Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Jácint napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Topor Márta:  Szt. Péter bazilika a másik oldalról
Jáki Szent György templom
Főegyházmegyei ministránstalálkozó Egerben
2010-06-01 Forrás: Magyar Kurír
Ternyák Csaba érsek meghívásának több mint ezer ministráns tett eleget május 29-én. A főpásztor a gyermekeket kísérő papokkal, hitoktatókkal és felnőttekkel, valamint az asszisztenciával együtt az érsekség udvaráról induló „nagybevonulással" a Széchenyi utcán keresztül érkezett meg az egri főszékesegyházba.
A szentmisén mondott beszédében Ternyák Csaba érsek az elköteleződésre és Jézus feltétel nélküli követésére buzdította a ministránsokat. A szentmise keretében sor került a ministránsfogadalmak megújítására.

A rendezvény a ministránsoknak az ebédet követően a szemináriumban, a város templomaiban, iskoláiban tartott csoportfoglalkozásokkal folytatódott, ahol a résztvevők a szentmiséről, a szentmisében használt eszközökről, kellékekről és a ministránsszolgálat lelkületéről hallottak. A csoportfoglalkozásokat kispapok vezették. A lányministránsokkal szerzetesnővérek foglalkoztak a Sancta Maria Általános Iskolában és Gimnáziumban.

Eközben a papok számára az érsekségen fórumot tartottak, amelyen a találkozóról és más egyházmegyei programokról osztották meg egymással tapasztalataikat Ternyák Csaba érsek vezetésével.

A záróünnepség 15 órakor kezdődött a bazilikában, ahol a gyerekek szabadon tehettek fel kérdéseket Ternyák Csabának. Érdeklődtek hivatásáról, tanulmányairól, püspökszenteléséről, érseki hétköznapjairól, kedvenc tantárgyairól, hobbijáról is.

A találkozó végén a csoportok képviselői emléklapot vettek át és elénekelték a májusi litániát.



Ternyák Csaba érsek szentbeszéde


Egyházmegyei Ministránstalálkozó

Eger, 2010. május 29.

Szeretett Paptestvéreim! Kedves Szerzetes nővérek! Kedves Ministráns fiúk és lányok!

A mai evangélium három tanítványt sorakoztat fel, mutat be nekünk, hogy az ő példájukon keresztül elmélkedjünk arról a hivatásról, amelyet az Isten felnőtt emberekként szán nektek.

Harmadik egyházmegyei ministráns találkozónk mottóját is ebből az evangéliumi szakaszból vettük: „Követlek téged, bárhová mész!“. Hallottuk az evangéliumban, hogy Jézus elhatározta, Jeruzsálembe megy. Nem olyan könnyű utazás volt ez, mint a ti utatok az egri bazilikába. Jézus ugyanis egyrészt tudatában volt annak, hogy útja végén szenvedés és halál vár rá, másrészt ez az út hosszú és fárasztó gyaloglást jelentett. Mégis, Jézus számára ez az út a beteljesedés és a megdicsőülés útja. Jeruzsálem ugyanis ideális hely, az Istennel való találkozás helye. Ott volt a zsidó vallás egyetlen temploma.

Útja a szamaritánusok földjén vezetett keresztül, akik visszautasították őt és nem fogadták be, nem adtak neki szállást. Nem ez volt az első eset, hogy Jézus megtapasztalta az elutasítást. Már csecsemőként sem jutott neki hely a szálláson. Később nyilvános fellépése kezdetén a názáretiek, saját házanépe utasította őt vissza. Most pedig a szamaritánusok nem fogadták be. Végül Jeruzsálem is visszausítja, elítéli és megöli őt: az a város, amely valamiképpen az egész választott nép szimboluma és képviselője. Mégis éppen ekkor, amikor sokak részéről elutasításra talál, amikor nyilvánvaló, hogy nincs hová lehajtania a fejét, amikor hiányzik a minimális biztonsága, éppen ekkor valaki útközben megszólította és így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhová mész!“ Jézus ekkor olyan, mint egy száműzött menekült. Rosszabb helyzetben van, mint a rókák, vagy az ég madarai, mivel elutasították városának lakói ugyanúgy, mint a szamaritánusok végül pedig az egész zsidó nép. Heródes pedig üldözi és le akarja tartóztatni, mint egy közveszélyes embert. Jézus ekkor már nyilvánvalóan azon az úton jár, amely a keresztút felé vezet, amely a halálba visz. Igazi szegénysége a bizonytalanság és a kétség volt, amelyben nincsenek szövetségesek és védelmezők. Aki arra szegődik, hogy őt követi, annak nem lehetnek illuziói és világosan kell látnia azt a rizikót, amit vállal mindenféle védelem és biztonság nélkül. Ilyen volt az az evangéliumi ember, akinek még csak a nevét sem jegyezték fel, csak annyit tudunk róla, hogy útközben megszólította:

„Követlek téged, bárhová mész!“

Egyházunk történelme arról tanúskodik, hogy éppen a legnehezebb időkben, amikor bizonytalanságot, meg nem értést, gúnyt, esetleg üldözést szenvednek Jézus követői, akkor is akadnak olyanok, akik nem méricskélnek,
akik nem hezitálnak, hanem nagylelkűen követik a Mestert. Ma is sokan vannak ilyen névtelenek, akik az Egyház szolgálatában szerény vagy jelentős posztokon Jézus nyomában járnak és követik őt bárhová megy.
„Követlek téged!“ Kemény ígéret ez önmagában is. Arra vonatkozik, hogy képes vagyok lemondani a saját akaratomról és már nem az a fontos nekem, amit én akarok, hanem amit te. A nyomodban akarok járni. Ez a tanítvány azonban nem csak azt mondja: „követlek téged“, hanem azt is hozzáteszi: „bárhová mész“ Ebben a szóban benne van a teljes bizalom, a feltétlen odaadottság és az örök hűség ígérete. Azt jelenti, hogy az embernek már nincsenek fenntartásai, nincs semmi ellenvetése. Nincsen már de, és nincsen már ha. Nem mondja: „de én azt szeretném“, vagy azt, hogy követlek, „ha nem kapok egy jobb ajánlatot“. Krisztus követése teljes ráhagyatkozást és bizalmat feltételez, akkor is, ha tudjuk, hogy Jézus útja keskeny és veszélyes, ha tudjuk, hogy ezen az úton keresztet kell hordozni és bizony a kereszt súlya alatt el is lehet esni. Ezért Jézus nem hagyja tudatlanságban a lelkes tanítványt, hanem megmondja neki: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
A második tanítvány szívesen elfogadná a meghívást, de nem azonnal, ő egy későbbi, alkalmasabb időpontra vár, mivel most még előbb családi feladatai vannak. Sajnos nem gondol arra, hogy a legalkalmasabb pillanat a döntésre éppen az, amikor az Isten hív, se nem előbb, se nem később. Fontos, hogy mi készen legyünk a válasszal arra az esetre, ha ő megszólítana bennünket. A Krisztus követésére való készség ugyanis nem lehet más, mint azonnali, készséges, örömteli és feltétlen. Amikor Jézus elhalad mellettünk és megszólít minket, a válasz elhalasztása azzal a veszéllyel járhat, hogy többé már nem találkozunk vele, hiszen az Úr folytatja útját. Veszélyes kísértés a halogatás, amikor Krisztus azonnali válaszunkra vár. Vajon mi készen vagyunk-e arra, hogy megtegyük, amit ő vár tőlünk, amire ma hív bennünket, és készen vagyunk-e arra, hogy megvalósítsuk azt a tervet, amelyet rólunk alkotott, hogy valóra váltsuk azt az álmot, amelyet rólunk álmodott?
A harmadik tanítvány akiről a mai evangélium beszél, el akar búcsúzni családjától, mielőtt Jézus követésére indulna. Úgy tűnik, mintha ő már korábban eldöntötte volna, hogy követi a Mestert. Erre utal az eke szarvára tett kéznek a képe és a visszatekintésre való utalás. Az Úr hívása sürgető, hiszen „az aratnivaló sok, de a munkás kevés“ (Mt 9,37). A gabona pedig tönkremegy, ha nincs aki begyűjtse. Halogatni, köntörfalazni, ellenérveket felsorakoztatni nincs idő. Ezért mondja Jézus: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
A hivatás valami olyan dolog, ami nem az ember szívéből származik, nem belőlünk indul ki, hanem kívülről kapjuk. Nem arról szól, hogy én mit
szeretnénk, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Már maga a hivatás szó is egy rajtunk kívül álló valóságra utal. A hivatásban benne van a hívni ige. Van valaki, aki megszólít, aki hív, maga az Isten. Minden ember más, önálló egyéniség, külön kis csoda, akiről Istennek személyre szabott tervei vannak. Akkor lesztek boldog emberek, ha képesek lesztek felismerni és szabadon megvalósítani Isten akaratát. Legyetek már most hűségesek leendő hivatásotokhoz, még ha nem is tudjátok pontosan mi lesz az. Ügyeljetek arra, hogy mennyire vagytok hűségesek az élet hétköznapi dolgaiban, az oltárszolgálatban, a tanulásban, a játékban, a munkában. Azt kívánom nektek, hogy ez a ministráns találkozó is segítsen hozzá benneteket ahhoz, hogy felismerjétek mit vár tőletek az Isten, milyen utat készített nektek. Nem hív mindenkit papi vagy szerzetesi, szerzetesnői hivatásra. Legtöbben arra kaptok hivatást, hogy felnőtt emberként majd a házasság szent kötelékében éljetek és Isten munkatársai legyetek az élet továbbadásában. Fontos azonban az, hogy megőrizzétek a nyitottságotokat, hogy készen legyetek igennel válaszolni arra a hívásra, amely egyszer megszólal a lelketekben és amelyet kizárólag csak ti hallhattok meg, nem a szüleitek, nem a tanáraitok, nem a plébánosotok. Ezért ne zárjatok ki semmit véglegesen. Tanuljatok inkább annak a tanítványnak a példájából, aki nem csak ráhagyatkozott, nem csak bízott benne, hanem annyira szerette Krisztust, hogy kimondta: „Követlek téged, bárhová mész!“. Amen.

Ternyák Csaba egri érsek
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép