Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Bertalan napja
3 felhasználó online
0 tag, 3 vendég



Képek a galériából

Jó éjszakát!  A.
Chartres ablaka
A Biblia a képzőművészetben
2009-01-07 Forrás: Evangélikus Egyház
A bibliai történetek ábrázolása képeken, és szobrokon közismert látvány, annak ellenére, hogy sajnos egyre kevesebb ember képes a megelevenített bibliai történeteket felismerni és értelmezni. Nem Krisztus-ábrázolásról vagy Madonna képekről van szó, hanem amikor az Ó- és Újtestamentum egyes fejezetét festették meg.
Tény, hogy aki európai egyházi művészettel foglalkozik, annak alapos vallástörténeti, ill. bibliaismerettel kell rendelkeznie. De hogyan is kezdődött a keresztény képzőművészet?

A Nyugat-római Birodalomban (K.u. 480-ig) élő őskeresztények elvből elutasították a római istenek, ill. császárok ábrázolását és ezért még üldöztetés áldozatává is váltak. Nyilvánvaló, hogy ezért csak nagyon elvétve látható a bárányt vállán hordó Krisztus-ábrázolás mint „Jó Pásztor“ a katakombák falán vagy egy szarkofág oldalán.

A titkos jel a hal (ŐCHTHYS), ami a görög nyelvben rövidítésként - Iesus Christos Theos Yios Soter azaz Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó – szerepelt, szintén felbukkan az őskeresztény épületek falán vagy padlóján.

A zsidókból lett keresztények még az Ótestamentumból, a mózesi Tízparancsolatban szereplő képtiltás hagyományát őrizték. A monoteista és spirituális (immateriális) őskeresztény felfogás ezért nem kedvezett a képzőművészeti alkotásoknak.

A majdnem ezer évig fennálló Kelet-római, azaz Bizánci Birodalomban a képzőművészet új otthont és irányt adott a keresztény témáknak. Ő.Theodosius császár a 4. század második felében államvallássá tette a kereszténységet és ezzel megalapozta a vallási témák képi megjelenítéseinek kialakulását.

Mindnyájan ismerjük a konstantinápolyi (ma Ősztambul) Hagia Sophia templom mozaikból kirakott Krisztus-képét, amely Jézus Krisztust mint Pantokrátort, azaz „világuralkodót“ ábrázolja.

A görögkeleti egyházak később is ebben a stílusban és hagyományban festették számtalan ikonjaikat. Jellemző, hogy a kialakult motívumot az egyes művésznek alig vagy nem volt szabad variálnia, hiszen ezzel – az akkori felfogás szerint – meghamisította volna azt az „eredeti portrét“, amit Krisztusról, vagy Máriáról készítettek hajdanán, így csupán reprodukálni volt szabad. A bizánci művészet nélkül, nem alakulhatott volna ki a román és korai gótikus művészet Európa nyugatibb részein sem.

István király koronázási palástja és maga a korona is ékes például szolgálnak a Bizáncból örökölt stílusról. A koronázási palást alapja egy 1031-ben készült miseruha.

A középkorban a bibliai történeteket Közép- és Nyugat-Európában nem csak a templomok falain vagy oltárain lehetett látni, hanem a 15. században közkézen forgó „Biblia Pauperum“ lapjain is. Ezek a színes fametszetek az úgynevezett „Szegények Bibliájában“ voltak bekötve. Ebben Krisztus életét ábrázolták, ótestamentumi jelenetekkel kiegészítve és szembeállítva. A mai „cartoon“-okhoz hasonlóan közkedvelt olvasmány volt azok számára is, akik ugyan betűket olvasni nem tudtak, de képeket nézegetni igen.

Manapság forditva lenne, hiszen olvasni majdnem mindenki tud, de a bibliai képek ikonográfiájat kevesen ismerik már. (Az ikonográfia a művészettörténet egy ága, amelyik a képeken látható motívumokat felismeri és értelmezi.)

Albrecht Dürer (a magyar Ajtós községből származó aranyötvös Nürnbergben született fia) maga is több ízben volt tervezője és kiadója olyan „képregény“-nek ami a krisztusi passiót és egyéb bibliai történeteket mutatott be. 1509 és 1511 között készült a „Kleine Passion“ (kis passió) 37 jelenetből álló sorozata, fametszetekből áll és könyvbe is lett kötve. Lényegében a megváltás történetét öleli fel a paradicsomból való kiűzetéstől kezdve az utolsó ítéletig. Stílusában még a gótika jellemzői nyilvánvalóak, de az 1506-ban eltöltött tanulmányi útja Velencében már erősen érezteti hatását. A perspektivikus terek árulkodnak a reneszánsz közeledéséről. Dürer a jeleneteket az akkori néző számára közismert módon mutatja be, de kompozíciója újszerű, dinamikus és izgalmas a múlthoz képest. A 12,7 x 9,7 cm nagyságú lapokat könyvbe kötve, vagy egyenként adta el a mester. A vevőkör egyrészt vallási okokból érdeklődött Dürer lapjai iránt, de nyilvánvalóan műgyűjtők is akadtak a vásárlók között.

Dürer kortársa volt Luther Mártonnak, aki nem messze Nürnbergtől, a szép Wittenberg városban élt a híres és közkedvelt Cranach festőcsaláddal szoros barátságban. Ellentétben a képrombolók felfogásával Luther Márton a képzőművészetet a „teológia szolgálólányának“ titulálta és értékelte didaktikai funkcióját.

A Weimari Péter és Pál templomban - amit Herder Kirche-nek is neveznek - áll az a Cranach oltár (1553- 1555), amely a lutheri tanítás lényegét foglalja össze. Egy hagyományos, három részes szárnyas oltárról van szó, középpontjában a keresztre feszítés megjelenítésével. Maga Luther is a kereszt alatt álló férfiak egyike, Keresztelő János és id. Lucas Cranach társaságában. A festményt ifj. Lucas Cranach fejezte be apja halála után. Feltételezem, hogy a Krisztus oldalából, ívben kiszökő vér azért éppen id. Lucas Cranach fejére hull, mert fia apját halála után annak festette meg ,,akit Jézus vére minden bűntől megtisztít” (1Ján 1,7).

A középkori hívők számára a képzőművészet minden formában, legyen az freskó, oltárkép, szobor, üvegablak vagy mozaik, a Biblia médiuma volt, az IGE hordozója. Tanulni és imádkozni szoktak a művészi alkotások láttán.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép