Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
István napja
1 felhasználó online
0 tag, 1 vendég



Képek a galériából

XVI. Benedek
A Szt. Pál bazilikában láttam  Topor Márta
Megédesített nagyböjt
2015-02-25 Forrás: Magyar Kurír
Nagyböjt első szombatja a kolivaszentelés ideje a görögkatolikus egyházban. A különleges, mézzel ízesített, gabonából készült édesség történetéről, a szokás hátteréről a Miskolci Apostoli Exarchátus honlapján olvashatunk.
A húsvéti nagyböjt időszakát a „lélek tavaszának” hívják atyáink, melyet felfoghatunk teherként, és akkor semmiféle lelki haszna sincs számunkra, de úgy is tekinthetjük, hogy – Pál apostol szavai szerint – „a kegyelem ideje”, „az üdvösség napja” (2Kor 6,2).

A görögkatolikus egyház hagyományában – melyet leírva találhatunk meg a több mint ezer évvel ezelőtt létrejött könyvben, a böjti Triódban – a nagyböjt mind a böjti, mind az istentiszteleti rendet tekintve rendkívül szigorú. Nyilván a Triód szavaival élve ez egy „szellemi mérce”, melyet a szentek állítottak elénk, és ránk van bízva, hogy ki-ki erejéhez mérten, mennyit tud megvalósítani belőle, de mindenképpen érdemes a tőlünk telhetőt vállalni, hiszen a cél is a legnagyobb: belépés Jézussal együtt örökkévaló Országába.

És éppen ha komolyan próbálja venni valaki ezt az időszakot, akkor megtapasztalhat egyfajta lelki értelemben vett szárazságot, olykor csüggedést, belefáradást és erőtlenséget. Ne feledjük, az ellenség is a legéberebb és a legtámadóbb a böjt idején!

Ezért van komoly üzenete annak, hogy nagyböjt első szombatján az egyház egy különleges édességet szentel meg, melyet kolivának (kolibának) neveznek görögül.

Eredete a görögkatolikus egyházban nagyböjt első szombatján ünnepelt Szent Teodor (magyarosan: Tivadar) nagyvértanúhoz kapcsolódik, akinek csodás megjelenéséhez kapcsolják a koliva használatát. A hagyomány szerint a IV. században hitehagyó Iulianus császár, aki tudta, hogy a keresztények a nagyböjt első hetében igen szigorúan böjtölnek, és a hét szombatján fognak a város piacain élelmiszereket vásárolni, elrendelte, hogy minden ételt hintsenek meg a pogány áldozatoknál használt vérrel, ily módon szennyezve be a keresztényeket. Ekkor álmában megjelent Eudoxiosz konstantinápolyi püspöknek Tirón (újonc) Szent Teodor nagyvértanú, aki 306-ban szenvedett vértanúságot egy tüzes kemencében a kis-ázsiai Amaszeában. A vértanú azt tanácsolta a püspöknek, hogy a keresztények ne vásároljanak a piacokon árusított ételekből, hanem csak főtt gabonát fogyasszanak mézzel összekeverve.

Ennek emlékére nagyböjt első szombatját Teodor-szombatnak nevezi az egyház, és ekkor szenteli meg a kolivát péntek este az Előszentelt Liturgia vagy szombaton az ünnepi Liturgia végén. A mézzel ízesített édesség valóban meg akarja édesíteni nagyböjtünk keserűségét, szárazságát, és a böjt elején a célt állítja lelki szemeink elé: Isten országát.

A gabonaszemek mint jelképek jelentése világossá válhat az Úr szavaiból: „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad. De ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt; aki pedig gyűlöli életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” (Jn 12,24–25)

Tesszalonikai Szent Gergely püspök írta, hogy „ha böjtölsz, akkor te is szenvedsz és meghalsz Jézussal együtt, de vele együtt fel is fogsz támadni, uralkodni fogsz vele együtt, és részesévé leszel az ő Országának.”

Később szokássá vált az egyházban, hogy a halottak szombatjain (sőt sokfelé bármely család által kért halotti megemlékezésekkor is) kolivát készítenek az elhunytak emlékére. Ilyenkor a Liturgia utáni halotti megemlékezést (görög szóhasználat szerint parasztász, szláv szerint pannichida) a koliva elfogyasztása előtt végzik, amely mellett sok helyen vörösbort is felajánlanak, és az imádság végén a jelenlévők mind együtt veszik magukhoz azokat.

Az örök életre való feltámadás reményében valljuk tehát az apostollal együtt: „Ilyen a holtak föltámadása. Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl” (1Kor 15,42–44).

Sokfelé szokás az is, hogy egyes igen tisztelt szentek vagy a templom védőszentje tiszteletére is készítenek kolivát, amelyet az ünnepi Liturgia végén szentelnek meg és osztanak ki a híveknek.
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép