Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Keresztény Magyarország Portál - Fórum - Lelki útravaló és mai nap ige. Evangélikus - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek Orbán napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Rosa Mystica
José de Ribera: Simeon a gyermek Jézussal
Fórum

Oldalak: [1] 2345...Utolsó
2532. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-23 09:58
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.23, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Aki megveti felebarátját, vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz.
(Péld 14,21)

Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt. (1Thessz 5,15)
A mai nap bibliai olvasmányai: 2Móz 17,8-13 -- ApCsel 3,1-10

Lelki útravaló a mai napra

Május 23.
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten."
(Jn 3,1-2)


Nikodémus gazdag ember volt, görög műveltségű hithű izraelita, főember és farizeus. Tagja volt a nagytanácsnak, komolyan vette farizeusi esküjét: "egész életemet a törvény tanulmányozására és betöltésére szentelem." Saját tisztánlátása érdekében ment Jézushoz, bizonyosságot akart szerezni arról, próféta-e Jézus, vagy sem.
Előzőleg tájékozódott. Amit tudott Jézusról, azt összegezte. Meglévő ismereteit szerette volna kiegészíteni. Ez minket arra figyelmeztet, hogy hitünk útján először Jézusról kérdezzünk: kicsoda ő, tudunk-e róla mindent, ami tudható? S ha még nem ismerjük mindazt, amit az evangéliumok s az Újszövetség írói írtak róla, nyugtalanítson. Min él többet kell tudnunk Mesterünkről!
Nikodémus éjjel kereste fel Jézust. Talán félelemből választotta ezt az időpontot, de ez most mellékes. Jézus fogadta. Hozzá nem lehet rosszkor menni, bármikor rendelkezésére áll az Őt keresőknek. Nem is mérlegeli, jókor kopogtatunk be hozzá, vagy sem. Észreveszi, ha olyan sürgős a kérdésünk, hogy "nem várhat holnapig". Sürgős, mert bizonyosságot akarunk. S az sem baj, ha úgy járunk, mint a próféta: "Lelkem hozzád vágyódik éjjel [...]." (Ézs 26,9) A zsoltáríró pedig még biztatja is az Istent keresőket: "Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat [...], meghallotta az Úr hangos sírásomat!" (Zsolt 6,7.9)
Éjszakába nyúló családi beszélgetések eljutnak az egymáshoz fűződő kapcsolataink gyökereihez, ilyenkor életre szóló tisztázások születhetnek. Az időt - az éjszaka csendjét - arra sem szabad sajnálnunk, hogy mind jobban ismerjük meg Urunkat. Hiszen az éjszaka az Isten éjszakája! A világ teremtését is a "tohuva bohu" (kietlen és puszta) sötétsé ge előzte meg, de "Isten Lelke lebegett a vizek felett" (1Móz 1,2). Az áldott betlehemi éjszakában született meg Szabadítónk. Nagyszombat után Pilátus és Jézus ellenségei nyugodtan aludtak, ám azt az éjjelt húsvét diadala követte. Éjszaka szenved a legtöbb szülőnő is, de hajnalra felsír a gyermek, új élet született a világra! Jézusunk pedig szívesen várja a kérdésekkel, terhekkel, bűnbánattal hozzá fordulókat. Ő tudja legjobban: újjá kell születnünk!

Uram!
Tőled van az éjszaka csendje, pihentető nyugalma. De tőled van az is, ha rám szakad az elmúlt nap minden mulasztása, vétke. Tudom, hogy te intesz bűnbánatra. Tudom, hogy terhem alól csak te szabadíthatsz meg! Kérlek, oldozzon fel irgalmas kezed!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.


2531. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-23 09:57
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.22, Hétfő

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Szántsatok föl új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé! (Jer 4,3)

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róm 12,2)
A mai nap bibliai olvasmányai: Mk 1,32-39 -- ApCsel 2,42-47

Lelki útravaló a mai napra

Május 22.
Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát."
(ApCsel 2,38)


Hans Küng római katolikus professzor így tanít: "A Szentlélek az Istenből kiáradó eleven erő és hatalom. [...] A Szentlélek maga az Isten. Minket megragadó, de általunk nem megragadható hatalom, életet teremtő és ítélő erő, ajándékozó kegyelem."
Könnyebb a Szentlélekről beszélni, mint abban hinni, hogy ő bennünk él és munkálkodik. Pedig ez mindennapi valóság, s nem lehetetlen, nem is csak ritka ünnepi lehetőség. Olyan ajándék, amellyel egyikünk sem rendelkezhet. Hiszen ő rendelkezik velünk. Olyan, mint a rendező a színházban. Nincs jelen, de nélküle leáll az előadás. Ő irányít, minden az ő műve.
A Szentlélek jelenlétét többek között az igehirdetés hallgatása közben éljük át. Hangzik az ige például a tékozló fiúról szóló példázat alapján. "Ott a messze földön" elrontott életén kesereg a fiú, eszébe jut az elhagyott atyai ház, s fájni kezd a hiánya. S amikor ezt hallom, rájövök arra, hogy mindez tulajdonképpen rólam szól. Én vagyok az, aki kiköveteltem és elfogadtam Isten minden ajándékát, s azután félretoltam ajándékozó kezét. Életemet nélküle rendeztem be. Amikor pedig ide eljutok, mintha egyedül lennék a templomban, már nem a lelkész beszél a szószéken, maga az Isten szól, sőt kifejezetten néven szólít, hitre hív, hazatérésre mozdít. S már azt is tudom, hogy bár sokat vétkeztem "az ég ellen és ellene", az atyai ház nyitott ajtajában ott áll az Atya, s vár engem. A bocsánatkérést is a Lélek segít megfogalmazni, az Atya irgalmát is ő hitelesíti. Ennek az áldott "szent egyidejűségnek" rendezője az Atya és a Fiú Lelke!
Ám nemcsak az Istenhez történő hazaérkezést, de a testvér elfogadását és befogadását is a Szentlélek munkálja bennem. Hiszen "a keresztyén gyülekezetben vagyunk, ahol [...] Isten is megbocsát, és mi is megbocsátunk egym ásnak, hordozzuk és talpra állítjuk egymást" (Luther). A Lélek eszembe juttat egy bajba került embert, egy nem is szeretett testvért, netán ellenségemet. S elkezdek érte imádkozni. Az imádság közben eszembe juttatja, hogy rajta éppen én tudok, éppen nekem kell segítenem! S eltűnik szívemből a harag, elfelejtődik a keserű múlt, s megszületik bennem a Lélek gyümölcse. A Lélek gyökerén az emberi szívekben érlelődő, sokakat gazdagító "szőlőfürt", melynek első "szőlőszeme": a szeretet! (Gal 5,22)

Uram!
Te vagy az igazság Lelke. Tárd fel, amit szeretnék elleplezni. Ébreszd lelkiismeretemet. Igazítsd gondolataimat a jóra. Segíts, hogy mindig az igazságodhoz és szeretetedhez igazítsam magam!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2530. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-21 23:56
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.21, Vasárnap

Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate)


A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Az Úr... ezt mondta [Salamonnak]: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte:... Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. (1Kir 3,5.9a)

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. (Jak 1,5)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 16,23b-28(29-32)33 -- 1Tim 2,1-6a -- Zsolt 30

Az ünnep igéi

Szüntelenül imádkozzatok! (1Thessz 5,17)

Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)

Lekció: Jak 1,22?27 , 2Móz 32,7?14

Igehirdetési ige: Jn 16,23b-27


Lelki útravaló a mai napra

Május 21.
Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében [...]."
(ApCsel 2,37-38)


Pünkösd csodájának egyetlen magyarázata van, a Szentlélek jelenléte. Hiszen a tanítványok:Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallgattak.
Szívükben szunnyadt a húsvéti hír.
Nem mentek vele. Egyhelyben maradtak.
Aztán pünkösd lett, és ütött az óra.
Zendült a szó: Lélek volt és erő.És háromezren állottak elő
egyetlen prédikációra.
(Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után)Péter prédikált, s ebbe az élő szóval elmondott igehirdetésbe "öltözött bele", ebben volt jelen a Szentlélek. Ő tette hitelessé, ő ragadta meg mondanivalójával a hallgatókat, és éppen a Jézusról - a megfeszítettről és a feltámasztottról - szóló mondatokat tette hang súlyossá. Hiszen "a Szentlélek egyedül Jézus Krisztust akarja prédikálni. Szegény Szentlélek semmi máshoz nem ért. Mint egy hárfás, akit kinevetnek az emberek, mert olyan hárfán játszik, amelynek csak egy húrja van. Ilyen a Szentlélek, csak egy húrja van, amin játszani tud: egyedül Krisztus!" (Luther)
Az igehirdetés "szíven találta" a hallgatókat. Kérdésük mögött ott van megrettenésük. Amit népük tett Jézussal, jóvátenni már nem lehet. Nem keresnek mentséget, nem vonják ki magukat a felelősség alól. S a "térjetek meg!" felszólításra készek elismerni vétküket. A megtérés lényege éppen a bűnbánat. A bűn gyökereinek elismerése: eredendően bizalmatlanok és hűtlenek vagyunk Teremtőnkkel szemben, szeretetlenek és igazságtalanok egymás iránt.
Akik ezt elismerték, megkeresztelkedtek. Egyetlen prédikációra - háromezren. Így tartozik össze a megtérés a keresztséggel, a keresztség a megtéréssel. A megtérés itt azt jelenti: hisszük és tudjuk, hogy a keresztségben Isten Jézus Krisztusé rt gyermekévé fogadott. Hisszük, hogy amikor homlokunkra hullt a "keresztvíz drága cseppje", akkor az Isten igéjével "együtt használt" víz lemosta bűneinket. A "Szentlélekben való újjászületés fürdőjében" megfulladt a régi énünk, s feltámadt az Isten akaratát kereső új emberünk.

Uram!
Segíts a keresztségben elnyert kegyelem erejével naponta meghalnom a bűnnek, s naponta feltámadnom új életre! Köszönöm, hogy amit elkezdtél bennem, azt véghez akarod vinni.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2529. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-20 22:33
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.20, Szombat

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Talán kevés ehhez az Úr ereje? (4Móz 11,23)

Amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. (Róm 4,21)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 6,(60-62)63-69 -- ApCsel 2,37-41

Lelki útravaló a mai napra

Május 20.
Péter apostol mondta: "Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."
(ApCsel 2,36)


Péter apostol nagy hatású pünkösdi igehirdetésének utolsó mondata ez. A Szentlélek pünkösdi nyelvleckéje.
Akkor, az egyház születésének napján a Lélek hidalta át a különböző nyelvek közötti távolságot. Mai nyelvleckénk minden szava magyar. Megértése és befogadása mégis csak a Szentlélek által történik, hiszen ő tanít meg arra, hogy a názáreti Jézus - Jézusom.
Az a Jézus, aki József és Mária fiaként Betlehemben született, több mint kétezer évvel ezelőtt. Harmincéves koráig kétkezi munkával kereste a kenyerét, majd tanítványokat gyűjtött maga köré, s három évig velük járta Palesztina köves-poros útjait. Osztozott emberi sorsunkban, annak legnagyobb mélységeiben, s megmutatta, mit jelent embernek lenni. Népe átadta őt a megszálló hatóságnak, igazságta lan vádak alapján koncepciós perben ítélték kereszthalálra. A Szentlélek erről a Jézusról azt tanítja, hogy ő Jézusom. Hiszen maga mondta tanítványainak: "Ti az én barátaim vagytok, nyájamnak juhai vagytok." Örvendetes tananyag ez!
A második pünkösdi lecke: "a" Krisztus - az én Krisztusom. A név azt jelenti: felkent, Isten küldötte, a Messiás. Őt várta az Ószövetség népe, de másként érkezett, mint várták. Szenvedését, csúfos kereszthalálát nem tudták összeegyeztetni várakozásukkal. Pedig az Isten őt éppen a kereszt botrányán keresztül tette Krisztussá, és áldozata révén kapjuk bűneink bocsánatát. Azt, hogy ezt kételkedés nélkül higgyük, egyedül a Szentlélek végzi bennünk az igehirdetésen és szentségein keresztül. A zsidókból lett keresztyének első és legrövidebb hitvallása ez: Jézus - a Krisztus. Ő a megígért Messiás! Pünkösd gyümölcse pedig: ő az én Krisztusom. Áldott tananyag ez!
A harmadik lecke: Jézus az Úr - az én Uram! Az Úr (görögül küriosz) királyi cím, királyi ran g. Az Ószövetségben Isten neve, húsvét után pedig Jézust illeti meg ez a megszólítás. A pogányokból lett keresztyének első hitvallása így szólt: Jézus - az Úr! Tehát nem a magának isteni rangot kikövetelő római császár az úr, hanem Jézus, akinek az Isten minden hatalmat átadott mennyen és földön.
Legyen Jézus - Jézusunk, Krisztus - Krisztusunk, s legyen ő a mi Urunk is! Tanuljuk meg magától a Szentlélektől, mert "senki sem mondhatja: >>Jézus Úr<<, csakis a Szentlélek által" (1Kor 12,3).

Uram!
Tied vagyok, Jézusom, te választottál ki magadnak. Tied vagyok, Krisztusom, értem is meghaltál a golgotai kereszten. S te vagy egyetlen Uram, ez az én rangom: Uramnak nevezhetlek.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2528. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-20 00:10
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.19, Péntek

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek... az Úr. (Zsolt 146,7)

[A tanítványok] így válaszoltak [Jézusnak]: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat! (Mt 14,17-18)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jel 5,6-14 -- ApCsel 2,29-36

Lelki útravaló a mai napra

Május 19.
Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, [...] [m]indnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak."
(ApCsel 2,1.4)


A pünkösd szó görög eredetű, jelentése "ötven". Pünkösd ünnepe ötven nappal követi húsvét ünnepét. Az Ószövetség népe ezen a napon aratási hálaadó ünnepet ült, ez később a Sínai-hegyi szövetség megünneplésének tartalmával bővült. A keresztyén pünkösd azért "épült rá", esik egybe a zsidóság ünnepével, mert Isten a Lelkét azon a napon "töltötte ki", amikor Jeruzsálem tele volt zarándokokkal.
Nyilván ezért mondta Jézus a missziói parancs elhangzása után tanítványainak: "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, [...] nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." (ApCsel 1,4-5) Az alkalom pedig megérkezett, a "széles e világ" eljött, ott van Jeruzsálemben! Pártusok és médek, ciréni aiak és római jövevények, zsidók és prozeliták ünnepelnek Jeruzsálemben. Ezt az Isten által teremtett alkalmat nem szalaszthatták el a tanítványok, ők is együtt voltak, mindnyájan.
S a szó ismétlődik: "mindnyájan" megteltek Szentlélekkel! Az apostolok egyetértése mégsem feltétele a Szentlélek jelenlétének, ám annak hiánya esetén a széthúzás és az egymással való szembenállás megakadályozta volna a Lélek működését. Az egyetértés hiánya miatt szenvednek egyházaink! Állnak a templomok, hangzik a liturgia, prédikálnak a papok, ám a Lélek nélküli élet csak árnyéka vagy másolata az igazinak, bábjáték vagy panoptikum. Maga Isten sürget minket, mai egyházát, s annak felekezeteit: könyörögjetek együtt a Szentlélek ajándékáért!
Az első pünkösdkor tapasztalt nyelveken szólás ritka és rendkívüli kegyelmi adomány. Pál apostol nem tagadta a valódiságát, de fontosnak tartotta, hogy ha valaki nyelveken szól, azt más valaki magyarázza meg. S az Isten Lelkének sokféle kegyelmi ajándéka után a "legkiválóbbra" hívta fel a figyelmet a szeretet himnuszában (1Kor 13,1-13). A Szentléleknek nincs nagyobb ajándéka a szeretetnél! Ma akkor szól "nyelveken" Isten népe, ha a szeretet nyelvén szól, mert azt mindenki megérti! Szóljunk hát közelben és távolban a szeretet nyelvén Jézusunkról, s higgyünk ígéretében: abban, hogy a Lélek majd megtanít, mit kell mondanunk róla (Jn 14,26).

Uram!

Jöjj, égi szent láng, Szentlélek Isten!
Igédet éltesd szívünkben!
Hogy lelkünk teljék meg veled,
Mert akkor lángol és szeret:
Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten!
(EÉ 239,2)

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2527. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-20 00:08
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.18, Csütörtök

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz. (
1Móz 3,6)

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti? (Lk 9,25)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Kor 14,6-9.15-19 -- ApCsel 2,14-28

Lelki útravaló a mai napra

Május 18.
[Jézus] így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (
Mk 16,15-16)


A teremtett világ egyik részlegéből a teremtett világ egészébe távozó Jézus megbízatást adott tanítványainak. Az evangélium hirdetésének és a keresztelésnek szervesen összetartozó kettős parancsa azt jelenti, hogy a távozó Jézus tulajdonképpen itt maradt az övéivel. Köztünk van ma is, ahol a róla szóló evangéliumot hirdetik, s nevében keresztelnek, kiosztják testét és vérét. Egyszerre igaz tehát, hogy "fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget" (Ef 4,10). S ugyanakkor áll ígérete is: "...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20) Velünk van, bárhol a világon karnyújtásnyira az övéitől, mindenütt meghallja hívó szavunkat. Igéje és szentségei is mindig tartalmazzák azt, amire szükségünk van: a vigasztalást és a bátorítást, bűneinkre bocsánatot és az új életben való járásra elegendő erőt. Kegyelmi eszközeiben tulajdonképpen ő maga van jelen, mert éppen rá van legnagyobb szükségünk!
A keresztség több, mint jelképes cselekedet, szentség, melyet maga Urunk szerzett. Látható jele a víz. Kezdetben alámerítéssel vagy leöntéssel kereszteltek, az utóbbi évszázadokban azonban a leöntés lett általános szokássá. A cselekmény fürdetéshez vagy mosdatáshoz hasonlít, ám nem a víz vagy annak mennyisége a meghatározó. A víz önmagában egyszerűen víz, keresztséggé a vele együtt hangzó ige teszi, a szerzési igék elhangzása és ez a mondat: "XY, keresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében." Jézusnak ez az "igéje tesz minket az ő tulajdonává, ez bocsátja meg bűneinket, és ígéri nekünk az üdvösséget. Ez az ige akkor is él és hat bennünk, amikor a víz már régen lecsorgott rólunk, és felszáradt. De a víznek is jelentős szerep jut a keresztségnél. A rajtam végigcsorduló víz teszi bizonyo ssá, hogy Jézus igéje éppen nekem szól, szemmel is láthatóan reám vonatkozik." (Prőhle Károly)
Számtalan keresztyén él a földön, akit csecsemőként megkereszteltek, s később jutott élő hitre. Sok millióan pedig az evangélium hirdetése nyomán nyertek az Úrtól élő hitet, s azután keresztelkedtek meg. Az üdvösséghez mindkettő szükséges, a sorrend másodlagos. A keresztséget követnie kell a naponkénti megtérésnek.

Uram!
Magasztalom végtelen szeretetedet, hogy a keresztséggel magadévá tettél, mielőtt hinni tudtam volna benned. Emlékeztess erre a te irgalmadra, hogy napról napra megbánjam bűneimet, megtérjek hozzád és megújuljak tebenned.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2526. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-17 23:48
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.17, Szerda

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Hírül adta az Úr a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának: Jön már Szabadítód! (Ézs 62,11)

Mert Istennek minden ígéretére [Jézus Krisztusban] van az igen. (2Kor 1,20)
A mai nap bibliai olvasmányai: Róm 15,14-21 -- ApCsel 2,1-13

Lelki útravaló a mai napra

Május 17.
Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek."
(Mk 16,14-15)


Urunk úgy távozott a fizikai világból az Isten láthatatlan szellemi valóságába, hogy legdrágább kincsének, az evangéliumnak hirdetését követőire bízta. Ezzel a missziói megbízatással kapcsolatban mindig ugyanaz a kérdés: alkalmas-e a tizenegy és alkalmasak vagyunk-e mi, mai tanítványai erre a hatalmas feladatra? Hiszen Urunk kénytelen volt először megdorgálni tanítványait hitetlenségük és keményszívűségük miatt, s csak azután hangzott el küldő parancsa.
Ki állíthatná közülünk, hogy Jézus mai szolgái jobbak az akkoriaknál? Semmiképpen nem jobbak! Mi, maiak éppúgy ingadozunk hitükben, éppúgy vétkezünk a hűség és a tisztaság ellen, mint ők. Urunk akkor is, ma is óriási kockázatot vállal elhívott szolgáival. Mégis így tesz, s jól teszi! Jézus úgy szabadít meg hitünk gyengeségeitől, hogy azok ellenére szolgálatba állít, mintha azt mondaná: "Ne foglalkozz túl sokat saját alkalmatlanságoddal, hirdesd azt, amit már megtapasztaltál, megértettél, sőt átéltél!" S az alkalmatlan szolga tanítva tanul, s tanulva tanít. A Szentlélek csodája, hogy miközben sántaként másokat támogat, maga is erőre kap.
Az evangéliumi történetekben sokszor olvashatunk Jézus áldott mozgékonyságáról. Folyton úton volt: "hajóra szállt", "bejárta a városokat és a falvakat mind". Nekünk is át kell vennünk ezt a tempót. Tanuljunk letérdelni, amikor párbeszédet folytatunk megbízónkkal; fontos, hogy üljünk a katedrán, amikor tanítványokat tanítunk. Szószéken állnunk kell az igét hirdetni. Ugyanakkor misszionáriussá is kell lennünk, utána kell mennünk a nyájnak, s pásztorként meg kell keresnünk az elveszetteket. Talán nincsenek is fizikai lag messze, talán ott élnek egészen közel hozzánk.
Ránk van bízva tehát az egyetlen és páratlan evangélium. A betlehemi angyali híradás és a húsvéti örömhír. Amit Jézus elmondott a Hegyi beszédben és nagyszerű példázataival. Amit megpecsételt kereszthalálával, s amit az Atya hitelesített Fia feltámasztásával. Az evangélium lényegét így is megragadhatjuk: Istenünk nem hagyta magára ezt a világot, s benne legfőbb teremtményét, az embert!

Uram!
Köszönöm, hogy alkalmatlan voltom ellenére is szolgálatba állítottál. Köszönöm, hogy amit megértettem, el tudtam mondani másnak. Köszönöm, hogy mire elmondtam, meg is értettem.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2525. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-17 23:47
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.16, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Most már fölkelek - mondja az Úr - a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak. (Zsolt 12,6)

Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? (Lk 18,7a)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Sám 16,14-23 -- ApCsel 1,15-26

Lelki útravaló a mai napra

Május 16.
Jézus mondta: "Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat." Tamás erre így szólt hozzá: "Uram, nem tudjuk hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?" Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam."
(Jn 14,4-6)


Sokféle utat ismerünk, sokféle úton járunk: erdei ösvényeken, ódon városok zegzugos kis utcáin, országokat átszelő autópályákon. Az utak vezetnek minket valahonnan valahová. Időnként azonban meg kell néznünk a térképet, tudnunk kell, jó úton vagyunk-e.
Krisztus-követőknek, egykori és mai tanítványoknak mondja Mesterünk: én vagyok az utatok, rajtam keresztül érkeztek meg a célhoz. Csak általam mehettek az Atyához!
Utunk tehát Jézus. Az a pálya, melyen ő is haladt, melyen követhetjük. Utunk, tehát sorsunk is. A lába nyomába lépők keresztet hordoznak, s követése közben megtapasztalják, hogy igája boldogító és terhe könnyű (Mt 11,30) Jézus útja nem sétaút, ellenkezőleg , próbaút, azon járva kiderül, kellőképpen figyelünk-e rá, vagy sem. Nem diadalút, mert rajta nem másokat, hanem önmagunkat kell legyőznünk.
Utunk - Jézus. Útja legtöbbször gyalogút, sokszor járatlan, a világ szemében alsóbbrendű. Keskeny út, és bár "kevesen vannak, akik azt megtalálják" (Mt 7,14), mégis ez az út az, amely "az életre visz"! Jézus útja tanulmányút, mert naponta tanulunk tőle, ismergetjük szeretete nagyságát, mondanivalójának gazdagságát. Sőt panorámaút, ahonnan időnként visszatekinthetünk a megtett szakaszokra, ahol mindig ő vezetett, őrzött és pásztorolt, s "ha sebet kaptunk vad bozótban, karjára vett, úgy hordozott".
Utunk Jézus, tehát életvitelünk is. Erőforrásunk, hogy elérjük a célt. Ő tanított meg arra, hogy legyen fontos számunkra minden útitársunk, s ha célhoz érünk, érjen célhoz a másik is. Egyedül Jézus útján juthatunk el Atyánkhoz. Ő az, aki "ott a messze földön" búslakodó hajléktalannak felidézi az elhagyott atyai otthon gazdagságát. Ő késztet a hazafelé vezető útra, ő segít megfogalmazni a bűnbánat szavait. Ugyanakkor ő biztosít arról is, hogy az Atya ott áll kitárt karokkal a nyitott kapuban, s "nagyobb a szívünknél!"

Utunk - Jézus! Legyünk hát "az Úr útjának hívei" (ApCsel 9,2). Akinek Jézus az útja, jó úton jár, hazaérkezik az Atyához.Uram, ha te vezérem vagy és tündöklő világom,
Utat mutatsz az éjben is, szemem csak rád vigyázzon.
S habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,
Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

(Énekem az Úr 4,4)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.


2524. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-15 23:47
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.15, Hétfő

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!
(Zsolt 40,12)

A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt. (1Thessz 5,23-24)
A mai nap bibliai olvasmányai: 2Móz 15,(1-11)19-21 -- ApCsel 1,1-14

Lelki útravaló a mai napra

Május 15.
Jézus mondta: "Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."
(Jn 14,2-3)


Jézus a tanítványaival töltött három esztendő alatt terveire és a várható eseményekre mindig időben felkészítette a tizenkettőt. Háromszor is bejelentette nekik kereszthalálát és feltámadását. A fenti mondatok már a húsvét utáni időszakra vonatkoznak, itt a Mester tulajdonképpen a mennybe, Isten láthatatlan szellemi világába való távozását jelenti be. A búcsúzás fájdalmát enyhíti azzal, hogy beavatja őket - s így minket is - Isten örökkévaló terveibe, a mennyei hajlék valóságába.
"Az én Atyám házában sok hajlék van - halljuk Urunk szájából -, elmegyek helyet készíteni számotokra." Áldott szálláscsináló ő! Szava hallatlan biztatás egy olyan világban, ahol nem jut mindenkinek megfelelő lakás, kényelmes otthon. Földünk számos pontján élnek szánalmas körülmények között menekültek és táborlakók, hazánk városaiban is a tél hidegének kitett hajléktalanok. Jézus nemcsak szánakozik a szenvedő emberek nyomorúságán, de a bűn által elrontott földi világgal szembeállítja a várható menny tökéletességét.
Ugyanakkor Urunk az igazi "családegyesítő". A készülő hajlékban maga mellé veszi övéit, mind együtt leszünk ővele. Ezt kéri a főpapi imádságában is: "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok [...]." (Jn 17,24)
Jézus arra tanít minket, hogy a várható örökkévalóság felől nézzünk a mindenkori - tehát a történelmi és a mai - földi valóságra. A mindenkinek otthont nyújtó mennyben Jézus együtt fog élni övéivel. Itt viszont éppen ő volt az, akinek "nincs hova fejét lehajtania" (Mt 8,20). Ő volt az, akit "az övéi nem fogadtak be" (Jn 1,11), akit kiűztek még városából is, Názáretből (Lk 4,2 9), s akit népe átadott az ellenségnek. Ha ebben a világban nincs helye Urunknak, ha az ember kiűzi őt életéből, otthonából, gondolkodásából, akkor ugyanazt teszi embertársával is. Azokra is "jézusi sors" vár, földönfutókká lesznek, hontalanok és kitaszítottak. Erről beszélt Jézus a fájdalmak útján az őt sirató asszonyoknak: "Ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?" (Lk 23,31)
Jézus idézett búcsúszavai ítélet az őt kizáró világ felett, s evangélium az üdvösségre váró megváltottaknak.

Uram!
Tudom, hogy már befogadtál tieid közé. Szeretnélek befogadni én is szívembe és életembe. Taníts arra, hogyan fogadhatnám azokat, akik szintén a tieid, de még nem ismernek téged.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2523. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-14 22:09
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.14, Vasárnap

Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate)


A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek. (2Móz 6,7)

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. (1Jn 3,1a)
A mai nap bibliai olvasmányai: Mt 11,25-30 -- Kol 3,12-17 -- Zsolt 45

Az ünnep igéi

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1)

Lekció: Jak 1,16?21 , Ézs 12,1?6

Igehirdetési ige: Jn 16,5-15


Lelki útravaló a mai napra

Május 14.
Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."
(Mt 9,36-38)


A társadalom kutatói tudják, hogy az ország lakosságának hány százaléka lehet sehova nem tartozó, gazda nélkül kallódó, "pásztor nélkül" élő ember. Ám tudományos módszerek nélkül is észrevesszük, milyen sokan vannak "elgyötörtek" közöttünk. Egykor kihasználták vagy kifosztották őket, s miután semmijük sem maradt, eldobták őket. Vannak "elesettek" is, akiket letepert a háború vagy a gazdasági válság, s így véglegesen a földre kerültek. Azóta senki sem törődik velük, de - bizalmatlanságuk miatt - már ők sem fogadnak el senkitől segítséget.
Amikor Jézus "bejárta a városokat és a falvakat", azonnal észrevette a sokaságban a gazdátlanokat, a pásztor nélkül valókat. Megszánta őket, meggyógyította a betegeket, s a további feladathoz munkásokat keresett "azonnali belépésre". Hiszen ez a sok elgyötört és elesett ember azt jelenti, hogy érett a gabona az aratásra. Szükség van munkásokra! "Kérjétek - fordult tanítványaihoz - az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába."
Az aratás képe legtöbbször az utolsó ítéletet jelenti a Szentírásban. Ebben az esetben az az aratás, amit Jézus végez. Összegyűjti Isten szétszórt népét, hirdeti az evangéliumot, letörli a sírók könnyeit, támogatja a gyengéket, s válogatás nélkül törődik mindenkivel. Tőlünk pedig azt várja, hogy ezért a munkáért és új munkásokért mi is imádkozzunk. Ám annak is örül, ha a nyáj már megtalált tagjai közül valaki beáll a sorba, s az ő nevében végzi a keresésnek, a gazdátlan ember felkarolásának munkáját.
"Tele voltam bajjal, keserűséggel - írta valaki. - Hazafelé menet minden előzmény nélkül mellém szegődött egy munkatársam. Meg kellett hallgatnom, két órát töltöttünk együtt egy presszóban . Amíg beszélt, csendben imádkoztam szeretetért, alkalmas mondanivalóért. Amikor elbúcsúztunk, nem csak ő mosolygott hálásan, egyszerre túljutottam saját problémáimon is." Az aratók utánpótlása - felebarát-utánpótlás! Nem mindenki lesz "vezérkaszás", szükség van "marokszedőkre" is! Csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy amit Jézus nevében végzünk, azt ő maga végzi rajtunk keresztül!

Uram!
Segíts, hogy meglássam azokat, akik pásztori szeretetedre szorulnak. Segíts, hogy időben meghalljam kiáltásukat. Segíts, hogy felhívjam figyelmedet rájuk. Segíts, hogy nekik pedig rólad beszéljek, aki megkeresed és megtartod az elveszetteket!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2522. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-13 21:39
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.13, Szombat

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete! (Jer 33,11a)

Keresztelő János így szólt: A vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. (Jn 3,29)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Móz 2,1-3 -- Jóel 4,1-21

Lelki útravaló a mai napra

Május 13.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: [...] mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen." (Mt 6,9.13)


Jézus a Miatyánk megtanításán kívül példázatokban is biztatja övéit az imádkozásra. A tolakodó barátról szóló történet is ilyen (Lk 11,5-6). Éjfél van, az ajtó zárva, mindenki alszik. A házigazda kopogtatásra ébred. Egyik barátja kényszerül szorult helyzete miatt a másikat éjnek idején zavarni. Vendége érkezett, s nincs mivel megkínálnia, ezért zörget, kenyeret kér kölcsön. A házigazda pedig felkel, teljesíti a kérést, nem a barátság, de elsősorban a másik tolakodása miatt.
A példázat értelme nyilvánvaló. Ha még ti is - mondja nekünk Jézus - teljesítitek ilyen szokatlan helyzetben is a másik ember kérését, mennyivel inkább megteszi ezt Atyátok. Érdemes tehát zörgetni ajtaján, érdemes sürgetni őt, még tolakodnunk is szabad. Isten előtt nincs alkalmatlan idő. Rászorultságunkat ő nem érzi sem zaklatásnak, sem szemte lenségnek. Neki nincs megszabott fogadóórája. Illetve fogadóórája a napnak mind a huszonnégy órája!
Jézus arra biztat, vegyük észre szorult helyzetünket. Hozzánk fordul alkalmas vagy alkalmatlan időben valaki, s adnunk kell a sírónak vigasztalást, a gyökerét vesztettnek erőforrást, a terhei alatt összeroskadtnak igazi segítséget. S nem tudunk, mert üres a szívünk, kifogyott a tartalékunk, magunk is táplálékra szorulunk. A tolakodó barát nem magáért zörget. Barátját akarja megvendégelni! Tolakodása a közbenjáró imádság példája. Az ilyet szívesen hallgatja meg Urunk. Megteszi, mert neki van tartalékja, övé "az ország, övé a hatalom!" A mindig önmagukért imádkozók sokszor panaszkodnak, hogy hívásukat nem fogadja az Atya, mintha mindig "mással beszélne". A másokért könyörgők pedig sokszor örömmel számolnak be imádságuk meghallgattatásáról.
Különös, hogy maga Jézus biztat minket alkalmatlan időben történő szemtelen tolakodásra. Mintha azt mondaná, legyetek olyanok, mint a szúny og, melyet tízszer elzavarunk, de tizenegyedszer is ott kering a fejünk körül. Legyetek olyanok, mint a vérszívó pióca, melyet nem tudunk levenni magunkról, de ha teleszívta magát, magától lepereg. Nem mondhatjuk, hogy valakiért "megmozgattunk már eget-földet", ha éppen a kegyelem trónusánál nem könyörögtünk segítségért, meghallgattatásért. Be kell vallanunk, hányszor mondtuk: "majd én megoldom!" Legtöbbször ez nem sikerült. Itt az ideje, hogy nála zörgessünk. Atyánk pedig meghallgat, ez az ő dicsősége!

Uram!

Tied ma és mindenkoron
Az ország és a hatalom;
Ami jót kérünk, megadod,
Imádságunk meghallgatod.
Dicsőség itt és odafenn
Néked, jó Istenünk!
Ámen. (EÉ 72,9)

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2521. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-13 00:19
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.12, Péntek

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Halljátok meg mind, ti, népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az Úr tanúskodik ellenetek. (Mik 1,2)

Jézus Krisztus mondja: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! (Mk 16,15)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Móz 1,24-31 -- Jóel 3,1-5

Lelki útravaló a mai napra

Május 12.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, [...] de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen. (Mt 6,9.13)


A Miatyánk két utolsó kérése szorosan összetartozik. Nemcsak azért, mert mindkettőben rólunk van szó. A kérések utolsó szavai is - a kísértés és a gonosz - azonos fogalmak, mögöttük maga a sátán áll, ő a kísértő, s ő a személyes gonosz.
A hetedik kérés úgy hangzik, mint egy harci riadó: "Az ellenség már a kapuk előtt áll!" Elkezdte kiépíteni hadállásait, sőt magát a harcot. Ugyanakkor ez a kérés segélykiáltás is Jézusunk felé: ne hagyj minket magunkra, sőt segíts! Az ellenség "felvonul ellenem, [...] / Rám hozza félelmes, zord seregét. / Nézd, hogyan tervezi már örök vesztem, / Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen." ( EÉ 374,1)
Sem a riadó, sem a segélykiáltás nem eltúlzott, nem is felesleges. Hiszen két világ erői harcolnak értünk. Urunk szeretne megtartani minket az üdvözülők között. A gonosz pedig a maga népét akarja gyarapítani Jézus nyájából. A kérdés az, mi melyik oldalon állunk ebben az ádáz küzdelemben?!
A baj az, hogy ellenségünknek támaszpontjai vannak bennünk: a vérünk, a szívünk, az óemberünk. Vérünk és szívünk titkos vágyai azonnal készek arra, hogy alkura ösztönözzenek. A bennünk élő régi ember - öröklött esendőségünk - pedig az ellenség titkos ügynökeként már régen elárulta gyenge pontjainkat, és szívesen letenné a fegyvert, sőt mindenestől kapitulálna az ördög előtt. Ezért ilyen nagy a gonosz hatalma rajtunk. Senki más, egyedül Jézus mondhatta magáról azt: "...felettem nincs hatalma." (Jn 14,30) A gonoszt tehát akkor lehet igazán megismernünk, ha először nem másban, hanem magunkban keressük! S ennek tudatában imádkozzuk: "szabadíts meg - a bennünk élő gonosztól is!"
Jézusunk arra tanít minket, hogy az ő kereszthalála a gonosz felett aratott döntő győzelem. Akkor őt Atyja kiszolgáltatta, s a gonosz kitöltötte rajta minden dühét, Jézus pedig mindezt tűrte. Mit lehet tenni azzal, aki mindent eltűr, a szidalmat és a gyalázatot, az igazságtalanságot, a kínzást és a megaláztatást? Az abszolút jó győzött az abszolút gonosz felett! Az ő győzelme tudatában mondhatjuk a gonosz kísértőnek: "Megvert hatalom vagy, nem félek többé tőled. Eddig elkövetett vétkeimtől Uram már megszabadított! Valósággal szabad vagyok, ellent mondok neked és minden hazugságodnak!"

Uram!

Ments meg a gonosztól, Atyánk,
Ha nehéz napok törnek ránk!
Ha ránk borul a síri éj,
Végső ínségünkben segélj!
Testünknek adj békés halált,
Készíts nekünk mennyben lakást!
(EÉ 72,8)
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2520. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-11 23:46
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.11, Csütörtök

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. (Zsolt 71,5)

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4,16)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Móz 1,20-23 -- Jóel 2,18-27

Lelki útravaló a mai napra

Május 11.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, [...] és ne vigy minket a kísértésbe, [...] mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen. (Mt 6,9.13)


Luther határozattan állítja, hogy háromféle kísértés vagy csábítás létezik: "a testé, a világé és az ördögé." Hiszen "testben élünk, és nyakunkon cipeljük az óembert (az eredendő és az elkövetett bűnök által megrontott emberi mivoltunkat), aki nem marad veszteg, és állandóan ingerel minket [...] mindenféle gonosz kívánságra [...]. Azután [...] a világ által bemutatott sok rossz példa csábít követésre, mert senki sem akar a legkisebb lenni, hanem első helyen akar ülni és mindenki csodálatát megszerezni. Ezekhez csatlakozik az ördög is, uszít és tüzel mindenütt, [...] hogy Isten igéjét [...] szélnek eresszük és megvessük, hogy elszakítson minket a hittől, a reménységtől és a szeretettől [...] Ezek bizony kötelek és hálók, sőt ezek azok az igazi >>tüz es nyilak<<, amelyeket nem test és vér, hanem a sátán lő mérgezetten a szívünkbe."
Bizonyára fogalmazhatunk másként is. Az is kísértés számunkra, hogy az emberek nagy része nem a Teremtő által elénk szabott törvény szerint él, azt talán nem is ismeri. Nem tud Jézus elvárásáról sem, aki hűséget vár azoktól, akiknek már megbocsátott. A sok rossz mintát látva figyelmeztessen Pál apostol: "Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Kor 10,12)
Az Úrtól tanult imádság hatodik kérése "azt jelenti, hogy [Urunk] ad erőt és kitartást az ellenállásra, de a kísértést nem távolítja el és nem szünteti meg. [...] Nem is lesz soha másképpen: kísértést kell elszenvednünk, sőt benne kell élnünk. Itt azonban azért könyörgünk, hogy bele ne bukjunk, és meg ne fulladjunk benne. Mert két különböző dolog: kísértést elszenvedni és beleegyezni, igenelni."
Jézus megváltottjainak erőt ad az a tudat, hogy ő maga is megkísértetett. Tusakodott a sátánnal, és győzött. A szolgá latra való felkészülésének negyvennapos pusztai böjtölése után is nemet tudott mondani a kísértőnek, aki - többek között - éhségére és hatalmára emlékeztette. Jézus volt az erősebb. S ez nekünk, övéinek azt jelenti, hogy az "ősellenség" már nem győzhetetlen, állhatatossággal bizony legyőzhető. Jézus pedig ebben a harcban mellettünk áll. S a Miatyánkot is azért tanította, hogy imádkozzuk. Nem akarja, hogy a kísértés miatt visszaessünk!

Uram!

Kísértésbe minket ne vígy!
A sátán gonosz és irigy.
Ha tőrbe csal, te adj erőt,
Hogy bátran visszaverjük őt!
Szentlelked maga segítsen
Híven megállni a hitben!
(EÉ 72,7)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2519. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-11 00:18
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.10, Szerda

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen. (Péld 17,5)

Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát. (Mt 18,10)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Móz 1,14-19 -- Jóel 2,12-17

Lelki útravaló a mai napra

Május 10.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: [...] és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, [...] mert tied az ország, a hatalom, és a dicsőség mindörökké.
Ámen." (Mt 6,9.12-13)


A Miatyánk negyedik és ötödik kérését az "és" kötőszó kapcsolja össze. Ez az első "és" ebben az imádságban. A két kérés összetartozik, a bűnbocsánat tehát éppúgy kell az embernek, mint a falat kenyér. A kenyeret a mai napra kérjük, bocsánatot pedig minden eddigi vétkünkért és mulasztásunkért. Aki ezt elmulasztja, összeroppanhat a teher súlya alatt.
Az írásmagyarázók valamennyien hangsúlyozzák, hogy e nélkül a kérés nélkül nem is állhatunk oda Isten elé. Ő jobban ismer minket saját magunknál, előtte nem tudunk semmit eltitkolni. Mi mint szülők rápirítunk kéréssel elénk álló gyermekünkre: "Az imént engedetlenkedtél, tiszteletlenül visszafeleseltél, nem kellene-e előbb tisztáznunk, ami történt?" Így Atyánk is, ha bűneinkre teki nt, akár minden kérésünket elutasíthatná. Aki ezt nem veszi komolyan, akár ne is imádkozza a Miatyánkot!
A szövegben a "vétek" szó szerepel. Ez a régies szó adósságot jelent, tartozást. Urunktól kölcsönbe, bizományba kaptuk az életünket, tehetségünket, családunk fészekmelegét, szeretteink gondoskodását. Mi pedig sem szeretteinknek, sem Teremtőnknek nem törlesztettük adóságunkat. Szeretettel tartoztunk, helyette sebeket okoztunk hálátlanságunkkal, bizalmatlanságunkkal, s ez az adósságunk nem fogy, de napról napra növekszik. Valóságos és megfizethetetlen. Nem azokat szerettük, akiktől egész életünk során szeretetet kaptunk, hanem saját magunkat. Ez a legfontosabb, erre csak ráadás minden elkövetett bűn, az isteni és emberi törvények áthágása. Minderre egyetlen megoldás van: bűnbánattal kell kérnünk, Istenünk ne büntessen, helyette gyakoroljon kegyelmet.
Senki sem mondja, hogy könnyű bocsánatot kérni. S ugyanúgy nehéz a megbocsátást gyakorolni. Aki átélte már az Istentől kapo tt bocsánat örömét, és átgondolva imádkozza ezt a kérést, tulajdonképpen azt mondja. "Uram, úgy szeretnék én is másnak megbocsátani, ahogy te nekem elengeded adósságaimat, és eltörlöd múltam minden fekete foltját!" Aki pedig ezt a kérést nem veszi komolyan, vagyis nem kész megbocsátani haragosának, még ellenségeinek is, tulajdon fejére kéri Isten haragját: "Uram, itt a példám, én nem bocsátok meg, te is így bánj velem!" Aki így cselekszik, saját magának ellensége!

Uram!

És bocsásd meg bűneinket,
Hogy ne terheljék lelkünket,
Amint mi is megbocsátunk,
Ha vétett felebarátunk!
Szelídség és jóindulat
Így egyesíti nyájadat.
(EÉ 72,6)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2518. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-10 01:01
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.9, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk.
(Hós 8,12)

Pál írja: Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok. (Gal 1,6)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Móz 1,9-13 -- Jóel 2,1-11

Lelki útravaló a mai napra

Május 9.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: "[...] mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, [...] mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
(Mt 6,9.11.13)


A kenyér a lisztből vízzel dagasztott, kelesztett tésztából sütött fontos táplálékunk. Naponta többször is odakerül asztalunkra. Maga a szó azonban a megélhetéshez szükséges anyagi javak összességét is jelenti. Aki dolgozik, az "kenyeret keres", ezzel biztosítva van megélhetése. A kenyér megbecsült jelképe, "szent" darabja életünknek, az aratás befejezése után a templomok oltárára tesszük, sőt a parlamentbe viszik, ahol az államfő ünnepélyesen megszegi, mint az "ország kenyerét".
Luther szerint a mindennapi kenyér "mindaz, ami a test és élet fenntartására és táplálására kell, mint például étel, ital, ruházat, lábbeli, ház, szántóföld, barom, pénz, anyagi javak, derék házastárs, derék gyermekek, becsületes háznép, tisztességes és hűséges felsőbbség, jó kormányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jó barátok, megbízható szomszédok és ezekhez hasonlók" (Kis káté). Más szóval: a mindennapi kenyér a bennünket körülvevő egész teremtett világ, melyet Urunk ránk bízott, s melyet továbbra is érdekünkben fenntart és igazgat.
Azt is valljuk a Kis kátéval együtt, hogy az Isten "kérésünk nélkül is ad mindennapi kenyeret". Ezt örömmel kell fogadnunk, s amit kapunk, meg is kell köszönnünk!
Az emberek nagy része ma már városlakó, semmi köze szántóföldhöz, állattartáshoz. A mindennapi kenyérre valót sokan nem is testi, hanem szellemi munkával keresik, Luther szövegét idejétmúltnak tartják. A reformátor ma nyilván másként fogalmazna, az alap viszont egykor és ma is a Szentírásból fakadóan Urunk gondviselésébe vetett hitünk. Azért imádkozzuk ezt a kérést, hogy az Atya Isten napról napra őrizze meg mindazt, amit tőle kaptunk, minden gonosztól és bajtól, s hárítson el minden veszedelmet. Veszedelem mindig akad, jégverés és marhavész, há ború és drágaság, de "hamis pénz, mindennapos tehernövekedés és uzsora" is - s ezek megint csak reformátorunk szavai! -, s "mindezeket a közéletben, a kereskedelemben [...] idéznek elő azok, akik önkényesen nyomorgatják a szegény népet [...]" (Nagy káté). Isten népe azonban nem felejti el Jézus ígéretét: "...keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Mt 6,33)

Uram!

Add meg napi kenyerünket,
Tárházadból táplálj minket!
Munkánk sikerrel koronázd,
Távoztass tőlünk bajt, viszályt,
Hogy csendes béke, szeretet
Örvendeztesse népedet!
(EÉ 72,4)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2517. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-09 01:11
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.8, Hétfő

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! (Zsolt 118,17)

Sok ütést mértek [Pálra és Szilászra], majd börtönbe vetették őket. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. (ApCsel 16,23.25)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Móz 1,6-8 -- Jóel 1,1-20

Lelki útravaló a mai napra

Május 8.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: [...] legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; [...] mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen." (Mt 6,9-10.13)


A Miatyánk harmadik kérésének fundamentuma az Isten kinyilatkoztatott akarata. Ő pedig "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére" (1Tim 2,4). Ezért azt kérjük ebben az imádságban, hogy hajtsa végre üdvözítő akaratát, ébresszen élő hitre minket és minden embert. Csak az az ő akarata, ami a fenti célt segíti. Pedig mennyi minden történik ebben a világban, amit nem az Isten akar! Nem akarja, hogy halálra gázoljon bárkit is a felelőtlen autós. Nem akarja, hogy szülők gondatlanságból elhanyagolják gyermekeiket. Nem akarja a borzalmas háborúkat, a városok pusztulását, az árván maradt gyermekek sanyarú sorsát. Nem az Isten, az ember teszi siralomvölggyé ezt a földet, az emberiség számláját terheli a tengernyi könny és m inden jajszó.
Isten népe nem teheti azt, hogy e bajok láttán kesergőket, sőt szenvedő embertársainkat azzal vigasztaljuk: "Nyugodj bele, nem tehetünk semmit Isten akarata ellen!" Ellenkezőleg! Mindazoknak, akik imádkoznak a harmadik kérés szavaival, harcolniuk kell a gonoszság erői ellen. Akkor is, ha a bajok egy része büntetés. Az ellene lázadt embert büntette meg az Úr a munka terhével, a szülés fájdalmával, a férfi-nő kapcsolatának nehézségeivel. Természetesen még a büntetés terhein is szabad könnyítenünk.
A döntő harcot persze az Isten kezdte el, ahogyan az ősevangéliumban megígérte: az asszony utódai közül valaki majd rátapos a kígyó fejére (1Móz 3,15). Ez a valaki Jézus, az emberré lett Isten, aki eredményesen harcol az ősellenség ellen, és ebben a harcban bennünket is megsegít.
Ezért kell ismernünk és megvallanunk mindazt, amit életünk során vétettünk Isten akarata ellen. Ezért kell hinnünk megvallott bűneink bocsánatát. Ezért kell tudnunk, hogy egyedül a szere tet hatalmával lehet felszámolni világunkban a bűn következményeit.
Vegyük észre, hogy ennek ellenére is érhetnek bajok, bukások, amire könnyen azt mondjuk: "Ezt már nem akarhatja az Isten!" Az ige fényében azonban felfedezhetjük Isten mindenben munkálkodó kezét. És elmondjuk: "Bizony, javamra vált a nagy keserűség." (Ézs 38,17)
"Isten jó és kegyelmes akarata meglesz imádságunk nélkül is, mégis azt kérjük, hogy bennünk is meglegyen." (Kis káté)

Uram!

Te szent akaratod legyen
E földön, miként mennyekben!
Ha szenvedünk, türelmet adj,
Jó s balsorsban velünk maradj!
Irtsd ki a rossz indulatot,
Mely megszegi akaratod!
(EÉ 72,4)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2516. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-07 23:58
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.7, Vasárnap

Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate)


A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Szám dicséreteddel van tele, dicsőítelek mindennap. (Zsolt 71,8)

Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thessz 5,16-18)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 15,1-8 -- 1Jn 5,1-4 -- Zsolt 19

Az ünnep igéi

Örvendj, egész föld, az Istennek! (Zsolt 66,1)

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17)

Lekció: 1Pt 2,11?20 , 1Móz 1,1?4.(5?25)26?31;2,1?4a

Igehirdetési ige: Jn 16,16-23a


Lelki útravaló a mai napra

Május 7.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: [...] jöjjön el a te országod, [...] mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Mt 6,9-10.13)


Jézus nemcsak földi élete során, de feltámadása után is tanította övéit az imádkozásra. Ő mondta tollba az öreg János apostolnak: "Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (Jel 2,20) Imádságunk így válasz Jézus zörgetésére. Neki pedig ajándékkal van tele a keze, s kész beköltözni mindenhová - szívbe és családi otthonba - ahol ajtót nyitnak, és szívesen fogadják. Az együtt vacsorázás pedig a Szentírás nyelvén az Urunk és övéi közötti együttlét legmeghittebb, legünnepélyesebb formája. A fehér asztalnál együtt töltött időben alkalom van nemcsak testi éhségünk csillapítására, de arra is, hogy az asztalunknál és életünkben helyet foglaló Jézus válaszoljon gyötrő kérdéseinkre, gyógyítsa l elkünk sebeit, és belé vetett bizalmunkat erősítse. Megismer minket, mi pedig még jobban megismerjük őt. Ahová beköltözik, ott már jelen van e földi élet során is az Isten országa. Hiszen azt is ő mondta: "...az Isten országa közöttetek van!" (Lk 17,21)
A Szentírás alapján hisszük, hogy Teremtőnk most is uralkodik ebben a világban. Azokon is, akik őt nem ismerik. Ebben az imádságban azt kérjük, hogy ahogyan minket befogadott, úgy hívjon országába mindenki mást is, akit "képére és hasonlatosságára" teremtett. Bennünket pedig őrizzen meg az anyagiak szeretetétől, a kishitű aggodalmaskodástól, és emlékeztessen naponta, hogy keressük először országát. A hirdetett vagy az olvasott ige útján figyelmeztet erre, de előfordulhat, hogy tévelygéseink miatt Urunknak "vesszőjével és botjával" kell terelgetnie minket (Zsolt 23,4).
Azt se felejtsük el, hogy végérvényesen és mindenki számára kitapinthatóan még nem jött el Isten országa. Ez Urunk hosszútűrésének jele, mert "nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja [...]." (2Pt 3,9-10) Addig pedig még tart a kegyelmi idő!
Isten népe! Ne szűnjünk meg Isten országa eljövetelének hirdetői lenni! Urunkra mutató életünk pedig láttassa meg, hogy Jézusban már valóság az Isten országa.

Uram!

Jöjjön el a te országod,
Terjeszd a fényt, igazságot;
Szentlelked vezérünk legyen,
Hogy néped el ne tévedjen!
Törd meg a sátán erejét,
Egyházadat te áldd, te védd!
(EÉ 72,3)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2515. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-06 16:15
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.6, Szombat

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! (Zsolt 121,4)

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 14,1-6 -- Kol 4,17-18

Lelki útravaló a mai napra

Május 6.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, [...] mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen." (Mt 6,9.13)


A Miatyánkban, az Úrtól tanult imádságban atyának nevezhetjük az Istent. Erre az Ószövetség népe szemében vakmerő újításra maga Jézus hatalmazott fel minket. Szabad tehát közbenjáró nélkül, családias módon közvetlenül atyának szólítanunk Teremtőnket és Gondviselőnket. Ő pedig különb minden földi atyánál, ő az apák példaképe, az egyetlen tökéletes atya, mindnyájunk családfője! Olyan, mint a tékozló fiú atyja, aki elébe szalad a rongyos gúnyában hazatérő fiának, nem perlekedik, nem utasítja el, hanem visszafogadja. Ő "...nagyobb a mi szívünknél [...]." (1Jn 3,20)
Észre kell vennünk azt is, hogy a Miatyánk az egyház imádsága. Az általunk sokat emlegetett személyes névmás - az "én" - hiányzik belőle. Közösen kell imádkoznunk, együtt, többes számban, mint akik deputációban, küldöttség tagjaiként állnak meg az egész egyház érdekében az Isten színe előtt. S amikor egyedül imádkozunk, akkor is mindig a közös célokért, a közösség ügyéért kell szólnunk, s amíg így teszünk, kisebb lesz a magunk ügye.
Az első kérés így hangzik: "Szenteltessék meg a te neved!" "Isten neve amúgy is szent - tanít reformátorunk -, mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy nekünk is szent legyen." (Kis káté) Ez pedig akkor történik, "ha Isten igéjét tisztán és igazán tanítják, s mi aszerint szentül élünk Isten gyermekeihez illően." Ezekkel a szavakkal tehát azt kérjük, hogy a mennyei Atya segítsen minket igéjének helyes tanítására és istengyermekségünkhöz illő szent életre. Mindenki közülünk szégyent hoz fejére, aki nem igaz tanúja, aki saját szája íze szerint csűri-csavarja a keresztyén tanítást. Hát még aki Atyánkhoz nem méltó életével megvalósítja azt, amitől az Ószövetség is, Pál apostol is óv: "...miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között [...]." (Róm 2,24) A fiak bűne az apák szégyene is; kétszeres bűn az, amit Isten gyermeke követ el, mert nemcsak szülőapja, de mennyei Atyja nevét is meghurcolja. Urunk nem tudja megmutatni dicsőségét ennek a világnak, ha az övéi azt mindig lerombolják!
Ne csak énekeljük, szívleljük is meg Luther Miatyánk-énekének idevágó versét, sőt az legyen imádságunk is.

Uram!

Szenteltessék meg a neved!
Tartsuk meg szent beszédedet,
És míg a sír ránk nem borul,
Éljünk, mint hívek, jámborul!
Tévelygéstől óvd nyájadat,
Hű pásztorunk te légy magad!
(EÉ 72,2)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2514. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-05 23:49
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.5, Péntek

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Ne légy keményszívű és szűkmarkú az elszegényedett testvéreddel szemben. (5Móz 15,7)

Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete? (1Jn 3,17)
A mai nap bibliai olvasmányai: Mt 26,30-35 -- Kol 4,2-6

Lelki útravaló a mai napra

Május 5.
Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és amikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait." Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk
[...]." (Lk 11,1-2)


Jézus minden bizonnyal rendszeresen különvált tanítványaitól az imádság idejére. Néha hosszabb időre hagyta őket magukra: "...kiment a hegyre [...], és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát." (Lk 6,12) Neki magának nagy szüksége volt az Atyával való állandó kapcsolatra, párbeszédre.
A tizenkét tanítvány hamar észrevette, mekkora erőforrás Jézus számára az imádkozás. Ismerhették az Írásból, hogy érdemes megszólítani az Istent, hiszen ő maga ígérte: "Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom." (Ézs 65,24) Tudtak arról, hogy Keresztelő János is megtanította tanítványait emberlétünknek erre a csodálatos lehetőségére. Nem csoda, hogy ők, ak ik a Jézussal járás hónapjaiban egyre jobban megismerték Mesterüket, tőle kérték: "Uram, taníts minket imádkozni!"
Ezzel a kéréssel mindnyájunknak hozzá kell fordulnunk! Nehogy úgy járjunk, mint az imátlan esték sivárságáról panaszkodó költő:Egyre mélyebb a kút, amelyből estelente
felhúznám az imák enyhetadó vizét;
se esti anya-csók, se égi tente-tente -
Nincs mi eloltaná napi poklom tüzét...
(Jékely Zoltán: Imádság)Jézus azonnal elkezdte tanítani tanítványait, szívesen tanít bennünket is imádkozni. Megfogalmazta övéi számára a Miatyánkot, mely elsősorban kérő imádság. Meg kell tanulnunk kérni, félretenni született büszkeségünket, beismerni Istenre szorultságunkat, kicsiny, sokszor tehetetlen voltunkat. Nagyon fontos, hogy megtanít helyesen megszólítani az Istent. Ezt mondjátok: "Atyánk!" Hallatlan engedmény ez, a hatalmas világot teremtő Úr mindnyájunk szerető mennyei atyja! Ezt a megszólítást nem mi, emberek találtuk ki, Jézuson k eresztül maga az Isten biztat minket, hogy "higgyük, hogy ő igazán atyánk, mi pedig igazán gyermekei vagyunk, és ezért bátran és teljes bizalommal kérjük őt, mint gyermekek édesatyjukat" (Luther: Kis káté). Az a bölcs ember, aki ezt a lehetőséget nem utasítja vissza!

Uram!
"Színed elé lépek, édes Atyám, és könyörgök, de nem a magam jószántából, nem is méltó voltomért, hanem parancsolatodban és ígéretedben bízva, amely nem téveszthet meg engem, nem is hazudhat, kérlek, hallgass meg kegyelmed szerint."
Ámen. (Luther: Nagy káté)

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2513. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-04 23:59
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.4, Csütörtök

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

[Így szól az Úr:] A békét teszem meg elöljáróddá, és az igazságot felügyelőddé.
(Ézs 60,17)

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák. (Jak 3,17-18)
A mai nap bibliai olvasmányai: Ef 4,(8-10)11-16 -- Kol 3,18-4,1

Lelki útravaló a mai napra

Május 4.
Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!" Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak." Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában.
(Mt 15,25-28)


A kánaáni asszony kiáltozva futott a tanítványaival haladó Jézus után. A Mester először hallgatott, majd keményen elutasította. Jézus szokatlan magatartása azonban nem riasztotta vissza a leányáért aggódó kétségbeesett anyát. Benne lehetett utolsó reménysége, kérése meghallgatásáért pedig mindenre kész volt.
Jézus viszont sokat követelt tőle. Először is hitet, annak teljes bizonyosságát és megvallását, hogy ő tud segíteni. Azután teljes alázatot. Elismerését annak, hogy kérése teljesítését nem várhatja el. Egyáltalán nem magától értődő, hogy az Ura szavára máskor nem figyelő ember, amikor szüksége van rá, egyszerűen hozzá fordul. Hiszen az Isten nem automata, ha kell, "bekapcsolom", máskor meg akár el is feledkezem róla. Nem is olyan, mint az a falusi édesanya, akitől a városba költöző fiú így búcsúzott: "Ha rosszul megy a sorom, majd írok vagy jövök!"
Ez az asszony megérezte, hogy Jézus tulajdonképpen nem mondott nemet, csupán próbára tette hitét és alázatát. S az utóbbiról tökéletes bizonyítványt állított ki, amikor a Mester egyáltalán nem hízelgő hasonlatát nemcsak magára vette, de válaszában szaván is fogta: "Úgy van, Uram! Nem érdemlem azt, hogy segíts! De gazdagon terített asztalodról nekünk is jut, s egy morzsa is elég!"
Ez az asszony rávette Jézust elutasítása megváltoztatására. Nem jajveszékeléssel, nem sok beszéddel, nem hízelkedéssel. Még kevésbé csellel vagy fenyegetéssel, átkozódással vagy erőszakkal. Ezekkel szemben Jézus erős. Csak a hamisítatlan szeretet tal aján nőtt hit és alázat "győzte le" Jézust. Hol van tőle az a másik asszony, aki ezt kérdezte papjától:
- Ha engem nem hallgat meg az Isten, akkor kit?
- Én nem lennék ilyen követelődző az Isten előtt, hiszen az Írásban ezt olvassuk: legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. (1Pt 5,5)
- Csak nem azt mondja, hogy nem vagyok különb a szomszédasszonynál?! - hangzott a megdöbbentő válasz, egy gőgös keresztyén válasza.

Uram!
Szánj meg engem súlyos gondommal együtt, irgalmas Jézusom. Elég, ha egyetlen szót szólsz. Egy morzsa is elég kegyelmed asztaláról, de az kérésem meghallgatása, gyógyulásom.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.


2512. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-03 20:31
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.3, Szerda

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg. (Péld 19,21)

Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. (Zsid 2,1)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 17,20-26 -- Kol 3,12-17

Lelki útravaló a mai napra

Május 3.
Jézus [...] visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!" Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem.
(Mt 15,21-23)


Olykor meglepő helyről, váratlanul kiált valaki Jézus vagy az Isten után. A rendszerváltás idején valamelyik kisváros lelkészéhez állított be egy ismeretlen: "Lelkész úr, kudarcot vallottam fiam nevelésével. Csináljon vele valamit! Azt sem bánom, ha megkereszteli!" Mi ez, ha nem kiáltás?
Szabó Lőrinc költőt óvodáskorú kisfia lepte meg azzal, hogy verset írt, azazhogy csak kigondolt. A kétsoros verset így mondta el: "Az életet adja, adja, egyszerre csak abbahagyja."
- Kiről szól a versed? - kérdezte az apa.
- Hát az Istenről, az a címe! - volt a meglepő válasza annak a gyermeknek, aki az apjától nem hallott az Istenről. Mi ez, ha nem kiáltás? (Lóci verset ír)
Az a tény, hogy Jézus először nem válaszolt az utána kiáltó asszonynak, erősen elgondolkodtató. Lehetséges, hogy a választott nép körén kívülről érkező kánaáni asszony megjelenése magát Jézust is próba elé állította? Ő, mint valóságos ember a zsidó nép tagjaként az Ószövetségen nevelkedett, s nem volt magától értődő átlépnie népe határait. Netán ezt a tanítványokkal történt háromévi vándorlás alatt neki magának is meg kellett tanulnia?! S éppen egy ilyen kiáltással terelgette még őt mennyei Atyja a helyes útra? Nem egyértelmű számunkra a máskor olyan gyorsan tevékeny Jézus hallgatása.
Az is lehet, hogy a tanítványok közbenjárására várt. Ők pedig megszólaltak, s bizonyára nem is csak nyugalmuk érdekében. Kérik Mesterüket, s ezzel kezdik megtanulni azt, amit majd egész életükben tenniük kell: együtt kiáltani a Jézus után kiáltókkal. Még akkor is, amikor ő keményen elutasító: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." (24. vers)
Igen, akkor is kiált anunk kell, amikor nem értjük Urunk hallgatását, amikor elutasítása fájdalmat okoz. Tudnunk kell azt is, hogy Isten országában egyik embernek sincs több joga, mint a másiknak, sőt joga egyiknek sincs, mert minden ajándék. Ajándék annak, aki már a határon belül tudja magát, s ezért helyét eleve biztosítottnak érzi. S ugyanúgy ajándék annak, aki most kopogtat, s bizonytalan még kiáltása is. Kiáltani pedig mindenkinek joga van!

Uram!
Adj nekem látó szemet és halló fület, hogy észrevegyem mások ínségét és meghalljam mások kiáltását. Taníts meg együtt kiáltanom az utánad kiáltókkal, akkor is, ha nem szeretetre méltóak.
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2511. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-02 23:55
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.2, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! (Ézs 1,17)

Pál írja: [Az Atya] adja meg nektek..., hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva. (Ef 3,16-17)
A mai nap bibliai olvasmányai: Mt 9,35-10,1(2-4)5-7 -- Kol 3,5-11

Lelki útravaló a mai napra

Május 2.
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."
(Lk 19,39-40)


Nagyszerű lehetett a Jézust kísérő éneklő tömegben bevonulni Jeruzsálembe! Sokan vagyunk, sokan tartozunk neki hálával. S hálánkat nem is titkoljuk, világgá kürtöljük, hadd vegyen róla tudomást a főváros rátarti népe. Énekelünk is, hiszen az Istent dicsérő énekek szövege és dallama nélkül nem tudnánk kifejezni azt, ami csordultig eltölti szívünket: "Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" (38. v.)
Jézus körül sokszor szólt az ének. Édesanyja, Mária is dalra fakadt, amikor Gábriel bejelentette fia születését. Karácsony éjjelén az angyalok énekelték bele az éjszakába ég és föld örömét.
Kik voltak ott az ünnepre igyekvő zarándokok között az éneklő tömegben? Bizonyára sokfélék lehettek, de olyanok is, ak iknek nyomós okuk volt arra, hogy Jézust kövessék és dicsérjék. Olyan, mint a jerikói vak, akinek gyógyulása után nem kellett koldulnia. Vagy mint Zákeus, aki üdvösséget nyert Jézustól, de a vele való találkozás után becsületét is visszanyerte. Egy meggyógyított leprás, aki nem szorult többé kegyelemkenyérre, sőt gondoskodni tudott gyermekeiről. Talán a tetten ért házasságtörő asszony, aki nemcsak életben maradt, de házassága is helyreállt. Hálás emberek, kiknek eszük ágában sem volt elhallgatni!
S lám, akkor sem volt mindenki Jézus követője. A felháborodott farizeusok elvárták volna, hogy maga Jézus teremtsen csendet. Azóta is csitítgatnak a gúnyolódók, a közömbösök és a jóakarók: "Tartsd magadban örömödet! A vallás magánügy! Ráérsz minderre, ha megöregszel!" Jaj nekünk, ha tapintatból hallgatjuk el Jézus iránti örömünk kifejezését! Jaj nekünk, ha helyettünk a "köveknek" kell kiáltaniuk!
Bizony voltak s vannak kiáltó "kövek". Kajafás, a főpap, aki megjövendölte, hogy Jézu s a népéért fog meghalni (Jn 11,49-52). Pilátus pedig szemébe mondta a Jézus halálát követelő tömegnek, hogy királyukat fogja keresztre feszíteni (Jn 19,14-15). A római százados meggyőződéssel kiáltotta, hogy a kiszenvedett Jézus az Isten Fia (Mt 27,54). Isten népének azonban nem kell megvárnia a kövek kiáltását! Nem hagyhatjuk másra a szívünkből fakadó istendicséretet!

Uram!
Ne engedd, hogy csak a borús napokat számoljam, hogy mindig veszteségeimet soroljam! Számtalan köszönnivalóm van. Taníts meg örülni, s hálás szívvel dicsérni téged mindenért!
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2510. hozzászólás
Létrehozva: 2017-05-01 21:34
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.5.1, Hétfő

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Hiszen olyanok vagytok a kezemben..., mint az agyag a fazekas kezében. (Jer 18,6b)

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten. (Ef 2,10)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 10,1-10 -- Kol 3,1-4

Lelki útravaló a mai napra

Május 1.
[...] a főpapok és az írástudók [...] így szóltak [Jézushoz]: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?"
(Mt 21,15-16)


A főpapokat és az írástudókat felháborítja a Jézus körül összegyűlt meggyógyultak csoportja, elsősorban a gyermekek hozsannázása. Megpróbálják őket rendreutasítani, s miután ez nem sikerült, elvárják, hogy Jézus csillapítsa le a gyermekek örömét és éneklését. Ő pedig erre nem hajlandó. Miért is tenné? Senki istendicséretét nem akarja elhallgattatni! Különösen, ha abban beteljesedni látja a zsoltárének sorait: "Ó, Urunk, mi Urunk! [...] Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót." (Zsolt 8,2-3)
A gyermekeket általában nem könnyű elhallgattatni. Akkor sem, amikor éhesek, vagy csupán magukra akarják irányítani a figyelmet, netán engedményt sz eretnének elérni. Amikor pedig a csodákat véghezvivő Jézust és az Istent dicsérik, vétek lenne még csak csitítani is őket! Alkalmanként példát kellene vennünk róluk, hiszen ők spontán cselekszenek, tetteik várható következményeit nem is mérik fel. Nem ismerik sem a kétszínűséget, sem a kétfelé sántikálást.
A múlt század ötvenes éveiben műtőasztalra került hétéves kislányt szeretettel készítette fel az orvos: "Most elaltatunk, s míg alszol, meggyógyítunk!" "Ha aludni fogok, akkor elmondom az esti imádságomat!" S felült a műtőasztalon, imádkozott... A műtétet végző orvos - hosszú idő után - azon az estén újra imádkozott. "Gyermekek és csecsemők által" cselekedett az Úr!
Nyitott szemeket kell kérnünk Urunktól! Amikor észrevesszük mások örömét, és számba vesszük Isten nekünk adott ajándékait, szóljon szánkon a mindenható Isten dicsérete!

Uram!

Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni, és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat, és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jólesett, és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkező elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! és ma is kiálthatom: úgy legyen! és holnap és holnapután és azután is akarom énekelni: úgy legyen! - hála legyen, Uram! hála legyen!

Sík Sándor: Te Deum )
Ámen.


Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2509. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-30 10:22
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.4.30, Vasárnap

Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini)


A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

[Az Úr] gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete. (Zsolt 136,23)

Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn 8,36)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 10,11-16(27-30) -- 1Pt 2,21b-25 -- Zsolt 23

Az ünnep igéi

Az Úr szeretetével tele van a föld. (Zsolt 33,5)

Jézus Krisztus mondja: Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik. (Jn 10,11.27?28)

Lekció: 1Pt 2,20b?25 , Ez 34,10?16.31

Igehirdetési ige: Jn 10,11-16


Lelki útravaló a mai napra

Április 30.
Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak
[...]. (Mt 21,15)

Mi, fáradt felnőttek sokszor cserélnénk a gyermekekkel. Irigyeljük a gyermekek korát: újra kezdenénk az életet! Irigyeljük tapasztalatlanságukat: nekik jó, mert még nem ismerik az élet árnyoldalait! Irigyeljük bizalmukat: minden rájuk mosolygó felnőttre visszamosolyognak. Mindehhez a Szentírás tanúsága szerint még az is társul: a gyermekek az Isten kiváltságos teremtményei. Teremtőnk, de maga Jézus is külön szemmel tartja őket (Mt 18,10).
A templomban nyüzsgő, Jézus körül tébláboló gyermekeket lenyűgözte az, ahogyan a Mester személyválogatás nélkül gyógyította a betegeket. Meghódította őket Jézus hatalma. Hallhatták a tömeg találgatásait, tudták, hogy a csodatévőt Messiásnak, Dávid Fiának, az eljövendő prófétának nevezik. A jól értesültek hallh attak a jeruzsálemi bevonulásról is. Értelmi gátlások nélkül, teljes ráhagyatkozással fordultak Jézus felé: "Hozsánna a Dávid Fiának!" Ez egyszerre kérés és dicséret: "Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét! Áldott, aki az Úr nevében jön!" (Zsolt 118,25-26) Énekükben feltétlen bizalmukról biztosították őt: rajtunk is így segítenél, ha betegek lennénk, velünk is így törődnél, ha szükségünk lenne rád!
A gyermekek szinte behozhatatlan előnye az, hogy örülni tudnak az örülőkkel. Mi, felnőttek a másik ember örömén sokszor csak bosszankodunk, és irigykedünk: "Neki bezzeg sikerült, nekem nem! Őt előléptették, engem leminősítettek. Az ő gyümölcsfája roskadásig tele van, az enyém virágjában elfagyott!" A gyermekek nem mérlegelnek. Nem hasonlítják össze a másik örömét saját veszteségükkel, azt szinte nem is ismerik. Örül a másik, mert Jézus meggyógyította - hát én is gyermeki együttérzéssel örülök vele. Örülök, mert felépült szomszédunk háza, mert gyönyörű borjat ellett a tehene: " Gyere, anya, nézd meg te is!" Az anya pedig mérgesen elfordul, mert nem kíváncsi más örömére.
Mi csak a másik kárán tudunk örülni? Igaza van a mondásnak, hogy "a legszebb öröm a káröröm"? S miért nincs ilyen szó a gyönyörűséges magyar nyelvben: "öröm-öröm"? A Jézust dicsérő gyermekektől meg kell tanulnunk: "Mindennél szebb az öröm-öröm!"

Uram!
Ha jönni talál olyan óra, [...]
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,
Ha elapadna könnyem a más bűnén,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!
(Sík Sándor: Ments meg Uram!)
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2508. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-30 10:22
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.4.29, Szombat

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló?
(Ézs 53,1)

Pál írja: Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát. (Kol 4,3)
A mai nap bibliai olvasmányai: ApCsel 8,26-39 -- Kol 2,20-23

Lelki útravaló a mai napra

Április 29.
Jézus mondta: "És amikor eljön [a Pártfogó], leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett."
(Jn 16,8-11)

Amikor Jézus távozásával kapcsolatban megígéri övéinek a Pártfogó elküldését, néhány szóban meg is határozza az őt helyettesítő Szentlélek feladatait. Szerepe félelmetesnek tűnik: leleplezi a bűnt, s meghozza az ítéletet is. Egyszerre ügyész, aki vádol, és ugyanakkor ítélő bíró. Vajon melyikünk tud megállni előtte?
Nagyon sokan nem szeretik, ha az igehirdetésben szó esik az ember bűnéről. "Azok a bűnösök, akiket a rendőrség üldöz, a bíróság elítél, akikkel tele vannak a fegyházak és a börtönök. Aki szószéken bűnről beszél, megbélyegzi a templomos gyülekezetet!" - vallják sértődötten. Pedig ma már szó sincs a középkorban szokásos ostorozásról! Jézus v ilágosan fogalmaz: "A bűn az, hogy nem hisznek énbennem [...]." Vagyis megtérniük elsősorban nem a bűnösöknek, hanem a hitetleneknek kell. Annak, aki elveszítette bizalmát Krisztusban, aki elutasítja őt magától. A bűn nem ott kezdődik, hogy káromoljuk az Istent, hanem ott, ha nem imádkozunk hozzá. Nem abban van a bűn, hogy hozzányúlunk a máséhoz, hanem abban, hogy nem tesszük életünket és sorsunkat Urunk kezébe. Ezt ítéli meg bennünk a Szentlélek, ezért munkálja megtérésünket. A megtérés pedig azt jelenti: imádkozunk, s így eszünkbe sem jut az istenkáromlás; ha mindenestől kezébe tettük életünket, nincs is szükségünk hozzányúlni a máséhoz.
A Pártfogó elvezet a teljes igazságra. Az pedig a következő: Jézus az, akinek mondta magát, Isten valóságos fia, mindnyájunk megváltója. Őt - feltámasztásával és mennybemenetelével - a Teremtő Isten igazolta. S ugyanezzel ítéletet is mondott az egyszülött fiát igazságtalanul elítélő világ felett is. Jézus elítélésével az őt keresztre juttatók , a választott nép, a római helytartó és az őket hátulról mozgató sátán önmaguk felett mondták ki az ítéletet!
Ne félj tehát, Isten népe! Isten a kereszt gyalázatából is jót hozott ki. A kereszten Jézus hordozta mindnyájunk vétkét s azok minden következményét. Ha nehéz napokban viharfelhők gyűlnek fejünk felett, tudhatjuk, hogy felettünk soha nem lesz olyan sötét, mint a Golgotán volt. Ha egyedül érezzük magunkat, elárvultan, tudhatjuk, hogy ő, akit még az Isten is elhagyott, soha nem hagy magunkra minket. Ezért is küldte el Lelkét, mindnyájunk Pártfogóját.

Uram!
Ó jöjj, teremtő Szentlélek,
Látogasd meg a te néped,
És adj minden teremtménynek
Vigasztalást, békességet! (EÉ 231,1)
Ámen.


Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
2507. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-29 00:45
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? (Ézs 53,1)

Pál írja: Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát. (Kol 4,3)

Olvasmányok:
ApCsel 8,26-39 és Kol 2,20-23


Lelki útravaló a mai napra

Április 29.
Jézus mondta: "És amikor eljön [a Pártfogó], leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett."
(Jn 16,8-11)

Amikor Jézus távozásával kapcsolatban megígéri övéinek a Pártfogó elküldését, néhány szóban meg is határozza az őt helyettesítő Szentlélek feladatait. Szerepe félelmetesnek tűnik: leleplezi a bűnt, s meghozza az ítéletet is. Egyszerre ügyész, aki vádol, és ugyanakkor ítélő bíró. Vajon melyikünk tud megállni előtte?
Nagyon sokan nem szeretik, ha az igehirdetésben szó esik az ember bűnéről. "Azok a bűnösök, akiket a rendőrség üldöz, a bíróság elítél, akikkel tele vannak a fegyházak és a börtönök. Aki szószéken bűnről beszél, megbélyegzi a templomos gyülekezetet!" - vallják sértődötten. Pedig ma már szó sincs a középkorban szokásos ostorozásról! Jézus világosan fogalmaz: "A bűn az, hogy nem hisznek énbennem [...]." Vagyis megtérniük elsősorban nem a bűnösöknek, hanem a hitetleneknek kell. Annak, aki elveszítette bizalmát Krisztusban, aki elutasítja őt magától. A bűn nem ott kezdődik, hogy káromoljuk az Istent, hanem ott, ha nem imádkozunk hozzá. Nem abban van a bűn, hogy hozzányúlunk a máséhoz, hanem abban, hogy nem tesszük életünket és sorsunkat Urunk kezébe. Ezt ítéli meg bennünk a Szentlélek, ezért munkálja megtérésünket. A megtérés pedig azt jelenti: imádkozunk, s így eszünkbe sem jut az istenkáromlás; ha mindenestől kezébe tettük életünket, nincs is szükségünk hozzányúlni a máséhoz.
A Pártfogó elvezet a teljes igazságra. Az pedig a következő: Jézus az, akinek mondta magát, Isten valóságos fia, mindnyájunk megváltója. Őt - feltámasztásával és mennybemenetelével - a Teremtő Isten igazolta. S ugyanezzel ítéletet is mondott az egyszülött fiát igazságtalanul elítélő világ felett is. Jézus elítélésével az őt keresztre juttatók, a választott nép, a római helytartó és az őket hátulról mozgató sátán önmaguk felett mondták ki az ítéletet!
Ne félj tehát, Isten népe! Isten a kereszt gyalázatából is jót hozott ki. A kereszten Jézus hordozta mindnyájunk vétkét s azok minden következményét. Ha nehéz napokban viharfelhők gyűlnek fejünk felett, tudhatjuk, hogy felettünk soha nem lesz olyan sötét, mint a Golgotán volt. Ha egyedül érezzük magunkat, elárvultan, tudhatjuk, hogy ő, akit még az Isten is elhagyott, soha nem hagy magunkra minket. Ezért is küldte el Lelkét, mindnyájunk Pártfogóját.

Uram!
Ó jöjj, teremtő Szentlélek,
Látogasd meg a te néped,
És adj minden teremtménynek
Vigasztalást, békességet!
(EÉ 231,1)
Ámen.
2506. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-28 02:58
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.4.28, Péntek

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Áldott legyen... Isten, mert elküldte az angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. (Dán 3,28)

És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről. (ApCsel 12,7)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Pt 2,1-1-10 -- Kol 2,16-19

Lelki útravaló a mai napra

Április 28.
Jézus mondta: "Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok."
(Jn 16,7)

Irodalmunk klasszikus írói, de nagyapáink emlékei is szóltak halálba készülő falusi emberekről. A parasztember közelebb élt a természethez, s megérezte közeledő halálát. Összegyűjtötte családját, elbúcsúzott tőlük, s mindenről rendelkezett. Szétosztotta vagyonát, gondjaikra bízta egyedül maradó édesanyjukat. Még azt is mondta: "Vigyázzatok a család tisztes nevére, becsületére!" Persze, azt nem, amit Jézus: "Jobb nektek, ha én elmegyek."
Jézus búcsúzásában éppen ezt az első pillanatban érthetetlen mondatot kell megértenünk. Jézus búcsúzik, az Atyához való visszatérésére készül. Földi megbízatása letelt. Visszafelé fogja megtenni útját. Elmegy, s el fogja küldeni a Pártfogót. Ha nem megy el, a Pártfogó nem jön el. A Pártfogó pedig a Szentlélek, a Szenthá romság harmadik személye, az Atya és a Fiú Lelke, akit a Niceai hitvallás szerint Úrnak és Megelevenítőnek vallunk, "akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólt". Jézus bejelentéséből az következik, hogy az ő látható, emberi mivoltában megvalósult jelenlétét felváltja a Szentlélek lelki-szellemi jelenléte. Azóta nemcsak a tizenkét tanítvány, de mi mind, az Isten egész földi gyülekezete a Szentlélek korszakában élünk.
Sokan gondolják, ki is mondják: "Jézus földi életének ideje alatt könnyebb volt hinni benne, mint a mi időnkben." Ez így nem igaz. Akkor is úgy volt, mint ma, egyesek hittek, mások elfordultak. Sokan hozsannáztak, a többiek "feszítsd meg"-et kiáltottak. Péter szem- és fültanúja volt Jézus csodáinak, igehirdetéseinek, ám hitvallását - "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!" - nem "test és vér", nem emlékei és tapasztalata, hanem a mennyei Atya mondatta ki vele (Mt 16,16-17). Semmit nem veszített Isten mai népe Jézus kortársai hoz képest. Ő ma is az a Krisztus, aki mellett kiderül, ha rossz úton járunk. S ő ma is az Isten Fia, aki hatalmával és szeretetével megállít s megfordít a rossz úton. Erről az elküldött Pártfogó kezeskedik, őt kell érte áldanunk és dicsérnünk.
Nincs veszteségünk, sőt inkább nyereséggel számolhatunk. Jézus működésének három évében egyszerre csak egy helyen volt jelen, Kapernaumban vagy Betániában, egy hajón vagy a hegyen. Ma a Szentlélek által korlátlanul és egyszerre van jelen széles e világon.

Uram! Istenem, Szentlélek Úristen! Jöjj szívembe, és űzz ki onnan mindent, ami ellenedre van, és helyette töltsd meg azzal, ami tőled való. Ámen. (J. Arndt)

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2505. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-28 02:57
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.4.27, Csütörtök

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni - talán nem tudjátok? (Ézs 43,18-19a)

[Az Isten országa] hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnövekedett, és fává lett. (Lk 13,19)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 17,9-19 -- Kol 2,8-15

Lelki útravaló a mai napra

Április 27.
Jézus mondta: "Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit."
(Jn 16,22-23)

Jézus jó előre felkészítette tanítványait mindarra, ami rájuk várt. Elfogására, szenvedésére, csúfos kereszthalálára. Mindez emberileg teljes kudarc, sőt vereség. "Ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül" - mondotta. De hozzátette azt is: "Szomorúságtok örömre fordul!" Nagypéntek gyászát húsvét öröme váltotta fel.
Ilyen fordulópont, "pálfordulás" - Istennek hála - nem ritka Jézus mai tanítványainak életében. Pedig váratlan nehézségek, betegségek, hirtelen haláleset idején nagyon gyorsan készek vagyunk szemrehányással fordulni Urunkhoz:

[...] azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
[...] S most visszanézve [...]
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!

Lábnyomok (Ismeretlen szerző, fordította Túrmezei Erzsébet)

Visszatekintve bizony úgy van, ahogyan ő mondja. Mellette könnyebbül a teher, mert ő vitt minket terhünkkel együtt - vállain!
Más szomorúságunk is örömre fordul Jézus mellett. Áldottak vagyunk, ha magunk miatt tudunk bánkódni. Nem vagyunk azok, akiknek hittük magunkat! Elrontottunk kapcsolatokat, elmulasztottunk fontos szolgálatokat. Péterek voltunk, akik megtagadtuk, Júdások, akik elárultuk. Mindezt mélységesen megbántuk. Ez a megbánás az Isten szerinti bűnbánat. Ő pedig, aki a bűnbocsánat jogáért megfizetett, megbocsátotta vétkeinket. Szomorúságunk örömre fordult, s ez a mi "pálfordulásunk."
Urunk tovább sorolja a várható örömforr ásokat. A sorban az egyik a vég nélküli öröm, az együtt töltött örökkévalóság öröme. Amikor majd "azon a napon" Krisztus együtt lesz övéivel. Eljön a "soha el nem hagyom őket" véget nem érő pillanata. A tökéletes közösség, a színről-színre látás állapota. Akkor már nem kérdezünk tőle semmit, mert nem lesz már szükségünk kérdésekre. Ott már mindenre megnyugtató és végérvényes választ kapunk. Ezt az örömöt senki sem veszi el tőlünk, megváltott népétől!

Uram! Csodálatos a te kegyelmed. Elűzöd életünk búfelhőit. Segíted hordozni terhünket, sőt velük együtt hordozol minket is. Köszönjük, hogy megváltottaid számára nyitva van üdvösséged ajtaja is. Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2504. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-27 00:15
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.4.26, Szerda

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

[Istenem,] sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz. (Zsolt 71,20)

Jézus mondja: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! (Jn 14,1)
A mai nap bibliai olvasmányai: Ézs 66,6-13 -- Kol 2,1-7

Lelki útravaló a mai napra

Április 26.
Jézus mondta: "...ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékezik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra."
(Jn 16,20-21)

Egyáltalán nem mindegy, örömmel élünk-e vagy kényszeredetten, mosolyt árasztunk-e magunk körül vagy levertséget, örömmel fogunk-e neki egy feladatnak vagy eleve reménytelenül.
Jézus azt akarja, hogy követői örvendező emberek legyenek. Örömünk forrása pedig feltámadásának evangéliuma. A halott Krisztust hordozó és hirdető keresztyén csak szomorú ember lehet. A Feltámadottra tekintőnek, a vele élő Krisztus-követőnek pedig mindig örvendezőnek kell lennie. De hát lehet-e mindig örülnünk? Hiszen életünk során folyton egymást váltja a derű és a ború. Nincs mindig okunk az örömre.
Jézusunk nem tagadja le életünk nehézségeit, s azt is tudja, hogy terheink valóban súlyosak, fájdalmaink és veszteségeink le sem tagadhatóak. A fenti mondatokkal akkori és mai tanítványait készítette fel a nagypénteki gyászra, az ellenfelek diadalmas örömére, övéi csalódására és sírására. Ám fordul a kocka, s a tanítványok szomorúsága örömre fordul. A nagypénteki gyász után húsvét öröme következik, s ő, a feltámadott velük marad a világ végezetéig! (Mt 28,20) Jézus szenvedésének gyümölcsével és a húsvéti "evangéliummal Isten új eget vont a hívők fölé. A kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat" - írja Luther. A kegyelem ege mintegy védőernyő feszül Jézus mai tanítványai felett is. Erre a védőernyőre Jézus úgy tekint, mint a szülés szenvedését vállaló édesanya tekint a gyermekére: fájdalommal szültem, de nem sajnálom. Megérte, mert "ember született a világra!" Annál jobban szeretem, mert megszenvedtem érte!
"A kegyelem ege alatt az életnek annyi szépsége van" - írja Túrmezei Erzsébet, s így folytatja: "A kegyel em ege alatt könnyűvé válik a nehéz." Igen, mert a megérdemelt és a meg nem érdemelt terheink egy részét átvette az a Krisztus, aki a bűneinkkel megterhelt keresztet cipelve ment a Golgotára. A másik részének súlya pedig könnyebb lesz, az elnyert kegyelemhez képest elhanyagolható súlyúvá, mert a "kegyelem ege alatt Jézusunk jár velünk, s az ő nyomában hazaérkezünk." (A kegyelem ege alatt)

Uram! Bocsáss meg, hogy sokat panaszkodom másoknak és neked! Add, hogy a kegyelem ege alatt örülni tudjak mindannak, amit tőled kaptam, és csendben hordozzam azt, ami nehéz. Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

2503. hozzászólás
Létrehozva: 2017-04-27 00:14
Lelki útravaló
Hozzászólások: 2560
Napi igék, 2017.4.25, Kedd

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. (Zsolt 84,11a)

Jézus mondja: Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. (Jn 10,9)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jób 42,7-13(14-17) -- Kol 1,24-29

Lelki útravaló a mai napra

Április 25.
Jézus mondta: "Bizony, bizony, mondom néktek: hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak."
(Jn 5,25)

A halott embernek nincsenek életfunkciói. Nem lélegzik, nem vesz magához táplálékot, nem hallja szerettei hangját, nem vesz tudomást az őt körülvevő világról. Eltűnt arca pirossága, kedves mosolya, keze nem mozdul simogatásra. Elbúcsúzott ettől a világtól. Hozzátartozói megsiratják, meggyászolják, és reménységgel a szívükben a gyülekezet szolgálatával temetik el.
Reménységünk pedig abból az evangéliumi tudósításból táplálkozik, hogy Jézusunk a nagypénteki halála és eltemetése után húsvét hajnalán úgy lépett ki a sírból, mint egy fiatal. Hordozta a kereszten kapott öt sebének nyomait, bizonyítva ezzel, hogy ugyanaz, akit Pilátus a főpapok követelésére halálra ítélt. Tanítványai pedig felismerték hangjáról, a kenyér megtöréséről meg arról, ahogyan az írásokat magy arázta. Igen, ő erősebb a halálnál, ő maga az élet. S ne felejtsük el a naini özvegy fiát, Jairus leányát, s barátját, a betániai Lázárt, akiket még földi élete során támasztott fel.
Mindezen túl Urunknak a halál feletti hatalmát élhetik át azok, akiket szellemi-lelki halálos állapotukból támaszt fel. Az élők között élnek ezek a "halottak". Házastársak élnek "a gyermekek kedvéért" úgy, hogy nincs már közük egymáshoz, egymás számára már halottak. Öreg, támaszra szoruló szülőről feledkezik meg felnőtt gyermeke, nem ír, nem telefonál, nem látogatja meg, olyan, mintha meghalt volna. S pontosan így élnek azok, akikről a feltámadott Jézus diktálja tollba Jánosnak Patmosz szigetén: "Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy." (Jel 3,1)
Ennél a halálnál is erősebb Urunk. Olykor egy váratlan esemény, megrázó élmény, öröm vagy bánat éri a "halottat", s kinyílik a szeme, felébred alvó lelkiismerete, s rádöbben mulasztásainak következményeire. Aztán meghall ja Jézus szavát. Ő pedig szembesít vétkeinkkel és mulasztásainkkal, majd beismerő bűnbánatunkra feloldozásukkal válaszol. Ezzel támaszt fel Istennel és emberrel nem törődő halálos állapotunkból. Halott tagjainkba életet lehel az élet Ura, s arra indít: bocsánatkéréssel hozzuk helyre mindazt, amit elrontottunk. Sőt jóvá is tegyük, amit még lehet. Ha velünk újat kezd az Isten, annak erejével mi is kezdjünk újat egymással.

Uram!
[...] Nálad bocsánat vár és élet.
Lázadó szívem újra cseréled.
Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat.
Adj erőt nékem, hogy bátran induljak
Új úton, mindig teutánad.
Véled új élet hajnala támad.
(EÉ 431,2-3)
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép