Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Menyhért, Mirjam napja
7 felhasználó online
0 tag, 7 vendég



Képek a galériából

Mária ábrázolás
Karácsonyi üdvözlet (A)
Ha közösséget szeretnétek, nektek kell létrehozni
2012-02-18 Forrás: Magyar Kurír
A Váci Egyházmegye 1987-től kezdődően építette fel az ifjúsági közösségi élet regionális egységekből álló rendszerét. A térség folyóiról – Tápió, Tisza, Galga, Ipoly, Duna, Zagyva - elnevezett 7 Nagyboldogasszony Közösség, Mária példáját követve, mint édesanya akarja befogadni minden gyermekét. Isten országát kereső, Szentlélekre figyelő, eucharisztikus és máriás közösségek születettek. Farkas László ifjúsági lelkész mutatja be életüket. Az ifjúságért végzett küzdelem ezzel nem állt meg: látva az egyházban az ifjúsági közösségek számának csökkenését új utakat keresnek.
Hogyan épül fel a váci egyházmegyei ifjúsági modell?

A rendszerünk a fiatalok önkéntességére épül és régiónként szerveződik. Az alap a plébániai közösségek szintje, melyet a régió fog össze. Egy-egy régió számára félévente kétszer szervezünk találkozási fórumot, ahová mindenkit szeretettel várunk. Nyaranta pedig mindenütt van tábor. Egyházmegyénkben jelenleg hét régiós közösség működik. Összefogásukat a Kisebb Testvérek Közössége segíti. Ők készítik elő a találkozókat, szervezik és vezetik a nyári tábort. Olyan fiatalok alkotják, akik készek a nagyobb aktivitásra. Minden régióban van egy felelős és egy összekötő. Az összekötő tartja a kapcsolatot velem, a helyben lakó felelős gyűjti össze a Kisebb Testvérek Közösségét.

Immár 25 éves múltra tekinthetnek vissza. Hogyan kezdődött mindez?

A kezdetek 1987-re nyúlnak vissza, amikor az akkor még egyetemista Forrai Tamás (jelenleg jezsuita) néhány budapesti barátjával eljött Tápiószentmártonba. Mertek álmodni, hogy itt össze lehet hozni a fiatalokat. Felújították a templomot, és a táborozással egybekötött felszentelésre meghívták a térség fiataljait. Ez annyira jól sikerült, hogy utána a fiatalok minden hónapban találkozni kezdtek. Érezték, szükség lenne lelki vezetőre, ezért elhívták a Sülysápon szolgáló Szegedi Laci atyát, aki hozta a körülötte lévő fiatalokat is. Megszületett az első régió, elnevezték Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösségnek.

Ma már hét „mente” működik.

Szegedi atya lett az egyházmegyében az ifjúsági referens, aki kezdeményezte Keszthelyi Ferenc Püspök Atyánál, hogy tápiós mintára létrejöhessen a többi régió is, ahol igény van rá. Sok fiatal eljött a tápiós táborba más térségekből is, ahol nagyon jól érezték magukat. Néhányan odamentek László atyához a kéréssel: „Nem lehetne-e az ő vidékükön is elkezdeni valami hasonlót?” „Ha szeretnétek, akkor nektek kell azt létrehozni” - indította őket Szegedi atya útnak. Volt egy nagy elszántság a fiatalok körében. 1992-ben jött létre a Tiszamenti Nagyboldogasszony Közösség, majd 1993-ban a Galgamenti, 1996-ban az Ipolymenti, 1998-ban a Dél-Dunamenti, 2002-ben az Észak-Dunamenti, és végül 2007-ben a Zagyvamenti Nagyboldogasszony Közösség. Szegedi atya meghatározónak tekintette a lelkiségi alapot: figyeljünk a Szentlélek vezetésére, ajánljuk fel magunkat a Szűzanyának, bízzuk rá ezt a missziót. Így minden régióban induláskor felajánlottuk, és azóta is felajánljuk magunkat a Nagyboldogasszonynak, az egyházmegye védőszentjének.

Egyházmegyei lelkiségként határozzák meg az alapot, mely Máriát állítja a középpontba. Mit jelent ez?

Szegedi atya azt szokta mondani, hogy amit ő akart, abból nem lett semmi, amit Mária kezdett el, az megmaradt. Hiszem, hogy a Szűzanya kezdeményezte az ifjúsági munkát. Mint édesanya be akarja fogadni minden gyermekét. Ezért nem köteleződünk el egyik lelkiség felé sem, de mint édesanya össze szeretnénk gyűjteni az egyház minden gyerekének a kincsét. Örülünk annak, ha egy régióban egyes lelkiségek képviselői révén megjelenik karizmájuk és ez formálja a többieket is.

Közel öt éve Ön az ifjúsági lelkész. Milyen példát jelentett hivatása számára elődje, Szegedi atya szolgálata?

Kispapként voltam több régiós táborban, ezért Szegedi atyának bizalma volt bennem. Engem ajánlott utódul, így lettem ifjúsági lelkész. Ma együtt szolgálunk a sülysápi plébánián. Kevés idős pap tenné meg a fiatalabbal szemben azt, amit a hetvenhét éves Szegedi atya. Elsődleges feladatomnak az ifjúsági munkát tekinthetem. Szegedi atya sokszor átveszi plébániai feladataimat, hogy el tudjak menni ifjúsági megbeszélésekre. Soha nem érzem, hogy terhére lenne ez, a háttérből is szolgálni akarja ezt a művet. Sokat tanulok tőle. Szegedi atya adta meg a lelkiségi alapokat, és munkatársakat nevelt Isten országának szolgálatára. Kiválasztotta maga mellé azokat (a munkatársakat), akiket Krisztus felé elég elkötelezettnek látott, és nevelte őket. Később rájuk bízta az ifjúsági munkát. A lényegre koncentrál: tanítványokat akar nevelni Jézusnak a fiatalokból illetve gyerekekből.

Mi fogja meg a fiatalokat, és készteti őket erre a nagyfokú aktivitásra?

Nagyon fontos számukra megélni, hogy Isten cselekszik, hogy emberek elindulnak az Isten felé. Érzik azt, hogy találtak egy közösséget, ahol elfogadást, szeretetet tapasztalnak, ahol ők fontosak. Barátságok, személyes kapcsolatok, szerelmek szövődnek. Lényeges számukra az önkéntesség. Szeretik, hogy itt szükség van rájuk, hiszen feladatokat kapnak, és a találkozók, táborok megvalósulása a közös munka eredménye. Igénylik a kreatív feladatokat, amit maguk találnak ki. Most például az egyik régióban a virtualitás és a valóság közötti különbséget akarják megtapasztaltatni: a Facebookot fogják három dimenzióban megjeleníteni.

Mit fogadnak szívesen a fiatalok az évközi régiós találkozókon?

A résztvevők többsége egyetemista, középiskolás, ők nem nagy előadásokra vágynak. Nagyon fontos az értékközvetítés, de ezt nem meghívott előadók segítségével valósítjuk meg.

Azt hiszem, találtunk egy jó módszert. Minden találkozónak van egy témája. Olyat igyekszem választani, ami az ő világukba illeszthető. A témát feldolgozom és előadom a kisebb testvérek szervezői megbeszélésén. Fontos, hogy megértsék, miért éppen ez a téma van terítéken. Megbeszéljük, a találkozón pedig az egyik fiatal tartja az előadást. Tulajdonképpen lefordítja a fiatalok nyelvére. Időnként egy társa vállal mellé tanúságtételt.

Hogyan áll össze a programja?

Egy átlagos találkozónak vannak állandó és vannak kreatív elemei, ami a kisebb testvérek közösségétől függ. Mindig szerepel benne szentmise és szentségimádás, hiszen eucharisztikus közösséggé szeretnénk válni. Állandó elem még az előzőek szerint tartott előadás és az azt követő beszélgetés. Elmaradhatatlan a sport, az utóbbi időben egyre kedveltebb a táncház.

Milyen helyszíneken zajlik a a régiós találkozó?

A régiós találkozó vándorol, igyekszünk mindig más plébániát választani, mert így a találkozó a helyi embereket is mozgósítja. Ebből akár egy közösség is születhet, a plébános megtudja, kikre számíthat. Sok plébánián a kisebb testvérek lettek a plébánosok jobb kezei.

A csúcspont ebben a régiós közösségi életben a nyári tábor.

Valóban. Általában egy hetes táborokat tartunk. A legrégebbi régióban viszont az alapító fiataloknak már gyermekei vannak, s hamar szükség lett az ifjúsági táboron kívül egy gyerektáborra és „Nagytábor”-ra is. Az utóbbiba a felnőttek a régebbi és az új kisebb testvérek jönnek el, hogy átéljék: egy család vagyunk, s egy Lélek van bennünk. A kis tábor pedig az újabb kisebb testvérek kibontakozásának, kinevelődésének egyedülálló terepe, itt ugyanis akár egy 15 éves fiatalra is rá lehet bízni egy gyerek csoportot. Többen szinte egész júliusra leköltöznek Tápiószentmártonba van, aki családostól, hogy nehogy kimaradjanak valami jóból, és szolgálhasanak. Hallottam már olyat fiataloktól, hogy a „régióm” olyan mintha a második családom lenne. A táborok programja is egységesen épül fel. Van egy témája, s lelki íve. Szinte mindig van benne egy lelki nap, magyarság nap és sport nap. Még sincs két egyforma tábor. Minden régiónak van egyedi arculata és lelkülete. A Dél-Duna mentén például a szentjánosbogaraktól ihletve esténként családoknál vacsorázunk, s mindig más plébánián táborozunk. Egyre gyakoribb, hogy átlátogatnak a fiatalok egymás táboraiba is, hogy tanuljanak új ötleteket, s barátkozzanak.

Jó volt látni, hogy az idei táborokban szinte mindenki meggyónt. Sorban jöttek, és aztán ragyogó arccal jártak-keltek. Ez, a kiengesztelődés napja szokott a csúcspont lenni. Krisztus valóban feloldozta ezeket a fiatalokat, és valóban új életet adott nekik. Némelyik táborban spontán dicsőítés alakult ki, kitörő örömmel énekeltek, sőt táncoltak. Istenből fakadó, nagyon mély öröm volt tapasztalható minden táborunkban.
Mostanában igénylik azt is, hogy legyen közbenjáró imaest. Szeretik elmondani személyes kéréseiket, és öröm számukra, mikor mindenki az ő szándékukért imádkozik.

Melyik korosztály vesz a leginkább részt a közösségi életben?

Az ifjúsági élet a középiskolásokat, egyetemistákat szólítja meg, de már meghívjuk a hetedik-nyolcadikosokat is, hogy még időben beépülhessenek egy keresztény közösségbe. Sajnos van olyan régió, ahol ez a korosztály teljesen eltűnt, ott a gyerekekkel dolgozunk. A kisebb testvérek jelentős része egyetemista, de már felnőtt és családos is van közöttük. A középiskolások igénylik, hogy ők is szervezőként vehessenek részt, hogy hozzátehessenek valamit, alkothassanak, így őket is elég korán kezdjük bevonni.

Változott az évek során a részvételi aktivitás?

A régiós találkozókon átlagosan hatvan és nyolcvan közötti a létszám. Ez nagyjából a kezdetektől így van. Néhány helyen sikerült új lendületet adva gyarapítani a létszámot. Azt látjuk, a régió még be tudja gyűjteni a fiatalokat a korábbi létszámban, de már csak sokkal nagyobb erőráfordítás által, személyes megszólításon keresztül, ugyanakkor számuk a plébániákon rohamosan csökken. (Kihagynám: Már mi is szenvedünk a találkozókon, ahol állandó elem a szentmise.) Egyre többen vannak azok, akik nem tudnak mit kezdeni a szentmisével. Ha a találkozók végére tesszük a szentmisét, akkor a társaság fele már nincsen ott. Számukra a szentmise értelmezhetetlen valóság, unalmas „dolog”. Komoly kihívás, hogyan tudjuk továbbra is megőrizni az identitásunkat, hogyan maradunk eucharisztikus közösség. Ki kell mondanunk, a régiózás már kevés, mert ez egy ernyő, ami a helyi közösségekre épül. Ha nincsenek helyi közösségek, akkor egy idő után már nem fog senki sem jönni a régiós találkozókra. Próbáljuk begyűjteni a közösség nélkülieket is, hogy legalább ide tartozzanak. Célunk az: menj haza, és csinálj közösséget! Ez azonban még kevés ahhoz, hogy valóban komoly eredményt érjünk el. Az egyházmegyében folyik a közös gondolkodás és az útkeresés. Van, amit már elkezdtünk, és hamarosan indul még egy projektünk.

Folytatjuk...
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép