Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
István napja
1 felhasználó online
0 tag, 1 vendég



Képek a galériából

Had halljam
50 szál vörös rózsa
Memento! Emlékezzél! Emlékezzünk!
2009-08-07 Forrás: Erdély.ma
Szentmisét mutatott be hétfő délután a nagyváradi római katolikus székesegyházban Mahajduda János tisztelendő az 1949-ben történt mezőbikácsi (Bicaciu) cséplőgépmunkás-lázadás áldozatainak lelki üdvéért.
A dél-bihari, mezőbikácsi (Bicaciu) cséplőgépmunkás-lázadás 60. évfordulóján tartott szentmise celebrálójaként Fodor József általános püspöki helynököt harangozták be a buzgó hívek anélkül, hogy ezt vele is egyeztették volna, hiszen a vikárius előre betervezett jegyesfelkészítővel volt abban az órában elfoglalva. Így aztán a bazilika káplánja, Mahajduda János misézett és szólt a maroknyi jelenlévőhöz., ő ráadásul bikácsi származású.

Kupán Árpád történelemtanárnak a Mezőbikácsi hősök és áldozatok a 20. század első felének tragikus sodrában című dolgozatából idézett a tisztelendő. „Memento! Emlékezzél! Emlékezzünk!” – kezdte. Vannak örvendetes emlékek, valamint elszomorítók is. Az utóbbiak közé sorolható az 1949. augusztus 2-án történt mezőbikácsi tragédia. Abban az évben a kommunista hatalom szovjet típusú kollektivizálásra törekedett. Kisajátította a gazdák földbirtokait, emellett magas terménybeszolgáltatási hányadot rótt ki a parasztságra. A kommunisták elrendelték, hogy a mezőgazdasági munkákat végző szegényparasztok az addig terményben kapott járandóságukat híg pénzben kapják meg, ami jóval kevesebb volt, mint a nekik járó termény valós értéke. Nem lehetett kenyeret venni, a családok otthon sütöttek, ha volt lisztjük. Az embertelen intézkedések, a retorziók, az alja népségből verbuvált aktivisták és milicisták agresszív grasszálása, a törvényes eljárások nélküli büntetések, meg- és elhurcolások gyakorisága volt az oka a cséplőgépmunkás-lázadásnak. A sanyarú sorsú falusiak napi húsz órát dolgoztak, hogy étel legyen az asztalukon, azonban mindent elvettek tőlük. Valósággal éheztek. S amikor ellen próbáltak állni, fegyvert fogtak rájuk, többeket ki is végeztek.

„Akik átélték a történelem e tragikus eseményét, sokszor visszaemlékeznek rá – mondta a közel húsz jelenlévőnek Mahajduda János. – Meg kell őrizni ezen időszak emlékét, ezzel tiszteletünket tesszük az áldozatok előtt.”
A szentmise után a bazilika előtt néhányan beszélgetésbe kezdtek. A mezőbikácsi születésű Páll Zoltán azt nehezményezte, hogy a településen mindmáig nem állítottak fel egy méltó emlékművet az áldozatoknak, ellenállóknak, csupán a római katolikus templom cintermében áll egy szerény emlékhely. Véleményét többen is osztották, mint azt is, hogy a jellegtelen emléktáblán szereplő bibliai idézet nem teljesen illik a mezőbikácsi eseményekre, és fel kellett volna tüntetni az áldozatok neveit. A templom főbejárata előtt-mellett lévő emlékmű márványtábláján egyébként a következő felirat olvasható: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Jn 15,13. A történelem viharai közepette áldozatul esett mezőbikácsiaknak, kifejezve tiszteletüket és megbecsülésüket, állíttatták 2006-ban a hívek.”

A hatvan évvel ezelőtti események után sokan költöztek el a szomorú emlékek és a félelmek hatására Bikácsról, főleg a magyarok és a szlovákok, így az ma már szórványnak számít mind a magyarság, mind a katolikusság szempontjából.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép