Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Bertalan napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

A Templom kivilágítva
Az Úr angyala megjelent Máriánál
Biztató fordulat vagy tovább élnek az elavult nemi szerepek?
Az erdélyi magyar fiatalok körében egyre többen szeretnének nagy családot, a tervezett gyermekszám azonban csak kevés esetben valósul meg. Számomra elsõsorban azok a kérdések voltak érdekesek, amelyeknek demográfiai vetületei vannak, illetve azok, amelyek modernizációs folyamatok értelmezéséhez adnak támpontokat.
Amilyen közhelyszerû tézissé vált a nyilvánosságban, hogy a modernizációs folyamatok terén a románhoz képest jókora elõnnyel indult a ’90-es években az erdélyi magyar társadalom, ma a társadalomkutatók számára már legalább olyan nyilvánvaló az is, hogy néhány év alatt messze le is maradt. A sajtó, illetve a civil szféra fejlettsége területén eddig is tapasztalhattuk ezt a lemaradást, de ugyanez köszön vissza – és ez számomra igencsak meglepõ – a nemi szerepek percepciójában is. Az erdélyi magyar, 18 és 35 év közötti fiatalok 60%-a szerint a nõk feladata a takarítás (országosan ez az arány 47%, erdélyi szinten 40%), 67% szerint a fõzés, ennivaló készítés (az országos arány 47, az erdélyi 41%), 32% szerint a bevásárlás is (országos 24%, erdélyi 20%).

A rommagyar társadalom egypártrendszere, a hosszú évek monopolhelyzete, ami a visszaéléstõl az elkényelmesedésig számos negatív hatású folyamatot gerjesztett, jelenti a magyarázatot a magyar fiataloknak a közélettõl való elfordulására. Magát a jelenséget a következõképpen fogalmazzák meg a kutatás vezetõi: „A válaszokból az derül ki, hogy a magyar fiatalokat alapvetõen nem érdekli a politika. A romániai átlagnál kisebb arányban gondolják azt, hogy életükre hatással vannak a helyi, illetve a központi adminisztráció döntései. Azt is kisebb arányban hiszik, hogy ezeket befolyásolni tudják. Ezek pedig a közéleti aktivitás mutatói.”
De az egypártrendszer nem jelent magyarázatot a családi, nemi szerepek hagyományos voltára, összefüggés nincs köztük. A magánszféra és egypártrendszer közti összefüggés különben is csak kõkemény diktatúrákban ennyire szoros, ahol a nyilvános szféra mellett a magánszféra kontrollja is megvalósul. A kérdõíveket nem ismerem, a közzétett anyagok alapján még nem látok magyarázatot e kérdésre, de a korábbi felmérésekkel összevetve sem igazán kapunk biztos választ rá. Sõt, a romániai magyar társadalom modernizációs folyamatának természetrajzát, vagy a helyzetelõnyrõl alkotott képünket is más összefüggésbe helyezheti.
Érdekes adat ebben az összefüggésben még az önmegvalósítási igény hiánya (a magyar fiatalok esetében ez 20%-os, szemben a romániai 39%-os és az erdélyi 41%-os átlaggal), illetve az anyagi jólétre való törekvés (a magyaroknál 30%, az országos 14%, az erdélyi átlag 15%-os).

Nõtt a gyermekvállalási kedv?
A kutatási eredmények egyik legérdekesebb, és mindenképpen új információja, hogy a magyar fiatalok több gyereket terveznek, mint román társaik. Míg a romániai fiatalok 23%-a, az erdélyi fiatalok 18%-a, addig az erdélyi magyar fiataloknak csak a 16 %-a tervez mindössze egy gyermeket. A kétgyerekes családkép nagyjából megegyezik (58%, 60%, 59%). Bár általában véve elég alacsony azok száma, akik három vagy több gyermeket vállalnának, mégis biztatóan hangzik, hogy a magyar fiatalok az országosnál is kétszer nagyobb arányban terveznek ekkora családot: az országos arány 8%, az erdélyi 10%, a magyar fiatalok esetében pedig 16%. (Nem nagy szám, de a három vagy több gyermeket vállalók aránya a magyarok esetében pont fedi az egy gyermeket vállalók arányát). További válaszok: a gyereket egyáltalán nem akarók aránya 3%, 2%, 3%, a határozatlanoké meg 8%, 11% és 6%. (Még talán annyit hozzá lehet fûzni, hogy Magyarországon ezek a családmodellre vonatkozó adatok sokkal rosszabb jövõképet festenek.)

Elsõ ránézésre örvendetes, biztató változásként is értelmezhetjük, hiszen natalitás terén hosszú évtizedek óta le vagyunk maradva, és emiatt állandó térvesztéssel kell számolnunk. Ez a kép azonban korántsem ilyen egyszerû, az elsõ látásra optimistának tûnõ változat mellett még számba kell vennünk néhány lehetõséget. (A minta reprezentatív, tehát nem feltételezhetõ, hogy ennyire túlreprezentált lenne azoknak a fiataloknak az aránya, akik az általában nagyobb szaporulattal jellemezhetõ rurális környezetben élnek. Tudjuk ugyanis, hogy az elmúlt években a magyar társadalom körében beindult egyfajta ruralizáció. Korábban a magyar lakosság jóval nagyobb arányban lakott urbánus környezetben, de a kivándorlás elsõsorban a városi lakosságot apasztotta. Az elmúlt években ugyanakkor – egyelõre jóval kisebb mértékben, de – beindult egyfajta város-falu migráció is, viszont ez sem jár ilyen gyors mentalitásváltással. Tehát más irányban kell keresni a magyarázatot e különbségre. Másfelõl magyar falusi környezetben bizonyos régiókban éppen az egykézés dominált.)

Magyarországi kutatások korábban is kimutatták, hogy a fiatal családok több gyermeket terveznek, mint amennyit aztán késõbb vállalni tudnak.
Sajnos nem tudok korábbról származó hasonló hazai adatokról, de nem tartom kizártnak, hogy a tervezett gyerekszám korábban is felülmúlhatta a románokét, ám különbözõ okok miatt a vágyott családmodell megvalósítása nehezebb volt magyar közegben, és elakadt. Összevetve mindezt az említett nemi szerepekre vonatkozó kérdésekkel, körvonalazódik egy lehetséges magyarázat. De ahhoz, hogy kategorikus megállapításokra jussunk, hosszú évek megfigyeléseire van szükség. Ezek hiányában egyelõre csak feltételezésekre alapozhatunk. Mert amit biztosan tudunk e vágyak, szándékok megvalósítását illetõen, az ennek a fordítottja. Pontosabban az, hogy – amint azt korábban említettem – a statisztikák alapján a magyarok születési, illetve termékenységi arányszáma alacsonyabb.

Lehetséges magyarázatok a vágyak és a valóság közötti jelenlegi eltérésre
A statisztikai számsorok és a vágyak közti eltérések értelmezéséhez, a tendenciák megállapításához szükségünk lenne tehát a korábbi hasonló adatokra, amelyek viszont nem állnak rendelkezésünkre. A hazai felmérések egyik fõ hibájának tartom, hogy nagyon gyakran külföldi kutatások hazai újralejátszásai. A szinte kész kérdõívek és értelmezési keretek különösebb adaptációja nélkül, a már „használatba került” kérdéseknek az újra meg újra ismétlése. Persze ennek is megvan a logikája és haszna, ami az összehasonlíthatóságot illeti, de ez nem kéne a hazai helyzetekhez igazodás rovására menjen. A hazai magyarság egyik legfontosabb problémája az állandó számbeli fogyás, mégis 19 évet kellet várni arra, hogy olyan országos felmérés szülessen, amelyben erre is rákérdeznek a kutatók. Arra, hogy végre az újratermelõdésünk egyik fontos tényezõje is érdekessé, összehasonlíthatóvá váljon. Remélhetõleg ennek a kutatásnak jégtörõ szerepe lesz, és az ezekre vonatkozó kérdések ezentúl a kérdõívek állandó témáit képezik.

A változás kisebb mértékben annak is betudható, hogy az állandó számbeli csökkenés, térvesztés ellensúlyozása érdekében mintegy nemzeti programként megjelent az erdélyi magyar nyilvánosságban a többgyermekes családmodell népszerûsítése, a gyermekvállalás szükségességének tudatosítása (lásd pl. Áldás, népesség mozgalom). Tehát lehetséges, hogy nagyon kis mértékben e valós vágynak, illetve a dezirabilitásnak, azaz a közvéleménynek a domináns elvárások irányába tett megfelelési szándékának számlájára is írható a megnövekedett gyermekvállalási kedv. Azért hangsúlyoztam, hogy ez nagyon kis mértékben tekinthetõ magyarázatnak, mert véleményem szerint e témának az ideologizálása inkább az értelmiség szûkebb rétegére jellemzõ. Sokkal inkább tartom valószínûnek, hogy – amennyiben nem egy gyors és örvendetes szemléletbeli váltásnak vagyunk tanúi – a vágyak reálisak, csak a kivitelezés nehezebb. Az mindenképp elgondolkodtató: ha a magyar fiatalok körében a gyermekvállalási szándék nagyobb, mégis miért kisebb a natalitás, miért valósul meg kisebb mértékben a tervezett gyermekszám?
Egy korábbi hazai felmérés (ANSIT 2008) eredményei szerint azok a fiatalok, akiknek van gyerekük, 50%-ban vallották azt, hogy életük jelenleg jobb, mint egy évvel azelõtt. A gyermektelenek esetében ez az arány csak 35%. Ezt lehet oly módon is értelmezni, hogy a gyermekes fiatalok életminõsége a gyermekvállalással romlik.

A hagyományos, száz évvel ezelõtti családmodell és nemi szerepek, azaz a takarításnak, fõzésnek, gyermeknevelésnek túlnyomórészt a nõk nyakába varrása a megváltozott környezetben, modern világban nem mûködik harmonikusan. A modernizációs folyamatokkal járó emancipáció eredményeként munkavállalási jogot nyertek a nõk, de elvárások szintjén talán találóbb lenne, ha inkább munkavállalási kötelezettségekrõl beszélnénk. Emellett a régi feladatok olyan pluszterhek, amelyek nem csupán nagyobb kihívást jelentenek, hanem egyenesen diszfunkcionálisak. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a régi nõi szerepek, terhek teljes körû megtartása a rommagyar társadalom reprodukcióját is gátolja. Amennyiben a magyar nõk a hazai magyar kultúrkörbeli feleség és anya szerepének is meg akarnak felelni, sokkal nagyobb terheket kell vállalniuk román sorstársaiknál. A mai modern modellek közt kell megtalálni a kereteket, mintákat, melyek élhetõvé, vállalhatóvá, könnyebbé teszik a többgyermekes családmodellt. Az említett számok akkorák, hogy arra utalnak, nem egy hímsovén, csakis férfiakra jellemzõ beállítottságról van szó, hanem némi konszenzust sejtetnek. Tehát a hazai magyar mentalitásban eléggé elfogadott ez a modern világban elavultnak számító szerepleosztás. Ez csak fokozza a gyermekvállalás nehézségeit, ami amúgy is nehezebb a kisebbségi léthelyzetben (szórványban távolabbi magyar iskola, hiányzó magyar bölcsõdei csoportok stb.).

„Erdélyt a magyar anyák vesztették el!” – sokszor hallottam ezt a kifejezõ „magyarázatot”, amellyel a számbeli, s egyúttal területi veszteség felelõsségét az anyákra hárítják. Amennyiben a gyermekvállalási kedv korábban is magasabb lehetett (ami valószínûsíthetõ), e kutatás eredményeinek a tükrében az apáknak is, pontosabban a magyar mentalitásbeli nemi szerepeknek hangsúlyosabb szerepe volt a lakosság csökkenésében.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép