Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
István napja
1 felhasználó online
0 tag, 1 vendég



Képek a galériából

Mária ábrázolás
Magányos angyalka (A)
Elég-e, ha a testet gyógyítjuk?
2010-06-10 Forrás: Magyar Kurír
Mit jelent az egészség, kire mondhatjuk, hogy egészséges? Elég-e, ha az orvos csak a testet gyógyítja? S ha nem, gyógyíthatja-e a páciens lelkét; netán spirituális vagy kimondottan vallási értelemben is? – ezekre a kérdésekre kereste a választ nemrég Tihanyban a Tetőtéri estéken Egri László, aki kézsebész az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben, lelkigondozói szolgálatot lát el a budai irgalmasrendi kórházban, továbbá állandó diakónusként is szolgál.
Az egész-ség szavunk is jelzi, hogy abban sokkal többről van szó, mint csupán a testről, ami külsőleg meghatároz bennünket. Az ember egészéről, azaz lényének egészéről beszélünk akkor is, ha a betegség esetleg csak a testben érhető tetten. A pszichoszomatikus gyógyításról ma már gyakran esik szó, általánosan elfogadott, hogy a test és a lélek egészsége összefügg, mondta, sőt hogy a betegségek többsége lelki eredetű. Majd rámutatott: létezik az orvoslásnak egy olyan formája, amelyet a pszichoszomatikus analógiájára spiritu-szomatikus orvoslásnak is nevezhetnénk.

Az ember a szellem és az anyag határán él. A spiritualitás az a burok, ami az ember szellemi és anyagi létét veszi körül, s egy másik dimenzióból foglal magába valamit. Ami a szellemiségünket, az Istentől adott életet védi-óvja, s amellyel az állat nem rendelkezik. Ezt a dimenziót természettudományos módon nem lehet mérni, csak egészen sajátos filozófiai, lelki-szellemi síkon lehet megragadni. Jung azt mondja, hogy ezen a ponton az orvos, a pszichológus át kell adja helyét a teológusnak. Ez azt sugallja, hogy van a gyógyításnak olyan területe, ahol az orvos hatásköre megszűnik, s ahol a lelkipásztornak kell belépnie. A két terület közötti hidat nevezhetnénk a lelkigondozó területének.

A zsidó és az ókori kultúrákban a gyógyítás egyszerre spirituális, szakrális és orvosi tevékenységnek számított. A középkorban egy ispotály egyszerre volt zarándokhely, fogadó és kórház. A felvilágosodás után vált szét, s lett a kórház a gyógyítás helyszíne, a többi pedig – mondták – a templomokba való, a papok dolga. Egyedül a haldokló végső szentáldozása és az utolsó kenet tartozott a papságra. Az 1920-as években Amerikában egy református lelkész révén kezdett újra meghonosodni a klinikai lelkigondozói szolgálat, s ez a rendszerváltozás óta nálunk is kezd újjáéledni.

Lehet-e a spiritualitás része a gyógyításnak, adhat-e az orvos spirituális tanácsokat a betegnek? – tért át a kérdés gyakorlati oldalára a vendég. Saját praxisából idézett szituációkat, s rámutatott, fontos a beteggel beszélgetni, a legfontosabb gyógyító erő a bizalom, amely beteg és orvos között alakul ki, ha jó a „gyógyítás”. Elmesélt egy esetet, amikor egy beteggel, aki műtét előtt állt – az ő kérésére – együtt imádkozott. Csakhamar bekapcsolódott az imába az egész kórterem, valamennyi műtét előtt álló. S ezt folytatták akkor is, miközben ő távozott – hihetetlen béke, nyugalom, bizalom volt mindenkiben. A betegágyon – mint a tapasztalat is mutatja – előbb-utóbb megjelenik az Istenbe kapaszkodás. Természetesen az orvos nem adhat spirituális, vallásos tanácsokat, de segítenie kell kapaszkodási pontot találni a beteg számára.

Akik a vallásukat gyakorolják, kétségtelenül jobban viselik a fájdalmakat, a betegség terheit, a halál közelségét, mert van mibe kapaszkodniuk. Szívműtét után a vallásosak kevésbé halandóak, mint a nem vallásosak – ez százalékosan is kimutatható. A vallásosság is egyfajta szociális-lelki háló, amely az egészségre is pozitívan hat.

Végezetül az önkéntes segítők munkájáról szólt, akik ma már képzetten dolgoznak a kórházakban. Ők a legfontosabbat, idejüket ajánlják fel a betegek gyógyulásáért azzal, hogy beszélgetnek velük, gyakran csupán azzal, hogy meghallgatják őket, rengeteget tesznek értük. A Váci Egyházmegyében széleskörű lelkigondozói szolgálat jött létre, számos önkéntessel – mondta el Egri László.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép