzenet: az ember életének értelmet az ad, ha van egy "hozzá illő másik", akivel együtt, egységben, egymásért lehet és érdemes élni.

A szent szöveg a házasság lényeges vonásaira mutat rá: a társak egyenrangúak, különbözőségükben mégis egymáshoz illőek, hogy egymást segíthessék; egy férfi és egy nő "lesz egy testté"; a házaspár autonóm közösséget alkot, mert "elhagyja apját és anyját"; közös feladatuk termékennyé válni, a földet meghódítani.

Mennyire igaza volt Manila érsekének, a nemrég elhunyt Sin bíborosnak: "a házasságot nem feltalálnunk kell, hanem visszatalálnunk hozzá!"

Gyerekeiteknek, unokáitoknak hogyan fogalmaznátok meg a "hozzá illő társ" fogalmát? Miért tartjátok a társatokat hozzátok illőnek?

"Férfinak és nőnek teremtette őket."(Ter 1,27) Nem bízta bölcs testületekre annak eldöntését, ki milyen nemű, nem hagyta rá az emberre, hogy döntsön, férfi akar-e lenni vagy nő. "Isten az embert férfinak és nőnek teremtve mindkettőt azonos személyi méltósággal ajándékozta meg. A férfinak és nőnek egyaránt föl kell ismernie és el kell fogadnia szexuális identitását." (KEK 2393)

A közéletben, jogi fórumokon, még a parlamentben is újra meg újra felvetődik a kérdés, hogyan is lehet a házasságot meghatározni, mely kapcsolatokat tekinthetjük a házassággal egyenértékűnek. Hadd idézzük fel újra püspöki karunk állásfoglalását: "Minden olyan kísérlet, amely a házasságon kívüli párkapcsolatokat, beleértve az egyneműek együttélését, a házasság intézményéhez kívánja közelíteni jogi eszközökkel, gyengíti a társadalom életerejét, veszélyezteti a fiatalok döntési szabadságát, valamint a felnövekvő gyermekek egészséges fejlődését." (Az MKPK nyilatkozata a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatról, 2007. november 22.)

Hogyan látjátok, mi a többlete a szentségi házasságnak a tévesen alternatív formának nevezett, bejegyzett vagy be nem jegyzett párkapcsolattal szemben?

"És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt."(Ter 1, 31)
HÍVOM A CSALÁDOKAT, az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára. Minden hónapban leveleimhez fűzünk majd egy kérdést, amelyre az olvasók (családok, vagy családközösségek) elküldhetik válaszaikat. A kérdésre adott válasz 20 pontot ér, ha tartalmazza a helyes neveket és a pontos szentírási helyeket. Részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legmagasabb pontszámot elérő válaszadó egy Veretes Bibliát (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap. A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajosutca 1. vagy e-mailben a biblia@ujember.hu címre.
A januári kérdés:

Ki volt az az asszony a Bibliában, aki ugyanúgy, mint Mária, gyermeke születése fölötti örömében hálaéneket énekelt?

Beadási határidő: január 15.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
2. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 21:09
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
HÍVOM A CSALÁDOKAT

A BIBLIA ÉVÉBEN 2008-ban


Bíró Lászlónak, az MKPK családreferens püspökének évnyitó levele

Kedves családok és házaspárok, kedves családokat szerető szerzetes- és paptestestvérek, kedves mindnyájan, akik a család és az élet mellett álltok!

Lezárult a Szent Erzsébet év melyben Szent Erzsébetet ünnepeltük, az ő nyomába eredtünk, próbáltuk felfedezni életszentsége titkát. Megtapasztaltuk, hogy - amint kortársai is mondták, - világító fáklya ő számunkra.

2008-ban hívom a családokat Isten megtestesült szavának ünneplésére! A jövő évet a magyar történelmi Egyházak a Biblia évének hirdették meg. Jó alkalom ez arra, hogy családi közösségeink kapcsolata megújuljon a Bibliával. Ünnepeljük a Bibliát, éljük meg, örüljünk neki, hiszen ez Isten hozzánk írott szerelmes levele. Legyen a Biblia tápláló erőforrásunk, mindennapi kenyerünk, és törjük meg ezt a kenyeret, osszuk szét a családban, közösségeinkben, barátainkkal, mert üzenetét csak az tudja magáévá tenni, aki megosztja, aki nem akarja magának kisajátítani. Isten szava testesült meg a Bibliában, vált mindnyájunk számára elérhetővé. A szó azonban csak hordozza az üzenetet, a szívünkbe kell fogadnunk ahhoz, hogy életté váljon bennünk.

A Biblia Isten szava, és ahogy a szó által találkozunk egymással, úgy találkozhatunk Isten szava által magával Istennel. "A hit szemével megláthatjuk Jézus titokzatos jelenlétét a ránk hagyott különböző jelekben. Jelen van ő elsősorban a Szentírásban, melynek minden része róla beszél (vö. Lk 24,27.44-47)". (EE 22.)

"Krisztus arcának szemlélése arra irányít bennünket, amit a Szentírás mond nekünk róla. Ezen a könyvön kezdettől fogva végigvonul az ő misztériuma, mely az Ószövetségben még elfátyolozva van csak jelen, az Újszövetségben azonban már teljesen föltárul, olyannyira, hogy Szent Jeromos határozottan állíthatja: ,,A Szentírás nem ismerése magának Krisztusnak a nem ismerése''. Lehorgonyozva a Szentírásban, megnyílunk a Lélek tevékenysége előtt (vö. Jn 15,26), aki maga ez írások forrása, valamint az apostolok tanúságtétele előtt (vö. uo., 27), akik elevenen megtapasztalták Krisztust: szemükkel látták, fülükkel hallották, kezükkel érintették (vö. 1 Jn 1,1) az élet Igéjét." (NMI 17)

A Biblia erőforrás számunkra "mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem. "(Iz 55, 10)

II. János Pál pápa így fogalmazott: "A Szentírás változatlanul kincsesház az Egyház és minden keresztény számára: az Ige figyelmes tanulmányozásában táplálékot és erőt találunk minden nap küldetésünk teljesítéséhez. Vegyük kézbe ezt a könyvet! Az Úrtól fogadjuk el, aki állandóan kínálja nekünk Egyháza által (vö. Jel 10,8). Nyeljük le és emésszük meg (vö. 10,9), hogy életünk élete legyen. Aprólékosan ízleljük: fáradságos lesz, de örömet fog okozni, mert édes, mint a méz (vö. 10,9-10). Be fog tölteni minket a remény, és képesek leszünk minden férfinak és nőnek átadni, akikkel csak találkozunk." (EE 65)

A Biblia közösséget teremtő erő, megújítja családjaink és közösségeink egységét. A családot összetarthatják a közös emlékek, élmények, de összetarthatja Isten élő szava is. Ahogy egy országot egyesít az alkotmány, úgy képes eggyé tenni Isten igéje családjainkat, családközösségeinket. "Különösen az fontos, hogy az Ige hallgatása eleven találkozásra adjon alkalmat, a lectio divina ókori, de ma is aktuális hagyományának megfelelően, amelynek segítségével megtalálhatjuk a bibliai szövegben azt az eleven igét, mely cselekvésre szólít, irányt jelöl ki és életet alakít." (NMI 39)

Mócsy Imre jezsuita atya mondta: a Bibliát egységben az Isteni szerzővel, egységben az emberi szerzővel, egységben azzal, akié a könyv, azaz az Egyházzal kell olvasni. A szentírás mélységéhez akkor juthatok el, ha egységben vagyok azzal, aki a szentírást sugallta, a Szentlélekkel, ha egységben vagyok az emberi szerzővel, vagyis ha tárgyi ismereteim vannak az adott könyv szerzőjéről, műfajáról, keletkezési hátteréről, és ha egységben vagyok az Egyházzal. Könnyen zsákutcába juthat bibliaolvasásunk, ha hiteles kommentárokban nem nézünk utána, mi is a helyes értelme az adott szónak, mondatnak, vagy műfajnak. Sok biblikus könyv, Biblia-kalauz van, amelyek hozzásegíthetnek bennünket, hogy változatosan olvassunk Bibliát. Vigyázzunk azonban a bibliamagyarázatokkal, ma se szeri se száma az áltudományos, szenzációhajhász műveknek, melyek általában az Egyház tanításával ellentétes tartalmakat fejtenek ki.

Álljon itt néhány ötletet: mit tehetünk azért, hogy a Biblia évében a Szentírás méltó helyet kapjon életünkben. Szép az, ha minden családtagnak van saját Bibliája, de helyezzünk otthonainkban ünnepélyes helyre egy családi Bibliát is! Születésnapon, névnapon, házassági évfordulón üres közhelyek ismételgetése helyett köszönthetjük egymást rövid szentírási szakasszal. Szép szokás volt régen, különösen protestáns családokban, hogy a családi Bibliába, "az Élet Könyvébe" bejegyezték a születési, halálozási és házasságkötési dátumokat és más jeles eseményeket, így mintegy Isten oltalma alá helyezték szeretteiket. Családcsoportok megkérhetik lelkipásztorukat: adja át ünnepélyesen a csoport tagjainak, a családoknak az összegyűjtött, megáldott Bibliákat. Házas csoportjainkban minden foglalkozáson kapjon helyet és időt a Biblia. Szentírási ismereteinket a csoporton belüli megosztva gazdagodunk magunk is, társaink is. A Biblia éve jó alkalom arra is, hogy protestáns testvéreink házas csoportjaival közösen olvassunk Bibliát. Szentírást minden évben ajándékozhatunk barátainknak, családtagjainknak, ez az egyetlen könyv a világon, amely sohasem lesz túlhaladott, sohasem évül el.

A Biblia évében ismerjük meg jobban a Szentírást, mit tanít a házasság titkáról, az életről és a családról, az emberi méltóságról, arról, hogy miként lehet boldog az ember. Az egyes hónapok programja röviden:

Január: A közéletben, jogi fórumokon, még a parlamentben is újra meg újra felvetődik a kérdés, hogyan is lehet a házasságot meghatározni, mely kapcsolatokat tekinthetjük a házassággal egyenértékűnek. A Teremtő Atya eldöntötte a kérdést: A házasság egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége. Az egészséges házasságban a férfi férfiként, a nő nőként van jelen. Izgalmas feladat azonban megtalálni a helyes arányokat a szerepek vállalása és az egymás kölcsönös segítése között mind a családban, mind a társadalomban.

"Azon a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta. Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta, és embernek nevezte el őket, azon a napon, amelyen teremtette." (Ter 5, 1-2)

Február: A házasság Teremtő alkotta intézményét Jézus olyan szentséggé emelte, amelyben állandón a szeretne jelen lenni a vizet borrá változtató erejével.

"...menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. ... Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne." (Jn 2,1-2 és 11)

Március: A házasság szentségi egységét ugyanaz a Lélek hozza létre, aki az egység Lelke a Szentháromságban, az Egyházban. Ha a házasság, ill. a családtagok a Lélek vezetése alatt élnek, a szentség adta egység mélyül. A keresztény házasságot nem a tető és a falak, a "mások is így teszik" elvtelensége egyesíti, hanem a Lélek tartja össze.

"Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak." (Csel 2,4)

"A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, ... Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek." (1Kor 12, 4-11)

Április: Az igazi boldogság forrása, ha megtapasztalhatom: társam a létemnek örül, nem csupán annak, amit nyújtani tudok, és ezt ki is tudja fejezni.

"Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre, mint pecsétnyomót a karodra, mert erős a szerelem, mint a halál, és könyörtelen a féltés, mint az alvilág, a szikrája izzó, tüzes szikra!" (ÉÉ 8,6)

"Ne hagyd el az okos és jó asszonyt, akit elnyertél Isten félelmében" (Sir 6,21)

Május: Az élet ajándék, az új élet érkezése öröm. Az "anyának érzem magam" madáchi sorok örömet és reményt kifejező szavait ma mégis sokszor fenyegetettségként éljük meg.

"Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra."(Jn 16, 21)

"Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség."(Ter 2,23)

Június: A szülők joga és kötelessége gyermekeiket önálló, a jó és az igazság mellett dönteni tudó emberré nevelni. A felnövekedett gyermeket azonban el is kell tudni engedni, a szülői támasz egy idő után akadállyá válhat. Az igazi szülő azonban sohasem hagyja magára gyermekét.

"'Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?' De ők nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik." (Lk 2, 49-51)

"Amikor aztán odavitték a kardot a király elé, ő így szólt: 'Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, s adjátok felét az egyiknek s felét a másiknak.' Azt mondta erre az az asszony, akié az élő fiú volt (megindult ugyanis szíve a fián): 'Kérlek, uram, adjátok inkább neki az élő gyermeket, de ne öljétek meg.'" (1 Kir 24-26)

Július: Amint a megfogant élet, úgy az elaggott élet is teherként jelenik meg sokak tudatában. Keresztény gondolkodásunkban méltósága van az embernek, amely a létéből, Isten képmásságából fakad, függetlenül életkorától, egészségi állapotából. Egyházunk a három nemzedék együttmunkálkodására hívja a családot. Nem megengedhető, hogy az idősödő ember kirekesztődjék a családból. A Biblia tanúsága szerint az Úr sokszor idős emberek által tett a jövőért.

"Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar." (Préd 4,12)

"... ahova te mész, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is." (Rút 1, 16)

Augusztus: A keresztény házasság és család lelki tápláléka Isten igéje és a szentségek. Vajjon mennyire élünk az Isten adta ajándékok lehetőségével? Vajon arányban áll-e az anyagi szükségletekre irányuló erőfeszítésünk a szellemi töltekezésre fordított energiánkkal?

"Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait."(Zsid 4,12)

"Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg." (Jn 6,34)

"Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát." (Mt 25, 13)

Szeptember: A világosság fénylik, a só ízesít, a megélt hit túlcsordul. Az Isten igéjével és a szentségekkel töltekező házasság és család hivatott gazdagságának megosztására a Jézusi missziós parancs lelkületével.

"Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van." (Mt 5, 16)

"Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. ... és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!" (Mt 28, 19-20)

Október: A társadalomnak szüksége van a család nyújtotta értékekre, de fontos, hogy a társadalom is értékelje a család szolgálatait. Családbarát társadalomra van szükség, mert ha elfogy a levegő a család körül, képtelen betölteni hivatását, ennek pedig az egész társadalom látja kárát.

"'Uram, a mínád tíz mínát hozott.' Erre azt mondta neki: 'Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. '"(Lk 19, 16)

November: Mindenkinek - egyénnek és családnak egyaránt - szüksége van ételre, italra, lakásra, ruházatra, az élet minősége azonban nem az anyagi javak bőségétől függ. A boldog család egyszerűségre törekszik és figyel arra, hogy a többi családnak is jusson a mindennapi kenyérből. A családok szolidáris közössége hozzájárul az életminőség növekedéséhez.

"Ezt parancsolja az Úr: 'Szedjen belőle mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége van: ... a sátratokban lakó személyek számához mérten!' ... és sem azé nem lett több, aki többet szedett, sem azé nem lett kevesebb, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit gyűjtött, mint amennyit megehetett." (Kiv 16, 16-18)

"Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek." (Zsolt, 34/33/ 11)

December: A házasság szentsége a Vőlegény-Krisztus szeretetét hivatott megjeleníteni a Menyasszony-Egyház felé. A hitvesi szeretet kölcsönösségén nyugvó házasság beteljesedése: a menyasszony egyház tagjaként részesedni a vőlegénnyel való találkozás örömében, asztalhoz telepedni, részesedni mennyek országának lakomájában.

"Örvendezzünk és vigadjunk, és adjuk meg neki a dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője és a jegyese felkészült! Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei." (Jel 19 7-8)


HÍVOM A CSALÁDOKAT, nagy szentírásolvasásra és az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára. Minden hónapban leveleimhez fűzünk majd egy kérdést, amelyre az olvasók (családok, vagy családközösségek) elküldhetik válaszaikat. A kérdések nyomán a Szentírásnak egy olyan oldalát szeretnénk közelebb hozni, amellyel aránylag keveset foglalkozunk: Mit mond a Szentírás az asszonyokról? Milyen szerepet kaptak az Ó- és Újszövetségben? Az értékelés pontozással történik. Egy-egy kérdésre a válasz maximálisan 20 pontot ér, ehhez a neveket és a pontos szentírási helyeket kell megadni. A részleges válasz, pl. két névből csak az egyik - felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legjobb válaszadók az összesített pontszámok alapján jutalomban részesülnek. A legmagasabb pontszámot elérő válaszadók jutalma egy Veretes Biblia (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap.

A válaszokat "Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék: 1053-Budapest, Kossuth Lajos utca 1. vagy e-mailben a biblia@ujember.hu címre.

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
1. hozzászólás
Létrehozva: 2010-02-01 20:49
Hívom a családokat
Hozzászólások: 127
Bíró László 1950. október 31-én született Szekszárdon a Pécsi Egyházmegyében. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd a Győri Hittudományi Főiskolán folytatott filozófiai és teológiai tanulmányokat.

1974. június 23-án szentelték pappá Szekszárdon a Pécsi Egyházmegye szolgálatára.

1974–1977: segédlelkész Mágocson
1977: káplán Szigetváron
1977–1978: káplán a pécsi Székesegyházban,
eközben: 1978: szentszéki jegyző
1980–1989: püspöki szertartó és titkár,
eközben: 1983: az Egyházmegyei Hivatásgondozó Bizottság moderátora
1989–1994: a pécsi Székesegyház plébánosa, eközben:
1990: püspöki bírósági helynök,
1991: mesterkanonok és
1994: teológiai tanár

1994. április 18-án Őszentsége II. János Pál pápa Castra Galbae-i címzetes püspökké és kalocsa–kecskeméti segédpüspökké nevezte ki. 1994. május 21-én szentelték püspökké a kecskeméti Társszékesegyházban, majd 1994. június 1-től 1995. augusztus 1-ig kalocsa–kecskeméti érseki helynök volt.
Emellett a Főegyházmegyei Szinódus (1995–2000) koordinátori feladatait is ellátta.

2008. Bíró László Magyarország új katonai ordináriusa
A Szentatya, XVI. Benedek pápa Excellenciás és Főtisztelendő Bíró László püspök urat Magyarország katonai ordináriusává nevezte ki, áthelyezve őt a kalocsa–kecskeméti segédpüspöki hivatalból és a Castra Galbae-i címzetes püspöki székből.

Jelenleg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnöke, és egyidejűleg a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora és az Egyetemi templom igazgatója (1995. augusztus 15-től).

Bíró László több, a családdal foglalkozó publikáció szerzője.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép