Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Szilárda napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Csíksomlyói Szűzany sgy
Szent Ágnes ereklye
Blanckenstein Miklós a papi hivatásokról: nincsenek jellemző tendenciák
2011-11-24 Forrás: Magyar Kurír
Paphiány helyett inkább az „elkötelezett katolikusok hiányáról” beszélhetünk. Egyre több világit lehet és kell életállapotának megfelelően „csatasorba állítani.” Nem véletlenül állítja Szentatyánk az 2012-es év fókuszába az újraevangelizálás gondolatát – mondja Blanckenstein Miklós, az esztergomi szeminárium rektora a Magyar Kurírnak.
Mióta léteznek szemináriumok?

Egyházunkban a tridenti zsinat a mérföldkő. A papnevelésben ettől kezdve meghatározó szerepet játszik a jezsuita rend is. A zsinat reformjainak gyakorlatba való átültetése szükségessé teszi a papnevelés megreformálását is. Erre kitűnő forma a kollégiumi rendszer. Ez a három részre szakadó Magyarország időszaka. Főegyházmegyénk új központja Nagyszombat. Itt indítja el Pázmány Péter a mai értelemben vett egyházmegyei papnevelést.

És a tridenti zsinat előtt hogyan képezték a papokat?

Természetesen a zsinat előtt is volt papképzés, de nem volt egységes. Fontos helyszínek voltak az európai egyetemek, szerzetesközösségek, de a falvak számára maguk a plébánosok igyekeztek a kihívásoknak megfelelni. Magától értetődő, hogy a püspök döntött az alkalmasságról és választott a „kínálatból”. A szerzetesrendek a maguk útját járták.

Térjünk vissza az újkorhoz.

A szeminárium egyrészt jelentette a kollégiumot, ahol a növendékek laktak és a teológiai főiskolát is, amelynek keretében folyt a képzés. Esztergomba a 19. század második felében költözött vissza az egyházmegyei szeminárium. Ekkor készült el – a bazilika mellett – az új épület. Pesten az úgynevezett Központi Szeminárium a volt pálos rendi kolostorban kapott helyet. A teológiai oktatást az egyetem egyik fakultásaként szervezték újjá. Az ötvenes évek elejétől először a magyar honvédség, majd a szovjet hadsereg tartott igényt az esztergomi épületre és környezetére. 1989-ben, a megszálló csapatok kivonulásakor kapta vissza Paskai László bíboros a lepusztult épület kulcsait. Hivatalosan sohasem államosították az ingatlant. A papnevelést Esztergomban a betiltott Irgalmas Rend zárdájának épületében folytathatta egyházmegyénk. A rendszerváltáskor Paskai bíboros úgy döntött, hogy megvásárolja a lepukkant Volán Szállót. Az átépítés után ott folytatódhat a papnevelés. A tantermeket a szemben lévő Bibliotheca termeiben sikerült kialakítani. A visszakapott Nagyszeminárium helyreállítására akkor még nem voltak meg az anyagi feltételek, a nővérek pedig újrakezdhették életüket a zárdájukban. Végül Erdő Péter teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették a Nagyszeminárium épületének rendbetételét. Itt kapott helyet felszentelése után a teológiai oktatás és ide került a teológiai könyvtár is. A szeminárium változatlanul a Duna-parti épületben működik. Jogilag a két intézmény önálló. A Nagyszeminárium (Szent Adalbert Központ) épületében több más kulturális intézmény is helyet kapott. A szeminárium költségeit nagy részben a főegyházmegye, részben más püspökségek – akik ideküldik növendékeiket képzésre –, részben a fejkvóta fedezi.

Elméletileg mindenhol ugyanolyan a szemináriumi élet, nem?

A szemináriumok szabályzatát alapvetően Róma határozza meg. Jó pár praktikus kérdésben a helyi főpásztor az illetékes. Minden tanév azzal kezdődik, hogy a jóváhagyott szabályzatot felolvassuk a növendékeknek és értelmezzük, hogy lássák, milyen elvárásnak kell megfelelni, ha papok szeretnének lenni. Az esetleges fegyelmi döntéseket is ennek alapján hozzuk meg. A magyar szemináriumok elöljárói kara évente háromszor találkozik egy felelős püspök vezetésével. Továbbképzést kapunk, és tapasztalatcserére is sor kerül.

Hogyan vált el a teológiai képzés a szemináriumtól?

Gond nélkül. Először is a Vitéz János Karon megszűnt a hitoktatóképzés és átkerült a mi teológiánkra. Intézményünk affiliálódott a Pázmány Hittudományi Karához. Megindult a levelező tagozat is. A gyakorlatban ezt látogatják a világiak, a kispapok pedig a nappali tagozat hallgatói. Természetesen mindig van világi érdeklődő is.

A kispap, ha a teológia másoddiplomája lesz, nem fizet a képzésért?

Ez valóban így van. Első diploma esetében ugyanazok a finanszírozási szabályok, mint bármelyik egyetemen. Jelenleg heten rendelkeznek egyetemi vagy főiskolai diplomával. A másoddiplomások önköltségét egyházmegyéik fedezik.

Honnan jönnek a kispapok?

Nincsenek jellemző tendenciák. Többségükben a saját egyházmegyéjük területéről jelentkeznek, a püspöküknél. Tehát nem a szemináriumba kopognak be. A megyéspüspökök szabadon döntik el, hogy melyik szemináriumba küldik a növendékeket. Nálunk jelenleg az esztergomi „megyések” mellett kaposváriak, pécsiek, szatmáriak és székesfehérváriak is vannak. A jelentkezőknek majdnem a fele fordult meg egyházi középiskolában. Egyharmaduk jelentkezett papnak érettségi után, a többiek már dolgoztak vagy tanultak valamit. A legidősebb és a legfiatalabb növendékünk között több mint húsz év a korkülönbség. Ennek inkább az előnyét látom, mert így a fiatalok idősebb társaik gondolkodásmódját is megismerik, az érettebbek pedig a fiataloktól frissességet tanulhatnak. Érdekes, hogy akik elhagyják a szemináriumot, akár önként, akár mert püspökük elbocsátotta őket, nagyjából fele-fele arányban van a fiatalok és az idősebbek közül. Ez érthető, mert a kor önmagában nem mindig jelent személyi érettséget. A családi háttér rendkívül színes képet mutat, a magyar nagyátlagot tükrözi. Frissen megtérő felnőtteket nem nagyon szabad fölvenni, mert még nem stabilak keresztény mivoltukban. Jó pár év kell, míg tisztázhatják, hogy van-e hivatásuk.

Milyen környezet veszi őket körül?

Első évben kettesével-hármasával laknak együtt, másodévtől egyszemélyes szobájuk van. Összességében évente nagyjából nyolc hónapot tartózkodnak a szemináriumban és négyet házon kívül. Ez természetesen szakaszolva értendő. A kintlétet a nyári táborok, a külföldi nyelvkurzusok, a plébániai gyakorlat, a tanulmányi kirándulás jelenti. A szeminárium élén elöljárók állnak, a közösség vezetője a rektor. A prefektus a tanulmányi és nevelési ügyekért felel, a spirituális a lelki ügyek gazdája. Saját rektora van a főiskolának, de a három szemináriumi elöljáró egyben a tanári kar tagja is. A paptanárok tagjai a személyi konferenciának, ahol közösen fogalmaznak meg véleményt az egyes kispapok alkalmasságáról, illetve fejlődéséről. Ezt a püspök atyák évente írásban megkapják. A diákok másodévben öltik magukra a reverendát. Harmad-, illetve negyedévben lektorrá, illetve akolitussá avatják őket, ötödév végén lehetnek diakónusok és hatodév végén kerülhet sor a papszentelésre.

Térjünk rá a napirendre.

Reggel hatkor van az ébresztő. Fél hétkor a kápolnában találkozunk meditációra, majd szentmisére kerül sor. A reggeli után megkezdődik a tanítás. Az ebéd végeztével szabadidő következik 15 óráig. A délután a stúdiumok és a nyelvórák ideje. A 19 órai vacsorát kápolnai program és szabadidő követi. 22 órakor, a rövid közös ima után mindenki a szobájába vonul és nyugovóra tér. Ettől kezdve a reggeli kezdetéig szigorú csöndnek kell lenni a házban. Szombaton délelőtt tanulás, délután szabadidő van, vasárnap a kápolnai programok és az étkezések kötöttek, különben szabadon gazdálkodnak az idejükkel a hallgatók. Esztergom városában a szabadidőben kötöttség nélkül mozoghatnak, a város elhagyása viszont engedélyhez kötött. Ősszel egy hetes lelkigyakorlat is a program része. Rendelkezésre áll a városi uszoda, az egyik gimnázium tornaterme és a házban egy konditerem. Heti két kötelező tornaóra is van. Sokan fociznak és kosaraznak, jó idő esetén evezni lehet a Dunán. A diakónusok a hatodik év első félévét plébániákon töltik. A többiek évente néhány napra saját egyházmegyéjükben plébániákat, illetve nyári táborokat látogatnak. Van karácsonyi szünet, januári félévi szünet és húsvét utáni tavaszi szünet. A bevonulás napja szeptember 13., a nyári szünet kezdete június második harmadában van.

Hogyan tartják a kapcsolatot a növendékek az egyházmegyével?

Erdő Péter, főpásztorunk velünk tölti Szent Miklós és karácsony ünnepét. Amennyiben az esztergomi bazilikában mutat be szentmisét, azon testületileg részt veszünk. Karácsonykor és húsvétkor az évfolyamfelelősök felkeresik, és egy-két órát beszélgetnek vele. Kétévenként bejön a házba, és minden itt tanuló kispappal elbeszélget. Ez néha két napig is eltart. A más egyházmegyéből érkezettek a karácsonyt és a szent három napot püspökeikkel töltik, úgyszintén nyaranta néhány napot. Ezen kívül többször is nyílik alkalom találkozóra. Pasztorális gyakorlatok alkalmával mindenki a saját egyházmegyéjébe utazik, és a nyár is jó alkalom az intenzív ismerkedésre. Szentelésig elég jól átlátják a helyzetet, és sok személyes kapcsolatra tesznek szert jövendő paptársaikkal.

Hogy zajlik a lelki felkészítés?

Már beszéltem a napirendről. A szentmisék, az elmélkedések, a zsolozsma, a rózsafüzér, az egyéni adoráció hozzátartozik a mindennapokhoz. A spirituális és a felkért gyóntatók lelkivezetőként is rendelkezésre állnak. Több tantárgy is foglalkozik a lelkiélettel és közvetíti a szükséges ismereteket. A növendékek többször vesznek részt külső rendezvényeken, lelkigyakorlaton. Az elöljárókkal folytatott tervszerű beszélgetések magukba foglalják a lelki haladás témakörét. A csoportos megosztás is fontos szerepet játszik a készületben.

Hova helyezik majd a felszentelteket?

Az esztergomi növendékek nagyrészt először Budapesten lesznek káplánok. A vidéki egyházmegyések is általában városi helyen kezdenek, hiszen ott van inkább káplánra szükség. Ők elég hamar önálló beosztást kapnak, jellemzően kis falvakban lesznek plébánosok. A mi megyéseink hosszabb időt káplánkodnak, és utána válnak önállóvá. A szemináriumban szövődött egyházmegyeközi barátságok sok értéket rejtenek. Én a Központiban végeztem és tapasztalatból tudom, hogy milyen jó az ország különféle pontjain szolgáló tizenegy évfolyamtársammal tartani a kapcsolatot.

Mi a helyzet a paphiánnyal?

Látszólag ez egyházunk legnagyobb gondja. Valójában azonban az „elkötelezett katolikusok hiányáról” beszélhetünk. Püspökeinknek át kell gondolniuk a személyzeti politikát. Egyre több világit lehet és kell életállapotának megfelelően „csatasorba állítani.” Itt nem egyszerűen pap-pótlásról van szó, hanem egy új típusú közösségi egyházról. Nem véletlenül állítja Szentatyánk az 2012-es év fókuszába az újraevangelizálás gondolatát. Cél a megkereszteltek megtérése és Jézus jóhírének fölkínálása a befogadásra vállalkozó közösségek által.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép