Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Tekla, Líviusz napja
5 felhasználó online
0 tag, 5 vendég



Képek a galériából

Mária szobor
Csíksomlyói templom
Erdő Péter szentbeszéde nagypénteken
2009-04-11 Forrás: Magyar Kurír
Elhangzott 2009. április 10-én nagypénteken, az esztergomi bazilikában. (Jn 18,1-19,42)
Krisztusban Kedves Testvérek!


Krisztus Urunk szenvedésének és megváltó halálának történetét hallottuk a János-passióban. Jézus az utolsó vacsora után átmegy a Kedron-patakon túlra, az Olajfák Hegyére, hogy imádkozzék. Az Ószövetségben valaki másról olvassuk, hogy a Kedron-patakon túlra megy: Dávid királyról. Akkor kelt át a patakon, amikor fia, Absalom fellázadt ellene, és arra kényszerítette, hogy elhagyja Jeruzsálemet és a pusztába vonuljon vissza. Dávidban a keresztény hagyomány méltán látja Jézus előképét ebben a vonatkozásban is. Csakhogy Dávid menekül az ellenség elől, és csak később sikerül győzelmet aratnia. Jézus viszont nem menekül. Imádkozik az Olajfák Hegyén, de ott marad, megvárja ellenségeit, hagyja, hogy elfogják. Az evangélista hozzáfűzi, hogy Júdás jól ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. Nem azért ment oda tehát Jézus, hogy elrejtőzzék, hiszen tudta, hogy minek kell történnie. Jézus mindenhatóságát a látszólagos gyengeség fátyla borította. Ő, aki képes volt meggyógyítani a Főpap szolgájának levágott fülét, ő, akinek láttára az elfogására érkező csapat először földre esik, hagyja, hogy őrizetbe vegyék és elvezessék. Jézus viselkedése a kertben megmutatja: minden látszólagos kiszolgáltatottság ellenére ő az események igazi ura.

„Én vagyok” – mutatkozik be a sötétben keresgélő üldözőknek. „Én vagyok” – mondta a Mindenható az égő csipkebokorban Mózesnek. Jézus szájából az „Én vagyok” furcsa, titokzatos csengésű kifejezés. Az üldözött Ember nem menekül, hanem bemutatkozik azoknak, akik letartóztatására érkeznek. Ugyanakkor ebben a pillanatban a mindenható Isten kiszolgáltatja magát az embereknek.

Kiszolgáltatta magát az emberiségnek már azzal is, hogy belépett a történelembe, hagyta, hogy nevelkedésének helyéről „Názáreti”-nek nevezzék. Most, a letartóztatáskor is rájuk hagyja, hogy ő a „Názáreti Jézus” (Jn 18,5-6). Pedig hát már maga Natanael, a későbbi Bertalan apostol kérdezi, mikor először hall a Názáreti Jézusról: „Jöhet-e valami jó Názáretből?” (Jn 1,46). És később is sokak hitének próbatételét jelentette, hogy felismerjék Jézusban a messiási jövendölések beteljesülését. Az állítólagos názáreti származás gyakran ellenérvként került elő. De ám keressék az emberek a pontos történelmei igazságot a maguk gyarló megismerő képessége szerint, Jézus megmutatja, hogy benne minden jövendölés beteljesedik. Különleges módon még a győzelmes király képében várt Messiás is megjelenik Isten szenvedő szolgájában. Mert az elítélés központi motívuma Jézus királysága. Ő megvallja, hogy király, de az ő esetében ez többet jelent földi uralomnál: „Az én országom nem e világból való” (Jn 18,36) – mondja Pilátus előtt.

Krisztus szenvedése és halála drámai pillanatában válik világossá, hogy „Isten «balgasága» bölcsebb az embereknél és Isten «gyöngesége» erősebb az embereknél” (1Kor 1,25). Van, aki azt hiszi, maga szabhatja meg Istennek, hogyan mutassa meg erejét és bölcsességét. Volt, aki talán nem is csak gúnyból, hanem kétségbeesett reménykedéssel azt várta, hogy Jézus, ha valóban ő a Messiás, majd leszáll a keresztről, és azután győzelmes hadsereg élére áll, hogy kivívja a függetlenséget. De Jézus hagyta, hogy megfeszítsék, meghalt a kereszten és eltemették. Ezután támadt föl. Ebben pedig sokkal nagyobb erő mutatkozik meg, mintha csak a keresztről szállt volna le. Nem csupán csodálatos testi erő vagy állóképesség birtokában volt, de úr élet és halál fölött, ő a kezdet és a vég, övé az idő és az örökkévalóság.

Iesus Nazarenus Rex Iudeorum – a Názáreti Jézus, a zsidók királya: ez állt a kereszt feliratán. Félreértés és lebecsülés, főleg a gúny miatt, mert milyen király az, aki a kereszten végzi. De a kereszt nem a végső állomás. Jézus maga felmagasztalásnak nevezi megfeszítését: „Ha felemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Ezt János evangélista is úgy értelmezi: „Ezzel jelezte, milyen halállal fog meghalni” (Jn 12,33). „Ítélet van most a világon, most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét” (Jn 12,31) – mondja Jézus éppen halálára utalva. Krisztus keresztje a bizonyság arra, hogy semmilyen igazságtalanság, semmilyen tobzódó önzés, semmilyen elbizakodottság vagy gyilkos erőszak nem diadalmaskodik véglegesen. Bár a Gonosz e világ fejedelmének látszik, Krisztus fölött nincs hatalma. Ha pedig mi igazságban, szeretetben, hitben hozzá kapcsolódunk, rajtunk sem vehet erőt semmilyen külső támadás, viszontagság és semmilyen kísértés. Mai, zavaros világunkban sokan okkult praktikákban hisznek, értelmetlennek, zavarosnak, fenyegetőnek érzik ezt a világot, és mindenféle összefüggés nélküli, vagy igencsak részleges és gonosz összefüggésű gyakorlatokkal, mesterkedésekkel próbálják a maguk oldalára hajlítani a mindenség titokzatos erőit. De Krisztus keresztjének fényében a mindenség és a történelem világos és egyértelmű. Aki hozzá tartozik, részesülni fog győzelmében is. Az ő szeretetéhez képest minden más semmiség, „Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok” – mondja Szent Pál (Fil 3,8). Azután hozzáteszi: „Isten ugyanis a hit által tett igazzá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is” (Fil 3, 9-11)

Ezért igaz és időszerű ma is, hogy Krisztus keresztje az egyetlen remény – O crux, spes unica!. Tekintsünk fel a feszületre, helyezzük ki otthonainkban régi, katolikus szokás szerint. Ha lehet, ne is csupán az üres keresztet, hanem az igazi feszületet, a corpus-szal, a szenvedő Jézus testével. Így emlékezzünk arra, hogy valóságos, konkrét történelmi szenvedés és halál az, amihez társul az életünk, de ugyanilyen valóságos az örök üdvösség is, amelyre meghívásunk szól. Imádunk téged Krisztus és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot! Amen.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép