Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Iván napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

II. János Pál szobor
ima ereje
Lélekkel kell megtölteni
2009-10-13 Forrás: Erdély.ma
Gyergyószentmiklóson egy éve alakult meg a Szent István-plébánia. Az új templomnak két hónapja új káplánja van Czikó László személyében. A következőkben eddigi életútjáról, papi pályafutásáról, mostani munkájáról, valamint terveiről kérdeztük.
– Csíkszentsimonban születtem, 2001 óta vagyok pap. Több helyen megfordultam már, Brassó, Budapest, Marosvásárhely után kö–vetkezett Olaszország, és most itt vagyok, Gyergyószentmiklóson. A vándorlásaimat egyrészt az áthelyezések, másrészt a szükséghelyzet eredményezte, de idesorolnám a próbálkozásomat is a jezsuita rendbe. Ugyanis néhány évig azt éreztem, talán nekem szerzetes papnak kell lennem. Évekig fontolgattam a gondolatot, és 2007-ben eljött az ideje, hogy próbáljam meg. Egy évig voltam nemzetközi noviciátusban Genovában, míg végül az ottani tapasztalatok, valamint a negyvennapos lelkigyakorlat ráébresztett, hogy az én makuly székely fejem erősebb, mint az a hívás, amit én éreztem, tehát egyértelmű lett, hogy nem ott van a helyem. De így utólag nem bánom, sokat tanultam belőle.

– Mennyire nyilvános, hogy mi történik egy ilyen lelkigyakorlaton?

– Egyáltalán nem nyilvános. Annyit mondhatok csupán, hogy ezt a lelkigyakorlatos folyamatot 500 évvel ezelőtt írta meg Szent Ignác saját tapasztalata alapján, ami az újoncidővel együtt negyvennapos, és amely alatt olyan tapasztalatokra tesznek szert a szerzetesek, melyek szükségesek a jezsuitává váláshoz. Az ember teljes lelki átformálódáson megy keresztül. Bibliodrámás, pszichodrámás helyzeteket, imaformákat ismerünk meg a lelkigyakorlat alatt. Az egész életet átrendezi, újrarendezi. Amit ad, az egyfajta belső szabadság, amitől a jezsuiták olyanok, amilyenek.

– Hogyan tudja Ön kamatoztatni a jezsuitáknál szerzett tapasztalatait mint egyházmegyés pap?

– Ez olyan rend, ami indulásától fogva nagyon egyedi, időnként furcsa, és nagyon sok mindent megkérdőjelez. Vannak egyháziak, akik ki nem állhatják a jezsuitákat. Én úgy élem meg, mint nagy előnyt, nagy szabadságot. Sokat tanultam arról, hogyan lehet az embereket segíteni anélkül, hogy beszélnénk az egyház dogmáiról. Aki nem figyelmes, észre sem veszi, hogy jezsuitával találkozik. A jezsuiták azt mondták, hogy nem kell nekik szerzetesi ruha, mert ők a néppel együtt akarnak lenni, és azt a ruhát akarják használni, amit a nép is visel. Ugyanakkor más rendeknél a zsolozsmát, a hivatalos imát, ami elő van írva a papoknak és a szerzeteseknek, mindenki együtt mondja, ám a jezsuiták elérték, hogy ne kelljen állandóan együtt mondani, hanem végezhessék külön, mivel lelkipásztori munkát végeznek. A szabadság nagyon élő benne. Ez azért fontos, hogy tudjon szolgálni. Ha egy embert lelkileg erre nem készítenek elő, akkor bizonyos dolgokat elő kell neki írni. De a jezsuitáknak a lelkük annyira át van alakítva, hogy képesek megbirkózni ezzel a határtalan nagy szabadsággal.

– Mi a véleménye a gyergyói egyházközségről?

– Egyszóval zseniális. Óriási dolog 2008-ban, 2009-ben, hogy egy hívő közösség egy templom felépítésének 48%-át a zsebéből kiadja. A városban van 14 000 katolikus, és ebből 5024 a miénk. Az emberek nagyon nyitottak, bátrak. Sokszor azt élem meg, hogy gyakorlatilag kiszívják belőlem az olyan prédikációkat is, melyekre nem készültem, és a szentlélek adja a számra ezeket a szavakat. Az is igaz, hogy mi augusztus 28-án voltunk egyévesek, tehát még a kezdeteknél vagyunk, és ezért nagyon erős a pozitív oldal. Két hónapja vagyok itt, és nagyon jól érzem magam.

– A paptestvér, Bartos Károly?

– Hivatalosan ő a plébános, én meg segédlelkész vagyok. A valóságban nem plébános és káplán viszonya van közöttünk, hanem munkatársi kapcsolatot élünk meg. Még azt is túléljük, hogy nincs plébániaépületünk, mert úgy gondoljuk, hogy egy közösség életét akkor is előre tudjuk vinni. Jelenleg el vagyunk foglalva az adminisztrációs kérdésekkel, mivel le fogunk válni a Szent Miklós-plébániáról. Az egyház úgy általában is csodálatos közösség: te, én és Isten. Az már mellékes, hogy az egyháznak van egy irodája, ahol telefonszámlát, fűtésszámlát kell fizetni, ahol van egy titkárnő, aki segít mindenki baján. A mi egyházközségünk fantasztikusan együttműködő.

– Közösségformálás szempontjából mi a követendő gerincvonal?

– Komoly pasztorális terve van az egyházmegyének, amely most ősztől indult A misztérium éve címszó alatt. Erre a vonalra építünk rá minden tevékenységet, az ifjúsági órákon, gyermekmiséken. Réteg-pasztoráció van nálunk, hiszen egy fiatal nem ugyanazt igényli, mint egy idősebb néni. Gondolkodunk abban, hogy havonta egy alkalommal legyen filmklub is. Egy fiatalokat érintő előadást is beiktatnék olyan témák kapcsán, amelyek a fiatalokat érintik, nemcsak egyházi vonatkozásban. Gyergyó nagyrészt katolikus, itt nagyon jó civil kezdeményezések vannak. Csak lélekkel meg kell tölteni.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép