Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Rafael napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Áhitat.
XVI. Benedek
"Bármikor meg lehetett volna állítani az eladósodást"
2008-11-06 Forrás: Hírszerző
Nem támogatná magyar büdzséből a mezőgazdaságot, de felszabadítaná a földpiacot; eltörölné az egyházaknak szánt adófelajánlás állami kiegészítését, de a Nemzeti Civil Alapprogramot is megszüntetné Bauer Tamás. Az SZDSZ volt képviselője lapunknak adott interjújában arról is beszél, melyik pártot és politikust - köztük a liberálisokat is - mennyire tartja felelősnek a válságért.
Az SZDSZ bejelentette, hogy nem szavazza meg a költségvetést. Ön is így tenne, ha még ott ülne a frakcióban?

Ebben a mostani frakcióban nem ülhetnék ott. Nekem az SZDSZ a volt pártom, és hosszú ideje nem tudom magaménak tekinteni a politikát, amelyet folytat. De nem ez az igazi kérdés, hanem hogy ők mit tesznek. Szerintem az SZDSZ - és hozzá hasonlóan alighanem az MDF is - megszavazza majd a költségvetést, csak keresi a módját, hogy hogyan tudja ezt megindokolni, hogy nekik lehessen tulajdonítani annak bizonyos pozitív elemeit. Számomra beszédes volt, hogy nem Kóka János, a vezérszónok, hanem Horn Gábor mondta, hogy nem szavazzák meg.

A szocialisták nem feltétlenül szorulnak rá bármelyik kis párt támogatására, a függetlenekkel is átmehet a költségvetés.

Ez sem így van, a mai helyzetben a kormányzáshoz biztos többségre van szükség. De az SZDSZ is rászorul arra, hogy végül igennel szavazzon. A megmaradt választói ezt várják tőle. A koalíció felbomlásával az SZDSZ megoldhatatlan helyzetbe sodorta magát: ha megszavazzák a költségvetést, az a szocialisták sikere, ha viszont elbukik, az a Fideszé. Az SZDSZ számára nincs jó megoldás a koalícióból való kilépés óta, de még mindig az a kisebb kár a számukra, ha végül igennel szavaznak.

Ön egyébként reálisnak tartja a költségvetés számait? Például a 3,9 százalékos exportbővülést egy recesszió közepette?

Ezt ma nem lehet megítélni. Még az is előfordulhat, hogy nem lesz visszaesés, és persze az is, hogy erőteljesebb lesz, mint amivel a kormány számol.

És az IMF-hitelkerethez hozzá kell nyúlni Ön szerint?

Ezt sem tudom megítélni. Egy hónapja még azt sem tudtuk, hogy erről a keretről fogunk beszélni. Hozzányúlunk-e? Miért látnánk jobban előre ma, mint egy hónapja?

Mekkora volt az esélye egy államcsődnek?

Ha nem tesznek semmit, előállhatott volna egy olyan helyzet, amikor Magyarországnak vannak lejárt hitelei, és nem tud újakat felvenni, nem tud elég állampapírt eladni. Ez a veszély fönnállt.

Ez a büdzsé teljesíti a stabilitáshoz szükséges megszorításokat, de semmi előremutató átalakítás nincs benne - elfogadja ezt az ítéletet?

Ez így van. Mindenkiben kettős érzés lehet 2007 eleje óta, amikor a kormány reformlendülete kezdett elveszni: egyfelől kevesli, amit a kormány csinál, hiszen átfogó és következetes reformokra lenne szüksége az országnak. Másfelől az is csoda, hogy a kormánykoalíció egyáltalán ennyire képes volt, hiszen a Fidesz mindent vehemensen elutasított. Elég figyelni, hogy a költségvetési vitában hogyan támad minden kiadáscsökkentést jelentő lépést.

Ellenzékként nem ez a dolguk?

Az nem, hogy egyfelől élesen támadja a kormányt a hiány miatt, másrészt támad mindent, ami a hiány csökkentésére irányul. Jellemző volt Kósa Lajos felszólalása a mai (kedd - a szerk.) költségvetési vitában. Azt mondta, csak olyan reformot lehet csinálni, amit a társadalom támogat. Ha Kósa Lajos külföldi lapokat nem is vesz a kezébe, lehet, hogy még a magyar újságok külpolitikai rovatát sem olvassa? Nem tud arról, hogy sokszor százezres, milliós tüntetéseken tiltakoznak szerte Európában az ellen, amit ott a kormányok csinálnak?

Azok a reformok, amik Margaret Thatcher óta előrevitték a nyugati országokat, mindig jelentős ellenállásba ütköztek, és azért tart négy-öt évig egy parlamenti ciklus, hogy a kormányok az első években népszerűtlen dolgokat is csinálhassanak. A Fidesz, amikor az első népszerűtlen lépések miatti elégedetlenség miatt előrehozott választásokat követel, ezt a jogot vitatja el a kormánytól.

Nehéz lenne elvitatni a kritika jogát a Fidesztől.

Igen, de nem azt mondják, hogy a kormány nem hozzáértő, tehetetlen, hanem hogy idegenszerű, hogy a nemzet ellensége. Ilyen körülmények között azt kell mondjam: tiszteletet érdemelnek azok a kormánypárti képviselők, akik a ciklus első háromnegyed évében beálltak a reformok mögé abban a tudatban, hogy elveszítik az önkormányzati választást.

Az persze a történet másik oldala, hogy hamar megijedtek, és abbahagyták a reformpolitikát, és ami most van, az tényleg csak egy átmeneti megszorítás.

Az elmúlt hat évben mégiscsak az MSZP és az SZDSZ volt kormányon, és ebben az időszakban mindössze egyetlen egyszer futottak neki komolyabb változtatásoknak. Ez azért elég kevés nem gondolja?

De, természetesen. Nagyon súlyos hibának tartom a jóléti rendszerváltást és az SZDSZ Korszakváltás programját: az egyik jóléti voluntarizmust jelentett, a másikban a saját választói csoportokra irányuló célzott jóléti voluntarizmus ötvöződött egyfajta modernizációs voluntarizmussal, miközben egyik sem törődött a gazdasági korlátokkal. De nem szabad elfelejteni, hogy az egész folyamat 2000-ben kezdődött. Matolcsy György 2000. január 1-jén lett miniszter, és hamarosan meghirdette a "gazdaság belső motorjainak begyújtását". Én azonnal elmondtam napirend után a parlamentben, hogy ez életveszélyes. Így is lett.

A kétszeri minimálbér-emelés kimutathatóan csökkentette a foglalkoztatottságot, a támogatott lakáshitelek (amely 200 milliárdba kerül évente az adófizetőknek, majdnem annyiba, mint a 13. havi nyugdíj, amely 210 milliárd) révén Magyarországon egy időre megszűnt a lakossági megtakarítás. Hogy Medgyessy Péter miket beszélt 2002-ben az egy kérdés, de egyszerűen nem igaz, hogy Orbán Viktorék jó állapotban adták át az országot. Petschnig Mária Zita egy kiváló tanulmányban mutatta be, hogy hogyan indult el 2001-2002-ben a destabilizáció.

Az SZDSZ-ben azokban az időkben miért nem próbáltak figyelmeztetni a veszélyekre?

Ennek két oka volt: az SZDSZ maga is kiadásnövelő ígéreteket tett 2002-ben, az informatika vagy az autópálya-építés terén, vagy éppen a diplomás minimálbérrel, amely az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés más megfogalmazása. Ebből a pozícióból, ha akart volna sem tudott volna fellépni az MSZP költekezésével szemben, de népszerűségét féltve nem is akart.

Ha visszanézünk az elmúlt nyolc évre, mikor volt olyan a politikai csillagállás, hogy meg lehetett volna állítani az eladósodást?


Bármikor meg lehetett volna állítani. Alkalmas időpont lett volna minden pénzügyminiszter-váltás, a 2004-es miniszterelnök-váltás vagy más. A szándék hiányzott. Ez a döntéshozók felkészültségén és felelősségén múlik.

Mi lenne az a legfontosabb reform, amit először végre kellene hajtani?

Az SZDSZ azért az egészségügyet állította előtérbe, mert itt nem egyszerűen pazarló a rendszer, de oly mértékű a betegek kettős kiszolgáltattsága, hogy az elfogadhatatlan. Az, hogy egy fél év alatt a gyógyszerkiadásokon mennyit lehetett megtakarítani, már mutatja, micsoda tartalékok voltak a rendszerben. Horváth Zsolt fideszes politikus kifogásolta egy interpellációban, hogy mennyi pénzt vettek ki a gyógyászati segédeszközök finanszírozásából. Azért lehetett ezt megtenni, mert ennek a pénznek egy jelentős részét korábban egyszerűen ellopták. Itt a magyar járulékfizetők pénzéből követtek el csúnya visszaéléseket.

A második a felsőoktatás: itt hatalmas ráfordításokkal termelünk diplomás munkanélkülieket. Kósa Lajossal egyetlen egyben egyetértek: a közigazgatási reformot szerintem is Budapesten kellene kezdeni. A falvak önállóságának van értelme, hiszen közülük a legkisebb is egy önálló közösség. Ugyanezt a kerületekről nem lehet elmondani. Ezek a nagy rendszerek, de kisebb ügyeken is sokat lehetne spórolni.

Például?

Ilyen az egyházfinanszírozás. Szerintem fel kellene hagyni az egyszázalékok állami kiegészítésével. Ha húsz év alatt nem tudtak maguknak nagyobb társadalmi támogatottságot szerezni az egyházak, mint hogy az adófizetőknek csak a harmada adja nekik az egy százalékát, akkor tudomásul kell venniük, hogy a másik kétharmad nem tart rájuk igényt, és nem helyes rájuk költeni az ő pénzükből is. Ugyanezt gondolom a Nemzeti Civil Alapprogramról. A 90-es évek elején, a szocialista rendszer évtizedei után még volt jogosultsága a civilszervezetek állami támogatásának. De azóta kialakult egy tehetős középréteg, amelyik támogathatná a civilszervezeteket. Amelyikük nem kap egyszázalékos pénzt a lakosságtól, arra szemlátomást nem tart igényt a társadalom.

Szintén ilyen, de sokkal nagyobb összeg az agrártámogatás: a magyar földtörvény lehetetlenné teszi a külső tőke bevonását, ehelyett az adófizetők pénzéből támogatjuk a mezőgazdaságot. A kormány még azt is elérte, hogy az uniós forrásokon túl a nemzeti költségvetésből is adhasson pénzt. Ez szerintem indokolatlan. Fel kellene inkább szabadítani a földpiacot.

Amiket mondott, azokról aligha lesz megegyezés a pártok között.

A reformokat nem konszenzussal szokták véghezvinni. A reformok úgy születnek, hogy van egy kormánytöbbség, amely felelősséget vállal egy időszakra, és megcsinálja őket. Szlovákiában Mikulás Dzurindának néha többsége sem volt, úgy kellett képviselőket csábítania a reformprogramjához, mégis annak a kormánynak köszönheti az ország, hogy ott tart, ahol. Mirek Topolánek kormánya is maga mellé állított két ellenzéki képviselőt, így kezdett el reformokat. Nálunk az MSZP-SZDSZ koalíciónak biztos többsége volt, mégis leállt a reformpolitikával. Holott a feladat adott, csak csinálni kell.

Pont ebben a helyzetben lehetne lépni?

Igen. Az MSZP a népszavazás után bénult állapotba került, de ennek a nagyon durva megszorító csomagnak a felvállalása azt jelzi, hogy ezen talán túljutottak. Vége persze a Megegyezés programnak is. Lehetne ebben a helyzetben reformokhoz fogni, bár egyelőre úgy látom, nem akarnak. Arra is lehetőséget ad a válság, hogy helyreálljon az MSZP-SZDSZ együttműködés, bár ezt mintha egyik fél sem szeretné. Az is nyilvánvaló, hogy a Fidesz lélegzetvételnyi szünetet sem hagy a kormánynak: Gyurcsány Ferenc megsemmisítése mindennél fontosabb. A Fidesszel semmiféle közös reformdöntés nem lesz. El kell dönteniük a többieknek, hogy kitartanak-e a tavasszal létrejött politikai képlet mellett, vagy készek ezen változtatni.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép