Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Iván napja
5 felhasználó online
0 tag, 5 vendég



Képek a galériából

Templom vonulat
Jézus ábrázolás
Szent Margit ma is közbenjárónk – Szentmise a Margitszigeten - (Erdő Péter beszéde)
2010-01-18 Forrás: Magyar Kurír
Ne szűnjünk meg imádságunkkal engesztelni Istent nemzetünkért – mondta Erdő Péter bíboros január 17-én délelőtt az Árpád-házi Szent Margit tiszteletére bemutatott szentmisén a margitszigeti kolostor romjainál. Az immár hagyományos szertartáson idén is sokan vettek részt.
Miben kérjük Szent Margit imáját és közbenjárását mi, mai magyar katolikusok, amikor körülöttünk sok kiábrándulást és reménytelenséget látunk? – tette fel a kérdést szentbeszédében Erdő Péter. Utalt rá, hogy a kor, amelyben Árpád-házi Szent Margit élt, igen viharos és reménytelennek tűnő korszaka volt a magyar történelemnek. A tatár sereg feldúlta az országot, Béla király menekülni kényszerült, Magyarország mégis talpra tudott állni a tatárjárás után, pedig erre emberileg kevés volt a remény.

Ezt az újjászületést nemcsak bátor és szorgalmas embereknek köszönhettük, amilyen IV. Béla király is volt, hanem annak is, hogy voltak, akik imádkoztak, voltak, akik az életüket engesztelésül ajánlották föl ezért a népért. Szent Margit tudatosan adta életét Istennek. Tudta és vállalta, hogy az ő élete ajándék és felajánlás az egész népért.

Sokszor megmutatkozott már a történelemben, hogy az isteni gondviselés a legkilátástalanabb helyzetekben is tudott hozni gyógyulást,szabadulást, megmenekülést, megújulást. Feladatunk ma, hogy újuljunk meg lélekben, forduljunk különös szeretettel egymás felé, különösen a betegek, az idősek, a munkanélküliek, a gondokkal küzdő családok felé. Ne szűnjünk meg imádságunkkal engesztelni Istent nemzetünkért. Ehhez kérjük a Magyarok Nagyasszonyának, minden magyar szentnek, különösen pedig Szent Margitnak a közbenjárását – kérte beszédében Erdő Péter.


Elhangzott január 17-én, az Árpád-házi Szent Margit emlékére bemutatott szentmisén.

(Mt 25,1-13; 2010. január 17.)

Krisztusban Kedves Testvérek!


Évtizedek óta összejövünk itt, a Szigeten, hogy Szent Margit ünnepén könyörögjünk nemzetünkért. Ő ugyanis számunkra az engesztelő imádságnak, a másokért felajánlott életnek a ragyogó példája. Imádkozott annak idején a polgárháborúba süllyedt országért, azért hogy bátyja és édesapja kibéküljenek egymással. Ha ma itt élne közöttünk, miért imádkozna? Vagy még inkább: miben kérjük imáját és közbenjárását mi, mai magyar katolikusok? Hiszen meggyőződésünk, hogy ő ma is közbenjárónk, és hogy nem szűnik meg könyörögni hazánkért.

Ha körülnézünk a környezetünkben, nem kevés fáradt, szomorú arcot látunk, sokan úgy érzik, hogy evilági, anyagi értelemben már nem érik meg, hogy a helyzetük jobbra fordul, vagy hogy vonzó jövőt építhetnének, biztos terveket készíthetnének az életük számára. Húsz évvel ezelőtt többen szinte a szabadság mámorát élték át, és persze voltak illúzióik, túlzott várakozásaik is. A hívő ember azonban tudta, hogy a földi paradicsom nem létezik, hogy a kapitalista világban sem gondtalan az élet, de mégis a váratlan, nagy változások sok emberben parttalan reményeket keltettek. Volt is miért dolgozni. Számos alkotó tevékenység vált lehetővé. Valódi értékekhez is utat nyitott a viszonylagos szabadság. Az azóta eltelt időben aztán rengetegen kiábrándultak, sokaknak nehezebb lett az anyagi helyzete, vagy legalábbis majd’ mindenki számára bizonytalanabbá vált az élet, a megélhetés, a szerzett ismeretek használata, a tanult foglalkozás gyakorlása. Így aztán a közvélemény szemében le is értékelődött az igazi tudás, a szakmai hozzáértés. Az emberek kezdték úgy gondolni, hogy az élethez egyedül jó fellépés, rugalmasság és szerencse szükséges. Ezek azonban önmagukban nem garantálják az értékek megteremtését és hordozását.

A török időkre visszatekintve sokszor elcsodálkozunk a történetírók beszámolóin: hogyan lehetséges az, ahogy egy-egy magyar főúr csapataival, vagyonával újabb és újabb nyereség reményében vagy félelemből hol Zápolyához, hol Ferdinánd királyhoz, hol meg egyenesen különböző kalandorokhoz vagy magához a törökhöz szegődött, és mindezt életében hatszor-nyolcszor is megismételte. Aztán szomorúan olvassuk, hogy a nyugati kortárs szerzők állhatatlannak, megbízhatatlannak tartották a magyarokat olyan mértékig, hogy például Érsekújvár környékén egy osztrák tábornok a közelében lévő nagyszámú magyar szövetséges sereget szándékosan nem várta be, hanem egymaga ütközött meg a törökkel, mondván: a saját csapatai nem hagyják cserben, de a magyarok bármikor meglepetést okozhatnak. Ide vezet a puszta rugalmasság szilárd értékek és hűség nélkül: se haszon, se becsület, se boldogság nem lesz belőle.

Árpád-házi Szent Margit olyan családból származott, amelyben a hit és Isten akaratának keresése igencsak otthonos volt. Édesapja, IV. Béla király, II. Endre királyunk legidősebb fia és Árpád-házi Szent Erzsébet bátyja volt. A niceai görög császár leányát, Laszkarisz Máriát vette feleségül. Tíz gyermekük született, közöttük Szent Kinga, Boldog Jolán és Margit, akit ma ünneplünk. Amikor 1241-ben a tatárok pusztították Magyarországot, Béla király Trau várába menekült. Felesége áldott állapotban volt. Együtt tettek fogadalmat, hogy születendő gyermeküket Istennek szentelik. Ezt a felajánlásukat pedig Isten elfogadta, és Margit személyesen, szabadon is hűséggel ragaszkodott a szerzetességhez akkor is, amikor később az uralkodóház politikai kapcsolatai kedvéért szülei már inkább házasságra szánták. Isten hűsége és kitartása Szent Margit számára is megadta a hűség és a kitartás kegyelmét. Ebben az időben Szent Domonkos rendje még fiatal közösség volt. A vezeklő szeretet, az önfeláldozás radikális formáit hordozta. A virrasztásban és imádságban töltött éjszakák, a súlyos, fertőző betegek ápolása, az alázatosság gyakorlása hozzátartozott az életükhöz. Amikor Béla király gyermekét születése előtt Istennek ajánlotta, hitt abban, hogy Isten meghallgatja könyörgését és megszabadítja az országot a tatároktól. Szent Margit tudta és vállalta, hogy az ő élete ajándék és felajánlás legyen az egész népért. Bár halála után hamar megindult a tanúvallomások gyűjtése, hiszen az életszentség híre övezte, a zavaros politikai helyzet nem tette lehetővé a per befejezését. Csak 1789-ben, a francia forradalom évében engedélyezték tiszteletét, szenttéavatására pedig népünk történetének ugyancsak kritikus időszakában, 1943-ban került sor.
Ugyanakkor tisztelete virágzott az egész országban. Illyés András erdélyi püspök például 1700 körül a szentek életéről írt híres könyvében több fejezetet is szentel neki ilyen címen: „A magyar Szent Margit szűz élete” .

Ha a tatárjárás után volt újjászületés, pedig emberileg kevés volt a remény, hogy talpra álljon az ország, akkor ezt nemcsak bátor és szorgalmas embereknek köszönhettük, amilyen IV. Béla király is volt, hanem köszönhettük annak is, hogy voltak, akik imádkoztak, voltak, akik az életüket engesztelésül ajánlották föl ezért a népért. Béla király, amikor az újjáépítés során a Budai Várhegyen palotát emelt és azt tette székhelyévé, gondoskodni akart lelki támaszról is népe számára. Budán megtelepítette a domonkosok férfiágát, a Nyulak Szigetén pedig a domonkos apácáknak, köztük éppen leányának, Margitnak épített kolostort. Jól tudta tehát, hogy az emberi igyekezet sikeréhez Isten áldására is szükség van, hogy a népnek nemcsak a fizikai életét, de a lelkét is meg kell erősíteni. Ilyen erőforrás volt Szent Margit imádsága és engesztelése, ilyen erőforrásokra van szükségünk ma is, hogy minden nehézség között magasabbra emeljük a tekintetünket a bizalmatlanságok, gyűlölködések, intrikák, anyagi gondok mindennapi, lehangoló világánál. Hogy átérezzük: Isten segíteni tud, és segíteni akar rajtunk, magyarokon is. Ha pedig ő szeret minket, akkor nekünk is szeretnünk kell önmagunkat és egymást. Nem tarthatjuk magunkat jelentéktelennek, jövőtlennek, de elhagyatottnak sem. Nem mondhatjuk azt, hogy csak az elmúlt nemzedékek ostobaságai vagy bűnei miatt kerültünk csapdába, mintegy ártatlanul. Már Jeremiás próféta azt mondja népének: „Azokban a napokban nem mondják többé: az apák ették az éretlen szőlőt és fiaik foga vásott el tőle. Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi” (Jer 31,29-30; vö. Ez 18,2). Ezért mondja Ezekiel próféta az üdvösség távlatában: „Aki igaz, megtartja a törvényt, és az igazsághoz szabja tetteit… és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz és biztosan életben marad, mondja az Úr, az Isten” (Ez 18,5-9). Tehát a saját tetteinkért vagyunk felelősek, de Istennél van a teljes igazságosság és az irgalom. A jutalom és a büntetés pedig nem a földi életben, hanem az örökkévalóság távlatában teljesedik be.

Sokszor megmutatkozott már a történelemben, hogy az isteni gondviselés a legkilátástalanabb helyzetekben is tudott hozni gyógyulást, szabadulást, megmenekülést, megújulást.

Újuljunk meg hát lélekben, forduljunk különös szeretettel egymás felé, különösen a betegek, az idősek, a munkanélküliek, a gondokkal küzdő családok felé. Ne szűnjünk meg imádságunkkal engesztelni Istent nemzetünkért. Ehhez kérjük a Magyarok Nagyasszonyának, minden magyar szentnek, különösen pedig Szent Margitnak a közbenjárását. Amen.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép