Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Iván napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

Imádkozó leány
A Szent Mihály kapunál
Virágvasárnap - mindenkinek van
2009-04-05 Forrás: Református Egyház
Mindenkinek van virágvasárnapja. Ahogy húsvétja is. Csak más és más formában, máshogy és máskor, mint másoknak. Hogy miért van ez így? Ennek az az oka, hogy a virágvasárnappal kezdődő események kétféleképpen is beszélnek az életünkről.
Az egyik az a vonulat, ami teljesen a hitben és a hit által lesz, lehet a miénk. Jézust Jeruzsálem kapujában királyként ünnepelték, örömrivalgással fogadták, pálmaágakat lengettek érkezésekor. Néhány nap múlva azonban ugyanez a tömeg, ugyanilyen egybehangzóan kiáltja a „feszítsd meg”-et. Az egész olyan, mintha virágvasárnappal kezdődő események valahogy az ember üdvösség-történetének teljes képét rajzolnák elénk, hiszen a teremtés öröme után az elbukás és az Isten megtagadása következett, majd Isten lehajolt az emberért és megtette azt, amit az ember képtelen megtenni, hiszen az életét nem tudja jobbá tenni, hanem csak Istentől jövően válhat jobbá.

Sajnos a tömegben mi is ott vagyunk: virágvasárnap is, amikor örömünkben Jézust ünnepeljük, de akkor is ott vagyunk, amikor a feldühödött és elvakult tömeg meg akarja feszíteni Őt. Ez a kettősség minden keresztyén ember életének a sajátja. A reformátori tanítás szerint az ember „egyszerre bűnös és megváltott”, ami ugyanezt mondja. Ott vagyunk, hiszen Isten a mi életünk része és örülünk annak, ha életünk fővárosába érkezik, de egyúttal zavar is bennünket, hiszen nem élhetjük azt az elrontott életet, ami nélküle a sajátunk volna. Ez ellen küzdhetünk, és jó is lenne, ha mindig csak a virágvasárnapi ujjongók lehetnénk, de nem vagyunk azok. Ha azok lehetnénk, akkor nem is volna szükségünk a megváltásra. És éppen ez benne a csoda: bár mi képtelenek vagyunk rá, mégis a miénk lehet. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem fogunk kitörölhetetlenül rosszat tenni, de azt igen, hogy az örök virágvasárnapi öröm reménye a miénk lehet.

A másik vonulat pedig a teljesen hétköznapi életről beszél. Milyen sokszor örülünk dolgoknak, eseményeknek, személyeknek, aztán meg elveszítjük a lelkesedésünket és „feszítsd meg”-et kiáltunk, mert ellankadt a lelkesedésünk. Aztán meg csodálkozunk, hogy miért halt meg a keresztre feszített. Itt van az a pont, ahol először érdemes lenne elgondolkodnunk, hiszen az egész húsvéti történet, virágvasárnappal kezdődően arról szól, hogy minden, még a teljesen másként jól induló is eljuthat a másik végletbe. Ebből tanulhatnánk. Megtanulhatnánk például azt, hogy jobban vigyázzunk az életünkre, felelősebben éljük azt, mert könnyen és számunkra észrevétlen módon elromolhatnak a dolgaink és az életünk félresiklása is benne van a pakliban. Azonban azt se felejtsük el, hogy bár van olyan, hogy nem figyelünk eléggé – hiszen emberek vagyunk, de attól még számunkra is eljöhet a feltámadás, az új kezdet lehetősége. Azonban itt is megtanulhatjuk azt a következő napokon elhangzó bibliai történetekből, hogy ez sokszor nem úgy történik, ahogy azt mi várjuk. Ahogy Jézus sem úgy tette fel az i-re a pontot, mint ahogy azt tanítványai is várták. A megváltás Isten terve szerint zajlott és nem az emberek elvárásai szerint.

Ez utóbbit mindenki átéli. Ezért van mindenkinek virágvasárnapja és húsvétja, hiszen mindannyian éljük az életünket. Azonban, amikor az első vonal és a második vonal, azaz Isten kegyelme és az életünk találkozik… no ez az élmény már csak azoké, akik engedik, hogy Isten az ő életük részese is legyen.

A virágvasárnap öröme tehát nem csak a nagypénteki megfeszítés gyászosnak látszó, elveszettség érzését sugalló napjának az előhírnöke, hanem a húsvéti feltámadás csodájának is. Nem csak az ember Jézust megfeszíteni akaró és megfeszítő hajlandósága felé mutat, hanem az isteni közbeavatkozás, a megbékéltetés és megváltás, az újrakezdés felé is. Éljünk ezzel az újrakezdéssel úgy, ahogy Isten azt megadja nekünk, hogy a virágvasárnapi öröm ne csak egy napig legyen a miénk!
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép