Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Bence napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

José de Ribera: A Szent Család
Legyen
Tanulj fiam, ne kelljen túrnod a földet!
2010-08-11 Forrás: Erdély.ma
Lecsengőben már az érettségi-botránysorozat, több ezer diák bukott el az elmúlt húsz esztendő talán leggyengébb vizsgaidőszakában. Olyan szakközépiskola is akadt, ahol minden végzős elvérzett. Vizsgálat indult iskolaigazgatók ellen, kenőpénzektől volt hangos a média, úgy tűnik, mintha a tanügy sorsa Mohács utáni állapotokat tükrözne – hogy történelmi képpel éljek. A leszerepelt diákok hiába abrakoltak a hegy alatt, az utolsó száz méterben már nem vehették fel a versenyt a napról-napra „újuló” tanügyi rendszerrel, a pedagógusok béreik csorbítását fájlalják, a szülők is most kapnak észhez, hogy nem ezt várták…
Persze lehet szidni egymást okkal vagy alaptalanul, dobálhatjuk át a kerítésen, ami nálunk bűzlik, de az ügy ezzel nincs elintézve. A jelenség marad. És itt messze nemcsak az elmúlt négy évről van szó. Nem pusztán annyi a baj, hogy a diák nem nagyon tanul, mert rossz a rendszer, mert sok a sztrájk, hiszen ha tanulna, nem lenne ideje bulizni és netezni. Még akkor sem jutunk közelebb az igazsághoz, ha rájövünk: diplomás munkanélküliekkel, érettségiző analfabétákkal, közgazdászokkal és menedzserekkel nemcsak a padlás van teli, hanem Marost is lehetne rekeszteni velük. Kivételek nyilván mindenütt akadnak. Vagy talán maguk a bukottak a kivételek?…

De menjünk beljebb a sűrűbe. Egész tanügyi rendszerünk – olyan amilyen -, egész társadalmi berendezkedésünk, közgondolkodásunk arról szól, hogy tanulni nem önmagáért kell, hanem azért, hogy lehessen megélni belőle. Az a tanulás, az a tudás felhalmozás, amely nem kifizetődő, haszontalan és meddő. Tehát fölösleges. Az ókorban még a bölcsesség volt az élet célja. Ez után hajtotta az embert a tudásvágy. Hogy az anyagot felemelje a szellem világába. Megtermékenyítse, beoltsa, nemes emberfőket kupáljon ki. Minél több bölcse van a hazának, annál értékesebb a nemzet. Már édesapámék is azzal bocsátottak útjukra, hogy: tanulj fiam, ne kelljen túrnod a földet! Mert okos emberként is dolgozhatsz a földdel, de parasztként nem fogod sokra vinni, és családodat sem tudod felemelni. Ezért aztán éjt nappallá téve megtettek mindent, hogy gyermeküknek könnyebb legyen, miközben az nem urasodott el, csak azért, mert városra került, nem restelli a munkát és a természet szeretetét. Olyan tanítókra, tanárokra, nevelőkre emlékezhetek vissza szívesen, akikre ma is felnézek, és áldom az emléküket, mert tartást, tudást, bölcsességet, életszeretetet kaptam tőlük.

A mai diáknak nehezére esik a tanulás. Minden fontosabb lesz: a világháló, a maroktelefon, a szórakozás, a legújabb „cucc vagy szerkó", mindent pénzben mér, mert a menőkhöz hasonlítja magát. Nem szeret tanulni, mert fárasztó. Könnyebb a neten összeszedni, vagy sms-ben megkaparintani. Nem azért tanul, mert szüksége van rá, hanem azért, mert vizsgázni kell belőle. Nem az életre készül, hanem egy jó állást akar megcsípni. Olyan szakmát, amelyben sok pénzt kereshet minimális munkával. És azt is nyakkendősen, vagy cégautóval a feneke alatt. Ezt látja a felnőttektől. S ha itthon ez nem jön össze, mehet külföldre, szabad a pálya.

Mi, felnőttek, – szülők, pedagógusok, politikusok és felelősen gondolkodók – valamit nagyon elrontottunk. Ennek a hétköznapokban tapasztalható általános erkölcsi züllésnek gyermekeink is áldozatul estek. Már nem tartható a klasszikus vád „hülye szülők, hülye gyermekétől szenved az okos pedagógus…”

Az intézményesen szabados és modern népbutítás nem szolgálja a kiművelt emberfők kialakulását. Más szinten maga a „konzumidióta” fogyasztói szemlélet is az állandó képzést, a sokféle tanfolyamot és mesteri címet tartja üdvözítőnek. Hogy egyik munkahely megszűnte után könnyű legyen váltani, átnyergelni az épp megélhetési forrássá alacsonyított munkakörhöz, hivatáshoz. Csak az a kérdés, hogy kik nevelünk kiket? És egyáltalán nevelünk-e? A jól végzett munka örömére, a sikeresen leküzdött akadályok után érzett felszabadító elégtételre, a munka, az alkotás, a teremtés embert próbáló csodáira. Tanulva tanulunk – holtig. Nemcsak a jó pap, és nemcsak az iskolában. Az élet iskoláját kell kijárnia mindenkinek. Egymás példáján felbuzdulva, tanulva akár egymás hibájából is.

Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép