Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
István napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Feszület
A becsei pravoszláv templom, Topor M.
A hatékony szeretetmű – Spányi Antal a 80 éves Karitászról
2011-10-18 Forrás: Magyar Kurír
Isten szeretetével való személyes találkozás készteti és teszi képessé az embert arra, hogy a segítségnyújtásba belevigye a szükséges többletet. Ettől válik a darab kenyér, a jó szándékú törekvés Krisztus szeretetének közvetítőjévé – mondta az MKPK Karitász- és Egészségügyi Lelkipásztorkodás Bizottságának elnöke arról, mit jelent a karitász a Biblia tanításában. Spányi Antallal a Katolikus Karitász 80 éves fennállását ünneplő konferencián beszélgettünk.
– Előadásában hangsúlyozta, az egyház karitatív tevékenységében egyszerre van szükség a szervezett formára és az önkéntesek mozgalmára.

– Igen, mindkét forma munkáját nagyon lényegesnek tartom. A szervezett forma, melynek 80 éves fennállását ünnepeljük, egyre ismertebbé válik a társadalomban. Akkor jött létre, amikor olyan mérteket öltött a szükség, hogy azon már csak szervezett formában lehetett segíteni. Az évek során professzionális intézménnyé vált. Működése jel az emberek számára. Felhívja a figyelmet, hogy Isten szeretetével való találkozás arra indít, hogy ezt a szeretetet ne tartsuk meg önmagunknak, hanem elvigyük a szükséget szenvedőhöz. Vannak, akik adományok formájában tudják kifejezésre juttatni segítőkészségüket, míg mások tevékenyen bekapcsolódnak a karitász „nagy szeretetművébe”. Így jön létre az önkéntesek nagy csoportja mozgalomként az intézményesült forma mellett. Ők a segítő szeretet végrehajtói, akik kapcsolatot tartanak a rászorulókkal. Ők látják, tudják, kinek mire van szüksége, az igazi segítség sokszor éppen rajtuk múlik.

– Miként foglalkozik az intézmény az önkéntesekkel?

– Felkértük a helyi plébánosokat, az önkéntesek kis csoportjait összefogják. Fontosnak érzem azt is, hogy időről időre leüljünk velük, és a szupervízióhoz hasonlóan végigbeszéljük élményeiket, tapasztalataikat. A nyomorúsággal, kilátástalansággal való találkozás nagy teher az ember számára, és szükség van arra, hogy időnként minderről beszéljenek. Plébánosként minden hónapban karitász-összejövetelt tartottam a munkatársaknak. Ez adott lehetőséget a lelki és szellemi feltöltődésre. A beszélgetések révén képet kaptam arról, hogy kinek miben kell segíteni, kell-e külső segítséget kérni. Így tudott a Karitász helyi szervezte hatékonyan tevékenykedni. Püspökként Szent Erzsébet évében nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy minden plébánián alakuljon karitász csoport. Ez meg is történt.

– Mikor válik valaki önkéntessé?

– Az önkéntesnek éreznie kell, hogy nem hobbitevékenységet végez, amit ha akar, csinál. Segíteni a szeretet józan cselekedete. Nem függhet sem hangulattól, sem érzelmi ráhangoltságtól. A szeretetet akkor gyakorlom helyesen, ha mindig megteszem azt, amit akkor tennem kell. A segítés a kereszténység hitvallása. A hitet meg kell vallani szóban, azzal, hogy elmegyünk a szentmisére, és azzal is, hogy a felebarátaimat megsegítem, minden módon, amire lehetőségem van. A segítés önmagam háttérbe helyezését kéri. Soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy nem egy darab kenyeret adunk, hanem szeretetet, méltóságot. A világ nem jól szervezett akciók által megy előbbre, hanem a jó cselekedetek által.

– Az elmúlt év nagy természeti megpróbáltatásai - a borsodi árvíz és vörösiszap katasztrófa – során nyújtott támogatás azt mutatja, a Katolikus Karitász hatékonyan tud segíteni.

– Nagyrészt a hívek adománya az, amit a Karitász szét tud osztani. Az özvegyasszonyok két fillérei, a szegény emberek perselypénzecskéi adódnak össze, és lesz belőlük sokszor elképesztően nagy összeg, amit a Katolikus Karitász rendelkezésére bocsátanak, hogy menjen és orvosolja a sebeket. Ha ezek elmaradnának, ahogy Soltész Miklós fogalmazott a konferencián, hiányozna az a lelki tartalom is, ami mögöttük van. Másrészt állami forrásból kapunk céltámogatásokat egy-egy feladat megoldására. Nem kapunk olyan adományokat, amivel azt csinálunk, amit akarunk. Fontos forrás az intézmények adománya. Az emberek azért adományoznak a Karitásznak, mert biztosak abban, hogy arra megy, amire szánják. Ennek biztosítéka, hogy a Karitász átlátható, ellenőrizhető.

– Soltész Miklós a konferencián arról beszélt, a kormány szeretné a Katolikus Karitásszal még intenzívebbé tenni az együttműködést. Hogyan éli ezt meg a katolikus fél?

– Nagyon örülünk annak, hogy elindult a párbeszéd, és örülünk, hogy a tettek szintjén is partnernek tekintenek bennünket. Nemcsak a szándékok kinyilvánításáról van szó, a szándékok mögé komoly összegek vannak rendelve. Azt gondolom, hogy sem az állam önmagában, sem a karitász önmagában nem tudja megoldani a kezelendő szociális problémákat, összefogva többre tudunk menni. Számunkra fontos, hogy az együttműködés karitatív célok érdekében akár az állammal, akár más egyházakkal, erősödik. Értékeljük, hogy partnernek tekintenek bennünket, készséges és kiszámítható aktivitásra törekszünk.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép