Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Arnold, Levente napja
2 felhasználó online
0 tag, 2 vendég



Képek a galériából

Szent Emilia
Angyalvár
Nyitni kell mindenkinek
2011-09-22 Forrás: Református Egyház
Helyreállítani a Károli jó hírét, nyitni az emberek és más tudományágak felé, valamint újragondolni a jelenlegi képzésstruktúrát – a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara szeptember 1-jétől hivatalban lévő dékánjával, Zsengellér Józseffel beszélgettünk terveiről.
Megválasztása után a Parókia Portálnak adott nyilatkozata azt a címet kapta: visszaállítani az egyetem jó hírét. Rossz híre volt a Károlinak?

Néhány év óta problémák fellegei vették körül a Károlit. Pár évig rektor nélkül működött az egyetem, amelynek élére most került hivatalosan kinevezett rektor. Olyan hírek jelentek meg erről az elmúlt időszakban a sajtóban, amelyek nem túl jó képet mutattak az intézményről, és a református sajtón kívül nem lehetett pozitív megnyilatkozásokat olvasni rólunk. Most megtört a jég, és azt szeretném, ha sok olyan esemény történne itt a hittudományi karon, ami jó hírként közölhető az emberekkel.

A mostani évnyitón adott interjújában húzókarnak nevezte a hittudományi kart, amely az egyetem legkisebb kara.

Ennek az oka, hogy a hittudományi karon működik az egyetem egyetlen akkreditált doktori iskolája, amely hatéves működése után ismét teljes akkreditációt kapott.

De gondolom, nem csak erre nézve nevezte húzókarnak a HTK-t.

1993-ban a Hegedűs Loránt vezette Zsinat a már akkor egyetemi rangú Budapesti Református Teológiai Akadémiára és a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolára építve alapította meg a Károli Gáspár Református Egyetemet. Ez sokáig élt is a köztudatban, de már nem téma, hiszen a többi kar magasabb hallgatói létszámmal működik. Mégis a református jelleget leginkább a hittudományi kar biztosítja ma is az egyetemnek. Azt gondolom, érdemes azért azt is tudni, hogy idén az egyetem diákjai közül egyedül egy HTK-s diákot, Gér András Lászlót tüntették ki Pro Scientia Aranyéremmel.

Számos fiatal felvételizett a hittudományi karra. Elmondható, hogy a budapesti a legnépszerűbb teológiai kar?

Az ide jelentkezők arányszáma az általános demográfiai hullámokat is követi, ezért lehetett, hogy az elmúlt években alig húsz jelentkező volt évente. Most harmincnyolc jelentkezőből huszonötöt vettünk fel. Debrecenbe többen jelentkeznek, mert az ottani teológia képzési kínálata szélesebb a miénknél. Ott például jól működik a hittanár szak, amely nálunk a kötelező kétszakosság megszüntetésével gyakorlatilag meghalt. Reméljük, hogy a kétszakosság felélesztésével nálunk is új erőre kap ez a képzés, és számos bölcsészkaros diák veszi fel ezt a szakot is, ahogyan ez régen is volt. Debrecenben jól működik a teológia minorszak is, amelyet mi is szeretnénk beindítani jövő évtől. Biztosan lesznek olyan bölcsészek az egyetemen, akik egyházközeli témákkal, például egyháztörténelemmel foglalkoznak majd. Számukra elengedhetetlen, hogy teológiai műveltséggel is rendelkezzenek.

Elődje, Békési Sándor dékán egy vele készült interjúban utalt arra, hogy a kormányváltás adta új helyzetben egy új dékán előtt esetleg eddig zárt ajtók is megnyílhatnak.

Nem gondolom, hogy a kar vezetésében helye lenne bármilyen politikai elköteleződés megnyilvánulásának, a társadalom felé viszont mindenképpen szeretnénk nyitni. Szeretnék elindítani egy Károli-szabadegyetemet, amely rendszeres időközönként, a hittudományi kar keretein belül aktuális, a társadalmat érintő témákkal foglalkozna nyilvános előadásokon, vitaesteken. Fontos megmutatni a válságról és a napi nehézségekről gondolkodó egyházi-teológiai álláspontokat, hogy tisztában legyen ezekkel a társadalom.

Terveznek másfajta nyitást is?

A mi intézményünk csak lelkészképzéssel foglalkozik, de vannak olyan hallgatók, akik tanulmányaik végén, a gyülekezeti gyakorlatról szóló hatodév közelében rájönnek, hogy nem szeretnének lelkészként szolgálni, és ezért olyan intézménybe mennek át, ahol protestáns teológus diplomát kapnak. Most ősszel lesz az első egységes lelkészképesítő vizsga a Zsinaton, ezzel a lelkészképesítés véglegesen és teljesen kikerült az oktatási intézmények hatásköréből, vagyis mi itt református teológusi okleveleket adunk ki, amelyet nálunk csak lelkész szakiránnyal szerezhetnek meg a hallgatók. Érdemes lenne a teológus szakirányt is megindítani, ami nem jelent többletoktatási feladatot, csupán a curriculumbeosztás újragondolását. Gondolkodunk az osztatlan képzés mellett a BA-MA képzés elindításán is, hogy azok is hallgathassanak teológiát, akiknek a minorszak kevés, de nem szeretnének öt évet tanulással tölteni.

Van erre igény?

Azért indítottuk el annak idején a protestáns teológusképzést, mert azt láttuk, hogy más katolikus egyetemeken sok a nem papi képesítést adó, levelező munkarendű képzésre jelentkező hallgató. Több százan járnak ezekre a szakokra, köztük reformátusok is. Az igény feltételezhető abból is, hogy a debreceni teológia számos olyan hallgatóval bír, akik világi teológus címet szeretnének szerezni. Vonzó lehetőség lehet a teológia BA végzettség is, amellyel bármilyen bölcsész mesterképzésre tovább lehet menni.

Békési Sándor másik gondolata is ez volt, hogy a teológusok közelebb kerüljenek a bölcsészettudományokhoz.

Már a tanév eleji balatonszárszói egyetemi napokon meghirdettem a nyitást a BTK felé, amelyre örvendetes reakciók érkeztek, többen ajánlottak együttműködést. Ezzel csökkenhet az egyetemen a teológusokkal szembeni idegenkedés, hogy ők a klerikusok, akik csak ájtatoskodnak, és nincs közük a tudományhoz. Én személyesen is oktatok a Károli bölcsészkarán, és a vallástudományi tanszék vezetője is a mi docensünk, de szeretném, ha sokkal intenzívebb lenne az együttműködés, hiszen sok határterület csak interdiszciplinárisan fedhető le. Érdekes lenne közösen gondolkodni ezekről a kérdésekről, ugyanis a teológia egy rendkívül széles tudományterület, amely magában foglalja többek között a filológia, a történelemtudomány, a pszichológia, a filozófia és a retorika bizonyos részterületeit is. Az egyes tudományágak közti párbeszéd fontos: egyre inkább felfedezik a társadalom- és természettudományok művelői is, hogy a hit felé nyitni kell mindenkinek, mert ez szerves része az emberi létezésnek, a gondolkozásnak, a tudománynak.

Melyek a további céljai dékánként?

Szeretném a teológiai tudományosságot erősíteni további kutatóintézetek kialakításával. Már működik egy egyházművészeti és egy bibliai-judaisztikai kutatóintézet a karon, de szeretném, ha a rendszeres és a gyakorlati teológia tanszékeken is elindulhatna egy-egy ilyen szakmai műhely. Ezek az intézetek lehetnének egyben a motorjai is a hittudományi és a bölcsészkar együttműködésének, illetve kapuk más egyetemek felé.

Vannak teológushallgatók, akik nehezményezik az elméleti oktatás nagy mennyiségét a megszerezhető gyakorlati ismeretekhez képest, és azt mondják: a gyakorlati életben kevéssé használható az egyetemen megszerzett tudásuk.

Az egyházkerület vezetőségével múlt félévben egyeztettünk a lelkészekkel kapcsolatos elvárásokról. Az összes elvárást lefedő oktatás egy egész életet igénybe venne. A beszélgetés végén arra a konszenzusra jutottunk, hogy az egyetlen ismeret, ami csak a teológián szerezhető meg, az igehirdetés tudománya. A református egyház az Ige egyházának vallja magát, de szomorú tény, hogy immár húsz éve nem doktoráltak homiletikából Magyarországon. Azt a gondolatot visszautasítom, hogy a teológia nem képez gyülekezetépítésre, mert vannak kifejezetten ilyen kurzusok. Nyilvánvalóan tényleg nem fér bele minden, például felkészítés pályázatírói és hasonló adminisztratív feladatokra, amelyek a lelkipásztor munkájában sokszor nagyobb részt foglalnak el, mint az igehirdetésre készülés. Ezek viszont azok a területek, amelyeket nem kizárólag a lelkipásztor végezhetne a gyülekezetben. A jó gyülekezetépítő lelkész tud olyan munkatársakat verbuválni a gyülekezetből, akik ezekben a feladatokban segítik őt. Hollandiában a lelkésznek nincs is kulcsa a kasszához, ő ott gyülekezeti alkalmazott, aki a gyülekezet lelki életének szervezéséért felelős. Magyarországon, ha egy lelkész tönkretesz egy gyülekezetet, akkor átkerül egy másik közösségbe. Arra kell ráébredni a gyülekezeteknek, hogy saját szervezeti életükért ők maguk felelősek, ahogy azért is, hogy kit választanak arra, hogy szervezze a lelki életüket. Nincsen olyan kicsi hely, ahol ne lehetne embereket bevonni a munkába.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép