Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Edit napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

A főoltár, Topor M.
1
Ha tömegesen nélkülöznek az emberek, az nem válság
2008-11-29 Forrás: Magyar Nemzet Online
Az, hogy az emberek tömegesen nem képesek kifizetni a számláikat, még nem válság – világlott ki Szűcs Erika szociális miniszter szavaiból. „Hát itt nincsen válság!”, bizonygatta Gyurcsány Ferenc is áprilisban, hasonlóan vélekedett márciusban Csermanek János – igaz, húsz évvel ezelőtt. Mi változott azóta?
Nehéz kitalálni, vajon a nélkülözés mely szintjére kell eljutnia egy haladó szocialista élcsapat által vezetett országban emberek tömegeinek ahhoz, hogy a Marx tanain felnőtt párt- és állami vezetők kijelentsék: válság van.

1988 márciusában, amikor már a marxista-leninista esti egyetem legelvakultabb előadói is biztosak voltak benne, hogy itt a szocializmus vége, az ország válságba került, s a vállalatokat és mezőgazdasági szövetkezetet farkasétvággyal összelopkodni kezdő főelvtársak aktivitása már utat is mutatott, hogy minek a kezdetén vagyunk, Kádár János a Magyar Televízióban a biztonság kedvéért kijelentette: Magyarországon semmiféle értelemben nincs válság.

Csermanek János, akinek még a neve is konspiráció volt, hiszen a „pártegyház” adta neki egyfajta abnormális keresztségben a „Kádár” mozgalmi nevet 1941-ben, magától soha nem beszélt volna „válságról”. Illetve moszkvai gazdái nem utasították volna arra, hogy ez az önállótlan báb ilyesmiről beszéljen. Csermanek-Kádár mindössze reagált a magyarság természeti csodával határos módon túlélni képes, felelős, keresztény-nemzeti értékek szerint gondolkodó elitjének 1987-es lakitelki nyilatkozatára. Emlékezzünk csak:

„A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe. Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait.”

Ezért kellett azzal a sehol nem beszélt tájszólással, ripacskodó hangon ezt röffenni: „nincs vaal-saaag”.

„Hát itt nincsen válság” – folytatta az 1988. március 17-én megkezdett mondatot 2008. április 13-án. „Tehát énszerintem csínján kell ezzel bánni, ez nem színház, ahol a legdrámaibb kijelentéseknél tapsol a legjobban a közönség” – tette hozzá. Persze nem Kádár, hanem Gyurcsány Ferenc, szintén egy televíziós nyilatkozatban. Show must go on, valakinek csak kellett folytatni a megkezdett mondatot.

S nem elég a televízióban ellencsapásokat osztani. Szűcs Erika 1973-ban lépett be az országot 1989-re a teljes gazdasági és politikai-hatalmi összeomlás szélére és történelmi méretű eladósodásba sodró Magyar Szocialista Munkáspártba. Az állampárt tetteiért 1981-től az MSZMP miskolci városi bizottságának munkatársaként, majd gazdaságpolitikai titkáraként vállalt kiemelt felelősséget. A kommunista pártszervezet teljes vagyoni és hatalmi átmentése időszakában, 1989-ben a Magyar Szocialista Párt alapítója. A pártállami diktatúra éveiben s 1989 után is Miskolc vezetői között szerepel. Nézzük szó szerint, mit nyilatkozott a minap a kormányhoz közel álló Népszabadságnak:

„Korántsem vagyok biztos benne, hogy a jelenlegi gazdasági válság olyan mélységű lesz, amely szociális krízist idézhet elő. Arról sincs közmegegyezés, hogy mit nevezünk szociális válságnak. A fogyasztási szokások megváltozása, illetve a tervezett vásárlások elhalasztása még nem szociális válság, mint ahogy azt sem tekinthetjük annak, ha az emberek egy része nem tudja kifizetni a számláit. Ilyen emberek az ellenzék kormányzása idején is voltak, és ma is vannak. A jelenség tömegessé válása figyelmeztető jel, de krízisről majd akkor beszélhetünk, ha a mindennapi létezés feltételei súlyosan megrendülnek.”

Tehát az sem válság , ha az emberek egy része, de az sem, ha tömegek nem tudják kifizetni a számláikat. De miért beszél erről Szűcs Erika? Megint csak a hatás-ellenhatás törvényszerűsége segít az értelmezésben. Most nem egy nyilatkozat, de szakértők hada szól a kialakult helyzetről. Elég csak egy véleményt kiragadnunk:

„1989 óta a mostani az első az egész világra kiterjedő válság. A várható közvetlen hatások között szerepel a munkanélküliség növekedése, a politikai rendszerek integrációjának csökkenése, valamint sokasodó szociális válságok kialakulása” – többek között erről beszélt egy tanácskozáson Kiss J. László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója. Ugyanitt Rácz Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet kutatási igazgatója indirekt módon a felelősöket is megnevezte: a magyar gazdaság 2006–2008 között kivérzett, ennek az lett a következménye, hogy nagy készenléti hitelt kellett fölvenni.

Vajon a nélkülözés mely fokára kell tömegeknek eljutniuk ahhoz, hogy a balhangolt véleményformálók, orgánumok is elismerjék: krízishelyzet állt elő? Az 50-es évek 10 évig mesterségesen kitolt háborús nyomorát s a szabad népes sikerpropagandát tekintve ismét végtelenre tárult előttünk a lehetőségek kapuja. Mindent le lehet tagadni, csak akarni kell.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép