Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Rafael napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Kisasszonynapi búcsú
Mária ábrázolás
Test és lélek egysége a keresztény emberképben
2009-05-28 Forrás: Magyar Kurír
Székely János esztergom–budapesti segédpüspök május 22-én a katolikus óvodák VI. szakmai konferenciáján arról tartott előadást, hogyan jelenik meg a test és lélek egysége a keresztény emberképben, illetve a keresztény nevelésben. Az alábbiakban előadásának rövidített, szerkesztett változatát olvashatják.
„Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.
Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved.”

(139. zsoltár)

A kereszténységet gyakran érte a testellenesség vádja, s ez néha nem is volt teljesen alaptalan – mondta előadásának kezdetén Székely János. A testet gyakran úgy tekintették, mint bűnök forrását, veszélyes dolgot. Kereszténységünk hiteles, igazi tanítása azonban nem így vélekedik a testről: abban hiszünk, hogy Isten alkotta a világmindenséget, az anyagot és a szellemet is. Minden Tőle származik, az anyagvilág is. A Nap, a Hold, a csillagok és az emberi test is, millió csodájával mind a Teremtő remekműve.

Isten férfinak és nőnek alkotta az embert. Szeretetre teremtett minket; azt akarta, hogy a férfi és a nő a szeretetben bontakozhasson ki. Azt akarta, hogy minden emberi élet, minden kisgyermek élete mögött szüleinek a szerelme legyen, ebből foganjon; minden élet szeretetből szülessen. És azt akarta, hogy a szülők szerelme ne záródjon páros önzésbe, hanem túlcsorduljon, életet adjon. Isten kötötte össze a szeretetet és az életet. Azt akarta, hogy az élet szeretetből fakadjon. A Teremtő örök terve benne van az emberi testben és a szexualitásban is. Isten jónak és szépnek alkotta a világot és benne az emberi testet is.

A kereszténység hisz abban, hogy Isten az idők teljességében testet öltött, közel jött e világhoz. Nemcsak szólni akart hozzánk, hanem emberi szívvel akart szeretni, egészen egy akart lenni velünk. Istentől nem idegen az ember. Testet öltött, kicsi gyermek volt, akit az édesanyja dajkált, megszoptatott, altatott; ki felnőttként fáradt és izzadt, aki aludt és álmodott, és küszködött, ugyanúgy mint mi.

A kereszténység hisz a test föltámadásában is. Abban, hogy Isten nemcsak az ember egyik részét és a világnak az egyik részét akarja beteljesíteni. Úgy szeret minket, ahogyan vagyunk: egész létünkkel együtt. Neki drága mindaz, ami az embernek drága: a gyönyörű naplementék, amiket láttunk, az édesanyánk simogatása, ezeknek mind lesz beteljesedése.

A középkor hajnalán, a képrombolási vita során sokan azt gondolták, hogy Istent nem szabad ábrázolni. A II. Niceai Zsinat 787-ben azonban így fogalmazott: ha hiszünk abban, hogy Isten ember lett, akkor nemcsak hogy szabad, hanem kell is ábrázolnunk; mert Isten ábrázolta önmagát. Az Ószövetség távolinak tűnő Istenének a nevét sem volt szabad kimondani. Ő azonban közel jött; magához ölelte a világot. Templomaink ezért tele vannak a teremtett világ szépségének a jeleivel. Istent ünneplik, aki közöttünk lakott, aki testet öltött.

A nevelés egyik nagyon fontos feladata, hogy felnyissa a gyermek szemét arra, hogy felismerje a teremtett világ szépségét és ajándék voltát. A világ tele van Isten szeretetének jeleivel. Egy ember szíve úgy kezd kitágulni, fejlődni, ha megismeri a világ szépségét, és benne a maga helyét, küldetését. A testünk ajándék, az Isten gyönyörű alkotása. A nevelés része az is, hogy megtanítsuk a gyermeket arra, hogy e kincsre vigyázni kell, s a teste értékes.

A keresztény erkölcs szerint egész lényünk, testünk minden része értékes, de ennek van egy rendje: a szellemnek, a szívünk legbensőbb szentélyének kell irányítania egész lényünket, érzéseinket is. A szeretet mélyebb, mint az érzelmek felszíni hullámzása. Lényünk szíve kell, hogy irányítsa testünket, ösztöneinket is. A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy irányítsa önmagát, és szeresse is önmagát irányítani.

Test és lélek elválaszthatatlanul egyek. A Szentírás beszél arról, hogy sok lelki megbetegedés, bűn az ember testét is betegíti. Több bűnbánati zsoltárban szerepel, hogy amikor az ember hallgat a bűnéről, nem tudja kimondani, akkor elhagyja az ereje, szíve ellankad; és amikor Isten bocsánatát átélheti, azt mondja: csontjaim újra sarjadoznak, mint a fű. Az ember szinte új életre támad.

„Hogyha hallgatsz az én szavamra, akkor többet semmiféle betegség nem fog téged sújtani. ... mert én, az Úr vagyok a te orvosod.” A megváltás, a lélek szabadítása a testre is kihat. Jézus gyógyításai beteljesítik az Isten által megújított világot. Isten szeretete kiárad és az ember testét is gyógyítja. Krisztus körül egészséges, életerős világ születik. Szentjeink, a kórházak, az ingyenes iskolák, a klasszikus művészet a kereszténység olyan kincsei, amelyek ebből az életerős, az evangélium által megtermékenyített világból sarjadtak ki. A Krisztus által hozott szeretet teremtő és gyógyító erő.

A családban elsősorban nem szavak nevelik a gyerekeket, hanem a szülők lénye. Legalapvetőbb élménye a két szülő egymás iránti szeretete. Tágabb értelemben minden keresztény közösségnek ez a küldetése: a szeretet, az őszinteség, a nagylelkűség légkörét megteremteni. A jó nevelés megtanítja az embert, hogy a szíve tágas legyen. Minden keresztény, katolikus közösségben ennek a szeretetnek kell uralkodnia, a Jézus által hozott egészséges világnak, a gyógyítás erejének. Egy olyan közegben, ahol szeretet és öröm van, sok seb be tud gyógyulni.

A keresztény tanítás szerint egy test vagyunk, egymásnak testvérei. Másfajta ideál ez, mint amit a világ sulykol: a verseny piramisszerűen felépített világa, ahol mindenki a csúcsra akar törni, hogy minél több pénzt, hatalmat szerezzen. A szabad versenyben, az erősek, a sikeresek világában a gyönge, a beteg, az idős, a szegény mindig menthetetlenül lemarad. Az evangélium tanítása szerint azonban az ember arra született, hogy szeressen és adjon, alkosson, építsen, nagylelkűen éljen. A társadalom nem piramishoz, hanem emberi testhez hasonló: ha az egyik tagja szenved, vele együtt szenved a többi is. Ha az egyik tagja örül, vele együtt örül a többi is.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép