Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Huba napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

Róma.  Michelangelo  Pieta.  Topor Márta
XI. Piusz
Amikor betelik a pohár
2010-06-30 Forrás: Erdély.ma
Pszichiátriai szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a válság időszaka kedvez az öngyilkossági hajlandóság kialakulásának. A kilátástalanság érzése, a munkahely elvesztése, személyek közti konfliktusok, tehetetlen düh a világgal szemben, frusztrációk és kétségbeesés, alkoholizmus és személyiségzavarok. Csak néhány ok, amely sok embertől elveszi életkedvét, és a halálba kergeti. Néhány évtizeddel ezelőtt még a szerelmi bánat, a vagyon elherdálása „vitte a pálmát”.
A válság beállta óta azonban olyanok nem akarnak tovább élni, akik addig semmilyen lelki problémával nem küszködtek -fiatalok vagy nyugdíjasok-de most, egyszerre csak kísérletezni kezdtek az öngyilkos gondolatokkal. Gyarapszik a depressziós, szorongásos betegek száma is, sőt nemegyszer a családtagok sem veszik komolyan a jeleket, nem figyelnek oda, nem mernek pszichológushoz menni, nehogy bolondnak tartsák a többiek. A szakemberek szerint változatosak a módszerek is: patkányméreg, akasztás, gyógyszer túladagolás, érfelvágás, de volt olyan is, aki vonat elé vetette magát. Országos viszonylatban is vezetnek a székely megyék.

Úgy tűnik tehát, hogy kóros társadalmi kedvvesztésről van szó. Nemcsak a nyugdíjasok vagy a fiatalok körében, hanem a „húzó” középrétegnél is észrevehető a bizonytalanság, az élni akarás hiánya, vagy éppen a munkába temetkezés, az élmények – élvezetek – érzéki örömök hajszolása. Vajon mi történt? Valamiféle magyar specialitás, turáni átok csupán? Búsul a magyar Mohács óta? Vagy többről van szó? Gyökössy Endre, megboldogult pszichológus-lelkipásztor szerint a pók, amikor veszélyt érez, a háló oldalszálait mind visszavágja, de a felfelé vezetőt, amin ő lecsüngött, soha nem vágja el. Hiszen azon menekül vissza fészkébe. Csak az ember olyan ostoba, hogy elvágja a „felfelé” vezető szálat. Épp, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Szintén Gyökössy tanácsolta lelkivezetéskor: „mielőtt kiborulsz, borulj le!”

Sokan úgy vagyunk, hogy tiltakozunk az ellen, hogy beismerjük, valamit elrontottunk, segítségre szorulunk. Valósággal félünk az önismerettől, korlátaink elfogadásától. Annak beismerésétől, hogy csak ennyire vagyunk képesek, hogy: „én ilyen vagyok”, „ez nekem nem sikerült”, „mostanig téves modellek szerint gondolkodtam, viselkedtem”, „beteljesületlen, megvalósíthatatlan álmokat kergettem.”

Miközben fel akarjuk venni a harcot a világgal, környezetünkkel, és panaszkodunk, hogy senki nem ért meg, hogy félreismertek, megundorodunk az élettől, és azt mondjuk, elég! Az is lehet, hogy saját magunkat hibáztatjuk mindenért, és közben nem találjuk magunkban a megoldás kulcsát. Jóllehet állandó, ki nem apadó isteni erőforrások birtokosai vagyunk.

Mindenki elfárad, mindannyiunkat rendszeresen kimerítenek a gondok, a tennivalók, a sikertelenségek, az elpuskázott lehetőségek, a meg nem oldott feladatok rémei. De azt is érezzük, hogy pl. egy gyönyörű hétvége, egy frissítő séta, vagy egy egészséges alvás, egy csendes meditáció vagy egy felemelő zenei élmény után, mintha kicseréltek volna. A fáradtságból nem kötelező eljutni a depresszióig. Nem kell megunni életünket csak azért, mert valami nem sikerült. Az ember sokkal többre hivatott. Lelkünk legmélyén igazi, tiszta források fakadnak. A nagy vallási központok, a zarándoklatok úti céljai, vagy egy remetelak magánya minden időben lelki forrásokat fakasztottak fel azokban, akik erre vágytak. Ehhez viszont meg kellene tisztítani lelkünk zavaros forrásait, megszabadulni a félelemtől, a túlzott becsvágytól, az állandó teljesítménykényszertől. Leépíteni az elvárásokat és a versengést, és nem ápolni magunkban a negatív indulatokat. Észrevehetnénk emlékeink között a sok szép élményt gyermekkorunkból, vagy később, amikor ingyenes szeretetével árasztott el valaki. Talán eszünkbe sem jutna panaszkodás, ne adj ’isten az elkeseredés és az öngyilkos gondolat, ha felértékelnénk életünk szépségét, ha rácsodálkoznánk életünk kincseire, a természet gyönyörű panorámájára, -ha tudomásul vennénk azt a tényt, hogy mindenkinek több szeretetre van szüksége, mint amennyit megérdemel. Kimeríthetetlen kincstár állna mindenki rendelkezésére, ha a hiány helyett a Jelenlétet venné észre… Akár a mentalitás is megváltoztatható, ha az ún, prioritások is megváltoznának: kevesebb utazás – több pihenés, kevesebb beszéd – több csend, kevesebb pénz – több idő, kevesebb zsigeri „fogyasztás” – több belső nyitottság. Akkor lesz elég időnk az elcsöndesülésre és az imádságra, lelki tartályunkat újra feltölthetjük, így egészséges életérzésünk, lelki egyensúlyunk felülkerekedik a romboló, életellenes hangulatokon. Nem leszünk életuntak, minden nap lesz, aminek örülni, és akire rámosolyogni. Könnyebben kibékülünk magunkkal, és a bennünk szunnyadó Lélek is működésbe lép.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép