Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Sámuel, Hajna napja
1 felhasználó online
0 tag, 1 vendég



Képek a galériából

Mikulás vasúton
Rafaello Santi: Izaiás próféta
Huszonöt éves kérdés - Mit kezdhet egy kallódó ország kallódó egyháza egy kallódó ifjúsággal?
2009-10-03 Forrás: Református Egyház
Mit kezdhet egy kallódó ország kallódó egyháza egy kallódó ifjúsággal? – tette fel a kérdést huszonöt évvel ezelőtt Szabó István dunamelléki püspök, aki az akkor elindított Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (KIMM) első elnöke volt.
Ugyanezt a kérdést járták körül a meghívott szakértők, lelkipásztorok, felépült szenvedélybetegek és politikusok a misszió negyed évszázados munkájáért hálát adó ünnepségen, és együtt próbálták meg kifejteni, hogy mi is a kallódó ifjúság, a mentés és a misszió?

„Mi mind a világosság fiai vagyunk” emlékeztetett nyitóáhítatában Pál apostol szavaira Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök. Az 1Thessz 5 alapján kiemelte: a bomló egységek sötét világában az a dolgunk, hogy vigasztaljuk és építsük egymást, mert hitünk szerint eljött már az igazi világosság ebbe a világba, akivel felépülhetünk azzá, aminek az Isten megálmodott minket.
„A KIMM igen fontos stratégiai szolgálat tette hozzá köszöntőjében Czibere Károly, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője, mert a drogbeteg fiúk bizonyságtételével Jézus fel tudja rázni az embereket, és rámutat: ti magatok is rabok vagytok. Kijelentette, hogy fontosnak tartja, hogy az egyház kezdettől fogva támogassa az induló diakóniai szolgálatokat ahogyan ez a Victorné Erdős Eszter vezette KIMM-mel nem történt meg a kezdetekben. Pedig a kallódók köre messze túlmutat a drogosokén, és sok olyan célcsoport létezik, akiket még meg kell találni, és gyógyulásuk után befogadni őket a közösségeinkbe.
A köszöntők után a meghívott előadók három kerekasztal-beszélgetésen keresték a választ arra, hogy kik a kallódók, milyen lehetőségei vannak az őket fogadó ellátórendszernek, illetve hogy az ellátás hogyan érhet misszióvá. A vitaindító előadásokat Koós Tamás belgyógyász, Grezsa Ferenc pszichiáter és Bagdy Emőke pszichológus tartották, ezeket követték a beszélgetések Balog Zoltán, Velkey György, illetve Vargha András vezetésével. Minden kerekasztal-beszélgetésben részt vett egy felépült szenvedélybeteg (Petrics Soma, Centgráf Károly és Orsolics Zoltán), egy, a misszióhoz kötődő lelkipásztor (Selmeczi Lajos, Szabó Judit, Szabó István püspök), a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet egy munkatársa (Felvinczy Katalin, Topolánszky Ákos és Demetrovics Zsolt), valamint egy politikus (Rétvári Bence, Mikola István, Harrach Péter).
Megfogalmazódott, hogy Magyarország egy kallódó ország, és drogpolitikájában ami bár szakpolitika, de mégis sokszor a pártpolitika használja fel egyéni céljai elérésére a szükségletek felmérése és kiszolgálása lenne igen fontos, hogy hatékony lehessen. Mivel a drogkérdés Magyarországon mederben tartott probléma, így továbbra is csak marginális kérdésként tekintenek rá, és ugyanúgy képezi beszéd tárgyát, mint a misszió indulásakor, amikor egyáltalán nem volt szabad a drogkérdést szóba hozni. Pedig a probléma korántsem elhanyagolható mértékű.
Az ellátórendszerről Selmeczi Lajos elmondta: a Válaszút segítségét azok veszik igénybe, akik már sehová máshová nem tudnak menni a problémájukkal. Sürgető kérdésként jelent meg a kettős kórképű (azaz a drogfüggőség mellett még egyéb súlyos pszichiátriai betegséggel küszködő) kliensek és a kamaszok ellátása is ugyanis a jelenlegi intézményrendszer nincsen felkészülve ezen csoportok ellátására, és az erre irányuló törekvések forrásait is elapasztották. Probléma továbbá, hogy a segítő szakma egyre inkább elszemélytelenedik ez ellen is fellépnek az egyházi intézmények személyközpontú terápiás módszerei, mert vezetőik tudják: a precíz szakmaiság mellett a szeretet gyógyít igazán. „Lélekkel teli szakma kell, és szakmával felvértezett lélek” jelentette ki Topolánszky Ákos.
„A magyar társadalom 54%-a anómiás tünetekkel küzd, úgyhogy tulajdonképpen mi tartozunk a betegek közé” tette hozzá Mikola István, aki a hitevesztett, hektikus társadalomban felhívta a hívők figyelmét saját felelősségükre, akik „imádságukkal világfolyamatokba avatkozhatnak be”.
Bagdy Emőke a fogyasztói társadalom nyomása alatt utat tévesztett fiatalságra hívta fel a figyelmet, és a missziót, mint feladatot, felemelést, szolgálatot értelmezte, és kiemelte annak fontosságát, hogy megtaláljuk az utat a keresőkhöz még a kamaszkor szenzitív korszakában. Ahogyan Szabó István püspök fogalmazott: „beléjük szeretni az Isten kegyelmét”, és megtartó közösséget adni nekik. Demetrovics Zsolt elmondta: a drogok nem önmagukban, hanem az egyénre nézve, az egyénhez képest veszélyesek.
A konferencia résztvevői egyértelműen kiemelték az egészséges családok és a megtartó szeretet fontosságát a mai, elkeserítő, valamint kijelölték a politika szerepét is ebben a mentő munkában. Harrach Péter kijelentette: a politika dolga, hogy anyagi-törvényi kereteket biztosítson, és megfelelő családpolitikával erősítse a prevenciót. Nagy hangsúly került továbbá a felelősség kérdésére: az egyén életében, hogy a gyógyulásra vivő döntést meghozza, a hívők életében pedig, hogy hordozzák a kallódókat. Ki a kallódó? Petrics Soma ezt így fogalmazta meg: „Én egészen addig kallódtam, amíg meg nem ismertem az Istent.”
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép