Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Szilárda napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Lőcsei oltár
XVI. Benedek
Böjte Csaba: Ne féljetek!!
2009-03-05 Forrás: Erdély.ma
Sokan kérdezgetik a gyerekeink, kollégáim közül, hogy mi lesz velünk? Mi lesz az alapítvánnyal, a gyerekekkel? Mi lesz a világgal ebben a nagy gazdasági válságban? Válaszom őszinte: Igen, én is úgy érzem, hogy nagyon nehéz idők jönnek, kemény a válság, az átrendeződés, amelybe a világ, a Kárpát – medencei magyar nagy családunk, népünk és egyházunk belesodródott, de meg vagyok győződve, hogy mi erősebbek vagyunk...
Képesek vagyunk tovább lépni, legyőzni a világunkhoz hozzátartozó nehéz időket kitartással, összefogással.

Gyermekkoromban és később is sokszor jártam vihartól tépett erdőkben. Hihetetlen pusztítást tud a szélvihar okozni. Általában a beteg, korhadt fákat dönti le a vihar, meg azokat,amelyek nem eresztettek mély gyökeret, nem kulcsolódtak bele a kemény, sziklás anyaföldbe. De a legnagyobb pusztítást ott végzi, ahol a fák nem zártak össze ősi rendben. Ott, hol a fák saját testükkel nem védik egymást, hanem az idegen kéz által megbolygatott rendjükben a vihar hézagot talál, ott betör, és a kidőlő fák a mögöttük lévőkre zuhanva hatalmas erdőket tarolhatnak le. Szívszorító látvány, ahogyan ezek a hatalmas, egészséges fák egymásra roskadva, derékba törnek vagy tőből kicsavarodnak, amíg a szem ellát temető az erdő.

Viharok mindig is voltak, és mindig is lesznek, általa újul, frissül a világ, újul meg az élet. Ahogyan a tektonikus lemezek keresik óriási földrengések közepette a helyüket, a megújuló világ is él, mozog és reng. Már évtizedek óta mondják, hogy nem fenntartható ez a fogyasztásra épülő, habzsoló rohanás. Azt, aki folyamatosan két kövér vacsorát elfogyaszt, megüti a guta. Hiába rakjuk tele hátizsákunkat sok- sok mindennel, mert akkor az utunk nem kirándulás, hanem verejtékes szenvedés, robot, málha cipelés, és úgy fogunk kínlódva a életünkön keresztül botorkálni, hogy az igazi értékekre nem lesz szemünk. Tudomásul kell vennünk, hogy nem építhet erején felül fölöslegesen mindenki magának 2-3oo négyzetméteres palotát, telezsúfolva azt sok- sok fölösleges kacattal. Ahogyan bölcs, okos könyvekből tanuljuk az egészséges táplálkozást, ugyanúgy meg kellene tanulnunk a fenntartható otthonteremtés, közlekedés, életvitel szabályait és persze nemcsak mi, hanem társadalmunk minden része, a kormányok maguk is. Meg kellene tanulnunk annyit meríteni a közös nagy fazékból, hogy mindenkinek jusson, és hogy a jövendő generációk számára is lakható legyen ez a föld.

Szaporodjatok, sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet, mondja az Úr első parancsában, még a bűnbeesés előtt. Én nem hiszem, hogy Ghandi szavaira a tengerbe kellene dobnunk évezredes fejlődésünk gyümölcseit, a földből általunk teremtett gépeket, szerszámokat, az autót, repülőt. Anyagi civilizációnk nem rossz, de csak egyik lába az örök élet útján járó embernek. A másik lábunk a vándorlásban az élő hit, a bennünket soha cserben nem hagyó remény, és az emberiséget nagy családdá, testvéré tevő keresztény szeretet és jóság. Mindezek iránytűje a tízparancsolat és Mesterünk mindenben utat mutató főparancsolata, a Szeretet parancsolata. Az Istenbe kapaszkodó ember tudja, hogy nem reménytelen tragikus hős, hanem a keskeny, meredek útnak vándora, mely a Személyes Végtelen karjaiba visz. Szent Pál is dolgozott, a hideg ellen sátrakat készített, és hajókra ült, és korának egyik legnagyobb technikai vívmányát, a betűvetést felhasználva írt nekünk halhatatlan leveleket, de mindennapjait az Isten és a testvéri szeretet ragyogta be. Két lábon járt, és célba ért, egy asztalhoz ülhet Szent Péterrel és a többiekkel, a Mestere asztalához. Ahhoz az asztalhoz, melyhez mindannyian meghívást kaptunk, és ahol nincs első és utolsó vendég, ahol Istenünk öröme a mi örömünk lehet, és boldogságunk teljes lesz.

Képesek vagyunk megújulni? A csodálatos anyagi kultúránk mellé felfejleszteni egy érett, felnőtt lelki kultúrát is? Hogy ne sántikáljunk, döcögjünk életünk útjain, hanem szapora léptekkel haladjunk a végtelen szeretet, Istenünk országa felé?

Nem a porból született emberke, bölcsességében, szerencséjében bízom, hanem a bennünket teremtő Istenben, ki megtestesült, és a szentírás lapjairól így szól hozzánk: "Atyánk mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom". Hiszem, hogy az Istenre figyelő ember erősebb, mint a jelenlegi gazdasági válság, és hiszem, hogy ez a hatalmas átrendeződés nem világunk pusztulását, hanem megújhodását hozza el.

Nem kell félni, hanem keressük az utat, mert hisszük, hogy van tovább.

Szeretettel, Csaba t.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép