Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Lelki útravaló és mai nap ige. Evangélikus - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Zoltán napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

XV. Gergely
Paolo Caliari festménye
Fórum

Oldalak: [1] 2345...Utolsó
2561. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-22 23:58
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.22, Csütörtök

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Amikor ehetsz jóllakásig, akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról! (5Móz 6,11-12)

Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! (1Kor 10,31)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 21,15-19 -- ApCsel 10,23b-33

Lelki útravaló a mai napra

Június 22.
Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!"
(Jn 8,10-11)


Ketten maradtak "ott a középen" - a templom közepén, a halálra rémült vétkes asszony és Jézus. Kézenfekvő lett volna, hogy Jézus átvegye a vádló szerepét: "Én megmentettelek, pedig halálra méltó vagy!" Tudta azt az asszony magától is, Jézus pedig nem vádló. Tisztában van tetteink súlyával, mégis arról biztosította a vele vitázókat: "Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol titeket: Mózes [...]." (Jn 5,45) Az önmagát jól ismerő embert a törvény és a saját szíve vádolja (1Jn 3,20), ebből jó esetben őszinte bűnbánat fakadhat s az Isten kegyelméhez való menekülés. Aztán a sátán, a személyes gonosz vádolja még azokat is, akike t ő maga csábított a bűnre. Ennek ellenére "a mi Istenünk előtt éjjel és nappal vádolja őket" (Jel 12,10), s csak az utolsó időben fog levettetni a mennyből (Jel 12,9). Jézus nem vádol, ő nem ügyész!
De nem is védőügyvéd ő. Nem akarja mindenáron "kimosni" bűnéből a bűnöst. Nem akarja megmagyarázni, de a másikra - például a gyalázatos csábítóra - sem engedi áthárítani a tettet. Tudja, hogy Ádámtól és Évától örököltük ezt is. Isten előtt Ádám Évára, Éva a kígyóra hárította át hitetlenségük és engedetlenségük vétkét. Még a slágerszöveg is az áthárításra késztet, amikor harsogja: "Mások vittek rossz utakra engem, a mások bűne az én hibám!"
Jézus az igaz bíró. Nem veszi figyelembe a férfiak vádaskodását, de "mentő körülményeket" sem. "...menj el, és ... többé ne vétkezz!" - mondja az asszonynak. Ez az ingyen való kegyelem. Az a Jézus ajándékozza, akinek erre egyedül joga van. Az a Jézus, aki meghalt bűneinkért, ennek az asszonynak a bűnéért is. Pedig őt talán még a vétekre csáb ító férfi sem vette egészen emberszámba, de az őt templomba cipelő és rá halált követelő férfiak bizonyosan nem.
Jézus tanítványai mind férfiak voltak, de követői között sok asszony volt, többet ismerünk név szerint is. Minden nő felé figyelmes és ajándékozó szeretettel fordult. Megbecsülte a gyermekeket nevelő édesanyákat. A kor szokása ellenére szóba állt az asszonyokkal, emberi méltósággal ajándékozta meg őket, egyenlővé téve őket a férfiakkal. A bűn szintjén is, a kegyelem szintjén is!

Uram!
Jó tudnom, hogy benned egyek vagyunk, nők és férfiak. Egyikünk is, másikunk is kegyelmedre szorul, s egyiknek is, másiknak is te adsz bocsánatot, örökké tartó kegyelmet, ingyen. Hála érte!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2560. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-22 00:41
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.21, Szerda

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
(Zsolt 22,2)

Mivel [Krisztus] is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek. (Zsid 2,18)
A mai nap bibliai olvasmányai: Ez 3,22-27 -- ApCsel 10,1-23a

Lelki útravaló a mai napra

Június 21.
Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?" Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." [...] Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen.
(Jn 8,3-9)


A mózesi törvény szerint: "Ha valaki férjes asszonnyal paráználkodik, [...] halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő." (3Móz 20,10) Ebben a történetben az erkölcs őrei, köztük az írástudók és a farizeusok csak az asszonyt cipelték oda a templomban tartózkodó Jézus elé. Ő biztosan nem szól a törvény ellen - gondolták, s így jámbornak tűnő kérdésük csapdájából nem tud kiszabadulni a Mester.
Jézus először nem szólt. Ujjával írt a földre. Sohasem tudjuk meg, mit írhatott! Talán ezt: "hol van a férfi?" Amikor a hosszú csend után feltekintett, tekintetéből a vádolók kiolvashatták, hogy a futni hagyott férfit megtalálta - bennük! Egyetlen mondata - "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ" - hangozhatott keményen vagy haragosan, de még nagyon csendesen is telibe talált. A férfiak egymás után elkullogtak.
Jézus egyáltalán nem védte a házasságtörést, hanem a kettős erkölcsben élő férfiakkal szemben a kiszolgáltatott nőt. Milyen könnyen adtak az írástudók és a farizeusok válólevelet öregedő feleségüknek, hogy hamarosan új házasságot köthessenek egy fiatalabbal. Erre csak férfinak volt joga, asszonynak nem! Ugyancsak férfijog volt a hosszú utazás közben köthető egynapos házasság, a rabszolganők ágyasként való tartása. S ilyen életvitel mellett törvény tisztelőnek látszani, a vétkes férfit felmenteni és halált csak az asszonyra követelni égbekiáltó igazságtalanság!
Az erősek módszere ez. Az erős letagadja az elkövetett vétket, bagatellizálja és megmagyarázza saját botlását. Közben pedig akadálytalanul vádolja a gyengét. Úgy teszi ezt, mintha magától az Istentől kapott volna felhatalmazást. Jézus figyelmeztet minket: aki észreveszi a másik életének botlásait, először nézzen körbe saját portáján. Nézzen tükörbe! Különben szégyenszemre kell elkullognia!

Uram!
Jaj nekem, ha mások felett elmondott vádbeszédeimet magam ellen fordítod! Jaj nekem, ha úgy ítélsz felettem, ahogyan én ítélem meg felebarátaimat! Könyörülj rajtuk és könyörülj rajtam!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2559. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-22 00:40
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.20, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok. (Zsolt 42,7)

Jézus mondja: Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. (Jn 14,18)
A mai nap bibliai olvasmányai: 2Kor 1,23-2,4 -- ApCsel 9,32-43

Lelki útravaló a mai napra

Június 20.
[Az idősebb fiú] ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.
(Lk 15,29-32)


Az atya idősebb fia születésétől fogva mindig otthon élt. Ám - úgy tűnik - az atyai ház mégsem volt igazi otthona. Hűségesen szolgálta atyját, de gondolkodását és szeretetét nem követte. Nem is értette.
Elszakadt testvérétől is. Nem érdekelte sorsa, nem is várta haza. A kósza híreket meghallotta, meg is toldotta. Szerinte az öccse megérdemelte, hogy koldusbotra jutott. Maga kereste sorsát, nem érdemli meg, hogy segítsenek rajta!
Az atya szeretetén pedig mélységesen felháborodott. Úgy fogalmaz, mintha atyját féltené az igazságtalanságtól: én szolgálok neked, parancsaidat nem szegtem meg, ő pedig vagyonodat tékozolta el. Hát ilyen hamar elfelejted sérelmeidet? Képes voltál visszafogadni őt, abba a családba, melynek oszlopa vagyok?! Én mindenért megszolgáltam, a tékozlót pedig visszafogadtad!
Aki így gondolkodik, nem érti az Isten országának nyitott ajtaját. Miért áll szóba Jézus a megvetett vámszedőkkel, a parázna asszonyokkal, az ellenséges samáriaiakkal? Hogyan tartozhat egyetlen egyházba, a Krisztus-testbe egymás mellett az egykori izraelita és a pogányból lett keresztyén? Sokszor kellett megtanulnia Isten népének az "idősebb fiú" leckéjét, és megértenie az Istent. Aki messze útról érkezett, az mindjárt tudta, hogy az üdvösség nem érdem, az örökkévaló atyai ház - kegyelem. Aki belül volt, annak pedig meg kell tanulnia az Isten szemével nézni a világot, és reálisan látni önmagát is.
Az Atya pedig nem szűnik kérlelni azokat, akik az "idősebb fiú" csoportjába tartoznak: "Ezen az ajtón engedtem be az élet labirintusaiban bóklászókat, a hatalomhoz igazodókat és a gyáva megfutamodottakat. Te, aki mindig itthon voltál, nem tőlem, csak a gondolkodásomtól szakadtál el. Ez is tékozlás! Ezen az ajtón hívlak téged is!" Vigyázzunk! Aki nem tud együtt örülni az Istennel, kirekesztheti magát az örök örömből is!

Uram!
Bocsáss meg, ha azt vártam tőled, hogy válassz köztem és a testvérem között. Ha úgy gondolkodtam, hogy bármelyik gyermeked nekem nem testvérem! Segíts megértenem, hogy ha valakit visszafogadsz, azt nekem is visszaadod - testvérnek. Add szívembe személyválogatást nem ismerő szereteted!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.


2558. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-19 23:57
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.19, Hétfő

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az Úr igéjét?! (Jer 8,9)

Hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. (1Kor 2,5)
A mai nap bibliai olvasmányai: ApCsel 4,(1-3)8-21 -- ApCsel 9,19b-31

Lelki útravaló a mai napra

Június 19.
[A fiatalabb fiú] útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta a szolgáinak. Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Aztán [...] együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.
(Lk 15,20-24)


Jézus mesterien formált, talán a legtöbbször idézett és magyarázott példázata a tékozló fiúról szól. Talán jobb lenne így neveznünk: ez a példázat az atya szeretetéről szól. Még pontosabban: a mennyei Atya sokszor érthetetlen, feltétlen megbocsátást ajándékozó, soha meg nem hálálható szeretetéről.
Bizony, az atyának van mit megbocsátania. A fiú szokatlan módon már az ő életében kikérte az örökséget. Talán még bú csút sem intett, csak távozott. A vagyonnal nem akart új, önálló vállalkozásba kezdeni, kénye-kedve szerint élt vele. Addig tékozolta, amíg tartott. S bár erről nem szól Jézus, elképzelhető, hogy "onnan, a messze földről" érkeztek hírek is a fiúról: elfogyott a pénze, elfogytak a barátai is. Mélyszegénységbe süllyedt. Disznópásztornak kellett állnia, tisztátalan állatokat kellett őriznie - a pogányok között.
Aztán egyszer csak a távolban feltűnt egy fáradt vándor. Nem úgy érkezett, ahogyan elindult. Hová lett a tele szekér, arcáról a fölényes mosoly?! A szívében élt még az atyai ház emléke, s egy parányi remény: jobb lesz otthon, megelégszik az utolsó kisbéres helyével is. Ajkán ott volt az előre megfogalmazott bocsánatkérés: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened..."
Nem is kellett elvánszorognia a kapuig, elébe szaladt az Atya. S alig kezdte elmondani kérését, már hangzott is a válasz: "Hozzátok a ruhát, a sarut és a gyűrűt! Készítsétek a bőséges lakomát! Feltámadt a meghalt fiam, hazatért az elveszett!"
Jézusnak ez a példázata megmutatja Atyánk szívének belsejét, más szóval átvilágítja. Az elveszett, a világ végére elbujdosott ember is az övé, visszavárja. S ha kétségünk lenne is kegyelméről, s ha "a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél" (1Jn 3,20).

Így szól atyjához - Scholz László éneke szerint - a visszafogadott fiú:

Nagyobb a szíved, mint a vétkem,
Mint ennen keblemen a vád.
Kivet mindenki szomjan-étlen,
Te vagy most egyetlen barát.
Magam utálom, más kerül,
Te szeretsz híven egyedül.


Uram!
Messziről érkeztem vissza. Ölelésed mégis erős, csókod és bocsánatod édes. Te mondtad, hazaértem, feltámadtam. Szeretném ezt hinni mindhalálig! Történjen minden akaratod szerint!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2557. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-19 23:55
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.18, Vasárnap

Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap


A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Így szól az Úr: Oltalmazom, mert ismeri nevemet. (Zsolt 91,14)

Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét. (Jel 3,12)
A mai nap bibliai olvasmányai: Lk 16,19?31 -- 1Jn 4,16b?21 -- Zsolt 13

Az ünnep igéi

Jézus Krisztus mondja: Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10,16)

Lekció: Lk 16,19?31 , 5Móz 6,4?9

Igehirdetési ige: 1Jn 4,16b?21


Lelki útravaló a mai napra

Június 18.
Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!" Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél [...]."
(Lk 7,40-43)


Jézus jól tudta, mit forgat fejében vendéglátója, Simon farizeus. Beszélgetésükből az is kiderül, azt is tudja, kicsoda a háláját különös módon kifejező asszony. A két adósról szóló rövid példázata szerint pedig mindnyájan adósai vagyunk a kegyelmes Istennek. A különbség csak az adósságunk mértékében van. Ha pedig - méltatlanul és érdemtelenül - hitelezőnk, az Úristen elengedi adósságunkat, akkor már nincs is különbség, mindnyájan egyformán megsegített adósok vagyunk.
A szélsőséges "nekem jár" alapállás helyett egy másik, sokkal megalapozottabb és hitelesebb tételt kell megtanulnunk: "minden kegyelem!" Ez a mondat az Isten útján járó ember hálájának motorja. Nem több és nem kevesebb: hitvallásunk.
Üres tenyerű és védtelen, másokra szoruló kis csecsemőként jöttünk a világra. Évek hosszú során át napról napra vettek körül szüleink a szükséges gondoskodással, imádságos légkörrel. Felneveltek, iskoláztattak, felnőttként bocsátottak utunkra... Ki tudtuk fizetni, meg tudjuk-e valaha is hálálni mindazt, amit tőlük kaptunk?
Hozzájuk képest nagyságrendileg nagyobb hitelezőnk az Úristen. Vele szemben még inkább fizetésképtelen adósok vagyunk. Életünket, testünket, lelkünket, érzékeinket és tehetségeinket ugyan mivel is fizethetnénk meg? Még részlettörlesztésre is képtelenek vagyunk. Mit adhatnánk neki, amit nem tőle kaptunk? S mit adhatnánk váltságul csupán puszta életünkért is?
Minden kegyelem! Ádám és Éva vétke óta az Éden zárva volt előtt ünk. Jézus halálával nemcsak a templom kárpitja hasadt ketté, de a Golgotán szerzett bűnbocsánat kinyitotta minden bűnbánó előtt a kegyelem kapuját is. Ezért fogalmaz így konfirmációi hitvallásunk: "Hálát adok Istennek, az én Teremtőmnek, hogy engem a keresztség által gyermekévé fogadott. Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm, aki nekem is bűnbocsánatot szerzett a kereszten [...]."

Uram!

Hála, hogy örök irgalmadnak nincsen határa, Istenem.
Hála, hogy szívem hálát adhat ma és szüntelen.
(M. G. Schneider - Túrmezei Erzsébet: Hála)Ámen
.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.


2556. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-19 23:54
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.17, Szombat

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Miért pereltek velem? Hiszen ti hagytatok el hűtlenül - így szól az Úr. (Jer 2,29)

Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! (Lk 19,42a)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 14,7-14 -- ApCsel 9,10-19a

Lelki útravaló a mai napra

Június 17.
Egy farizeus arra kérte [Jézust], hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, [...] kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös."
(Lk 7,36-39)


Gazdag farizeus vendégségbe hívta meg Jézust. A vendégek nem ülnek, hanem könyökükön támaszkodva "fekszik körül" a terített asztalt. A ház ajtaja nyitva, s így tud beóvakodni egy asszony, egy rosszhírű nő, akit Jézus már megszabadított kellemetlen régi életétől. Annyira hálás szabadítójának, hogy könnyei potyognak Jézus lábára. Zavarában kibontott hajával törli le azokat, majd a magával hozott drága kenettel meg is keni Mestere lábát. Számunkra nyilván szokatlan a hála ilyen kifejezése, a vendéglátó farizeus is megbotránkozik rajta. Illetve inkább Jézuson: "Ha próféta lenne, tudná, ki ez a nő, nem is engedné, hogy hozzáérjen!"
A házigazda azt sem érti, hogyan lehet bárki is hálás. Büszke és önérzetes ember ő, nem tanult meg, nem is tud hálás lenni senkinek.
"Nekem jár!" - mondja az elkényeztetett kamasz vagy fiatal, aki mindig mindent azonnal megkapott. "S ha már apám-anyám világra hozott, ugráljon is körül, amíg csak mozogni tud. De mindenki mástól is jár a megbecsülés és a tisztelet. A másik lépjen hátra, ha én belépek valahová! Csak hódolat illet, nem bírálat!"
Simon, a farizeus is így gondolkodhatott: "Nekem jár az Úristen minden áldása, a hosszú és boldog élet, az egészség és a bőséges jövedelem. Törvénytisztelő farizeus vagyok, alamizsnát is adok rendszeresen. Jézust is meghívtam, az asztalomnál evett, Igaz, nem becsültem meg eléggé, de hát éreznie kell, hogy van nála fontosabb vendég is. Egy-két apróságot pedig igazán elnézhet az Isten!"
Honnan gondolja minden magát igaznak tartó farizeus, hogy életünk megítélésénél egy kétserpenyős (konyhai vagy patikai) mérleget használ Isten, a minden élők Bírája? Az egyik serpenyőre kerülnének jótetteink, a másikra a vétkeink. S ki szabná meg, hány igaz mondat kell egy-egy hazugság kiegyenlítéséhez, s hány embert kellene segítenünk, mert egyet eltaszítottunk? Az Úristen azonban nem szatócs, nem is patikus. A másik serpenyőn csak az van, amit az Isten maga helyezett bele, a bűntelen Jézus áldozata.

Uram!
Taníts meg hálásnak lennem, mert bűneim mérlegén a másik serpenyőben ott van áldozatod és szereteted. Ebből fakad bűneim bocsánata, békességem és örök életem. Hála érte!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.


2555. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-16 23:50
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.16, Péntek

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok! (Ézs 66,10)

Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. (Mt 13,43a)
A mai nap bibliai olvasmányai: 2Pt 1,16-21 -- ApCsel 9,1-9

Lelki útravaló a mai napra

Június 16.
[Jézus] erre ezt a példázatot mondta nekik: "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja a barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."
(Lk 15,3-7)


A keresésről, megtalálásról és hazatérésről szóló jézusi példázatok közül ez az első, az "elveszett", de talán inkább a megtalált juhról szóló példázat. A farizeusokat és az írástudókat Jézus meglepő módon szembesíti ellentmondásaikkal. Másként gondolkodnak ők az emberekről, mint például juhaikról. A rossz úton járó emberről könnyen lemondanak. Egyetlen hiányzó bárány miatt pedig kép esek azonnal útra kelni, s ha szükséges, Júdea köves, szakadékos vidékén még épségüket is kockáztatni. Hát nem fontosabb egy ember sorsa, Isten közelében való megmaradása, mint egy bárány? Persze a bárány a száz juhból álló nyáj része, tulajdon. Az emberrel kapcsolatban pedig szívesen visszakérdez Káinhoz hasonlóan még a legkegyesebb is: "Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?" (1Móz 4,9)
A mai modern gazdálkodás ismeri a veszteség fogalmát. Minden árucikk szállítás és tárolás közben veszít a súlyából. A gabonamag egy része éppen az aratás közben pereg ki a kalászból a földre. Elképzelhető, hogy egy mai juhos gazda azt mondja: "Egy bárányom elveszett, de kilencvenkilenc megmaradt! Ennyit ki lehet bírni!" Vagy barátja tanácsolná: "Egyetlen tekergő miatt ne kockáztass! Nem érdemli meg! Térj napirendre a veszteséged felett!"
Hála Jézusnak, ő másként gondolkodik! Szeretete kereső szeretet. Nincs az embervilágnak olyan zuga, ahol ő ne kutakodna, ahonnan ő ne mentené azt, aki se gítségül hívja. Össze akarja szedni mindazokat, akik nyájához tartoznak. Fáj neki, ha azt látja, hiányzik valaki az Isten népéből. El is indul az elveszett után. Kiszabadítja a bozótból, utánamegy a szakadékba. Magától értődően kockáztatja épségét. S nem szabad elfelejtenünk: valamikor mindegyikünk éppen a századik juh volt! A megtalált századiknak pedig örülnek a mennyben! Meg kell tanulnunk együtt örülni a mennyeiekkel! S persze azt is, hogy nem szabad lemondanunk arról, akiről Jézus még nem mondott le. Mindenki az övé, az is, aki még nem tud erről!

Uram!
Ne engedd, hogy elfelejtsem, engem is te találtál meg, nekem is örülni tudtál. Pedig elveszett voltam. Ne engedd, hogy könnyen lemondjak elveszett társaimról. Találd meg őket is!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2554. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-16 23:49
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.15, Csütörtök

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. (Hós 14,4b)

Minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené. (1Kor 3,22-23)
A mai nap bibliai olvasmányai: Ef 4,1-7 -- ApCsel 8,26-40

Lelki útravaló a mai napra

Június 15.
A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük."
(Lk 15,1-2)


A farizeusok kiemelkedően kegyes, zárt csoportot alkotó férfiak voltak, akik fontosnak tartották Isten törvényének ismeretét és betöltését. Igaz, könnyen meg is találták a kibúvót a törvény rendelkezései között. Talán ebből ered az, hogy ma a farizeus szó képmutatót jelent. A kiművelt írástudók pedig rendszeresen tanulmányozták és magyarázták a törvényt. Mint rabbik, mindenféle szinten oktatók voltak, bíróként is működtek a törvényszékeken. Mindkét csoport tagjai kezdettől fogva nemcsak elzárkóztak Jézustól, de ádáz ellenfelei is voltak.
Elzárkózásuk egyik oka éppen az volt, hogy Jézus magához vonzotta a kirekesztetteket. Ők pedig rájuk mutattak, mondván: "Jézus, ha te hozzájuk tartozol, nem tartozhatsz hozzánk!"
A farizeusok és az írástud ók, a korszak kegyesei kirekesztők voltak. Másokon ítélkeztek, kortársaik egy részét kiselejtezték. "Hadd hulljon a férgese!" - mondták, vagy legalábbis gondolták. Megmerevítették a jó és a rossz emberek közötti határt, s egyszer és mindenkorra lezárták. S tették ezt Isten nevében. Az viszont nem jutott az eszükbe, hogy erre senkitől, főleg az Istentől nem kaptak felhatalmazást. Milyen más Jézus! A "kegyetlen kegyesekkel" szemben nála még mindenki számára van lehetőség. Talán éppen ezt érezték meg a kirekesztettek: A Mesternél szó sincs selejtezésről! Ellenkezőleg: "jöjjetek énhozzám mindnyájan!" - hallották Jézustól.
A farizeusok és az írástudók állandóan mérlegeltek, folyton összehasonlították magukat másokkal. S mert a mérleg nyelve feléjük billen, meg vannak elégedve - önmagukkal. Ők az önelégült emberek. Eszükbe sem jut, hogy mindezért az Istent dicsérjék. Az sem, hogy segítsenek azokon, akik lemaradtak hozzájuk képest. Jézus pedig azért jött, hogy megkeresse és befogadja a bűnöst, a gyengét és az elveszettet.
Mindezen felül a kegyesek még elégedetlenkednek is Jézussal. Elvárnák tőle, hogy a bűnösöknek feltételeket szabjon: változzatok meg, akkor befogadlak titeket. Ilyen a megtérés az ő fogalmaik szerint. Jézus viszont azzal nyeri meg minden kor bűnöseit, hogy úgy fogadja el őket, amilyenek. Nem szab feltételeket, annak örül, ha a bozótban megtalálja a századik juhot, s a felsepert ház porában az elgurult drachmát. Ragadjon ránk az ő öröme!

Uram!

Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk.
Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk.

(EÉ 475,1)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2553. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-14 23:32
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.14, Szerda

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Így szól az Úr: Ha kiált hozzám, meghallgatom. (Zsolt 91,15)

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8,26)
A mai nap bibliai olvasmányai: ApCsel 17,(16)22-34 -- ApCsel 8,4-25

Lelki útravaló a mai napra

Június 14.
[A názáretiek] mindnyájan egyetértettek [Jézussal], majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?" Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban." Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában."
(Lk 4,22-23)


Számos ószövetségi prófétát azért utasított el Isten népe, mert kemény szavakkal hirdették az Úr ítéletét. Jeremiás könyvtekercsét Jójákim király elégette, neki magának menekülnie kellett (Jer 36), akárcsak Illésnek (1Kir 19). Az önmagára és tetteire büszke ember elutasít minden kritikát akkor is, ha az Isten küldötte hirdeti meg.
A názáreti zsinagógában - érdekes módon - nem az ítélet szava miatt, hanem a kegyelem igéjének meghirdetése után kerültek szembe a hallgatók Jézussal. Lehetséges, hog y ez is összefügg az emberi büszkeséggel: "Nekem semmi nem kell ingyen. Én meg tudok és meg is akarok fizetni mindent! Senkinek sem leszek adósa, még az Úristennek sem!" Pedig mennyi mindent kaptunk már az Istentől, az életünket és a családunkat, egészségünket és értelmünket, s mindezt ingyen, ha úgy tetszik, előlegbe. Mindezért hálával és dicsérettel tartozunk, de letörleszteni soha nem tudjuk! Annál is inkább, mert vétkeinkkel és mulasztásainkkal csak gyarapítjuk az adósságunkat. S éppen ezért hirdette meg ott, a názáreti zsinagógában Jézus a kegyelem esztendejét: az evangélium hirdetését a szegények között, a foglyok szabadulását, a vakok meggyógyítását. Mire ők, akik magukat igaznak és szabadnak vallották, visszautasították ezt: "Nekünk ne hirdess kegyelmet, nem szorulunk rá. Ha már tenni akarsz valamit, tegyél csodát, amilyet Kapernaumban tettél!"
Jézus viszont Názáretben nem tett csodát. Pedig ismerték őt gyermeksége idejéből. Rokonai is éltek ott. A názáretiek azonban fe ltételeket szabtak neki. Ezt Jézus nem vállalta. Ő nagyon jól tudta, hogy csodából nem születik hit. A kegyelem igéjének hirdetése nyomán azonban igen. S a hitre ébredt ember előbb-utóbb átéli: "tenyerén hordoz az Isten!" Ez a hit ajándék. Isten akkor s annak nyújtja, akinek akarja. Nem lehet követelni!
A názáretiek a vita végén kiűzték Jézust a városból, szakadékba akarták letaszítani. De nem sikerült nekik, s Jézus eltávozott onnan. Csak későn tudhatták meg: az elutasításnak ők voltak a vesztesei!

Uram!
Ne engedd, hogy visszautasítsam bíráló szavad, ne engedd, hogy hátat fordítsak neked. Ments meg attól, hogy büszkeségből vagy igaz voltomról való meggyőződésből tiltakozzam kegyelmeddel szemben!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2552. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-14 23:31
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.13, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Elífáz így szólt: De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. (Jób 5,8-9)

A beteg így válaszolt [Jézusnak]: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! (Jn 5,7-8)
A mai nap bibliai olvasmányai: Ézs 43,8-13 -- ApCsel 7,54-8,3

Lelki útravaló a mai napra

Június 13.
A sokaságból azok, akik hallották ezt az igét, ezt mondták: "Valóban ez a próféta." Mások így szóltak: "A Krisztus ez." Többen pedig ezt mondták rá: "Csak nem Galileából jön el a Krisztus? Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?" Ellentét támadt tehát miatta a sokaságban: némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
(Jn 7,40-44)


Sokszor lehet hallani azt a véleményt: könnyű volt hinniük Jézusban azoknak a kortársaknak, akik látták csodáit, hallották igehirdetését, és szemtanúi voltak csodáinak. A fenti mondatok - és még sok hasonló - azt bizonyítják, hogy Jézus elfogadása azok körében sem volt egyértelmű, akik személyesen találkoztak vele. Egyesek lelkesen és azonnal "a" prófétának kiáltották ki, Messiásnak nevezték. Mások viszont kifogásokat emlegettek, haraggal a szívükben utasították el, és készek voltak arra is, hogy elfogják, és a hatóság elé hurcolják.
Jézus mai elutasítói között vannak olyanok, akik saját elképzelésük beteljesítőjét várták benne: "Nekem olyan Messiás kell, aki kenyeret oszt, legyőzi ellenségeimet, gondosan vigyázz az egészségemre. S ugyanakkor ne akarjon engem megváltoztatni, hiszen én úgy vagyok jó, ahogyan vagyok, meg vagyok magammal elégedve!" Jézus sem akkor, sem ma nem igazol ilyen elvárásokat.
Elutasítják Jézust azok a hatalmasok, akik Jézusban riválist látnak. Ők a lelkeken is uralkodni akarnak. Nagyon jól tudják, hogy Jézus követői csak addig hűséges alattvalók, amíg parancsaik nem ütköznek hitbeli vagy lelkiismereti aggályokba. Azon túl "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek" (ApCsel 5,29). Addig a felsőbbség iránti tisztelettel végzik a dolgukat, de csak azt adják a császárnak, ami a császáré, s mindazt, ami az Istené, az Istennek adják. Pedig ez a magatartás sohasem volt veszélytelen.
A fent idézett vitában megszólalt a sokaságban meghúzódó Nikodémus is, aki korábban már járt Jézusnál. Csitította a vitatkozókat anélkül, hogy színt vallott volna: "Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták [...]?" (Jn 7,51) Kérdésével kínos helyzetbe került. Csak annyi derült ki róla, hogy szíve már Jézushoz húzta, de ezt nem merte nyíltan megvallani. Megszégyenült. Bizony türelmesnek kell lennie Urunknak pislákoló hitünk miatt. S várnia kell arra is, hogy ne másokhoz, ne is a hatalomhoz igazítsuk hitünk megvallását! Vallanunk kell: Jézus a Krisztus, az én Megváltóm!

Uram!
Segíts meg, Uram, hogy egyre jobban megismerjelek mint drága Megváltómat. Segíts meg, Megváltóm, hogy a beléd vetett hitemet bátran meg merjem vallani alkalmas és alkalmatlan időben is!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2551. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-12 23:49
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.12, Hétfő

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Én, én vagyok a vigasztalótok! Miért félsz a halandótól, az olyan embertől, aki a fű sorsára jut? (Ézs 51,12)

Meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben. (1Pt 3,14-15)
A mai nap bibliai olvasmányai: 2Móz 3,13-20 -- ApCsel 7,44-53

Lelki útravaló a mai napra

Június 12.
Jézus mondta: "Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
(Mt 23,39)


Mintha törvényszerű lenne, hogy a juhok elkódorognak a nyájtól, az elgurult drachmák miatt tűvé kell tenni a szobát, a fiak pedig rendre otthagyják az atyai házat. Mindnyájunknak ki kell próbálnunk magunkat, meg kell kóstolnunk, milyen az élet a szülők és az Isten nélkül. Igaz, önálló gondolkodásra, saját lábunkon való megállásra teremtett az Úr. És nem szegezte be az atyai ház kapuját! Nyitva hagyta befelé, de nyitva volt kifelé is. Az is tény, hogy elénk adta az áldás és az átok útját. Minél messzebb jutott valaki az utóbbin, az Istentől távolodó úton, annál nehezebb megállnia. Megfordulni és visszaindulni már nem is tudunk a magunk erejéből.
Az igénket megelőző szakasz Jézusnak Jeruzsálem felett elmondott panasza. Egyedül az ilyen határozott, kemény ige alkalmas arra, hogy megállítson, e lgondolkoztasson bennünket: jó úton járunk-e, van-e még egyáltalán lehetőségünk visszaindulni s megkeresni azt, akit ott hagytunk a templomban.
Jézus panasza, akkori és mai népe felett elmondott ítélete mögött - hála neki! - felcsillan a reményteljes jövő lehetősége is. Urunk jöveteléről beszél. Arról, hogy lesznek, akik várják ezt a jövetelt, sőt ki is mondják: "Áldott, aki az Úr nevében jön!" Azok látni fogják őt, s találkozni is fognak vele.
Elpusztulnak, semmivé lesznek életünk biztosnak hitt bázisai: emberi kapcsolatok, szilárdnak látszó egzisztencia, divatos áramlatok. Eltűnnek, mintha sohasem lettek volna! Egyre-másra távolodnak, de az ajándékozó Jézus jön. Barátságát kínálja: "Félsz? Erősebb vagyok ellenfeleidnél! Fázol? Védettséget, fészekmeleget kínálok!" Aki jön, áldott!
A közösséget teremtő és ajándékozó Jézus jön. Ő hívja és egybegyűjti Isten minden szétszóródott gyermekét az egész földön (Jn 11,52). Közösségbe, nyájba terelgeti az övéit, mert nagyon jól tudja, hogy együtt mindig több lehetőségünk van a megmaradásra. Amíg támogatom a másikat, magam is erősödöm. Amikor tanítom a másikat Jézus ismeretére és szeretetére, előttem is egyre nagyobb lesz ő.
Hívogató és összegyűjtő szeretetére tanuljuk meg hálából kimondani: Áldott vagy, Urunk, aki jössz! Jöjj, és maradj nálunk!

Uram!

Többet kívánok röpke szavadnál:
Mint tanítványid között lakoztál
Otthonos, meghitt, szent közösségben,
Jöjj, ne vendégnek, de maradj velem!

(EÉ 121,3)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2550. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-11 23:41
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.11, Vasárnap

Szentháromság ünnepe

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. (Zsolt 147,15)

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. (ApCsel 1,8)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 3,1-8(9-15) -- Róm 11,(32)33-36 -- Zsolt 29

Az ünnep igéi

Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! (Ézs 6,3)

Lekció: Jn 3,1?11(12?15) , Róm 11,33?36

Igehirdetési ige: Ézs 6,1-13


Lelki útravaló a mai napra

Június 11.
Jézus mondta: "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok."
(Mt 23,37)


Emlékszik még valaki kotlóstyúkra és csibékre? A kotlós ment elöl, és nyomában "gurultak" a néhány napos apróságok. Állandó kotyogással hívta őket anyjuk. Más hangon szólította őket, amikor ennivalót kapart ki nekik a talajból, másként figyelmeztetett a fejük felett keringő ellenségre. Olyankor begyűjtötte fiókáit szárnyai alá. Táplálékot és védelmet biztosított övéinek.
Jézus Krisztusban az Isten ugyanezt kínálta fel népe számára: táplálékot és védelmet. Jöjjetek hát hozzám, higgyetek bennem, kövessetek engem! Sajnos, ezt a hívást nem hallották meg, vagy "csak" nem fogadták el. Nem akartak a felkínált kapcsolatban élni. Pedig az nem csupán alkalomszerű menedék, hanem él etfeltétel lett volna számukra. Elutasíthatták, hiszen Isten meghagyta az embernek az ellenállás jogát, akarata ellenére senkit nem üdvözít.
Jézus panaszában nem csupán emberi fájdalma, hanem a visszautasított Isten indulata fogalmazódott meg. Nem ő volt az első, aki "a kapun kívül szenvedett" (Zsid 13,12). Elizeus prófétát már a gyermekek is csúfolták (merték volna, ha nem hallottak volna az otthoniaktól vele kapcsolatban egyet s mást?), Jeremiást a város szennyvízgödrébe akarták belefojtani, majd börtön és kirekesztés volt a sorsa. Zakariást a templomban az áldozati oltár előtt ölték meg, Keresztelő Jánost lefejezték. Pedig ők valamennyien az Isten hozzájuk küldött követei voltak. A követek és Jézus elutasítása minden emberi vétkünk csúcsa. "Nem kell Jézus, mert beleszól az életünkbe!" - mondjuk sokszor, s olyanok vagyunk, mint a kiskamaszok. Ha szól valamiért a szülő, akkor az a baj, ha nem szól, akkor azt kérdezik: "Miért nem mondod, mit csináljak?!"
Az elutasításnak p edig súlyos következménye van: "...elhagyottá lesz a ti házatok." Más szóval: Isten elhagyja a templomot. Nem akkor üres egy templom, ha nincsenek benne emberek. Akkor, ha maga az Isten hagyja üresen. Félelmetes jövőkép ez. Minden tolongásunk és serénykedésünk hiábavaló, ha ő távol marad. Ettől óvjon meg minket a Mindenható!

Uram!
Hányszor zártalak be téged templomodba! Jó volt veled ott találkoznom, mégis otthagytalak. Nem akartam, hogy hétköznapjaimnak része legyél! Bocsáss meg nekem! Formálj engem kedved szerint. Segíts, hogy örülni tudjak kegyelmednek!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2549. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-10 23:15
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.10, Szombat

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
(Zsolt 16,2)

Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,13-14)
A mai nap bibliai olvasmányai: ApCsel 18,1-11 -- ApCsel 7,30-43

Lelki útravaló a mai napra

Június 10.
Jézus mondta: "Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta a szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."
(Lk 14,21-24)


A példázat első része szerint az emberek nemigen akarnak bejutni az Isten országába. Azt gondolják, Isten meg akarja fosztani őket az anyagiaktól, talán még a házastársuktól is. Sok évszázad félreértése ez. Isten azt akarja, hogy mindaz, ami az ő kezéből származik, ott, az ő közelében kapja meg értékét. Nem valók azok az életünk első helyére, az ő helyére. Isten nem szeretné, ha ajándékai fontosabbak lennének nála!
A hivatalosak elutasították az Isten meghívását. A vacsora azonban nem marad el, mert az Isten mások felé fordul. Megtörtént ez már Jézus földi élete során is. A kegyesek mesteri módon kerestek és találtak Jézusban kifogásokat, el is utasították őt. Jézus pedig tanítványokat gyűjtött maga köré a megvetett halászok és vámosok közül, szemére is vetette a hivatalosoknak: "...a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában." (Mt 21,31)
Isten mások felé fordul. Micsoda csapatból gyűjt: szegények és nyomorékok, sánták és vakok. A korabeli gondolkodás szerint: a bűnösök. Egyik sem méltó a hívásra, a gazdagon megterített fehér asztal mellé. Olyanok, akik tönkrementek, elitták vagyonukat, tönkretették egészségüket, eltékozolták Isten ajándékait. Aztán kivetette őket még családjuk is. Isten pedig nem nézi, honnan s hogyan jönnek. S éppen azért kell "kényszeríteni" őket, mert képtelenek elhinni, hogy ilyen előkelő meghívást kaptak.
Sokfelé a világon terjed Krisztus evangéliuma. Lepratelepeken, cigányfalvakban, börtönök lakói között, kábítószertől szabadultak közösségében. Különleges hívás és óriási felkészülés kell a közöttük végzett szolgálathoz. Meg kell becsülnünk azokat, akik ezt vállalják. És testvérként fogadni azt, aki az ő hívásukra betér éppen a mi közösségünkbe, és mellénk ül az Isten terített asztalához!

Uram!
Ne engedd, hogy ítélkezzem és utálkozzam, ha messziről, nagyon mélyről érkezik mellém valaki országodban! Én sem születtem bele országodba, engem is te hívtál és fogadtál be. Senkinél nem vagyok méltóbb! Készíts fel annak elfogadására, hogy asztalodnál mindenki számára akad hely.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2548. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-10 00:07
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.9, Péntek

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni. (Ézs 9,2)

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. (ApCsel 4,32)
A mai nap bibliai olvasmányai: Gal 3,1-5 -- ApCsel 7,17-29

Lelki útravaló a mai napra

Június 9.
Jézus mondta: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek."
(Lk 14,16-20)

Harangszó hív zengőn és melegen. Gazdagokat elküldesz üresen,
Benne a Te hívásod hallhatom, de éhezőt-szomjazót sohasem.
s oltáraidnál megtalálhatom Terített asztallal vársz! Köszönöm.
fészkem, fáradt madárként, Istenem. (Túrmezei Erzsébet: Köszönöm)
[...]A harangszó természetesen elsősorban a templomba hívogat, igehallgatásra, közös éneklésre, imádságra. Ám az ott hallottak már többre hívnak: az üdvö sségre. Isten hív minket. Részévé akar válni hétköznapjainknak is, részesíteni a számunkra készített üdvösségben.
Erről a hívásról beszél Jézus. A gazdáról, aki nagy vacsorát készít vendégeinek. Minden meghívott egyszer már tudomásul vette a kitüntető meghívást. Amikor pedig a vacsora elkészült, ment is a hír: "minden készen van!" A vendégek viszont indulás helyett átlátszó kifogásokat fogalmaztak. Gyenge lábakon állnak ezek az elutasító mondatok. Az egyik szántóföldet vett, s most akarja megnézni. Vacsoraidőben? A másik kipróbálás nélkül már ki is fizette az ökröket? A harmadik talán az első meghívás óta házasodott meg, ám nyilván elvihette volna a feleségét is. Ez nem jutott az eszébe?
A kifogások mögött azonban már a gazdának, az Istennek szóló elutasítás rejtőzik. Hiszen éppen az ő ajándékai választanak el bennünket tőle. A mindennapi kenyeret adó termőföldet, a karunk erejét, értelmünk kifogyhatatlan ötleteit mind neki köszönhetjük! Ám ezek már régen a szívünkhöz nőtt ek, s éppen az Isten helyét foglalják el az életünkben! S éppen mi magunk lettünk önmagunk számára a legfontosabbak: csak az a jó, amit mi magunk végzünk, s ezért nem hagyhatjuk ott a kertet vagy az üzletet, az irodát vagy a konyhát - másra, egy percre sem. Pedig azok, akik őt elutasítják, vesztesek!

Uram!
Nem szeretnélek véglegesen elutasítani téged. Megtapasztaltam már, hogy látástól vakulásig teszem a dolgomat, mégsem jutok előbbre. Kell a szünet, a csend, a pihenés! De legjobban templomod csendjére van szükségem, s arra, hogy ott te magad szólíts meg. Éhezem és szomjazom terített asztalodra!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2547. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-09 00:02
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.8, Csütörtök

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Áldjad, lelkem, az Urat...! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. (Zsolt 103,2-3)

[A sánta] felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. (ApCsel 3,8)
A mai nap bibliai olvasmányai: 2Kor 3,2-8(9) -- ApCsel 7,1-16

Lelki útravaló a mai napra

Június 8.
Amikor a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője."
(Jn 4,40-42)


Irigylésre méltóak ennek a samáriai városnak a lakói. A megváltozott életű asszony bizonyságtétele után sokan jutottak hitre közülük. Ezek után magukhoz hívták Jézust, s ő a velük töltött két nap alatt igazolta hírét. A város lakóinak volt lehetőségük ellenőrizni az igazságot.
Ha mindennek komolyan utánagondolunk, kiderül, hogy az eset mégsem egyedi, Jézus mennybemenetele után is számtalanszor megismétlődött. A ma élő nemzedékeknek pontosan ennyi lehetőségük van. Tulajdonképpen mindnyájan először mások szavára kezdtünk tudni és hinni valamit róla. Meggyőző szavakat hallottunk, melyeket az illető Jézust követő élete bizonyított. Váratlanul segített vala ki, ám mosolygós természetességgel viszonzást nem várt, el sem fogadott. S hozzátette, rajta már sokan segítettek ugyanígy, s ő mindezt most csak továbbadta Jézus nevében. Akarva-akaratlanul megbántottunk valakit, aki nem ütött vissza, nem neheztelt, szelíden utasította vissza még a felajánlott elégtételt is. Róla szóló bizonyságtételek voltak ezek, s magára a Megváltó Krisztusra mutattak.
Aztán minden bizonyságtevő egyszer feleslegessé teszi önmagát. Csak elindított valamit, melyet maga Jézus folytatott. Ő pedig elfogadta hívásunkat, és meggyőzött. Mindig meggyőzi azt, aki őt marasztalja. Áldottak voltak életünk-hitünk közvetítői, szülők és nagyszülők, hitoktatók és lelkészek, saját hitét mégis mindenki a Jézussal való személyes kapcsolatban nyerte vagy nyerheti el. Jó volt, hogy többen imádkoztak hozzá értünk is, jó volt, hogy gyermekkorban énekeket, aranymondásokat tanultunk, s a konfirmáció során is rögzültek bennünk hitünknek drága igazságai. Ám senki nem üdvözülhet a nagy anyja hite által. Jézus maga szólít meg az igehirdetésben, ő személyesen adja kegyelmét az úrvacsorában. Ő cselekszi, hogy egyszer elmondhatjuk - ha még nem mondtuk volna el -: most már tudom magam is, hogy valóban Jézus a világ üdvözítője. Az egész világé és az enyém is!

Uram!

Ó, én kegyelmes Jézusom, Tedd hajlékoddá szívemet,
Édes megváltó Krisztusom, Erősítsd gyenge hitemet,
Te vedd fel az én ügyemet, Hogy el ne felejthesselek,
Tedd magadévá szívemet! Sőt örökké dicsérjelek!
(EÉ 305,2-4)
Ó, kedves vendég, nálam szállj,
Bűnömtől ne iszonyodjál; Ámen.
Emeld magadhoz hívedet,
Jer, térj be, örök szeretet!


Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2546. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-09 00:01
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.7, Szerda

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek. (Zsolt 68,4)

Az Isten országa... igazság, békesség és öröm a Szentlélekben. (Róm 14,17)
A mai nap bibliai olvasmányai: Ef 3,11-14 -- ApCsel 6,8-15

Lelki útravaló a mai napra

Június 7.
Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit tettem."
(Jn 4,39)


A samáriai asszony története illusztráció az elgurult drachma vagy a századik juh példázatához. A példázatok Jézusnak az elveszettet kereső szeretetéről szólnak. Ez a szeretet lesz kézzelfogható, amikor Jákób kútjánál Mesterünk semmibe veszi az ember alkotta határokat: zsidó létére samáriaival, férfiként asszonnyal áll szóba, méghozzá egy mások által lenézett és megbélyegzett asszonnyal.
Az asszony számára szokatlan ez a "határsértés". Utána még az is kiderül, hogy Jézus ismeri a bűneit, nevén is nevezni őket, mégsem bélyegzi meg őt, mint a város lakói. Ez a tapasztalat megrázza. A tény, hogy Jézus megmondott neki mindent, amit tett, nemcsak megalázta őt, de azonnal fel is emelte. Ő maga is megborzadt múltjától, kész volt hátat fordítani neki. S a Jézussal való találkozás után nyí ltan Messiásnak, Krisztusnak hirdette meg Jézust.
Az asszony a találkozás során arra döbbent rá, hogy nem a világnak kell körülötte megváltoznia, hanem elsősorban neki. Az emberek eddig rajta élesítették a nyelvüket, s ezek miatt az ítélkező emberek miatt neki a déli verőfényben kellett vízért járnia. Jézus mellett világossá vált, hogy mindezért nem az emberek hibáztathatók, hanem ő maga. A vizsgálódást is, a változást is saját magán kell elkezdenie.
Azonnal szaladt vissza a városba, s ott lelkesen tanúskodni kezdett Jézusról. Csak az igazat mondta, a megtörtént találkozásról beszélt. Az igazság kimondásának belső kényszere hajtotta. S miközben határozottan Messiásnak hirdette meg Jézust, nem rejtette el személyes érintettségét. Úgy beszélt a találkozásról, mint amihez belsőleg van köze. Ott, Jákób kútjánál Jézus valóban Messiásként mutatkozott be neki. Elítélte a múltját, de ezt szeretettel tette. Ezért tudta az asszony is elítélni azt, s új, másik életet kezdeni.
A találkozás előtt az asszony nem volt szavahihető. Nem is vették őt komolyan. A Jézussal való találkozás után kénytelenek voltak figyelni és hallgatni rá. Szavait megváltozott élete tette hitelessé, s ezért hittek ott sokan Jézusban. A tét nem kicsiny. Aki találkozott már Jézussal, szeretetének misszionáriusa lehet a maga városában. Ám akkor is tanúi vagyunk, ha azt nem vállaljuk! Kudarcot vallott tanúi.

Uram!
Tudom, hogy el kell mondanom másoknak azt, hogy volt már találkozásom veled. Te is tudod, hogy olykor a gyávaság, máskor a szemérmesség erősebb, mint a megszólalás belső kényszere. Adj bátorságot, hogy bátran el tudjam mondani: hozzád tartozom!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2545. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-06 23:58
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.6, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem! (Zsolt 109,21)

És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (Lk 15,20)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Kor 14,1-5.27-40 -- ApCsel 6,1-7

Lelki útravaló a mai napra

Június 6.
Jézus mondta: "...ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?"
(Jn 5,46-47)


Jézus tizenkét tanítványának, a hozzájuk csatlakozó sokaságnak és az őt provokáló vitapartnereknek mutatja az Istenhez vezető utat. A legnehezebb dolga a legutóbbi csoport tagjaival van. Ők azok - az evangéliumok írástudóknak és farizeusoknak, János evangélista röviden a zsidóknak nevezi őket -, akik mindenbe belekötnek, s amikor egy-egy vitában alulmaradnak, azonnal új témába kezdenek. Ez a vita, amelynek záró mondatai a fentiek, a Bethesda partján harmincnyolc éve fekvő beteg meggyógyítása után kezdődött. Jézus "vétsége" az volt, hogy szombaton gyógyított.
A vita Jézus személyéről, messiási küldetéséről, hitelességéről szólt. Jézus nem akart önmagáról bizonyságot tenni (31. vers), hiszen hatalmát félreérthetetlenül hirdetik csodái. Nem tehette volna meg ezeket az Aty a segítsége nélkül. A vitázók megkérdőjelezik a csodákat, mindenki más viszont lelkendezik azok láttán: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba." (6,14)
Jézus elismeri, hogy a vele vitatkozók olvassák, sőt "kutatják" az írásokat, tehát a "törvényt és a prófétákat", vagyis az egész Ószövetséget. Ezt jól teszik. Ám az írásokban örök életük biztosítékát látják csupán, s nem veszik észre, hogy azok Jézusról is bizonyságot tesznek. Nem olvasták, vagy nem akarják érteni, hányszor ígérte meg az Isten a Messiást, először éppen Mózes könyvében (5Móz 18,15.18-19). A messiási próféciákhoz pedig nem mérik hozzá mindazt, amit Jézussal kapcsolatban tapasztaltak. A törvényre hivatkoznak, mert meg vannak győződve arról, hogy maradéktalanul betöltik. A betöltéssel viszont nem az Isten, hanem az emberek tetszését keresik. Nincs meg bennük az Isten szeretete! Csak önmagukat szeretik. A törvény tételei között is válogatnak, az egyik erénnyel takargatják a másik törvény elleni vétküket.
Mózesre hivatkoznak, s elfelejtették, hogy Mózesnek milyen sokszor kellett közbenjárnia népéért. Ők különbek őseiknél?! S arra sem emlékeznek, hogy az Isten egy alkalommal lecserélte volna népét Mózesre és utódaira? Mózes azonban ezt az előnyt nem vállalta, mert a népet jobban szerette önmagánál. Ezt az indulatot egyedül Jézus múlta felül.
Számunkra az Ószövetség is Jézusról beszél. Ő lett az Isten embert kereső és sokunkat megtaláló szeretetének koronája.

Uram!
Adj őszinte vágyódást szívembe a Szentírás után. Segíts nekem, hogy egyre jobban megismerjem és megértsem szavadat. Add, hogy felcsillanjon benne szerető arcod és Jézus Krisztus alakja.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2544. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-05 23:52
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.5, Hétfő

Pünkösd 2. napja


A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. (Ézs 50,4a)

[Ő] megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (2Kor 1,4)
A mai nap bibliai olvasmányai: Mt 16,13-19 -- 1Kor 12,4-11 -- Zsolt 118,15?29

Az ünnep igéi

Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. (Mt 16,16)

Lekció: Jn 3,16?21 , ApCsel 10,34.42?48

Igehirdetési ige: 1Móz 11,1-9


Lelki útravaló a mai napra

Június 5.
Jézus mondta: "Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek."
(Jn 5,45)


A sokféle hit kavalkádjában, összevetésük közben született meg egy érdekes vélemény: "Mindenki a maga hite szerint üdvözül! Az a fontos, hogy az utak mind a mennybe vezetnek, a sokistenhívő pogányé, a keresztyéneké meg mindenki másé is." Jézus fenti mondatából éppen egy ellenkező vélemény olvasható ki: "Mindenki a maga módján jut a végső pusztulásba!"
Nincs ember, aki vallásának minden előírását mindig teljesíteni tudná. Gyarlóságával együtt térdel oda az oltár közelébe, ott pedig minden kiderül. Ha erkölcs és tisztesség, emberség és jóság vonalán magunk állítunk mércét önmagunk elé, bármit tarthatunk magunkról. Nem az a perdöntő, hanem az Isten ítélete. Ő a saját normánk alapján is "könnyűnek" talál!
Jézus kortársai, az Ószövetség népe Mózesre hivatkozott. Számukra Mózes védőügyvéd volt és pártfo gó. Méltán nyűgözték le őket a mózesi törvény hatalmas arányai, az egész életet átfogó, Isten ígéreteit is tartalmazó teljessége. Azt hitték, Jézussal szemben meg kell védeniük Mózest. Attól is tartottak, hogy a Názáreti vádolni akarja őket az Istennél. Őket és minket nem ő, hanem a mózesi törvény vádol.
A törvény, röviden a Tízparancsolat mindnyájunkat vádol. A törvény az Isten kerítése: védi mindazokat az adományokat, melyeket az Isten másoknak adott. Védi mások életét és tulajdonát, a másik ember házasságát és becsületét. Ki merné állítani, hogy ha nem is tiporta el, de nem bújt át a kerítés alatt, vagy nem mászott át rajta, hogy elragadja, megdézsmálja vagy tönkretegye azt, ami nem az övé?
Jézus nem azért jött, hogy a mózesi törvényt érvénytelenné tegye; azért jött, hogy betöltse azt (Mt 5,17). Azzal töltötte be, hogy kiterjesztette érvényét az emberi kívánságra, a bűnös szándékra is. Azzal is erősíti érvényességét, hogy a törvény tükörré lesz kezében: "Nézz bele, embe r, lásd meg magadat! Nem én vádollak, Isten törvénye tanúskodik ellened. Saját tetteid vádolnak!"
Jézus kezében a mózesi törvény. Annak alapján bűneink írták az "ellenünk szóló vádiratot". Más szóval "a követelésével minket terhelő adóslevelet". Ám nagypénteken a kifizethetetlen adóslevelet éppen ő, Megváltónk "eltávolította [...] az útból, odaszegezve a keresztfára" (Kol 2,14). Ezért egyedül Jézus a mi reménységünk!

Uram!
Elkövetett vétkeimre, elmulasztott jótetteimre nincs mentségem. Tudom, te sem találsz mentséget számomra. Ám bűneim listáját felszegezted keresztedre, s megbocsátottad. Köszönöm!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2543. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-03 22:44
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.3, Szombat

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.
(Ézs 50,4b)

Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. (ApCsel 16,14)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 16,5-15 -- ApCsel 5,34-42

Lelki útravaló a mai napra

Június 3.
Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki."
(Lk 16,24-26)


Jézus mondanivalója érdekében átformálta a közszájon forgó történetet, s felhasználta a mennyről és a pokolról szóló korabeli világképet is. Ám a világkép nem része, csupán kerete mondanivalójának. Ő is fontosnak tartja, hogy az örökkévalóság két helyszíne között nincsen többé sem kommunikáció, sem átjárás. Hiszen a halál pillanatában már eldől az ember örökkévaló sorsa.
Eldőlt a gazdagé is. Hiába köszöntek rá tisztelettel emberek a piacon, hiá ba telt bíborra és bársonyra. Tévedett, amikor önmagát így ítélte meg: "Igaz ember vagyok, hiszen megáldott az Isten!" Csak a látszat szerint, s nem az Isten szemével ítélte meg önmagát. Élete nem volt rendben az Istennel, hiába gondolhatott erről egészen mást. De nem volt rendben az emberi kapcsolatok terén sem. Hiszen észre sem vette, s ha mégis, semmibe vette a kapuja előtt szenvedő Lázárt.
A gazdag számára a pokol kínja a megváltoztathatatlanság. "Azt kéri, hogy Lázár - szinte hivatásszerűen a szegénységéből következően - ugorjon, fusson, szaladjon... Alighanem most, Ábrahám válaszával éri élete első nagy meglepetése, világrendjének tótágasra fordulása: hogy a szegény nem őérte van, hanem neki kellett volna a szegényért lennie, és hogy kettejük között >>áthághatatlan<< mélység tátong." (Rónay György)
Itt, földi életünk során még halálunk előtt dől el halál utáni sorsunk. Az, hogy melyik "helyszínen" töltjük az örökkévalóságot. Istennel, megváltó Jézusunkkal és az övéiv el, vagy - éppen ellenkezőleg - az Isten nélkül. Jézusnak ez a példázata egyértelműen azt mondja, halálunk után már nem alakítható, nem változtatható meg sorsunk. Bölcsebb persze, ha nem ítélkezünk senki felett, mert mi, emberek a másik embernek az életét látjuk, a hitét viszont nem tudjuk megítélni, így nagyot tévedhetünk. Ám halála után "ki sem imádkozhatjuk őt" a bajból, csupán Isten kegyelmébe ajánlhatjuk: ő bocsássa meg vétkeit, s amikor ítélni fog felette, számítsa be neki Jézus érdemét!

Uram!
Testvérünk és Üdvözítőnk, Jézus! Egymás után veszítjük el szeretteinket. Te ismered a holtak birodalmát. Kísérd őket, amikor mi már nem kísérhetjük őket tovább. Fogadd be őket hajlékodba!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2542. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-02 23:33
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.2, Péntek

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul.
(Zsolt 77,3)

Az Úr pedig irányítsa szíveteket Isten szeretetére és Krisztus állhatatosságára. (2Thessz 3,5)
A mai nap bibliai olvasmányai: Ef 1,15-23 -- ApCsel 5,17-33

Lelki útravaló a mai napra

Június 2.
Jézus mondta: "Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal [...]. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt."
(Lk 16,19-23)


A Jézus korabeli történet "a gazdagról és Lázárról" azzal fejeződött be, hogy a gazdag - életének egyetlen jótettéért - pompás temetést kapott. A szegény Lázárt pedig egyetlen bűne miatt éppen csak elkaparták. Ám ő a mennybe jutott, míg a gazdagnak örökkévaló büntetés járt. Ez a történet az Ószövetségben is fellelhető viszonzástant hirdette: az élet igazságtalanságait a halál után kiegyenlíti az Isten. Ezt a tanítást Jézus nem vállalta, példázatának más a mondanivalója.
A történelem azt tanúsítja, hogy az egyház iskolák, kórházak, menhelyek alapításával mindig igyekezett segíteni a lecsúszott néprétegeken. A kolduló szerzetesrendek tagjai se maguknak, hanem a szegényeknek gyűjtöttek. S a társadalom igazságtalansága ellen harcoló mozgalmak vezetői is sokszor papok voltak. Ennek ellenére számos esetben érte az a (jogos vagy jogtalan) vád az egyházat, hogy "a szegényeknek hirdette az evangéliumot, de a gazdagok asztalához ült le enni, ahelyett, hogy a gazdagoknak is hirdette volna az evangéliumot, és a szegények asztalához ült volna le" (Pakkala).
Jézus mégsem csupán a gazdagok gazdagsága ellen prédikál. Nem is pusztán a halál utáni életről akar elmondani valamit. Elénk állítja a gazdag életét és Lázár életét: mindkettő tele volt lehetőségekkel. S ezeket a példázatbeli gazdag nem használta ki, hiszen Lázárnak még az asztalról lehulló morzsákat sem adta oda. Pedig talán alamizsnálkodott. Odalökö tt ezt-azt a szegényeknek, csak éppen nem segített rajtuk. Nem állította talpra Lázárt. Könnyebb volt a fekélyekkel borított embert tisztátalannak tartani, s ezzel mentséget találni arra, hogy elzárkózzon előle.
A gazdagot javai önző használata elsodorta az Istentől is, a felebaráttól is. Senki sem járhat büntetlenül a szeretetlenség útján. Nem a gazdagsága miatt, irgalmatlansága miatt jutott kárhozatba.

Uram!
Istenem, te teremtettél mindent, ami van, mindent, aki él. Őrizz meg attól, hogy túlságosan sokat halmozzunk fel asztalunkra, miközben mások üres tányér mellett ülnek. Adj megértést és elég szeretetet ahhoz, hogy tegyünk is valamit azokért, akik éheznek, és akikről rendszeresen csak beszélni szoktunk.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2541. hozzászólás
Létrehozva: 2017-06-02 23:32
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.6.1, Csütörtök

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Ezt mondta Dávid az Úrnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg, Uram, a te szolgád bűnét. (2Sám 24,10)

Jézus mondja: Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek. (Lk 15,10)
A mai nap bibliai olvasmányai: ApCsel 1,12-26 -- ApCsel 5,12-16

Lelki útravaló a mai napra

Június 1.
Jézus mondta: "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."
(Lk 12,32-34)


Minden gyűjtemény jellemzi gazdáját. Igaza lehet a mondásnak: "Mutasd meg kincseidet, megmondom, ki vagy!" A kincs Jézus szerint ott van szívünk közepén, életünk főhelyét foglalja. Uralja gondolatainkat, motiválja tetteinket, minden mást hozzá mérünk.
Urunk most azt kérdezi tőlünk, mi az életünk legfőbb értéke. Isten nekünk ajándékozott országa vagy a pénz, az ingó és ingatlan vagyon, a gazdagság? Melyik foglalja el szívünk trónját?
Kicsiny nyájról beszél Jézus. Isten mindenkinek ajándékba kínálja országát, de csak kevesen fogadják el. Országában élni azt jelenti, hogy egyszerre két világ polgárai vagyunk. Örömmel élünk Isten minden ajándékával, és az ajándékozóhoz igazítjuk terveinket és tetteinket. Ezen a földön nem rendezkedünk be véglegesen. Tudjuk, hogy "nincsen itt maradandó városunk" (Zsid 13,14).
Aki már itt a földön Isten uralma alatt él, nem törekszik gazdagságra. Nem azért, mert a földi kincset folyton őrizni kell rozsdától és molytól, betörőktől és fehérgalléros bűnözőktől. Nem is csak azért, mert a földi kincsek elértéktelenednek. Isten országának polgáraiként tudjuk: nem igaz, hogy pénzen minden megvehető. Kapható nyugalom, de nem vehető meg a békesség. Megvásárolható mindenféle szolgáltatás, de nem kapható a barát hűsége. Megfizethető a legdrágább szórakozás, de az árjegyzéken nem található a valódi öröm. Ezek - a békesség, a hűség, az öröm - az Isten országának ajándékai, a Lélek gyümölcse (Gal 5,22). Aki magát Isten kezében tudja, az nem aggodalmaskodik a holnap felől, s kezében még a pénz is áldás lesz. Tudja, hogy semmit s em vihet magával a halálon túlra. S amit odaad itt az Isten kicsinyeinek, az marad igazán az övé. Isten őrzi meg a számára.

Uram!
Köszönöm, hogy bőségesen megadod mindennapi kenyerünket. Kérlek, elégíts meg munkám eredményeivel, és szabadíts meg az anyagiak szeretetétől. Add, hogy nálad találjam meg örömömet. Segíts, hogy a maradandó fontosabb legyen a mulandónál!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2540. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-31 23:57
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.5.31, Szerda

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.
(Zsolt 25,15)

Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. (Jak 5,8)
A mai nap bibliai olvasmányai: Ézs 32,11-18 -- ApCsel 5,1-11

Lelki útravaló a mai napra

Május 31.
Simon Péter megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám."
(Mt 16,16-17)


Jézus közvélemény-kutatást végzett tanítványai között. Kérdése az volt, kinek mondják őt az emberek. A válaszok sokfélék, valamennyi elismerő volt, de egyik sem elégséges. Jézus több Keresztelő Jánosnál, Illés vagy Jeremiás prófétánál.
Azóta is számtalanszor megszólaltak emberek Jézus személyével kapcsolatban, talán kevesebben ellene, s többen mellette. "Jézus nem is élt, nem volt történelmi személy, s ha igen, csaló volt..." - ez a leginkább negatív vélemény róla. A Száz ember, aki megváltoztatta a világot című vaskos könyv pedig magától értődően besorolja a legjelentősebb történelmi szereplők közé. Szívünk táját melegíti mindig, ha elismerően írnak-szólnak róla történészek, írók.
Jézus az előbbinél fontosabbat is kérdezett akkor: "Hát ti kinek mondotok engem?" Ezt a kérdést Jézus egyetlen mai követője sem kerülheti el. Amikor reggeli vagy esti csendben felütjük Bibliánkat vagy akár csak a bibliaolvasó Útmutatót, bármelyik elolvasott szakasz felteheti ezt a kérdést. S ha az igére válaszolunk imádságunkban, azt sem tehetjük meg annak tisztázása nélkül: ki az, akit megszólítunk? Kicsoda nekünk Jézus? Mit jelent keresztyén hitünk? Csupán tanítást? Persze, tanítás is, de a tanítás Jézusba vetett hit nélkül holt betű. Hagyományokat és azok betartását jelenti? Betartásuk Jézus nélkül csak tervrajza vagy csupán váza egy épületnek. Erkölcsöt? Az erkölcs Jézusba vetett hit nélkül egyszerűen megvalósíthatatlan! Nélküle nincs erőnk a betartásához.
Tudjuk, hogy Pétert maga a mennyei Atya segítette a megfelelő válaszhoz. Mondata a Jézusról szóló első jelentős hitvallás. Ő ezt így nem találhatta ki. Jézusban meglátni a Messiást és az Isten Fiát - ehhez a mennyei Atya szem- és szívnyitogató hatalma szükséges.
Boldogok és áldottak azok, akik Péterhez hasonlóan hiszik és vallják ugyanezt Jézusról. Mondják őszintén, belső meggyőződéssel, életüket is rátéve erre a tényre. Kimondják ellenszélben is, eltérő vélemények között. Persze magára a mondatra meg tudjuk tanítani magunkat is, unokáinkat is. Lehet gépiesen utána mondani Péternek, de egészen más boldogan kimondani mint életünk alapelvét, ajándékba kapott hitvallását, elvehetetlen kincsét.

Uram!

Szent igédnek fáklyafénye
Hint utamra sugarat,
Mely örök kincsem marad.
Harcolok, benned remélve,
Míg kegyelmed erőt ad,
Míg elérem célomat!
(EÉ 391,3)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2539. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-31 01:16
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.5.30, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Én, az Úr, elhívtalak az igazságért... Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket! (Ézs 42,6-7)

Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok. (Zsid 13,3)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Jn 4,1-6 -- ApCsel 4,32-37

Lelki útravaló a mai napra

Május 30.
Jézus mondta: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(Jn 3,16)


Aki Jézusban hisz - többek között - azt is tudja, hogy nincs egyedül. Pásztorunk ő, aki név szerint ismeri, számon tartja övéit, s utánamegy az elveszettnek. Különösképpen a kicsinyeket óvja-védi az elkallódástól, az őket megbotránkoztató felnőttek magatartásától (Mt 18,5-6). Azt is elmondta, hogy ő sem és a mennyei Atya "sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül" (Mt 18,14).
Az Isten nem tervezte bele teremtettségébe a veszteséget. A mindnyájunkat körülvevő világ azonban az Isten ellen dolgozik. Hirdeti: valósítsd meg önmagad, élj vágyaid szerint! Kínálja is a csábító lehetőségek sorát. Gyermekeink és unokáink - életkoruktól függetlenül - ki vannak téve az elkallódásnak. Annak, hogy elvesszenek családjuk, gyülekezetük s az Isten számára. Szükség van olyan keresztyénekre, akik lefogják a rossz szándékú emberek kezét, akik utánamennek a rossz irányba elindulóknak, s munkatársai lesznek az őrző-védő, veszteséget nem tervező Istennek! Munkatársai persze csak azok lehetnek, akik tudják, kiben hisznek.
Hiszünk Jézusban, tehát nem vagyunk egyedül. Ő minket már megtalált, elfogadott olyannak, amilyenek vagyunk. Irgalmával betakarta múltunkat, s elindított az új élet útján. Segít megállni a kísértések között. Arra biztat, hogy a ránk bízottak biztonságért is imádkozzunk, sőt segítsünk neki megtalálni az elveszetteket!
Hiszünk Jézusban, így nem vagyunk egyedül akkor sem, "ha a szép napot fellegek rejtik". Igéje, biztató szava bevilágítja utunkat, melyen ő velünk vándorol. Hisszük, hogy segít hordozni a súlyos terheket. Hisszük, hogy megoltalmaz veszedelmektől, megvéd és megőriz minden gonosztól.
Hiszünk Jézusban, így nem vagyunk egyedül a halál órájában sem. Pedig arról azt mondják, hogy "meghalni egyedül kell". Mégsem leszünk egyedül, amíg dobog a szívünk, az egyik kezében vagyunk, átlépve az ajtón, a halálban már a másik keze tart. A halál révén is vele vagyunk, s nem leszünk egyedül az örökkévalóságban sem. Ezért énekeljük:Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén,
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én,
Nevét végtelen áldom én. (EÉ 459,5)

Uram!

Ó, Jézus, húsvét fénye kel
Túl síron, gyászon, éjjelen,
És aki győzött idelenn,
Fenn örök himnuszt énekel.
(EÉ 461,5)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.


2538. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-31 01:15
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.5.29, Hétfő

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
(Zsolt 5,13)

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. (Zsid 4,16)
A mai nap bibliai olvasmányai: Ez 11,14-20 -- ApCsel 4,23-31

Lelki útravaló a mai napra

Május 29.
Jézus mondta: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(Jn 3,16)


Úton-útfélen hallani: hit nélküli ember nincs. Az ilyen hit azonban sokféle: az egyik törekvései igazában hisz, a másik céljai elérésében vagy abban, hogy előbb-utóbb jóra fordul minden. Sokan pedig miután emberekben vagy elvekben csalódtak, önmagukban hisznek.
Akadnak olyan magukat keresztyéneknek vallók, akik csodaváró hitben élnek. Feltételeket szabnak az Istennek, s ha azok teljesülnek, hisznek, ha nem, elfordulnak. Jézus nem erről beszél.
Ám arról sem, ha valaki egyháza tanítását, a dogmatika tételeit vizsgálgatva "leltárt készít" magának, megállapítva, hogy a nagyját elfogadja és hiszi, a többivel kapcsolatban fenntartásai vannak. De majd igyekszik azokkal is "megbarátkozni".
Amikor Jézus hitről beszél, "szótárában" a hit szó nem a "miben hiszek", hanem a "kiben hiszek" kérdésre adott válasz. Hitünk nem tantételekhez, hanem személyhez kötődik, pontosan őhozzá, Jézus Krisztushoz. Erős kötődés ez, elsősorban bizalom. Csecsemőkorunk óta bíztunk így édesanyánkban, akinek szava az éjszaka sötétjében elég volt arra, hogy félelmünk elmúljék. Édesapánk erős kezébe kapaszkodva pedig bátran keltünk át a forgalmas úton. A tapasztalatainkból táplálkozó bizalom kötött hozzájuk.
"Bennem higgy!" - biztat Jézus. Szava - mint rendesen - egyszerre felszólítás és ajándék. "Ne aggodalmaskodj!" - mondja, s ezzel bizalmat ajándékoz nekünk, szavai nyomán pedig eltűnik szívünkből az aggódás. S ez így van nem csak a mindennapi kenyérrel kapcsolatban. Jézusban hívő emberek gyorsabban gyógyulnak, könnyebben élnek együtt a betegséggel, vagy néznek szembe a halállal. Felmérhetetlen kincs a bizalom.
Akik Jézusban hisznek, azt is hiszik és vallják, hogy ő minket - elveszett és megítélt embereket - megváltott, egyszer s mindenkorra magáévá tett. Ez a hit életfordulatot m unkált bennünk. A Jézussal való találkozás előtt mindennél jobban szerettük önmagunkat, most nemcsak az Urat szeretjük, de minden gyermekét is
Jézusban hinni, ez követését is jelenti. Hiszen ő mondotta. "...aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi [...]." (Jn 14,12) Aki hisz benne, lába nyomába kell lépnie!

Uram!

Hiszek benned, Jézusomban, Ha szenvedés érne engem,
Krisztusomban, én Uramban. Te vigasztalj keresztemben,
Isten Fia, légy oltalmam! S ne hagyj soha elcsüggednem!Ki Atyád jobbján ülsz mennyben,
Vonj magadhoz, Jézus, engem,
Koronámat add elvennem!
(EÉ 251,4-6)
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.


2537. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-31 01:14
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.5.28, Vasárnap

Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi)


A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

[Uram,] te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod.
(Zsolt 10,14)

Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük. (Lk 9,11b)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 15,26-16,4 -- Ef 3,14-21 -- Zsolt 27

Az ünnep igéi

Halld meg, Uram, hívó hangomat! (Zsolt 27,7)

Jézus Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32)

Lekció: 1Pt 4,7?11 , Jer 31,31?34

Igehirdetési ige: Jn 15,26-16,4


Lelki útravaló a mai napra

Május 28.
Jézus mondta: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(Jn 3,16)


Ez a mondat - "az evangélium dióhéjban" - Jézus Nikodémussal folytatott beszélgetéséből való. Akkor mondta el Jézus azt is: "Újonnan [azaz felülről] kell születnetek!" (3,7) Az újjászületés elvárásának és ajándékozásának csodája onnan ered, hogy az Isten elküldte Fiát erre a világra. Ezért keresi meg a jó Pásztor az elveszettet, ezért jut a hitetlen hitre, és a sötétségben élő számára ezért ragyog fel a világosság.
Isten elküldte Fiát. Ő az Atyaisten legmagasabb rendű, rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Sok próféta után egyedülálló felhatalmazással érkezett: "...aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem." (Jn 12,45) Egyedülálló hatalommal is rendelkezett, gyógyításaival számos esetben állította helyre a bűn rontását, illetve lerontotta az ördög munkáját, s legfőképpen bűnöke t bocsátott meg. Hiteles szót mondott az Istenről. Földi élete során második Ádámként megmutatta, milyen volt az első Ádám a bűneset előtt.
Isten a Fiát nemcsak elküldte, de oda is adta. A karácsony csodája - a testbe öltözés - Isten abszolút bizalmáról szól: "Rátok bízom, zálogba adom a Fiamat." Óriási kockázatot vállalt ezzel az Atya! Nem árt, ha egy-egy nagypénteken erre is gondolunk: ezt a bizalmat taposta sárba az ember. Koncepciós per során, hamis vádak alapján, a római joghoz képest számolatlan hibával és méltatlan körülmények között az emberiség a ránk bízottat halálba adta. Mit keresett az erkölcsi tisztaság a martalócok között? Meg lehet ezt a gyalázatot magyarázni?
Jézus, a világba elküldött és mindnyájunkért odaadott Fiú mérhetetlenül kiszolgáltatott lett. Áldozat mindnyájunkért; Pál apostolt idézve: "...meghalt a mi bűneinkért, [...] és feltámadt a harmadik napon." (1Kor 15,3-4) Az Isten támasztotta fel, s ezzel nemcsak igazolta Egyszülöttét, de visszájára for dított mindent, ami a kereszten történt. Ami ott vereségnek tűnt, győzelemmé lett. A gyengeségből erő fakadt. A szégyenteljes és szörnyű halál jele, a kereszt a szabadításnak és a megváltásnak jelvénye lett. A Jézust kiszolgáltató Isten éppen ebben a gyengeségben lett a legerősebb: a kereszten kiszenvedett Jézusért minden bűnbánónak megbocsát. Szeretetének ereje lenyűgöz és térdre roskaszt mindnyájunkat!

Uram!
Drága volt neked az én életem, s érte odaadtad a magadét. Köszönöm, Uram. Nem akarod, hogy kárhozatra jussak. Büntetésemet te viseled, hogy békességet nyerjek, s a te sebeiddel gyógyulok meg. Add nekem Szentlelkedet, hogy ebbe a bizonyosságba fogóddzam életben és halálban.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2536. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-31 01:13
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.5.27, Szombat

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva. (1Móz 8,21)

Azt pedig tudjátok, hogy [az Isten Fia] azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket. (1Jn 3,5)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jel 4,1-11 -- ApCsel 4,13-22

Lelki útravaló a mai napra

Május 27.
Jézus mondta: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(Jn 3,16)


Jézusnak ez a mondata az Újszövetség legszebb és legtartalmasabb aranymondása. A teljes evangélium foglalata. A teremtő Isten bőkezű és irgalmas szeretetéről szól.
Az emberek hitében vagy képzeletében két végletesen szélsőséges istenkép él. Sokak számára ő a messzeségben trónoló, félelmetes és vétkeinket szigorúan megbüntető ítélő Isten. Kiragadott íráshelyekkel igazolni is vélik álláspontjukat: "Tűzzel ítél az Úr, karja mindenkit elér [...]" (Ézs 66,16), s ezért "félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni" (Zsid 10,31). Akik így ismerik az Istent, azok Bibliájából talán az összes evangélium hiányzik, de a fenti mondat bizonyosan!
A másik szélsőséges álláspont szerint az Isten csupa szeretet. Jóságos tekintetű, szakállas öregúr ő, aki mindenkire rámosolyog, és mindent elnéz. "Az a fo glalkozása, hogy megbocsásson!" Senki nem tudja őt kihozni a sodrából. Aki ilyennek vallja a Mindenhatót, az nem is tisztelheti. Saját képére "alkotta" őt az önelégült és öntörvényű ember, aki mindig mindent helyesen cselekszik, tehát nem is kell felelősséget vállalnia tetteiért. Miért is vállalna, hiszen őt még "az isten" sem fogja elítélni! Ez az isten nem a keresztyének Istene!
Nincs könnyű dolga a keresztyén szószékeken igét hirdető papjainknak, hiszen szélsőséges és egyoldalú, sőt hamis istenképpel rendelkező hallgatóknak kell szólniuk az igaz Istenről.
Istenről és az ő szeretetéről a legilletékesebb, maga Jézus, az egyszülött Fiú beszélt nekünk. Szólt a bőkezűen szerető Atyáról, aki gondoskodik világa minden lakójáról, a mezei liliomokról és a verebekről, de nem kevésbé a vele való közösségre teremtett emberről. Szólt a féltőn szerető - olykor bizony féltékeny - Istenről, aki megbünteti az akaratával nem törődőket, s nem engedi, hogy őt méltatlanra lecseréljük. Bizon y haragszik, ha helyette istenünk lett a siker, az étel vagy az ital, a pénz, az "aranyborjú". Ő tudja a legjobban, hogy az ilyen istent választók környezete tele van szenvedéssel. Szólt Jézus az irgalmas Istenről, aki nyitott kapuval és kitárt karokkal várja haza tékozló gyermekét. Atyaként méltán haragszik a bűnre, a bűnös embert pedig szereti. Odaadta egyszülött Fiát - a világért!

Uram!
Bocsásd meg, hogy sokszor félreismertelek. Mérhetetlen távolba űztelek, azt hittem, úgysem törődsz velem. Máskor egy mindent elnéző bábot láttam benned, mert az állt érdekemben. Mutasd meg igazi valódat. Tudom, hogy Atyám vagy, aki haragszol bűneimre, mégis szeretsz. Köszönöm ezt neked!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2535. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-26 21:59
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.5.26, Péntek

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

[Isten] egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait. (Jób 9,8-9)

Imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait! (Jel 14,7)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 18,33-38 -- ApCsel 4,1-12

Lelki útravaló a mai napra

Május 26.
Jézus mondta Nikodémusnak: "És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."
(Jn 3,14-15)


Izrael népe a negyvenéves pusztai vándorlás során váratlan akadályba ütközött. Edóm királya bezárta előttük országa határát, ezért kerülő útra kényszerültek. Ezt megtudva rázendített az elégedetlenek kórusa: "Urunk! Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?"
Ismerős ez a magatartás. Amíg minden simán megy körülöttünk, önállóságunkkal büszkélkedünk: "megoldok mindent!" Ám a legkisebb zavar esetén azonnal bűnbakot találunk a körülményekben, a kegyetlen sorsban, magában az Úristenben. "Mások vittek rossz utakra engem" - üvölti a sláger, és "te vagy az oka mindennek, te teremtettél engem ilyennek, Uram"!
A zúgolódók büntetésére a tábort mérges kígyók lepték el. Marásuk halálos volt. A kígyómarás az emberi bűn következménye. Az igazságtalan vádaskodás megbetegí ti a megvádoltat és a vádolót egyaránt. Az "eldobott nehéz kő" életre szóló törést okoz. Kiborulásaink, melyek során elveszítjük önkontrollunkat, saját egészségünket is károsítják.
Mózes népe így kéri a prófétát: "Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat!" (4Móz 21,7) Isten pedig különös módon volt kész a segítségre. Megtehette volna, hogy egy csapásra eltávolítja a kígyókat. Ez azonban hamis gondolkodást erősített volna meg népe tagjaiban: "Itt van az Úr bármikor a közelünkben. Ha szükségünk van rá, előkapjuk, ha éppen nem, szegre akasztjuk!"
A kígyók maradtak. Mózesnek póznára kellett tűznie egy ércből készített kígyót. Kígyómarás után az gyógyult meg, aki arra az érckígyóra feltekintett. Nem a kígyó gyógyított, nem is a haláltól menekülő ember tekintete, bizakodása, hanem az Úr, aki a gyógyulásnak ezt a különös útját választotta.
Erre a feltekintésre biztat bennünket is Urunk. Tudnunk kell, hogy "megma rt a kígyó", elkövetett vétkeink és elmulasztott tetteink mérge fertőzi szeretteink és önmagunk életét. Tudnunk kell, hogy "önnön erőnk csak délibáb" (EÉ 256,2), öngyógyításunk kudarcok sorozata. Fel kell tekintenünk a Golgota fájára! A bűnös emberi arcunkhoz hasonlóvá torzult arcú szenvedő Krisztusra. Ő gyógyít meg. Bizakodó tekintetünkre válaszol bocsánata. Már a feltekintést is ő munkálja!

Uram!
Egy-egy nap estéjén, év végi mérlegkészítésnél, születésnapomon eszembe juttatod azokat, akik egykor közeliek voltak, de távoliak lettek. Elmartam őket magamtól. Ahogyan téged is sokszor megbántottalak. Nincs mentségem! Szeretnék kegyelmedbe kapaszkodni. Könyörülj rajtam, segíts gyógyító feltekintésre!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2534. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-26 21:58
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.5.25, Csütörtök

Mennybemenetel ünnepe

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Eljönnek azok is, akik távol laknak, és építik az Úr templomát. (Zak 6,15a)

Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben. Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. (ApCsel 9,13.15)
A mai nap bibliai olvasmányai: Lk 24,(44-49)50-53 -- ApCsel 1,3-4(5-7)8-11 -- Zsolt 47

Az ünnep igéi

Jézus Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32)

Lekció: Mk 16,14?20 , ApCsel 1,1?11

Igehirdetési ige: 1Kir 8,22-28


Lelki útravaló a mai napra

Május 25.
Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek."
(Jn 3,5-7)


Jézus szomorúan nézett a távozó gazdag ifjú után. A tanítványok kérdésére: "Akkor ki üdvözülhet?", így válaszolt: "Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt 19,26)
Ez a mondat - hála az Istennek! - az újonnan születésre is vonatkozik. Hiszen annak szükségességét Jézus határozottan állítja: "Újonnan kell születnetek!" Az eddigiek során viszont oda jutottunk: "Az újonnan születés emberileg lehetetlen." Lehetetlen, és mégis kell? Az ellentét feloldása az itt szereplő görög szó kettős jelentéséből fakad. Egyszerre igaz: "Újonnan kell születnetek!" És jogos a másik fordítás is: "Felülről kell születnetek!" Ami nekünk lehetetlen, azt ő megteheti, s meg is cselekszi értünk és bennünk!
Így történt születésünk is. A "születni" szó nem cselekvést, hanem történést fejez ki. Nem mi, édesanyánk cselekedett, amikor a világra szült. A testi születésnek elszenvedői voltunk. Nem mi tettük, megtörtént velünk. Születésünk tehát Isten által irányított sorsunk döntő állomása. Nem tőlünk függött, hova, mikor szülessünk meg, kinek a gyermeke legyünk.
Lehet, hogy a tény kiábrándító, ám az újonnan születéssel kapcsolatban ez már sokkal inkább felemelő és hálára késztető. A felülről való születés olyan gyökeres változás, mely csak a születéshez hasonlítható! Ez is történik velünk. Ellent is állhatunk, de jobb, ha örömmel fogadjuk, s akaratunk is belesimul a Lélek akaratába.
Jézusunk parancsolja, a Szentlélek pedig végrehajtja rajtunk - felülről - az újjászületést. Újjászül, s ez nem fokozatos, részleges javulás. Nem pillanatnyi fellángolásból eredő, úrvacsorai oltárnál elrebegett fogadkozásunk hellyel-közzel való megvalósítása, hanem ala pvető változás. A Szentlélek odavisz Jézushoz, meggyőz az Atya szeretetéről, hogy többé ne meneküljünk előle, ne lázadjunk ellene, ne féljünk tőle, hanem bízzunk benne, mint Atyánkban. Tehát ne magunkban, hanem őbenne. A felülről születés végül is szívcsere, a Szentlélek eltávolítja kőszívünket, és hússzívet ad helyette (Ez 11,19). A kőszívbe senki más nem fér bele, csak önmagunk. Az ajándékba kapott új szívben szállást kap az Isten és minden embertársunk!

Uram! Szentlélek Isten!
Tudom, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni. Te hívtál az evangélium által, te szültél újjá szereteteddel, te tartasz meg a hitben. Áldott légy ezért örökké!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2533. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-26 21:57
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.5.24, Szerda

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. (5Móz 7,9)

Jézus így imádkozott: Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (Jn 17,3)
A mai nap bibliai olvasmányai: Mk 9,14-29 -- ApCsel 3,11-26

Lelki útravaló a mai napra

Május 24.
Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethetik ismét?"
(Jn 3,3-4)


Nikodémus kérdése megegyezik a költő "pünkösdi szomorúságával":A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...

(Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság)Ki az, aki éveinek súlya alatt időnként nem sóhajt fel: jó lenne megfiatalodni, jó lenne újjászületni!? Hiszen életünk során elkopnak ízületeink, nyomot hagynak rajtunk betegségek, balesetek, s egyre kevésbé bírjuk a terheket. Egy fárasztó munka vagy kirándulás utáni zuhanyozás szinte csodát tesz, felfrissít. Aki pedig új szívet kapott, újjászületésről beszél. Ám az ilyen felfrissülés és gyógyulás hatása nem tart örökké, öregedésünket legfeljebb lassítja, de meg nem szünteti. "Ami testtől született, test az" - mondja Urunk. Mindnyájan halandónak születtünk, s "felvarrott ráncainkkal" nem csaphatjuk be sem magunkat, sem az Istent.
Ugyanakkor esendőek is vagyunk, ez már nem "születési hibánk"! Örökségünk. Ádám és Éva óta valamennyien bűnre való hajlammal látjuk meg a napvilágot. Születésünknél fogva nem szeretjük az Istent, rettegünk vagy menekülünk tőle, lázadunk ellene. Ez a természetes állapotunk. Ebből fakadnak napi botlásaink, egymás és Isten ellen elkövetett vétkeink. Ezt tagadni szeretnénk, csak őszinte percekben valljuk be Pál apostollal együtt: "...nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök." (Róm 7,15)
Jézus szerint újonnan kell születnünk. S ez nem toldozgatásból-foltozgatásból áll, ez valóságos, gyökeres változást jelent. "A vér nem válik vízzé" - vallja az évezredes tapasztalatokon nyugvó közmondás. Talán leszoktunk egy aprónak tűnő hibánkról, önmagunk dicséretéről, magunk folytonos mentéséről, ám hogy önszeretetünket mások és az Isten szeretetére cseréljük, ehhez szívünkben hatalomváltozásra van szükség. Ez már túl van képességeink határán. Az újonnan születés emberileg lehetetlen.

Uram!
Jobban emlékszel nálam, milyen sokszor voltam elégedetlen önmagammal. Terveket szőttem, melyeket soha nem valósítottam meg. Többre és jobbra igyekeztem tegnapi magamnál, de lemondtam arról is. Nem vagyok ura önmagamnak. Könyörülj rajtam!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2532. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-23 09:58
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2589
Napi igék, 2017.5.23, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Aki megveti felebarátját, vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz.
(Péld 14,21)

Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt. (1Thessz 5,15)
A mai nap bibliai olvasmányai: 2Móz 17,8-13 -- ApCsel 3,1-10

Lelki útravaló a mai napra

Május 23.
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten."
(Jn 3,1-2)


Nikodémus gazdag ember volt, görög műveltségű hithű izraelita, főember és farizeus. Tagja volt a nagytanácsnak, komolyan vette farizeusi esküjét: "egész életemet a törvény tanulmányozására és betöltésére szentelem." Saját tisztánlátása érdekében ment Jézushoz, bizonyosságot akart szerezni arról, próféta-e Jézus, vagy sem.
Előzőleg tájékozódott. Amit tudott Jézusról, azt összegezte. Meglévő ismereteit szerette volna kiegészíteni. Ez minket arra figyelmeztet, hogy hitünk útján először Jézusról kérdezzünk: kicsoda ő, tudunk-e róla mindent, ami tudható? S ha még nem ismerjük mindazt, amit az evangéliumok s az Újszövetség írói írtak róla, nyugtalanítson. Min él többet kell tudnunk Mesterünkről!
Nikodémus éjjel kereste fel Jézust. Talán félelemből választotta ezt az időpontot, de ez most mellékes. Jézus fogadta. Hozzá nem lehet rosszkor menni, bármikor rendelkezésére áll az Őt keresőknek. Nem is mérlegeli, jókor kopogtatunk be hozzá, vagy sem. Észreveszi, ha olyan sürgős a kérdésünk, hogy "nem várhat holnapig". Sürgős, mert bizonyosságot akarunk. S az sem baj, ha úgy járunk, mint a próféta: "Lelkem hozzád vágyódik éjjel [...]." (Ézs 26,9) A zsoltáríró pedig még biztatja is az Istent keresőket: "Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat [...], meghallotta az Úr hangos sírásomat!" (Zsolt 6,7.9)
Éjszakába nyúló családi beszélgetések eljutnak az egymáshoz fűződő kapcsolataink gyökereihez, ilyenkor életre szóló tisztázások születhetnek. Az időt - az éjszaka csendjét - arra sem szabad sajnálnunk, hogy mind jobban ismerjük meg Urunkat. Hiszen az éjszaka az Isten éjszakája! A világ teremtését is a "tohuva bohu" (kietlen és puszta) sötétsé ge előzte meg, de "Isten Lelke lebegett a vizek felett" (1Móz 1,2). Az áldott betlehemi éjszakában született meg Szabadítónk. Nagyszombat után Pilátus és Jézus ellenségei nyugodtan aludtak, ám azt az éjjelt húsvét diadala követte. Éjszaka szenved a legtöbb szülőnő is, de hajnalra felsír a gyermek, új élet született a világra! Jézusunk pedig szívesen várja a kérdésekkel, terhekkel, bűnbánattal hozzá fordulókat. Ő tudja legjobban: újjá kell születnünk!

Uram!
Tőled van az éjszaka csendje, pihentető nyugalma. De tőled van az is, ha rám szakad az elmúlt nap minden mulasztása, vétke. Tudom, hogy te intesz bűnbánatra. Tudom, hogy terhem alól csak te szabadíthatsz meg! Kérlek, oldozzon fel irgalmas kezed!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.


Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép