Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Móric napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Katolikus templom, Polgár
Nyugalom..Topor M.
Felebarátaink segítése menti meg az emberiséget
2008-11-20 Forrás: Katolikus Egyház
Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódóan a katolikus templomokban minden évben országos gyűjtést rendeznek - hazánkban ebben az évben november 23-án - a szegények javára. Ebből az alkalomból adjuk közre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét.
Kedves Testvérek!

Az elmúlt esztendő jubileumi ünnepi eseménysorozata szép emléket állított a Katolikus Karitász égi pártfogójának, az 1207-ben magyar földön, Sárospatakon született Árpád-házi Szent Erzsébetnek. Sétányok, parkok, utcák vették fel ezen alkalomból a szolgáló szeretet patrónusának a nevét. Újonnan készített köztéri szobrok hirdetik a nyolc évszázaddal ezelőtt élt fiatal magyar királylányról azt, hogy a XII. században is lehetett az evangélium útján járva, a szegényeket segítve, pártfogolva élni. A jubileumi év lezárult, de Szent Erzsébet példája továbbra is figyelmeztet bennünket a jézusi felszólításra: Szegények mindig lesznek köztetek!

A harmadik évezred küszöbét átlépve a modern tudományos vívmányok korában él az emberiség, a hétköznapi életet soha nem szolgálta ekkora fejlett technikai háttér. Le tudja küzdeni az emberiség a távolságokat a fejlett kommunikációval, műholdak vezérelte segédeszközök használata mindennapi eseménnyé vált. A fejlett technika korában mégsem tudta az emberiség legyőzni a világunk egyik legnagyobb problémáját: a szegénységet. Az ENSZ becslése szerint 200 ezren éheznek Magyarországon, akik közül 15 ezer a gyermek. Százezer gyermek pedig csak keveset ehet naponta a szegénység miatt. A szakemberek 25-30 ezerre becsülik a hajléktalanul élők számát, akik éjszakai menhelyeken, átmeneti szállókon húzhatják meg magukat a téli éjszakákon. (forrás: hvg.hu 2008.02.04). A KSH adatai szerint a munkanélküliségi ráta 2008 júniusában 7,5 százalékos volt, a foglalkoztatottak száma 3 millió 894 ezer, a munkanélkülieké pedig 316 ezer fő volt. (forrás: hír6.hu 2008.08.28) Hazánkban 3 millióan élnek nyugdíjból, ami sokak számára nem adja meg az idős kor létbiztonságát. A családok megélhetési gondokkal küzdenek, az áremelkedések és a gazdasági válság nehéz helyzet elé állít bennünket: munkanélküliség növekedését hozza a gazdasági válság. E mögött pedig emberek, családok, sorsok találhatók.

800 évvel ezelőtt még sanyarúbb volt az emberek élete, nagyobb volt a szegénység és a nyomor. Az 1225-ben kitört éhínség idején a wartburgi várban lakó Erzsébet nem húzódott vissza a falak mögé, nem fordította el a tekintetét a nyomorúság elől, hanem a lehetőségeihez mérten segített a rászorulókon. Megértette és teljesítette a Szentírás felszólítását: „Jó szívvel adj és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben és kezed minden munkájában. Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed a testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt” (MTörv 15,10-11).

Jövőre ünnepeljük 800 éves évfordulóját annak, hogy 1209. február 24-én az itáliai Assisiben a posztókereskedő fia, Ferenc az evangéliumot hallva megszólítva érzi önmagát, elhagyja a gazdagságot biztosító családját és a szegénység szolgálója lesz. Megalapítja a Kisebb Testvérek Rendjét, III. Ince pápa hivatalosan is engedélyezi a Ferences Szerzetesrend megalakulásának. Szent Ferenccel együtt mi is így fohászkodjunk: „Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.”

Szent Erzsébet és Assisi Szent Ferenc oly korban éltek, amikor a szegénység és a nyomor uralta a világot és nem volt az állami gondoskodás. Csak „Isten nevében” számíthattak a segítségre. Az Egyház a kezdetektől fogva azon igyekezett, hogy megvalósítsa Jézus parancsát: „Arról tudják meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Az evangélium hirdetése kétféle módon történt: evangelizációval és diakóniával, vagyis igehirdetéssel és szeretetszolgálattal. Az Apostolok Cselekedetei így számol be erről: „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el. Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával, mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat" (ApCsel 6,2-4).
„A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten. (ApCsel 4,32;34-35)

A nemzetek apostolának, Szent Pál apostol születésének 2000. évfordulója alkalmából meghirdetett jubileumi évben különösen is figyeljünk oda az apostol karitatív szolgálatra felszólító írásaira.

A Római levélben a hitünkben való állhatatosságra szólít fel: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhínség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard?... Mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket." (Róm 8, 35;37)

Az első korintusi levél 13. fejezetében a szeretetről beszél az apostol:
„Szólhatok az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.” (1 Kor13,1) Ennek a szeretetnek a nevében keresztényi kötelességünk, hogy Isten nevében lehetőségeinkhez mérten segítsünk azokon, akiknek a vállára az élet elviselhetetlen terheket tett.

Az apostol is karitász gyűjtést szervezett (1.Kor 16,1)az egyház-községekben a jeruzsálemi hívek számára, akik szükséget szenvedtek. Ezzel kapcsolatosan így ír: „Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Most tehát a cselekvést is hajtsátok végre, hogy amilyen készséges az akarat, olyan legyen a végrehajtás is abból, amitek van” (2.Kor 8, 7;11).
Majd így tanít a karitatív szolgálatról: „Azt mondom: aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte a szívében, ne kedvtelenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. nnek a szolgálatnak a próbája folytán ugyanis dicsőítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumát vállaljátok, és azért az őszinte közösségvállalásért, amelyet irántuk és mindenki iránt tanúsítotok” (2.Kor 9,6-7; 13).

Kedves Testvérek! Az embertársainkon való segítés, a másik emberhez való odafordulás mentette meg az emberiséget az embertelen időszakokban. A XX. század vészterhes időszakaiban, a háborúk, diktatúrák idején az Isten nevében megnyilvánuló szeretet kézzelfogható tettei mentették meg az ember önbecsülését.
De hogyan tudok jól segíteni?- tehetjük fel magunknak a kérdést.
A Katolikus Karitász irányt mutat és lehetőséget is ad, amint a jelmondata is jól tükrözi: - Segítünk segíteni! A jövő vasárnap a templomainkban országos gyűjtést rendezünk a karitász javára, ami a „szegény asszony két fillérjéhez” hasonló adományokból tevődik össze. Lehetőségeinkhez mérten, jó szívvel, ne kedvtelenséggel vagy kényszerűségből tegyünk majd a perselybe, mert Isten a jókedvű adakozót szereti.

Az anyagiakon túl még sok más módon is bekapcsolódhatunk a karitatív munkába. Keressük a kapcsolatot a környezetünkben levő karitász csoportokkal, ahol szívesen várják az önkéntes segítők jelentkezését. A karitászhoz beérkezett adományok rendezéséhez, csomagolásához, szállításához és kiosztásához sok segítő kézre van szükség. Sokan találtak a magányra orvosságot az önkéntes karitászmunkában, hiszen egy új nagy családot kaptak érte ajándékba.

Rászoruló gyermekek táborozásához, kirándulásához is tehetünk felajánlásokat, vagy bekapcsolódhatunk a programokba segítőként. Ingyenkonyháinkba várjuk - az étel mellé kedvességet és jó szót is tudni adó - segítőket.

A családban feleslegessé vált, kinőtt és megbecsült ruhákat, használati tárgyainkat ajánljuk fel a Karitász számára, aki majd eljuttatja azt a rászorulóknak.

Ha összefogunk, ha le nem is győzhetjük, de enyhíthetjük a szegénység és a nyomorúság keresztjét az életünkben. Kövessük Árpád-házi Szent Erzsébet és Assisi Szent Ferenc példáját lehetőségeinkhez mérten, Szent Pál apostol szeretethimnuszának az iránymutatásával:

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. (1 Kor 13,4-7)

Kedves Testvérek! A diakóniával tehetjük hitelessé az evangelizációt: a szeretetszolgálatunk teszi hitelessé a világ szemében mindazt, amit Krisztus tanításából szavainkkal hirdetünk.
Az égben nem a szavaink, hanem a tetteink alapján ítéli majd meg az Isten az életünket. Az utolsó ítéletről szóló tanításban Jézus a szeretetszolgálatot, az irgalmasság tetteinek a meglétét tartja az örök életre szóló belépőnek: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. Bizony mondom néktek: amikor megtettétek ezt egynek a legkisebbek testvéreim közül, nekem tettétek” (Mt 25,35; 40).

Boldog Kalkuttai Teréz anya szavaival zárjuk elmélkedésünket: Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel. A világban nagyobb az éhség a szeretetre és elfogadásra, mint a kenyérre! gy érezzük, hogy mindaz amit teszünk, csupán egy csepp a tengerben. De a tenger is kisebb lenne egy csepp nélkül.”

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép