Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Sámuel, Hajna napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Lourdes-i barlang
Szűz Mária
Erdő Péter bíboros szentbeszéde az éjféli misén a Szent István-bazilikában
2009-12-25 Forrás: Magyar Kurír
Erdő Péter Szentbeszéd a Karácsonykor, az éjféli misén a Budapesti Szent István Bazilikában 2009 Karácsony éjjelén (Lk 2,1-14)
Krisztusban Kedves Testvéreim!

1) Megszületett Jézus Betlehemben. Isten emberré lett és végtelen szeretetből vállalta a mi sorsunkat. Annak születését ünnepeljük, aki a Megváltó, a Szabadító, aki egyszer s mindenkorra meghozta nekünk a szabadulást minden bűntől, minden egyéni és közösségi, testi és lelki nyomorúságtól, ami a gonoszság következményeként nehezedik ránk. Ezért hirdeti az angyal: „Ne féljetek, íme nagy örömet hirdetek nektek, mert ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus Dávid városában” (Lk 2,10-11).

Nektek született – mondja az angyal. Titeket szabadít meg, de nemcsak a ti uratok, hanem maga az Úr, a világmindenség ura. Ezért hát a karácsonyi öröm, mert a hajdani betlehemi történet ránk vonatkozik, a mi életünket változtatja meg. Nektek született – mondja az angyal, mintha azt kiáltaná: örüljetek, akik igaz életet éltek, mert a ma született Üdvözítő vérével szerezte meg azt az érdemet, amelynek gazdagságából megmaradhattatok az igaz úton. Örüljetek, megtört szívűek, hiszen nektek született a Megváltó! Mert nem tarthatnátok üdvösségre ajtót nyitó bűnbánatot, ha az ő vérével szerzett megváltó érdeme nem járulna bánatotokhoz. Örüljön széles e világ, mert azt mondja az angyal: „nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek”. Isten népébe pedig minden ember meghívást kapott, mert Krisztus minden nép számára megnyitotta az üdvösség útját.
2) Pásztorok tanyáztak azon a vidéken – olvassuk az evangéliumban. Hozzájuk szólt az angyali örömhír. A keresztény hagyomány sokat elmélkedett ezen a részleten. A görög egyházatyák feltették a kérdést, miért nem a templomba, a papokhoz, vagy az írástudókhoz ment az angyal, miért nem velük közölte a nagy örömhírt. És azt válaszolják erre, hogy pásztorokat talált, akik virrasztottak. Virrasztottak, mert ez volt a kötelességük, őrködni kellett a nyáj fölött. Már az Ószövetségben is a próféták sokszor úgy jelennek meg, mint virrasztó őrök, akik felhívják a figyelmet a testi-lelki veszélyekre, amelyek Isten népét fenyegetik. „Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam” – olvassuk Izajás próféta könyvében (Iz 62,6). De nemcsak a veszedelemre figyelmeztetnek, hanem az érkező szabadulásra is: „Meglátják majd a népek igazságodat és a királyok dicsőségedet” – mondja a próféta (Iz 62,2). Így hát az éjjel virrasztó pásztoroknak hirdeti az angyal az Üdvözítő születését, mert ezek egyszerűek voltak, és az ősatyák hajdani pásztorkodó életmódját követték. A pásztorok tehát elsiettek, megtalálták a Gyermeket és Anyját, és másoknak is hírül adták, amit láttak és hallottak (Lk 2,18). Ellenben a farizeusok és írástudók – ahogyan a görög egyházatyák írják – „romlottak lévén, irigységből elhallgatták volna a világ megszabadításának titkát” (Codex Graecus Quattuor Evangeliorum e Bibliotheca Universitatis Pestinensis, ed. S. MÁRKFI, Pestini 1860, 213).
Szóval a pásztorok egyszerűsége mintha az értelmiség, az írástudók felelősségére hívná fel a figyelmünket. Ha a világ bölcsei és gondolkodói, a közvélemény nagy formálói belebonyolódnak a különböző érdekek hálójába és nem tudják, nem akarják nyíltan és tisztán, egyszerűen és kiegyensúlyozottan, szóval az igazság értékébe vetett hittel és az igazság méltóságát tiszteletben tartva továbbadni mindazt, amire az embereknek szükségük van ahhoz, hogy élhessenek, hogy boldogok lehessenek, akkor az igazság átütő erejű isteni szózata megrendíti az egyszerű emberek szívét és minden nehézség ellenére mégis utat talál az elesett emberiséghez. Mert rajtunk Isten minden látszólagos kilátástalanság ellenére is segíteni tud és segíteni akar.

Ne féljünk hát a karácsonyi történetet a szív egyszerűségében rendíthetetlen igazságnak elfogadni, kövessük bátran és örömmel katolikus hagyományainkat, imádkozzunk legalább Karácsony és Újév között minden nap közösen otthon, a karácsonyfa alatt, a kis Jézus jászla előtt. Énekeljünk bátran, tanítsuk meg a gyerekeknek is ősi karácsonyi énekeinket, amelyek érző szívvel mondják el hitünk nagy igazságait. És ne zavarjanak meg minket azok a műsorok, amelyek éppen az ünnep szent napjaiban Jézus Krisztus személyéről annyi tudománytalan, történelmileg nem helytálló, ellenséges elképzeléssel árasztják el a világot.

3) Krisztus születésének evangéliumában a Gyermek mellett főszereplőként jelenik meg Mária is. Mária volt az, aki a pásztorok elbeszélését megőrizte és szívében forgatta (Lk 2,19). Az ő lelkében volt a legnagyobb a világosság, hiszen ő Krisztus megváltó érdeménél fogva már az áteredő bűn nélkül született a világra. A legtisztább emberi lényként ő értette meg legjobban Isten üdvözítő tervét. Az angyali üdvözlet szavai, a csodálatos anyaság és a pásztorok tanúságtétele benne ragyogtatta fel Isten szabadító tervének nagyszerűségét. Az ő közbenjárását kérjük ma családjainkért, önmagunkért, egész népünkért Sík Sándor szavaival:

Édesanya, boldog anya,
Virágszülő Szűzmária,
Világra szült virágodnak,
Ajánlj minket szent Fiadnak.

Ha nem ajánlsz, hova menjünk?
Nincs egy íznyi épség bennünk
Minden épet, minden szépet
Fölfaltak a cudar évek.
(…)

Csúfra mégis megmaradtunk,
Nem nyílt meg a föld alattunk,
Kikerültük a koporsót,
Itt vagyunk most, legutolsók.

Legutolsók a világnak,
Kik a szívünkbe nem látnak,
De tenálad, Asszonyunknál
Tudjuk, csak az irgalom vár.
(…)

Már a régi hit is mozdul,
A meleg vér meg-megpozsdul,
Ami szégyenünkre vállott,
Szemünkről már hull a hályog.

Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó,
Tudjuk, mi féltenivaló,
Sereglünk a Krisztus elé,
De hogy álljunk szeme elé?

Mit mondjunk, ha reákérdez?
Szólj helyettünk, anyánk, édes,
Annyit mondj csak: rosszak vagyunk,
De mégis a tied vagyunk.

(Sík Sándor: Magyarok Nagyasszonya)

Kérjük hát Nagyasszonyunkat, járjon közben értünk Szent Fiánál, hogy nála mi is irgalmat, békét, éltetet és megváltást találjunk. Amen.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép