Keresztény vallások összefoglaló oldala
Ajánlom az oldalt másnak Hozzáadás kedvencekhez
Főoldal Történelem Ünnepek Böngésző Gyermekeknek Galéria Fórum Eseménynaptár Archívum
Ön jelenleg itt van: Főoldal - Hírek
Keresztény Magyarország Portál - Hírek - Vallások összefoglaló oldala! - vallás, egyház, katolikus, református, evangélikus, teológus, templom, szent, egyháztörténelem, ünnep, szertartás, képeslap, fórum, hírek
Edit napja
4 felhasználó online
0 tag, 4 vendég



Képek a galériából

Bécs
Angyalka szivecskével.jpg
Mária látogatása: Martos Balázs atya elmélkedése 2015. Advent 4. vasárnapjára
2015-12-19 Forrás: Vatikáni Rádió
Jézus születésének és gyermekségének evangéliuma sokféle módon beépült a keresztény emlékezetbe. Saját nevet kapott Jézus születésének hírüladása, az „Annunciáció”, vagyis „Angyali üdvözlet”. Ezután pedig „Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett”, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet. Ezt a történetet hívjuk „Vizitációnak”, „Látogatásnak”.
Lukács szerint Erzsébet és Zakariás Júdea hegyei között laknak, vagyis Jeruzsálemtől délre, viszonylag távol a galileai Názárettől, József és Mária lakóhelyétől. Lukács ezzel finoman alighanem arra utal, hogy a két asszony találkozásában a „pogányok Galieája” és az ígéret népe, vagyis a régi és az új Izrael hajol össze. Izrael utolsó prófétája Keresztelő János, akinek várandós édesanyja, lám, meghajol „Urának anyja” előtt, és a felsőfokot kifejező hebraizmussal minden asszonynál áldottabbnak (legáldottabbnak) mondja őt (vö. Lk 1,48; 11,27).

Mária látogatása Erzsébetnél két másikat követ: angyal látogatta meg Zakariást, azután meg Máriát, hogy hírül vigye Keresztelő János, illetve Jézus születését. A két korábbi látogatás azt jelzi, hogy Isten tartja kezében a történet szálait, ő mozgatja az eseményeket. Isten látogatja meg a földet, valójában ő az, aki „földig hajol”. Mária és Erzsébet személyében most összefonódnak az eddig külön szálon futó a történetek. Mária és Erzsébet azért találkozik egymással, mert előbb Istennel találkoztak.

A jelenet rendkívül intenzív, teli van örömmel. Lukács a ház bejáratánál, az üdvözlés helyszínén megállítja a jelenet szereplőit. Erzsébet itt köszönti Máriát, ő pedig mindjárt válaszol, elmondja „magnifikátját”, Istent dicsőítő háladalát. Erzsébet örvendező alázata jelenik meg majd Mária hálaénekében is. A történet főszereplői a kicsinyek és egyszerűek. A legkisebb talán a magzat, az örömtől ugrándozó (Lk 6,23 a boldogmondásoknál ugyanezt a szót használja!), aki felnőtten majd azt mondja, hogy a messiás „saruszíját sem méltó megoldani”.

Lukács Mária és Erzsébet szempontjából mondja el Jézus születésének és gyermekségének történet. Zakariás, a jeruzsálemi templom papja egy időre elnémult, József pedig mindvégig csendes marad. Most e két anya a titkok tudója és közvetítője. Egy pillanatra Erzsébet kerül a történet előterébe, ő ujjong, ő mondja ki, ami történik. Erzsébet neve azt jelenti, „Isten a teljesség”. Azzal, hogy fiúgyermeke született, a bibliai szemléletmód szerint elért egyfajta emberi teljességet. Most azonban eltölti a Szentlélek is, eltelik ujjongással, a végső idő egyik isteni ajándékával. Amikor majd megszületik Keresztelő János, Erzsébet újra egyfajta belső kinyilatkoztatásban részesül (vö. 1,59-63). „Magától” tudja, hogy a fiút Jánosnak kell hívni, hiszen hangját vesztett férje, Zakariás nem mondhatta el neki, hogy az angyal valaha így hívta.

Mária „látogatása” Erzsébetnél igazi találkozás, osztozás az emberség és a meghívottság titkában. A jelenet rendkívül emberi: kevesen értik meg egymást annyira, mint a szülés nagy pillanatára készülő kismamák. Itt azonban nem csak az emberi élet születéséről, inkább az egész emberiség újjászületéséről van szó. Erzsébet azt mondja: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!” Mária hite Istennek szól, aki felemeli a benne bízó szegényeket, aki megemlékezik a népnek adott ígéreteiről, és ezzel reményt ad minden embernek.

Isten bekopogtatott az emberiség ajtaján. Mivel ő elindította az új életet, az embernek is sietve indulnia kell. Isten már előtte jár, már előre megáldotta azt az életet, amelyet másokkal együtt él és ünnepel.



C év, Advent 4. vasárnapja
Hirdetés
Hasznos oldalak Impresszum Copyright Médiaajánlat Vélemény Oldaltérkép