Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Ilona napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Pápai audiencián, Topor M.
XVI. Benedek
Erdő Péter: Tovább kell adni Isten szeretetét a világban
2012-12-26 Forrás: Magyar Kurír
Erdő Péter bíboros a Szent István-bazilikában mutatta be az ünnepi éjféli szentmisét. Karácsony napján délelőtt az esztergomi bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét. Délután szentmisét mutatott be a fogvatartottaknak a Kozma utcai börtönben.
Zsúfolásig megtelt a Szent István-bazilika az éjféli szentmisén, amelyen részt vett Alberto Bottari de Castello, a Vatikán magyarországi nagykövete is.

Az a hivatásunk, hogy vigyük el a karácsonyt mindenhová, mindenfelé a világban. Tovább kell adni Isten szeretetének igazságát és örömét az egész világnak - mondta homíliájában Erdő Péter bíboros. Beszédében kiemelte: "Életünk legnagyobb esélye az örök boldogság. Ha erre Krisztus lehetőséget hozott nekünk, akkor miénk a legnagyobb szabadság, akkor mindig van értelme az életünknek."

Az ünnepi szentmisén elhangzott szentbeszéd elolvasható itt.

Erdő Péter bíboros homíliája az éjféli misén


Elhangzott a Szent István-bazilikában, 2012. december 25-én (Lk 2,1-14).

Krisztusban Kedves Testvérek!


„Ma született nektek az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez lesz a jel: kisdedet találtok pólyába takarva, jászolba fektetve” (Lk 2,11-12). Ez az angyalok énekének nagy örömhíre karácsony éjszakáján. Ez az üzenet mondja ki a mai ünnep lényegét.

Ma született. A várakozás időszaka lejárt. Elérkezett a végső idő, amelyet az ószövetségi próféták megígértek. Az az idő, amelyről majd Jézus a názáreti zsinagógában ezt mondja: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,21). Akkor, ott Jézus Izajás könyvéből olvassa a jövendölést: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Lk 4,18-19). Ez a szabadulás, ez a kegyelem érkezett el Krisztus születésében.

De hol látjuk a megújulás jeleit a világban? Tényleg megváltozott az utóbbi kétezer évben a világ? Ma is vannak foglyok, szegények, vakok és elnyomottak. A jubileumi évekre közönséges esztendők következnek, a békére háború. Mintha az ember semmit sem változott volna. És mégis: Jézus meghirdette Isten országát. Ez az ország nem az anyagvilág és a földi történelem vége volt, hanem olyan erő, amely megjelent és bontakozik a történelemben. Isten országa uralom. Ha mi magunk követjük Isten akaratát, akkor életünkön keresztül ez az isteni rend átjárja az emberi közösséget is. De a történelemben együtt növekszik a búza és a konkoly, együtt van a jó és a rossz. Nem értelmetlen keverék módjára, hanem növekedő vetésként, Isten gondviselő tekintete előtt, készülve a nagy aratásra, amikor majd elválik a jó a rossztól a történelem végén. Nekünk tehát az a hivatásunk, hogy vigyük el a karácsonyt mindenhová a világban, hogy legyünk a Jézussal beköszöntött új idők hordozói.
Olyan nagyszerű látni azt, hogy Afrikában vagy Távol-Ázsiában komolyan hívő, imádkozó katolikus közösségek növekednek. Hogy ők is sugározzák maguk körül a segítő szeretet példáját, mint Boldog Teréz anya tette Indiában.

Az angyali szózatban nemcsak az hangzik el, hogy ma született az Üdvözítő, hanem az is, hogy nektek. Ez a nektek a pásztorokhoz szól, de az egész néphez is, aki hosszú nemzedékeken át várta a Megváltót (Lk 2,11; vö. 2,10). Nemcsak valami általános jó hír a szabadulás, amelyet Jézus hozott, hanem közvetlenül hozzánk szól, minket tesz szabaddá. Mert szabad ember az, akinek lehetősége van rá, hogy értékeket valósítson meg. Akinek lehetősége van arra, hogy jó és értelmes dologra használja az életét. Ha pedig Isten közösséget vállalt az emberiséggel azért, hogy Krisztushoz kapcsolódva nekünk is örök életünk és örök boldogságunk legyen, akkor mindenki előtt nagy lehetőségek állnak. Legyen valaki gazdag vagy szegény, egészséges vagy beteg, amíg gondolkodni vagy cselekedni tud, keresheti a kapcsolatot Istennel, bánhatja amit életében elhibázott. Még a szenvedését is felajánlhatja a szeretet jeleként engesztelésül önmagáért vagy másokért is. Életünk legnagyobb esélye az örök boldogság. Ha erre Krisztus lehetőséget hozott nekünk, akkor miénk a legnagyobb szabadság, akkor mindig van értelme az életünknek.

De az angyali üzenet elmondja azt is, hogy ki született: a Megváltó, Krisztus, az Úr. Ezek mind a Fölkent, a Messiás, a várva várt Szabadító elnevezései. Megváltónak, Szabadítónak hívták a keleti uralkodókat, sőt magát a római császárt is. Azóta sem ritkaság, hogy a győztesek felszabadítónak neveztetik magukat. De az angyali üzenetben egyetlen Szabadítóról van szó, aki nem győztes hadvezér, hanem a betlehemi Gyermek. A Felkent, a Messiás cím az üzenetben egyértelművé teszi, hogy itt arról az Eljövendőről van szó, akire a választott nép várakozik. Ezt erősíti meg, hogy Betlehemet a szózat Dávid városának nevezi. Dávid fia, Dávid leszármazottja született meg: Isten teljesítette ígéretét.

Az angyali szózatban felsorolt címek közül talán az Úr szó hangzik a legtitokzatosabban. Hiszen Lukács evangéliumában ez a név általában magát Istent jelenti, ebben a mondatban viszont Jézusra vonatkozik. Ez jelzi az újszülött személyének „egyedülálló méltóságát” . De Szent Lukács evangéliuma szerint az angyalok megjelenésekor beragyogta a pásztorokat az Úr dicsősége (vö. Lk 2,9). Ha a pólyába takart, jászolban fekvő gyermekben rejtve volt ez az isteni dicsőség, ebben a ragyogásban megnyilvánult. Az angyalok Isten küldötteiként árulták el az újszülött kilétét. Az Úr született meg, akinek ők a követei, akinek a dicsősége körülöttük ragyog. Magáról Jézusról olvassuk az Újszövetségben, hogy ő az Atya dicsőségének ragyogása (vö. Zsid 1,3) . Ezért van hát szükség az angyali szózatra és a különleges jelenésre. Az egyszerű csecsemőben csak az emberség látszik, a teljes igazságot az isteni üzenet jelenti ki.

Karácsony örömhíre tehát Isten emberszeretetének igazsága. A megtestesülés és az ember szabadulásának titka. Az idén, a Hit Évében vegyük észre, hogy mindannyian küldöttek vagyunk, akárcsak Jézus születésének történetében az angyalok és a pásztorok. Tovább kell adni Isten szeretetének igazságát és örömét az egész világnak. A szépen ünnepelt karácsony talán csendesebb, meghittebb mint a hajszolt hétköznapi élet. Mégis éppen ez a nap az önmagunkból való kilépés ünnepe. Megnyílást kíván Isten és a többi emberek felé. Gyakorlatias, hatékony, figyelmes segítő szeretetre indít. Kötelez arra is, hogy számot adjunk reménységünk okáról, hogy elbeszéljük Isten nagy tetteit, hogy továbbadjuk hitünket családunknak, rokonságunknak, de a távolabb állóknak is.

De kötelez, mindennél jobban kötelez arra is, hogy nyitott szemmel járjunk a világban. Vegyük észre minden egyszerű, szegény emberben magát Krisztust, aki nálunk keresi a szállást. Ha pedig minket nem méltatnak figyelemre, döbbenjünk rá, hogy ebben is Jézus társai vagyunk. Egyszerűek a világ előtt, de Isten örömhírének hordozói.

Mennyei Atyánk! Add, hogy ismerje fel Krisztust az egész világ, mi pedig bátran hirdethessük őt szóban és tettben, szeretetben és igazságban. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.


A szentmisén készült videó megtekinthető itt.

http://www.keresztenymagyarorszag.hu/forum/81

Karácsony napján délelőtt ünnepi szentmisét mondott Erdő Péter bíboros az esztergomi bazilikában.

Fedezzük fel a Betlehemben született hajléktalan gyerekben az örök Igét, akit nem ismert fel a világ (vö. Jn 1,10)! A pásztorok felismerték és imádták őt, mert meglátták benne a közénk érkező Istent. Mi is ismerjük fel Krisztusban Urunkat és Szabadítónkat! Örömmel igazítsuk hozzá az életünket! Merítsünk biztonságot az ő szeretetéből! Kövessük példáját: tudjunk igazi segítő szeretetet adni és elfogadni ilyenkor, karácsonykor és egész életünk során!

A homília teljes terjedelmében elolvasható itt.

Erdő Péter bíboros karácsonyi homíliája a pásztorok szentmiséjén



Elhangzott az esztergomi bazilikában, 2012. december 25-én (Lk 2,15-20)

Krisztusban Kedves Testvérek!

„Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk!” (Lk 2,15) – Így kiáltanak fel a pásztorok a mai evangéliumban, amikor meghallják az angyaloktól Krisztus születésének örömhírét. Látni akarják a pásztorok, amit az Úr hírül adott, amit hallottak – az igét – látni is akarják. Mintha az egyszerű pásztorok szava az egész emberiség vágyát mondaná ki: lássuk azt a szót, ami öröktől hangzik, és vissza- visszacseng az időben. Lássuk azt az Igét, amely öröktől Istennél volt, sőt Isten maga is. Lássuk azt az Igét, amelyet Szűz Mária befogadott, mikor az angyali üdvözletre ezt válaszolta: „Legyen nekem a te igéd szerint!”

Mert ez a karácsony nagy örömhíre. Emberként jött közénk az Isten. Aki minden teret, időt, anyagot és energiát meghalad, de mégis alapja az egész világmindenség létének, belép ebbe a világba, emberként fordul felénk, és közben megőrzi teljes istenségét. Természete szerint ember és Isten, isteni személy, aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. De földi édesanyától is született, mint valóságos ember. Magában foglal mindent, hiszen maga is végtelen. Ő fekszik az állatok etetőjében. Itt van köztünk, de felfoghatatlan, halhatatlan de halandó testbe öltözött, mérhetetlen de elfér egy jászolban, mindenható de pólya szorítja . Örökkévaló, de az időben született. Valódi történelmi személy, akinek születése, élete és halála császárok uralkodásához, főpapok szolgálati idejéhez, helytartókhoz és fejedelmekhez köthető.
Lássuk ezt az Igét, vagyis Jézust, a megtestesült második isteni személyt! De hogyan vegyük észre mennyei dicsőségét az istállóban, égő szeretetét a betlehemi éjszaka hidegében, isteni mindenhatóságát a vacogó csecsemőben, az angyalok örömét az állatok között, a mindenség Urát a gyönge kis gyerekben, angyalok között az isteni embert, emberek között a megtestesült Istent?

Ha Isten szól az emberhez, ha ő személyesen keres kapcsolatot velünk, akkor mindig titokba, mindig ellentétekbe, mindig látszólagos ellentmondásokba ütközünk. Ő békességünk a háborúkban, testet öltött bölcsesség béke idején, közvetítő minden torzsalkodásban, ő világít a sötétben, ő vezet az élet szövevényes útjain, ő a tanítómester a tudományban és az élet iskolájában, ő a bíró az egyetlen, igazi, végső bíróságon, de ő közbenjárónk is az Atyánál. Ő a legjobb ügyvéd, aki akkor sem fordul el tőlünk, ha magunk is bűnösnek érezzük magunkat, sőt akkor vesz védelmébe igazán.

Menjünk hát Betlehembe mi is a pásztorokkal, hogy lássuk és imádjuk a pásztorok Pásztorát! Leboruljunk azelőtt, aki majd azt tanítja, hogy a jó pásztor meglévő nyáját biztos helyen hagyja, és elindul az elveszett bárány után. XVI. Benedek pápa megválasztása utáni első beszédében a jó pásztor alakját állította elénk. Krisztus eljön a világba, hogy megkeresse az elveszett bárányt. De ez az elveszett, ez a helyes útról letért szegény bárány maga az emberiség. És aki lejön érte, eljön érte ebbe az anyagi világba, az maga a mindenség Ura. Ahogyan a nagy középkori bibliamagyarázó Hugo bíboros (+1240) írta: a kilencvenkilenc igazon a szent angyalokat kell érteni. Az ember a századik, az elbitangolt bárány . Isten szemével nézve a teremtés rendje szerint bontakozik és működik a világ. Az ember szabadsága a különlegesség a nagy természetben. És Isten annyira szeret minket, hogy a szabadsággal nekünk ajándékozza a döntés, a választás lehetőségét jó és rossz között. De a mindenség Alkotója ismer is bennünket. Ha valaki tudja az életünk, a körülményeink, az adottságaink, a minket érő külső és belső nyomások és kényszerek teljes súlyát, ha valaki ismer minden javunkra szóló, enyhítő és mentő körülményt – egyedül Isten az. És ő jön el utánunk szeretetében, hogy a vállán vigyen haza magához minket.

Egyedül Isten, a mindenség nagy Pásztora, tud mindent a világról. Ő tudja, melyik embert mikor érte gorombaság, szeretetlenség, milyen nyomot hagyott emberekben, családokban, népekben a félelem, a megaláztatás, az igazságtalanság vagy a nélkülözés. Ő tudja, hogyan hatolnak a lelkünkbe a megtévesztő képek és szavak, hogyan tudnak külső hatások embert ember ellen fordítani. És ő az, aki ki akar szabadítani minket a csüggedésnek és minden bajnak, hibáinknak és bűneinknek is a szövedékéből. Ő tud erőt adni, ő tud lelkesíteni, ő tud minket kibékíteni egymással is.

Menjünk hát a pásztorokkal Betlehembe! Fedezzük fel az ott született hajléktalan gyerekben az örök Igét, akit nem ismert fel a világ (vö. Jn 1,10)! A pásztorok viszont felismerték és imádták őt, mert meglátták benne a közénk érkező Istent. Örültek, mert megtapasztalták az angyali híradás igazságát. Dicsérték és magasztalták Istent ezek a pásztorok, mert megérezték, hogy az a betlehemi gyermek valóban az a személy, akiről az üzenet szólt: ő a Messiás és az Úr. Mi is ismerjük fel Krisztusban Urunkat és Szabadítónkat! Örömmel igazítsuk hozzá az életünket! Merítsünk biztonságot az ő szeretetéből! Kövessük példáját: tudjunk igazi segítő szeretetet adni és elfogadni ilyenkor, karácsonykor és egész életünk során! Ámen.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép