Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Gyárfás napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

Rembrandt festménye
Isten tudja
Ne maradjunk el a bethleni reformátusságtól
2010-11-14 Forrás: Református Egyház
A Generális Konvent kezdeményezésére a gyulafehérvári székesegyházban felavatják Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem emléktábláját. Ennek kapcsán kérdeztük Huszár Pál főgondnokot, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökét Bethlen Gábor életéről, munkásságáról és arról, a fejedelem mit gondolna a 21. század magyar reformátusságáról.
Ha három szóban kellene meghatároznia Bethlen Gábort, melyek lennének azok?

Azt hiszem, hogy az első helyen a fejedelem szó szerepelne. Erdély vonatkozásában Bethlen Gábor kivívta magának ezt a megnevezést, ha erdélyi fejedelemről van szó, akkor azon elsősorban Bethlen Gábort értjük. A második kifejezés ami eszembe jut, a nagy diplomata, hiszen két világbíró hatalom között kellett megtalálnia azokat a lehetőségeket, amelyek Erdély számára sajátos mozgásteret biztosítottak. A harmadik pedig – nem is tudom, nem az első helyen kellett volna-e említenem – a református. Ezt a három jelzőt nehéz szétválasztani, de úgy gondolom, hogy a fejedelem, a református és a diplomata, így együtt kifejezi ki volt Bethlen Gábor. Természetesen voltak Erdélynek más jelentős református fejedelmei is, gondoljuk csak arra, hogy Bocskai István nem közvetlen, de nagy elődje volt Bethlennek, ilyen értelemben ő példa volt számára.

Ön annak idején a doktori disszertációját Bethlen Gábor diplomáciai tevékenységéből írta. Miért választott ezt a témát?

1959 és 1964 között voltam egyetemista, és akkoriban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a történészek nem nagyon ajánlották az erdélyi témákat, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Úgy is mondhatnám, hogy Erdély tabu volt. Kell egy érdeklődő fiatalember számára ennél több, hogy azonnal érdekes legyen? Nyilvánvalóan Bethlen Gábor érdekes volt számomra azért is, mert református, és mert igazi magyar érdekeket szolgált. Nagyon karizmatikus egyéniségnek tartottam, és tartom ma is. Az egyetemen találtam egy olyan professzort, aki vállalta, hogy a témavezetőm lesz, ő volt Sinkovics István. Ez a kor viszonyai mellett nagy merészség volt, de ő ennek ellenére fel merte vállalni azt, hogy egy tanítványa Bethlen diplomáciai tevékenységéből doktorál. Az kétségtelen, hogy a dolgozatban ki kellett azt is hangsúlyoznom, hogy Bethlen tett egy próbálkozást Oroszország irányába is, és megpróbálta a mozgásterét kiszélesíteni, de hozzá kell tennem, hogy számára az igazi szövetséges Svédország volt, ugyanis a legendás svéd király, Gusztáv Adolf Bethlen Gábor sógora volt. Mindketten a brandenburgi őrgróf egyik-egyik leányát vették feleségül, tehát dinasztikus kapcsolatok is összefűzték őket. Ezenkívül az úgynevezett belga státuszok (a holland protestáns rendek), valamint a cseh és német protestáns rendek voltak Bethlen szövetségesei. A harmincéves háborúban a fejedelem a protestánsok oldalán harcolt. Igaz, hogy a háborút nem nyerték meg, de Bethlen olyan békét tudott a Habsburgokkal kötni, amely nemcsak az Erdélyi Fejedelemség, hanem a Királyi Magyarország számára is hasznos volt.

Említette, hogy Erdély, és maga Bethlen is két nagyhatalom között őrlődött. A római katolikus Habsburg Birodalom, és a mohamedán Oszmán Török Birodalom között. Mit jelentett ilyen nehéz helyzetben reformátusnak lenni? Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie Bethlennek, mint református fejedelemnek?

Abban a korban reformátusnak lenni a régióban egyet jelentett azzal, hogy magyarnak lenni, hiszen a reformáció hozta magával a magyar nyelvű istentiszteletet, a magyar nyelvű Szentírást, a könyvnyomtatást, és nem utolsó sorban a magyar nyelvű iskolarendszert. Ilyen értelemben a magyarság és a reformátusság fogalma szimbiózisba került, nagyon szoros együttélésben működött. A 17. században éppen az Erdélyi fejedelemség, és a reformáció volt az, amely a magyarság megmaradását szolgálta. Bethlennek minden bizonnyal személy szerint nem okozott volna gondot a maga vallásszabadsága, de meghallotta mások sóhaját is, és jellemző, hogy nem volt elfogult egyházával szemben, mert a katolikus bibliafordítást, valamint a Biblia román nyelvre fordítását is támogatta. Ez mind azt jelentette, hogy Bethlen igazi államférfi volt, aki fölül tudott emelkedni bizonyos érdekeken. Emellett buzgón gyakorolta hitét és rendszeres lelki táplálékként forgatta a Szentírást; arról is készült följegyzés, hogy többször el is olvasta, ami nem kis teljesítmény. Már maga az csodálatos, hogy a genfi teológiai tanok egy-két évtized alatt a távoli Erdélybe eljutnak, a közben élet-halál harcot vívó Magyar Királyságon, illetve a háborgó Európán keresztül. Erdély ilyen értelemben példát mutatott egész Európának, hiszen 1568-ban a tordai országgyűlésen megszületett a vallásbéke, az úgynevezett négy recepta religio, amely a négy bevett vallás – a református, az evangélikus, a római katolikus és az unitárius – szabad gyakorlását biztosította. Miközben Európában a vallásháborúk máglyái égtek, és az ágyúk torkolattüze festette be az eget, Erdélyben vallási béke honolt. Ugyanakkor a fejedelemség ki volt szolgáltatva a törököknek, a fejedelem csak az lehetett, akit a török jóváhagyott. Bethlen Gábort Szkender pasa seregei kísérték be Erdélybe, ami után a rendek megválasztották fejedelmükké. De Bethlen nagyon hamar eltávolította Szkender pasa seregeit a fejedelemségből. Kevés olyan erdélyi fejedelmünk van, aki ennyire kitágította volna a külpolitikai mozgásterét, úgy, hogy a szultán haragját nem vonta magára. Az igazán nagy művészet az volt, hogy távol tudta tartani mind a két nagyhatalmat, pedig mind a kettőben megvolt a szándék, hogy a maga hatáskörébe vonja. Bethlen Gábor volt az, aki ezt a folyamatot sikerrel megakadályozta. A szétzilált országból, tizenhat évi fejedelemsége alatt tündérkertet varázsolt, megbékítette és fölvirágoztatta Erdélyt.

Bethlen Gábor nevéhez gyakran társítjuk a református fejedelem jelzőt. Melyek voltak azok az intézkedési melyek miatt így él az utókor emlékezetében?

Azt hiszem, hogy talán nem is volna helyes bármit is kiemelni a nagy egészből. Azt mégis megemlíteném, hogy nemesi rangra emelte a helvét hitvallású prédikátorokat, az iskoláztatást és a könyvnyomtatást támogatta. Nemcsak a protestantizmus, de az magyarság fönnmaradását is segítette ezzel.

Mi volt a kortársak véleménye Bethlen Gáborról? Elismerték az ő fejedelmi kvalitásait?

A kortársak véleménye megoszlott. Az a tény, hogy ő török segítséggel lett Erdély fejedelme, sokáig beárnyékolta pályáját, jóllehet az első pillanattól kezdve a magyarság érdekeit tartotta szem előtt. A református gyermekből esztergomi érsekké lett főpap, Pázmány Péter csodálatos vitapartnere lett írásban, és úgy tűnik a levelekből, hogy Pázmány minden katolicizmusa és királyhűsége ellenére tökéletesen tisztában volt azzal, hogy Bethlenre és az Erdélyi Fejedelemség fenntartására szükség van. Az esztergomi érsek belátta, hogy addig van a magyarságnak tekintélye a Habsburg király előtt, amíg van egy magyar fejedelemség a háttérben, adott esetben Erdélyben, amely súlyt ad a magyarság szavának.

Bethlen halála után utódai hogyan folytatták megkezdett munkáját?

Felesége Brandenburgi Katalin fejedelemsége rövid életű közjáték volt csupán. Idegen volta miatt sohasem tudta volna megnyerni az erdélyi rendek bizalmát. Valójában a következő fejedelem, I. Rákóczi György az, aki a bibliás Rákócziak sorát elindítja, és valóban a bethleni politika folytatója. Feleségét, Lorántffy Zsuzsannát a református iskolák bőkezű támogatóját legalább annyira ismerjük, mind a ketten sokat tettek a magyar reformátusságért.

A beszélgetésünk apropója, hogy november 16-án, a gyulafehérvári székesegyházban felavatják Bethlen Gábor emléktábláját. Ha jól tudom, ön ennek létrejöttében nagy szerepet vállalt.

Az emléktábla gondolatát Dr. Paczolay Gyula vetette fel nekem, aki a Veszprémi Egyetemen (a mai Pannon Egyetemen) oktatótársam volt. Eredetileg 2009-ben, Bethlen Gábor halálának 380 éves évfordulójára szerettük volna felavatni. Mivel ezt jó kezdeményezésnek tartottam, az ötletet továbbítottam a Generális Konvent Elnökségének, amelynek tagjai egyértelműen helyeselték a kezdeményezést. Az emléktábla elkészült, az elhelyezést a gyulafehérvári érsek is jóváhagyta, és hogyha az Úristen is úgy akarja, akkor ezt az emléktáblát november 16-án fel is avatjuk. Végtelenül hálás vagyok az Úristennek, hogy ebben akár a legkisebb részem is lehet, mert rendkívül nagy megtiszteltetés számomra az, hogy Gyulafehérvárott a római katolikus székesegyházban megállhatok Bethlen Gábor emléktáblája előtt és szólhatok az ő munkásságáról.

A gyulafehérvári római katolikus székesegyház az ortodox bazilika árnyékában található. Bethlen Gábor emléktáblája ökumenikus társaságba kerül, ugyanis több neves magyar síremléke található a székesegyházban: a református Bocskai Istváné, a katolikus Martinuzzi Fráter Györgyé, Hunyadi Jánosé, valamint az unitárius János Zsigmondé.

Ez Európa. Akik a székesegyházban nyugszanak, vagy csak a síremlékük található ott, ők mind a mieink, és jól megférnek egymás mellett. A miénk a meggyilkolt Fráter György, a tragikus sorsú János Zsigmond, a hős Hunyadiak, a másik nagy református fejedelem, Bocskai István, és ott van a legújabb kori történelmünkben az ortodox székesegyház. Én is láttam, úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna ki. Sajnos a római katolikus székesegyház állapotára ezt nem lehet mondani, de attól még a miénk, és örülök neki, hogy bár az érsek úr nem tud ott lenni, de az érseki helynök úr részt vesz az ünnepségen, és köszönt is bennünket, így az ökumenikus jelleg biztosított.

Mit gondol, Bethlen Gábornak mi lenne a véleménye a ma élő magyar reformátusságról?

Bethlen Gábor ma sok mindenben kritizálna bennünket, és bizonyára rá is szolgálnánk a kritikára. A mi modern 21. századunk a globalizációval sajnos meglehetősen erős ellenhatást gyakorol mindarra, ami református, vagy egyáltalán ami vallásos. Optimista ember vagyok, és azt is tudom, hogy vallásunk, anyaszentegyházunk, nem emberi kéz csinálmánya, hanem mennyei gazdája van, és a mennyei gazdának mindig gondja lesz ránk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nekünk ne legyen gondunk rá, a felelősség a miénk, és különösen nagy azoknak a felelőssége, akiket az Úristen őrállói pozícióba állított és nekünk mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a reformátusságunk ne maradjon le, vagy ne nagyon maradjon el a bethleni reformátusságtól.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép