Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
János, Pál napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

IV. Ince
XXIII. János
A kétféle Tamás
2009-04-19 Forrás: Felvidék.ma
A mai vasárnap evangéliuma felidézi a feltámadott Jézus megjelenéseit, különös tekintettel Tamás apostol magatartására. Tamás apostolban először a materialista ember szólal meg, mert nem hiszi el társainak, hogy tényleg a feltámadott Jézussal találkoztak. Jézus újabb megjelenésekor viszont gyökeres fordulat következik be, és Tamás lelki emberré válik.
Ma, amikor a fogyasztói szemlélet az ember zsigereibe hatol, súlyos igazságokat hordoz ez az evangéliumi szakasz, de emellett azt a reményt is megadja, hogy Isten számára nincs menthetetlen ember.

Sokan úgy gondolják, hogy csak az létezik, amit látnak. Nem is könnyű kitérni, még kevésbé függetlenné válni a számtalan reklámtól, amelyek csak az ott látható portékák üdvözítő hatását harsogják. Burkoltan azt hangoztatják, hogy nem normális, aki nem azt veszi, no de ezzel azonnal kimutatják önmaguk törékeny voltát, mert a másik reklám pedig másik termékre mondja ugyanezt. Lehetetlenség minden reklámnak szót fogadni, abba hamar beleőrülne mindenki. Ezt azok is érzik, akik a reklámokat szerkesztik, csak erről nyilván nem lehet beszélni.

Tamás nem hiszi el Jézus feltámadását, ami messze több mint reklám. Tény, hogy a nagypéntek sokkal reklámszerűbb volt, mint a húsvétvasárnap. Nagypénteken ott volt az őrjöngő, megvezetett tömeg, és nagy publicitással úgy tűnt, hogy lám, Krisztus ügye összeomlott. Húsvétvasárnap viszont csak néhány asszonnyal találkozott Jézus, majd később az apostolokkal, és ami a legfurcsább, nem találkozott ellenségeivel.

Jézus azoknak jelent meg, akikkel terve volt. Nem volt hatásvadász, nem akarta, hogy Pilátus, a főpapok meg a római katonák rémülten és szabad akaratukat kikapcsolva, úgymond behódoljanak neki. Jézus azoknak jelent meg, akikre további jelenlétét építette, tehát az apostoloknak. Riadt, kétkedő, a múlt emlékeit töredezve hordozó embereknek, akikből új emberek lettek e találkozások nyomán. Közöttük volt Tamás is, aztán később Saul, akiből Pálként a népek apostola lett.

Ma is sokan azt mondják, hogy csak azt hiszik el, amit látnak. Buta kijelentés, hiszen a leghitetlenebb ember is elhisz ezt-azt pl. a szomszédnak, a feleségnek, egyáltalán azoknak, akikkel együtt él, vagy ha hitetlenségében magára maradt, azért csak elhiszi a napkeltét és a naplementét. Pedig még ez utóbbiak esetében is többről van szó, mint puszta látszatról, hiszen nem a Nap bújik elő a Föld mögül és vonul le este az égről, hanem a Föld forgása idézi elő a nappalok és az éjszakák váltakozását.

Tamás felkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” Ez olyan, mint amikor egy megszülető gyermek felsír. Levegőt vesz a kinti világból, és ezzel elkezdődik új élete. Tamás felkiáltása hitvallás! És lélegzetvétel a mennyország levegőjéből.

Jézus feltámadása mutatja, hogy az embernek nem kettő, hanem három életfázisa van. Nemcsak édesanyánk szíve alatt lakunk, majd ezen a földi világon, hanem van egy olyanfajta örök hazánk, amely nem kronológiai formában kezdődik el a halálunk után, hanem rejtve már itt van az első kettőben, hiszen személyes emberi természetünk miatt megvan a kontinuitás a három között. A feltámadásban is megmarad személyi azonosságunk, de már bűntelenül és a pusztulás törvényei nélkül.

Nemritkán eszünkbe jut, hogy milyen jó lett volna Tamás apostol helyében lenni és megérinteni a feltámadt Jézus testét. Talán ritkán gondolunk Jézus szavainak folytatására: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Nem vagyunk hátrányban Tamáshoz képest, hiszen mi is megérinthetjük Jézust az Oltáriszentségben.

A mai vasárnapot II. János Pál pápa az Isteni Irgalmasság vasárnapjává is nyilvánította. Isten irgalma azt jelenti, hogy tud minden dolgunkról, előtte semmit sem titkolhatunk, de ennek ellenére szeret. Az irgalom összefoglalja az ítélet és a szeretet dimenzióját.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép