Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Sámuel, Hajna napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Jézus ábrázolás
Ha az élet
A Szentszék, a püspöki konferenciák és az államok
2009-01-25 Forrás: Magyar Kurír
„A Szentszék, a püspöki konferenciák és az államok" címmel tartottak nemzetközi konferenciát január közepén Rómában. A Strurzo Intézet által szervezett tanácskozás magyar résztvevőjét, Schanda Balázst, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának dékánját a konferencia témájáról kérdezte a Vatikáni Rádió munkatársa.
A konferencia egy hosszabb kutatási program keretébe illeszkedik, ezt a kutatási programot a Szent Szív Egyetem egyik professzora, kánonjogásza, Giorgio Feliciani irányítja. A program lényege, hogy európai összehasonlításban keresi a püspöki konferenciák jogi, egyházjogi helyzetének változását, elsősorban a közép- és dél-európai régióban. Ez azt jelenti, hogy Portugáliától Olaszországon keresztül Lengyelországig, Szlovákiáig, Csehországig és persze Magyarországig áttekintjük, hogy mi a püspöki konferencia szerepe elsősorban az állammal való kapcsolat alakulásában.

A püspöki konferenciák szerepe gyakorlati okokból az elmúlt évtizedekben mindenütt felértékelődik. Amikor a kormányzat vagy akár egy újságíró kiváncsi az Egyház álláspontjára, akkor nem életszerű az, hogy végigtelefonáljon egy sor püspöki hivatalt. Látjuk, hogy a püspöki konferenciák mindenütt a hely lehetőségeitől és kényszereitől függően létrehoztak kisebb-nagyobb titkárságokat, amelyeknek a szerepe mindenképpen újdonság, s ez jogi, egyházjogi reflexiót is igényel. Magyarország szerepe sok szempontból még az általános fejlődéshez képest is sajátos. Magyarországnak prímása van. Azaz nemcsak a püspöki konferenciának van elnöke, hanem van a Katolikus Egyháznak Magyarországon egy prímása, és a magyar prímás tényleges egyházkormányzati hatalommal rendelkezik, és az egyházkormányzati hatalmának része, hogy az állam felé a Katolikus Egyházat Magyarországon képviseli. Tehát egyrészt vannak helyzetek, amikor csak a Szentszék illetékes az Egyház valamely ügyében, és ilyenkor a nunciatúrán keresztül zajlik a kommunikáció az állam és a Katolikus Egyház között. Másrészt vannak esetek, amikor a püspöki konferencia az illetékes. Azután lehetnek ügyek, amikor a Katolikus Egyház, a magyar Katolikus Egyház szerepe érdekes, ekkor Magyarország prímása, jelenleg a két személy egybe esik, Erdő Péter bíboros, prímás tölti be a konferencia elnöki tisztségét is. Lehetnek olyan helyzetek, amikor a prímás az illetékes, és nem a püspöki konferencia elnöke. És lehet, hogy ez már egyházjogi részletkérdésnek tűnik, vannak olyan helyzetek, amikor például a Szentszékkel kötött egyezmény a püspöki konferenciára delegál feladatokat. Ebben az esetben a püspöki konferencia nem a saját minőségében jár el az állammal, a kormányzattal szemben, hanem a Szentszék felhatalmazásával. Ezek lehet, hogy a kívülálló számára szinte érzékelhetetlen jogi finomságok vagy apróságok, azonban nagyon fontos, hogy a jogász, mind a állam, mind az Egyház oldalán lássa, mikor kinek van illetékessége, melyik kérdésben ki, milyen szerepben jár el. Hiszen lehet, hogy ugyanazzal a személlyel, két-három vagy akár még több szerepben is találkozhatunk. Ami a magyar viszonyokat, a magyar sajátosságokat illeti, ez a kérdés az, ami érdeklődésre is számot tarthat. Azt látjuk, hogy a Katolikus Egyház magyarországi valósága érdekes a nyugati világ számára is, szoros figyelemmel követik azt. Ez régóta így van, hiszen Magyarország sajátos szerepét, amelyet akár a Szentszék keleti politikájában betöltött, az érdeklődő szakmai közvélemény mindig szorosan követte és figyelte.

– Milyen hasonlóságok vagy különbségek derültek ki a szomszédos közép-kelet-európai országok beszámolóiból?

– A közép-kelet-európai országoknak a helyzete sok szempontból hasonló, ugyanakkor vannak lényeges különbségek is. Az egyik nagyon sajátos eset Csehországé. A cseh társadalom igen szekularizált társadalommá vált, és úgy tűnik, hogy az Egyház iránti megértés, a politikai elit döntő többségéből és a népesség nagy részéből is hiányzik. Néha nagyon ellenséges hangulatban kell a Katolikus Egyháznak a szerepét megtalálnia, a magyarországinál is sokkal radikálisabb, sokkal messzebb menő egyházüldözés után. Nehéz helyzet tehát, amelyben azonban a reménynek vannak egyértelmű jelei, akár jogi szempontból is. Csehország is aláírt a Szentszékkel egy igen átfogó megállapodást, a kommunista rendszer által elkobzott vagyon jóvátételéről. Az árnyoldal viszont éppen az, hogy a cseh parlament nem fogadta el sem a Szentszékkel kötött megállapodást, sem a vagyoni kérdések rendezését. Szlovákiában az állam valóban törekedett arra, hogy az Egyház számára kedvező körülményeket teremtsen. Talán nem véletlen az, hogy Szlovákiában a vagyoni kérdések rendezése sokkal messzebb ment, mint Magyarországon. Magyarországon csak hitéleti, illetve közcélokat szolgáló épületeket igényelhetett vagy kaphatott vissza az Egyház; Szlovákiában olyan vagyont is, ami ezeknek az intézményeknek a működését szolgálta és biztosította. Azaz termelő vagyont is, amelynek gazdálkodása, kezelése megint sajátos kihívásokat jelent. De ugyanezt látjuk Lengyelországban, egy nagyon más helyzetben lévő Egyház esetében is: a Katolikus Egyház Lengyelországban gazdasági szempontból is megnyugtató helyzetben van, nincs az a fajta kiszolgáltatottság, amit néha Magyarországon érzünk.

– Milyen érdekes kérdések illetve újdonságok merültek fel az előadások során?

– A konkordatárius szabályozás. Az államok a Szentszékkel megállapodásokat keresnek akár részletkérdések rendezésére. Ez a konkordatárius szabályozás messze nem a múlté. Sőt Közép-Kelet-Európában ez vált a fő szabállyá. És Bosznia-Hercegovinától kezdve Horvátországon, Szlovénián át egészen a Balti-köztársaságokig mindenütt megállapodások jöttek létre a Szentszék és az adott államok között a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések rendezésére. És nemcsak erről a régióról van szó: a közelmúltban Portugáliával is új konkordátumot kötött a Szentszék, egy több mint 60 éves konkordátumot váltott le az új megállapodás. Azt látjuk mindenütt a régióban és más földrészeken is, hogy a Szentszék az Egyház számára soha nem privilégiumokat keres. Ezekben a megállapodásokban a zsinat utáni konkordatárius jog az Egyházat nem tökéletes társaságként írja le, nem úgy közelít az államhoz, mintha a konkordátum részéről valamiféle engedmény lenne, csak a szabadságát igényli, ami a vallásszabadságból következik. Azokkal a megállapodásokkal, amelyeket a Szentszék megköt, jogbiztonságot teremt a részegyházak számára a világ legkülönbözőbb részein.

A interjú meghallgatható a Vatikáni Rádió honlapján.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép