Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Tekla, Líviusz napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Rafaello Santi: Krisztus elesik a kereszttel
Anyáknapi tulipán
Isten irgalma és igazságossága - P. Szentmártoni Mihály elmélkedése Nagyböjt 5. vasárnapjára
2010-03-18 Forrás: Vatikáni Rádió
Nagyböjt ötödik vasárnapjának első olvasmánya Izajás próféta könyvéből vett szakasz, amelyben a szent író arról biztosítja hallgatóit, hogy Isten ma is művel csodákat, nemcsak a régi időkben. Ez nekünk is figyelmeztetés, hogy lássuk meg Isten jelenlétének megnyilvánulásait a világban és életünkben. A második olvasmányban Szent Pál megható vallomását olvassuk, miszerint mindent hátránynak tart, csakhogy Krisztust elnyerhesse. Keresztény hitünk a mi kincsünk, aminek nincs ára. Nemcsak arra kell törekednünk, hogy el ne veszítsük azt, hanem növekednünk kell hitünkben.
Az Evangéliumban Szent János részletesen leírja azt a jelenetet, amelyet leginkább úgy ismerünk, mint a házasságtörő asszony esetét. Szeretjük ezt a leírást, mert szépen végződik. Lélekben odaállunk a tanítványok közé és az asszony felé hajlik jóindulatunk a gonoszkodó farizeusok ellen. De ennek a jelenetnek adhatunk más címeket is, pl. a rosszindulatú farizeusok embertelensége. A jelent legszebb és legigazibb címe: „Jézus irgalmassága”. Még egy másik cím is idekívánkozik: „Jézus emberismerete”. Jézus világosan átlátott a farizeusok kétszínűségén, egyben látta az asszony alázatosságát is. Ebben a jelenetben ugyanis egy sor magatartással találkozunk. Vegyünk fontolóra hármat: a farizeusok kárörvendő rosszindulatát, az asszony csendes bűnbánatát és Jézus irgalmas, megbocsátó szeretetét.

Az evangéliumi szakasz az írástudók és farizeusok önkényes igazságszolgáltatásával kezdődik. A legszívesebben megköveznék az asszonyt, mert az igen látványos jelenség lett volna a nép szemében, és ők ismét az igazhitűség bajnokaiként kerültek volna ki. Kétszínűségüket csak fokozza az a tény, hogy tulajdonképpen nem is az asszony esete bántotta őket, hanem Jézust akarták próbára tenni, mi több, csapdát állítottak neki, hogy legyen miért elítélni őt. Végül azonban, amint ez leginkább történni szokott, a saját maguk által felállított csapdába estek. Igazaknak akartak tűnni, helyette azonban nyilvános megszégyenítésben részesültek.

Másodszor itt van az asszony, akiről megtudjuk, hogy házasságtörésen érték. Leginkább úgy képzeljük el őt, mint bűnös nőt. Nem is akarjuk mentegetni, de azért szívesen rákérdeznénk, ki volt az, akivel a nő megcsalta férjét, ahogy mondani szokás. Hogyhogy az a férfi nem vétett a házasság törvénye ellen? De itt nem is a bűn a lényeges, hanem az asszony magatartása. Nem szól semmit, nem védekezik, nem lép ellentámadásba, pedig megtehetné. Ehhez éppen Jézus szavai adhattak volna neki bátorítást, hogy bírái között senki sincs bűn nélkül. Az asszony elfogadta személyes felelősségét és elnyerte a megbocsátást.

A főszereplő azonban Jézus, akit jellemez az irgalom az asszony felé, de az igazságosság is és ez a két magatartás nemcsak a farizeusok, hanem az asszony felé is érvényesültek. A farizeusok felé kimutatta igazságosságát, amikor nyilvánosan feltárta kétszínűségüket. Az asszonynak viszont nem azt mondta, hogy minden rendben van, hanem tudtára adta, hogy tényleg vétkezett, megbocsát neki, de ezentúl ne vétkezzen.

Mind a három magatartásban magunkra ismerhetünk. Sajnos, gyakran mi is hasonlítunk a kétszínű farizeusokra, akik könnyen ítélkezünk mások fölött. Semmi értelme nincs kétszínűsködésünknek, hiszen Isten ismeri gondolatainkat és indítékainkat. Viszont magunkra kellene ismernünk az asszonyban is, aki alázatosan vállalta vétkét, mert nem sok értelme van mentegetőzni, amikor valami rosszat tettünk, Isten úgyis látja szívünket és lelkiismeretünket. Végül azonban Jézusra kell szegeznünk tekintetünket, hogy megtanuljuk Tőle, hogyan lehet összeegyeztetni az irgalmasságot az igazságossággal.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép