Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Szilárda napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

Érezzétek
Giotto festménye
Pap Géza a halál utáni életről
2010-07-16 Forrás: Erdély.ma
A Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében nyári továbbképző tanfolyamot tartottak lelkipásztoroknak és vallástanároknak. A rendezvény sorozaton a halál utáni életről tartott előadást Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az értekezése után Megyeri Tamás Róbert beszélgetett el vele.
– Miért éppen a halálról tartott előadást?
– Engedje meg, hogy mindenekelőtt pontosítsak: az előadás a halál utáni életről szólt. És pont ezen van a hangsúly. Egyrészt azért tartottam fontosnak ezt a témát, mert eszkatológiával foglalkozom, azaz a Bibliának azon igecsoportjaival, amelyek Jézus Krisztus visszajövetelével, a halál utáni élettel foglalkoznak. Amúgy annak idején ez volt a témája a doktori értekezésemnek is, és azóta is kutatok ebben a kérdéskörben. Egyébként nagyon sok a félreértés lehetősége ebben a témában, továbbá számtalan tévtan fertőzheti a keresztyének tudatát a halál utáni élettel kapcsolatban, így nagyon fontos tisztázni a kérdéseket, és nem csak vallástanárok, de lelkészek számára is.

– Mennyire van jelen bennünk, ma élőkben a halál utáni élet létezésének bizonyossága? Mennyire készülünk arra? Az előadása utáni beszélgetésben elhangzott, hogy egykoron a mindennapok része volt az, hogy az emberek az üdvösség reményében cselekedetek, vagy épp ellenkezőleg, nem cselekedtek meg ezt-azt, azóta pedig fokozatosan kiszorult, és mára szinte tabunak nevezhető a halál utáni élet témája.
– Lehet, hogy tabutéma, hiszen napjainkban nem igazán illik sem a halálról, sem az utána következő élettel kapcsolatos meggyőződésről beszélni. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az emberi lélek mélyén hatalmas harcok dúlnak most is ebben a kérdésben. Lehet, hogy háttérbe szorítjuk ezeket, de igazából foglalkozunk velük, mert előbb-utóbb mindnyájunknak szembe kell néznünk a halállal. Tudjuk, hogy egészen biztosan elérkezik az a pillanat, amikor számunkra befejeződik a földi lét. És magát adja a kérdés, hogy van-e valami ez után, és ha igen, mit lehet arról tudni. Nagyon fontos tisztázni ezeket a gondolatokat. Ha úgy válaszolunk, hogy emberi elképzeléseket veszünk figyelembe, akkor – szerintem – nagyon könnyen tévútra jutunk. A „másik világból” jövő egyetlen hiteles üzenet a bibliabeli, amelyből igazán lehet tudni, hogy mi vár ránk odaát. Nem más embertől kell megtudni, hogy mi történik odaát, hanem az Istentől jövő üzenetből. Ezért egyértelműen ott keresem a választ, s azt a feleletet akarom továbbítani, akár igehirdetésben, akár beszélgetésben, ami a szentírásból származik.

– Mennyire feladata egy keresztyénnek ma, a 21. században másoknak továbbadni a halál utáni életbe vetett hitet, meggyőződést?
– Ha egyszerűen fogalmazhatok: körülbelül annyira kötelessége, mint az egyik koldusnak, aki megtudja például, hogy amott a sarkon ingyen osztogatják a kenyeret – természetes, hogy szól a másiknak, akinek szintén korog a gyomra. A lelkipásztornak külön megbízatása van. Egy temetésen például nem azzal bíznak meg bennünket, lelkészeket, hogy az emberi életet méltassuk, mert azt úgyis Isten fogja megítélni, így nem feladatunk dicshimnuszt zengedezni az elhunytról, vagy éppen elítélni őt. A temetési igehirdetés nem a halottnak szól, nem a halottért történik, hanem éppen ellenkezőleg, az élőknek, az élőkért. Nekik kell elmondani azt, hogy van egy lehetőség, „emberek, osztják a kenyeret!” Magyarán szólva, ettől az emberi élettől függ a következő, mert ennyire egyszerűen meg lehet fogalmazni a lényeget: aki itt vele, az ott is vele, aki itt nélküle, az ott is nélküle. Ennyit kell közölni. És ez tényleg keresztényi kötelességünk.

– Az előadását kérdéssel zárta. Kérem, válaszolja azt meg…
– Tudomásul kell vennünk azt, hogy a Bibliának nincs egyetlen olyan fejezete sem, amelyben a halálra és a halál utáni életre nézve minden részletkérdésre választ kapunk; különböző történetekből vagy látomásokból, esetleg Jézus egyik-másik mondatából kell összeszednünk a tanítást. Az is igaz, hogy olykor úgy érezhetjük, mintha ellentmondás volna ezek között a bibliai megállapítások között. És nagyon sok bölcsesség és türelem kell ahhoz, hogy az ember megtalálja az összeillesztés módját. A kérdés az volt: hogy ha mindenkinek a halál után azonnal eldől a sorsa, tehát menyeknek országa vagy örök kárhozat, de még nem történt meg az ítélet, akkor minek alapján kerül az egyik ide, a másik pedig oda. Ez igazából egy cseles kérdés... A mi jogi felfogásunk szerint érthetetlen illetve elfogadhatatlan, hogy hogyan hoznak valakiről döntést, amíg nem mondtak ítéletet felette. De Istennek nincs szüksége külön vizsgálatot folyatatni, ahhoz, hogy megállapítsa, ki kicsoda, mert ő kívülről-belülről ismer bennünket. Igazából a halál utáni élet nem az utolsó ítéletnek a következménye, hanem a földié. S azt Isten teljes egészében tudja, és nyilvánvaló előtte. Az utolsó ítélet tehát csak egyfajta proklamáció, amelyben nyilvánosságra kerül, kihirdettetik végeredményben a judícium. Így történhet meg az, hogy az utolsó ítélet még nem történt meg, de a halála után már mindenkinek lehet tudni, merre dőlt a sorsa.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép